XIII. Kerületi Hírnök, 2006 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2006-11-15 / 22. szám
2006. november 15. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 7 Ünnepek előtt a hajléktalanszállón Kölcsönös elfogadással A jó pedagógus a gyerek útitársa Kedves kerületi lakók, intézmények, vállalkozások, kereskedelmi központok! A főváros XIII. kerületében található a hajléktalanellátás központi intézménye, a Dózsa György út 152. alatt. Az átmeneti szálláson, az éjjeli menedékhelyen, az anyakrízis otthonban, az orvosi krízisszolgálaton és a lábadozó részlegen 508 hajléktalan embert gondozunk. Célunk, hogy a sajátos élethelyzetű személyek mindennapjai és ünnepnapjai tartalmasak, értékesek legyenek. Különös figyelemmel készülünk a karácsonyi ünnepekre. Szeretnénk gondozottainknak ajándékokkal, műsoros rendezvényekkel együtt meghitt és emlékezetes ünnepeket varázsolni. Kérjük - ha támogatásra méltónak tartják céljainkat -, akár természetbeni adománnyal, akár pénzátutalással segítsenek ebben. Személyesen vagy telefonon bővebb felvilágosítással szolgálunk: 06 (1) 236-5080. A BMSZKI átmeneti szállás vezetője Czakó György. Pénzadományt a BMSZKI pénztárába, a Dózsa György út 152. szám alatt készpénzbefizetéssel, vagy a Fővárosi Szociális Közalapítvány 11705008- 20426750-00000000 számú számlájára, postai feladással, vagy átutalással ajánlhatók fel. Az adományozók részére a közalapítvány adókedvezményre jogosító igazolást postáz. A természetbeni adományokat intézményünk gépkocsijával elszállítjuk, vagy a Fővárosi Szociális Közalapítvány (Budapest, Városház út 9-11. adószáma: 18036338-1-41) fogadja. Adományaikat tisztelettel megköszönjük: Czakó György intézményvezető. Mondhatni, az anyatejjel szívta magába a gyerekekkel való bánni tudást Pusztai Katalin, a Pedagógiai Szolgáltató Központ Arany Katedra Emlékplakettel kitüntetett pedagógiai tanácsadója. Paraszti családból származó szülei egy pici Vas megyei faluból költöztek a fővárosba az 1950-es évek elején. A család annak az óvodának a szolgálati lakásában lelt otthonra, ahol az édesanya dajkai munkát vállalt. Gyerekek között nőtt fel. Hamar kiderült, hogy jól tud bánni a kicsikkel. Ha az óvónő távol volt, nemegyszer vigyázott a csoportra, és már akkor feltűnt, hogy bár alig volt nagyobb a rábízott csemetéknél, rendet tudott tartani köztük.- Nem a tanári pálya felé, inkább az irodalom és a népművelés felé kacsingattam a gimnáziumi években. A kultúra terjesztése és szervezése volt az álmom. Az első évben nem vettek fel az egyetemre, és amikor egy év elteltével ismét próbálkoztam, a túljelentkezés miatt a Tanítóképzőbe irányítottak. Végül itt végeztem 1980-ban. Rajz várt az asztalon A legjobb barátnőmmel megbeszéltük, hogy megpróbálunk ugyanabban az iskolában elhelyezkedni. így kerültünk egy budaörsi általános iskolába. Az ott töltött három év életem egyik szerencsés időszaka volt: a fővárostól alig pár kilométerre egy barátságos, családias, mondhatni falusias kis közösségbe csöppentem, ahol jó pedagógiai munka folyt. Az első nap az igazgatóhelyettes bevitt a 3. osztályba, és ott a gyerekek előtt egy szál virággal köszöntött, mint pályakezdő pedagógust. Pár perc múlva pedig egyedül álltam az osztállyal szemben, várakozó tekintetek kereszttüzében. Fárasztó, de szép hónapok következtek. Hagytak kibontakozni: vetélkedőt, kiskórust, színházat szerveztem. Rengeteg szeretetet kaptam a gyerekektől. Nem egyszer megtörtént, hogy amikor reggel bementem az osztályba, egy nekem készített rajz várt az asztalon. Később a felsősöknél is találkoztam hasonlóval, de Ők nem ennyire direkt módon fejezték ki ragaszkodásukat.- Nehéz az ilyen szeretetmeg- nyilván ulásokat kezelni?