XIII. Kerületi Hírnök, 2006 (12. évfolyam, 1-24. szám)

2006-11-15 / 22. szám

4 TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 2006. november 15. 1873. november 17. Budapest ünnepe Otthonunk az ünnepelt: 1873. november 17-én született Pest, Buda és Óbuda egyesítéséből fővárosunk, Budapest. Múltja a történelem előtti idők homályában kezdődött, a földjéből előkerült tárgyi emlékek tanúsága szerint. Az első, név szerint ismert „lakosok” a kelta eravis- cusok voltak. A rómaiak az I. évszázad elején értek el idáig, a mai Óbu­da területén, Aquincumban alakították ki a dunántúli Pannónia tarto­mány északkeleti részeinek fővárosát. E harmincezer lakosú, civilizált fejlett városi életű településen kívül a mai Budapest több más pontján is feltárták római erődítmények, katonai és polgári telepek maradvá­nyait. A rómaiak után a hunok, később a keleti gótok, longobárdok és avarok kezén volt hosszabb-rövidebb ideig a terület. A Kárpát-me­dence központjában fekvő, kitűnő lehetőségeket kínáló vidék a hon­foglalás után a fejedelmi törzs egyik szálláshelye lett. Tudjuk, hogy a következő évezred viharai nem kímélték az ország szívét sem. De amint Berzsenyi Dániel írja: „Nyolc századoknak vérzi­vatarja közt / Rongált Budának tornyai állanak...” A három város egyesítésének ötletét gróf Széchenyi István vetette fel először 1829- ben, ám gondolatának megvalósítására csak a kiegyezés után nyűt le­hetőség, hogy ezt követően fejlődjön igazi világvárossá Budapest. Számtalan szebbnél szebb épület őrzi az egyesítés utáni évtized vi­rágzásának emlékét. 1877-ig lényegében befejeződött a főváros leg­egységesebb útja, a Sugárút építése az Operaház impozáns épületével. Ekkoriban kezdődött a Nagykörút kialakítása, és olyan palotákkal gaz­dagodott Budapest, mint az új Városháza, az Egyetemi Könyvtár, a Fő­palota, a Fővámpalota, a Bazilika. 1876-ban történt a Margit híd ava­tása, melyet Arany János is megénekelt. A Nyugati pályaudvart a pári­zsi Eiffel-cég készítette, a Keletit magyar mérnökök és munkások al­kották. A lóvasutat 1887-ben váltotta fel a Nagykörúton az első villa­mos... A XX. század elején továbbgyarapodott a magyar főváros, vibráló szellemi légkör, pezsgő társasági élet és a külvárosok nyomorúsága egyaránt jellemezte. Háborúk és forradalmak zúgtak át fölötte, a leg­nagyobb pusztítást a második világháborús bombázások és az ostrom jelentette. Hat évtized telt el azóta. Amikor végigmegyünk Budapest utcáin, szemmel látható, miként bántunk az örökséggel. Sok értéket megmentettünk, műemlékek sora újjáéledt, másokat pusztulásra ítélt a közöny, a hozzá nem értés; az, hogy manapság már nem születnek gróf Széchenyi Istvánok. De ma is a miénk ez a hihetetlenül jó adottságokkal megáldott vá­ros, nekünk pedig az lenne a dolgunk, hogy felkészítsük Budapestet a XXI. század kihívásaira. Szerethető otthonunkká varázsoljuk, ahol nyugodtan végigsétálhatunk a Duna partján, és felhasználhatjuk a fo­lyam széles hátát a teherszállításra is, megkímélendő az utakat. Vajon megérjük-e, hogy nem a gépkocsik uralják a magyar fővárost, hanem elsőbbségük lesz azoknak, akik ragaszkodnak álmukhoz: itt maradva értelmes, békés életet élni! Imre Erzsébet OPTIKA INGYENES SZEMVIZSGÁIAT Vegye kézbe engedményét! , I # -% V • / Kedvezmény a kockákkal dobott értéknek megfelelő aaáaalékl LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Hétfő-péntek 9.00-18.00 ■ szombat 9.00-13.00 Telefon: 288-6960 Bakó Márta színművész Csoda és zűrzavar A József Attila Színház ötvenedik szüle­tésnapján dr. Tóth József polgármester kitüntette a színház egykori alapítóit: Bakó Mártát, Benedek Árpádot és Turgonyi Pált. Bakó Márta színművész- nővel beszélgettünk a színházalapítás el­ső lépéseiről.- Jól tudom, hogy szó szerint be­leszületett a színészvilágba?- Nem kétséges. Lenz Hedda színésznő és a sokat támadott, Nemzeti Színház-beli színész, Ba­kó László szerelméből születtem 1920. április 9-én Budapesten. A dadám tolt édesanyámhoz a pró­bák szünetében etetésre, miköz­ben olykor olyan színészek ringat­ták a kocsimat, mint Jávor Pál. Nem volt kétséges, hogy belőlem is színész váljék, így 1942-ben el­végeztem az Országos Színiakadé­miát. Tragikaként indultam, Elektrát játszottam a vizsgaelő­adáson, később mégis karakterszí­nésznőként ismert meg a közön­ség. Kétszer házasodtam, egy fiam született, aki ugyan nem folytatta elődei hivatását, orvos lett, ám bol­dogsággal tölt el, hogy szép sikere­ket mondhat magáénak és szereti a szakmáját.