XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)
2007-04-18 / 8. szám
2007. április 18. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK Formula-1 -es irodaház Angyalföldön? A Váci átmentén megvalósított irodaberuházások következtében kerületünk fejlődése igen látványos. A rendszerváltás óta eltelt időszakban tapasztalt iroda- építési ütem nem lankad, viszont csodaszép fővárosunkban eddig nem épült még egyetlen, száz méternél magasabb toronyház sem, amely oly sok világvárosban jelzi a korszerű építészet jelenlétét. Toronyház létesítésére terv már van, mégpedig a Raiffeisen Ingatlan Zrt. készítette. A hatóságok hozzájárulása után megvalósítható beruházásról Molnár Ferenc üzletágigazgató (képünkön) nyilatkozott lapunknak. B eszélgetésünket azzal kezdjük: egy bank miképpen kerül az ingatlanberuházók közé? Az igazgató elmondta, hogy ingatlanfejlesztő' részleg korábban is működött a bankcsoport lízingcégén belül. A tapasztalatok szerint azok a vállalkozások, amelyek hitelfelvétel ügyében fordultak hozzájuk, sok esetben ingatlanberuházást is kénytelenek voltak végrehajtani, mert a korábbi időszakból öröklött épületekben egyszerűen nem volt mód versenyképes termelésre, szolgáltatásra. E felismerést követte 2000-ben a Raiffeisen Bank keretén belül az önálló jogi személyként létrehozott Raiffeisen Ingatlan Zrt. megalapítása ingatlanfejlesztésre és -hasznosításra. Az elképzelés sikerét bizonyítja, hogy a társaság eddig minden évben megduplázta beruházásai értékét, ma már nem ritkák a 20- 30 milliárd forintos egyedi értékű vállalkozásai. Jelenleg a Zrt. öt projektben érdekelt. Közülük az egyik a Váci út és a Róbert Károly körút sarkára tervezett épületegyüttes. Molnár Ferenc utalt arra, hogy az említett telek mindig is az ingatlanfejlesztők célkörében volt, mivel ritka jó adottságú, ráadásul üres is, jelenleg parkoló üzemel rajta: A telek eredetileg önkormányzati tulajdonban volt, majd pályázaton értékesítette. Azt követően megindult a tervezés, ami a Fővárosi Önkormányzat „55 méteres” szabályának megalkotásával, vagyis a toronyházépítés lehetetlenné tevésével szárnyaszegetté vált. A tulajdonos a telket eladta, és az új tulajdonostól vette meg 2005-ben a Raiffeisen azzal a céllal, hogy azon létrehozzon egy ingatlanegyüttest. A kitüntetett helyen persze annak megfelelő épületegyüttest kíván a társaság megvalósítani, figyelembe véve a város, annak lakói és az épületet használók érdekeit. Lényeges szempont a felsoroltakon kívül, hogy a tervezett épületegyüttes elkészültével befejeződhet Angyalföld városközpontjának kialakítása. Az elkészült tervek öt épület együtteséről szólnak, amelyek közül kettő irodaház, egy ötemeletes vendégház, továbbá a három épületet összekötő kétszintes passzázs egy galériaszinttel, valamint a mai elképzelések szerint egy háromemeletes parkolóház. Az egyediséget a két irodaház jelentené, amelyek közül az egyik tervezett magassága 110 méter, a másiké 74 méter lenne, a magasabb felső szintjein kulturális és turisztikai funkciókkal. Az irodaházakkal kapcsolatban Molnár Ferenc elmondta, hogy az utóbbi években önálló fejlődési törvényszerűségeket követnek az építészetben. A magasra törekvés nem öncél, jellemzően a városközpontban található korlátozott alapterület és a felfelé terjeszkedés tág lehetőségei indokolják, miközben a hatósági előírásokat teljesítik az úgynevezett bruttó szintterületi mutatóval, amely Budapesten 5,5. Ez azt jelenti, hogy a telek alapterületének öt és félszerese lehet az összes szint alapterülete. A toronyházak sokkal gazdaságosabban és magasabb színvonalon tudják kiszolgálni a bérlőket, ami a munkafeltételeket és a közlekedési lehetőségeket jelenti. Ahogy Molnár Ferenc fogalmaz: „Ami az autótechnikában a Formula-1, az az építészetben a toronyház. ” A toronyházakkal kapcsolatosan megjegyezte az igazgató, hogy a korábban készült toronyházak kifejezetten rossz példák, előítéletek szülői lettek, a témában folytatott viták áltudományosak, rossz- indulatúak, irigykedők, személyes indulatoktól sem mentesek. Ez pedig a szakmához méltatlan. Jelenleg a toronyházak építésének szabályozásával kapcsolatosan erőteljes szakmai munka folyik Budapesten, és remény van arra, hogy a kerület - amely már eddig is sokat tett az ügy érdekében - érdemi fővárosi állásponttal tud párbeszédet folytatni e témában. Az egyeztetések lezárását követően tudja a társaság az építési engedélyezési eljárásokat lefolytatni, és ha minden a tervek szerint történik, két-három év múlva kialakulhat Angyalföld 21. századi központja. Mucsi Ferenc A toronydaru által tartott két lámpa jelzi, meddig magasodna a 110 méteresre tervezett toronyház »Meg is mosakodjál!" „Kéz kezet mos”, „Mosom kezeimet”, „Tiszta a kezem”, „Kimosakodás”, „Megtisztulás”. Szólások, közmondások, irodalmi idézetek sokasága kapcsolódik a tisztálkodás fizikai és átvitt értelmű valóságához. A fürdőzés számos esetben többet jelentett egyszerű tisztálkodási rutinfeladatnál. Gondoljunk csak a rómaiak vagy törökök fürdőkultúrájára, a különböző törzsek fürdési rítusaira, vagy éppen a vallások mosakodással és megtisztulással kapcsolatos szertartásaira. Az újszülött lefürdeté- se, a halott megmosdatása, a keresztelőkor vízpermet spriccelé- se, vagy éppen templomba lépvén a szenteltvízbe való kézmártás a megtisztulás szándékát, a testilelki tisztaságra való törekvést sugallják. Azonban a hétköznapi mosakodás jellege is nagy változáson ment keresztül az idők folyamán. A tisztálkodás történelmének huszadik századi fejezetét tárja elénk a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum „Meg is mosakodjál! Higiénia a 20. századi falun” című kiállítása, mely a XIII. kerületi sajátosságokkal kiegészülve tekinthető meg április 27-ig az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben (1132 Budapest, Váci út 50.). Dr. Juhász Katalin - korábbi gyűjteményvezető, jelenleg az MTA tudományos főmunkatársa - segítségével költözött ideiglenesen a kiállítás a XIII. kerületbe. Az érdeklődők a 19-20. század fordulójától napjainkig bezárólag megismerkedhetnek a fürdőzés öt nagyobb korszakával, történelmi összefüggéseivel, társadalmi hátterével, a mosakodási szokásokkal és a szükséges eszközökkel. A kiállításon választ kapunk arra, hogy mi az a melence, mit jelent szájból mosakodni, s vajon igaz-e, hogy volt idő, mikor rontás ellen a gyermek fürdővizét kasza élén kellett a teknőbe önteni, s hogy nagypéntek éjszakáján a lányok a templomkert szomorúfűze alatt fésül- ködtek a hosszú haj érdekében. A kiállításon kronológiai sorrendben sorakoznak fel a tisztálkodás korszakainak megfelelő kellékei, eszközei. Találkozhatunk a jó öreg Vörös és kék szappannal, a már elfeledett Figaró pengével, a régen látott Fabulon testápolóval. Nosztalgiázhatunk a Caola krémek, Kolynos fogkrémek, Pitralon arcszeszek között. Külön érdekesség egy ládára való szappangyűjtemény, melyek egyes darabjai régi ismerősként kacsintanak a látogatókra. A kiállítás ugyanakkor egy 1940-es évek eleji kispolgári és egy 1960-as éveket idéző munkáslakás példáján keresztül mutatja be a higiéniai körülmények változását. V.R.