- Ez egyike annak a sok dolognak, amit nem tanítanak se a főiskolán, se az egyetemen. A gyerekek a jelzéseikre választ várnak, de az évek során megtanultam, hogy ez sem lehet direkt. Már felső tagozatos osztályfőnökvoltam, amikor az egyik kisfiú elvesztette az édesanyját. Nagyon együtt éreztem vele, és amikor eljött a névnapja, egy tábla csokival próbáltam ezt érzékeltetni vele. Hiba volt, úgy érezte, hogy a mamáját akartam pótolni, és szó nélkül elfutott. Sokat gondolkodtam ezen, míg rájöttem, hogy finomabb jelzéseket kell adni. A katedrán a helyem- A budaörsi iskola után mi következett?- 1983-ban férjhez mentem, és Óbudára költöztünk. A Dagály utcai könyvtárban helyezkedtem el, s közben levelezőn elvégeztem a Tanárképző Főiskola magyar nyelv és irodalom szakát. Innen már egyenes út vezetett a Pannónia utcába, az akkor Sallainak nevezett általános iskolába, ahol könyvtáros voltam, és tanítottam is. Egyszer a szaktanácsadó megnézte egy órámat, és kijelentette: kár nekem a könyvtárban dolgoznom, a katedrán lenne a helyem. Választanom kellett, és én az utóbbi mellett döntöttem. Magyart tanítottam, és osztályfőnök is voltam. 1993-ban újra váltottam.- Olyan pedagógus hírében állt, aki nemcsak a tárgyi, hanem az érzelmi tudást is képes átadni a gyerekeknek. Mit gondol, mi a fontosabb: amit tanít a pedagógus, vagy ahogy tanít?- Egy kolléganőm egyszer azt mondta: nem kell, hogy szeressék a gyerekek, fő, hogy a tárgyat megtanulják. Pedagógiai tanulmányaim és tapasztalataim alapján azonban meggyőződésem: ha a pedagógust nem fogadja el a gyerek, akkor a tantárgyát sem fogja. Az elfogadásnak persze kölcsönösnek kell lennie. A tantárgyon keresztül kell nevelni, és a pedagógus a gyerek útitársa a megismerés útján. Szerencsés voltam, mert a magyar irodalom sok érzelmet közvetít, és a gyerekeket is érzelmi megnyilvánulásokra készteti. Ez is segített abban, hogy jobban megismerjem őket. Ugyanakkor nem szerencsés a nagyon szoros kötődés, szükséges bizonyos távolság- tartás, már csak azért is, mert egyszer szükségképpen eljön a válás pillanata.- A gyerekek szerették, a szülőkkel kifejezetten jó volt a kapcsolata, és pedagógusi munkáját a kollégái is elismerték. Miért nem maradt a katedrán? Oktatás más irányból- A Pedagógiai Szolgáltató Központ vezetője megkeresett, hogy „elcsábítson” tanácsadónak. Akkor több változás is történt az életemben: apukám meghalt, az osztályomat elbúcsúztattam. Ráadásul hajtott a kíváncsiság, hogy valami új, az oktatást más irányból megközelítő dolgot próbáljak. Egy ideig a tanítást sem hagytam teljesen abba: még három évig, heti négy órában oktattam magyart. Most továbbképzésekkel segítem pedagógus társaimat. Ez a munka sok tapintatot és empátiát kíván. Szerencsére itt is közösségben dolgozunk, egymást segítjük a cél érdekében.- Nem hiányoznak a gyerekek?- A munkám során és otthon is folyamatosan gyerekközeiben vagyok. Szeretném elkerülni, hogy tízéves Marci fiammal is pedagógusként viselkedjem, neki nem tanára, hanem anyukája akarok lenni. Csop Veronika Biztonságban a HILD-del! Egyedülálló ajánlat a HILD-től! EURO alapú egyösszegű kifizetés a 2006-ban szerződőknek! • Valósítsa meg álmait! A szerződéskötést követően Ön megkaphatja a lakás értékének akár 20%-át egyösszegben! • Élvezze a mindennapokat! A havi járadékból felhőtlenül járhat színházba, klasszikus koncertekre, gyógyfürdőkbe.... • Költse el szabadon az eddig közös költségre és lakásbiztosításra félretett összeget, mert ezen tételeket már a HILD fizeti! • Nem lesz gondja lakásának karbantartására, mert mi díjmentesen elvégeztetjük az állagmegőrző munkálatokat! • Nem marad egyedül! Ha egészsége megromlik, számíthat rá, hogy a HILD segít Önnek gondozását és ápolását megszervezni. \a «1 * (06-1)887 56 OO HILD Örökjáradék Program 1054 Budapest, Széchenyi u.l. Tel: (06-1) 887 56 OO www.hild.hu Pusztai Katalin - Továbbképzéssel segítem pedagógus társaimat