- Hogyan került a József Attila Színházhoz, s élt több mint har­minc évet a kerületben?- A kecskeméti Katona József Színházban játszottam, amikor a fiunk betegeskedni kezdett. Pestre akartam kerülni, bár tudtam, egyik színháznál sincs státus. Ösz- szefutottam egy alkalommal Kál- lay Gyula politikussal, aki azt mondta, hogy megpróbál segíteni, így is tett, kicsit később kaptam egy táviratot, amiben az állt, hogy keressem fel Fodor Imrét, a József Attila Színház akkori igazgatóját, hogy aláírhassam vele a szerző­dést.- Emlékszik az első szerepére?- A Nagymama című darabban Langó Szerafin szerepébe ugrot­tam be. Ez az a darab, amit Csiky Gergely írt Blaha Lujzának, és ami igen jelentős és megtisztelő darab egy idősödő színésznek. Paulusz Elemér volt a karmester, Seregi László a rendező. A főszerepeket Berky Lili és Gázon Gyula játszot­ta. Ezt követte ősszel a Szabin nők elrablása, ami a színház első nagy sikere volt, és amit már saját tár­sulattal játszott. Utána egy francia krimi következett, majd Gáli József Szabadság-hegy című darabja, amelyet hét előadás után letiltot­tak. Ám idén októbertől ismét mű­sorra tűzte a színház.- Éppen hogy megalakultak, kö­vetkezett 1956. október 23. Mi tör­téntükkor?- A nehéz napok­ban a Fészek Klub lett a színházak köz­pontja, megalakult a forradalmi bizott­ság. Egyhangúlag Fodor Imrét válasz­tottuk igazgatóvá. A színházat szétlövöl­dözték, de a színpad­mesterünk azt java­solta, hogy szakítsuk át a falat. A Váci ut­cai bejárat lépcsője ugyanis akkor még a kerületi pártbizott­ságba vezetett. A ta­gok közül sokan el­hagyták az országot, sőt az első évad után meg akarták szüntetni az intézményt.- Két önéletrajzi ihletésű köny­vet írt, amiből megtudhatjuk, hogy a nyilas időkben Kis Feri barátnő­jének hitték, vallatták az Andrássy út 60.-ban, kitelepítették. Az édes­apja miattfolyamatosanfelelősség­re vonták, az első férje öngyilkos lett, a fia betegeskedett. Hihetetlen a lelki ereje, hogyan csinálja?- Elég fiatalon kezdtem idős asszonyokat játszani. így most, amikor matróna korba kerületem és talán utolsó színpadi szerepe­met, a Cseresznyéskertet játszom, most már nem érdekel, hogy ho­gyan nézek ki. Volt idő, amikor le­fekvés előtt krémeztem az arco­mat, de ma már azt mondom, hogy ez egy nagy marhaság. Egész életemben sminkeltem magam, embertársaim miatti kíméletből, sőt Jávor Pál mindig meg akarta operáltatni az orromat. Ám első férjem, Rajczi Lajos így jellemzett: nyaktól lefelé anatómiai csoda, nyaktól fölfelé anatómiai zűrza­var. Nem voltam soha szép, de volt annyi gavallérom, hogy szépnek érezzem magam. Ma is fontos, hogy olyanok vegyenek körül, akikkel ki tudom nevetni a világot. Szeretek enni vagy azért, mert örülök, vagy azért, mert bánkó­dom. A memóriám sokáig kiváló volt, diafilmszerűen őriztem az emlékeimet. írtam két könyvet majdnem az egész életemről, a Rosszkor születtünket! és az így történt... -et. Ha egy adat megfa­kul a fejemben, beleolvasok az írá­saimba, hogy felfrissítsem a tör­ténteket. Annyi abszurditás tör­tént velem 86 év alatt, hogy az Bakó Márta - Amíg bírok, játszom majdnem hihetetlen. Eredetileg magamnak jegyzeteltem le a tör­ténteket, aztán egy kedves isme­rősöm fantáziát látott benne és ki­adta.- Az ünnepi gálaműsoron Örö­kös Tagja lett a József Attilának... Említette, hogy talán már nem vál­lal el több szerepet, annak ellenére, hogy a közelmúltban neves filmek­ben is szerepet kapott.- Valóban játszottam Szabó Ist­ván Csodálatos Júlia című filmé­ben, Koltay Lajos által rendezett Sorstalanságban. A rendezők, akik fölkérnek, tudják rólam, hogy jól bírom az éjszakai forgatásokat, sőt azt is, hogy tízkor képtelen vagyok fölkelni. Honfi Hannának nyolcvana­dik születésnapján mondtam, hogy: Hanna, te olyan ragyogó formában vagy, hogy ha írnának az íróid valamilyen neked való szerepet, a közönség tombolna. Erre ő azt mondta, hogy én már a színpad egyik oldaláról nem tudnék átmenni a másikra. így aztán én elhatároztam, hogy ad­dig játszom, amíg a színpad egyik oldaláról a másikra át tu­dok menni. Most hogy ötvenedik évfordu­lóját ünnepli a színházunk, szeret­ném megköszönni a közönségtől és a kollégáimtól kapott szeretetet, az eddigi díjaimat, így a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiske- resztjét, az Aase-díjat, a József At- tila-emlékgyűrűt, a MASZK-díjat és azt, hogy örökös tagja lettem a József Attila színháznak, és ígére­tem szerint, amíg bírok, ját­szom... Tábori Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom