XIII. Kerületi Hírnök, 2006 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2006-10-18 / 20. szám
4 TIZENHARMADIK m KERÜLETI HÍRNÖK 2006. október 18. Pintér Gábor posztumusz kötete Megpihent Csillag Pintér Gábor 2005-ben rákban halt meg. Legtöbben úgy emlékezhetnek rá, mint az 1962-es „Ki mit tud”-győztes paródiapáros egyik tagjára. Partnere Kern András volt. Egész ifjúságát itt töltötte a XIII. kerületben. A Sziget utcában - ma Radnóti Miklós utca - lakott a család. A lakásukkal szemben lévő általános iskolában, majd az újlipótvárosi Bolyai-gimnázium- ban folytatta a tanulmányait. A Váci út végén, az Északi-összekötő Vasúti Hídnál állt az Iparitanuló Intézet, az inasiskola. Érettségi után csak ide vették fel, értelmiségi származása miatt. Tizenhét-tizennyolc éves korában kezdett el írni. Filozofikus, játékos verseket. Weöres Sándor volt a legkedvesebb költője. Megpihent Csillag című posztumusz kötetét mutatták be barátai, tisztelői a Litea Könyvszalonban 2006 szeptemberében. A kötetben versek, regényrészietek, önéletírás, filmnovellák, novellák és füves könyv található. Szinte a teljes életmű. Kaiser László, a Hungarovox Kiadó vezetője méltatta a költő-, írótársat. Gyerekkori, szemérmes barátságukról beszélt. Majd arról, hogy Pintér Gábor érzékenysége, tisztessége a szerkesztőségi sün- dörködéseket elutasította, nem tett lépéseket azért, hogy írásai megjelenhessenek. Az önadminisztratív képesség hiánya miatt soha nem tölthette be a méltó helyét a magyar költészetben. Major János költő Dörgicséről beszélt, ahol Pintér Gábor házat épített, kerítés nélkülit, ki-be járhatót. Székács Csilla olvasott fel verseket a kötetből, Szil- vássy Gyöngyvér csemballón és Stadler Vilmos fúvós hangszereken játszott, felidézve a szerző legkedvesebb barokk dallamait. Csak az hal meg, akit elfelejtünk, mondta Pintér Tamás, az elhunyt bátyja. Gábor ma is köztünk van. Kassai Gizella Pintér Gábor: Eltévedt csillag Vissza kell mennem a vándorúton A végtelen hosszú Tejúton Csillagtengerben Egy csillagot lelni Csillagöbölben Megpihenni Az olvasás gyönyörűsége Csak a szépirodalom mozgatja meg a fantáziát A betűk kedvelői nem panaszkodhatnak: mindenféle rendű és rangú könyv megtalálható a könyvesboltokban. Csak idő kell a válogatáshoz és az olvasáshoz, no meg persze pénz - olykor nem is kevés - a vásárláshoz. Még jó, hogy annak sem kell lemondania az olvasásról, akinek a költségvetésébe ez a tétel már nemigen fér bele. Bár a soha nem látott dömping a könyvtárakat is nehéz helyzetbe hozta, végeredményben minden kiadványhoz hozzájuthatunk általuk. Jut-e elég idő az olvasásra? Rohanó világunkban jut-e elég idő az olvasásra? Olvasnak-e a gyerekek, a dolgozó felnőttek és az idősebbek? Nevelhetjük-e agyerekeket a könyv szeretetére? Baj-e, hogy a kicsik Harry Pottert olvasnak, és segített-e valamit a Nagy Könyv abban, hogy ráirányítsa a figyelmet az olvasásra? Ilyen és hasonló kérdésekkel kerestem meg Pobori Ágnes olvasáselemzőt, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Észak-pesti Régiójának igazgatóját.- Lépten-nyomon azt halljuk, hogy egyre kevesebben olvasnak. Ugyanakkor a könyvesboltokban szinte mindig sok az ember, és nem kevesen vásárolnak is. Akkor most mi az igazság?- A két évvel ezelőtti könyvfesztiválon Heller Ágnes arról beszélt: túlzás az, hogy ma kevesebb az olvasó ember, mint régen. Ha ugyanis jól belegondolunk, az olvasás mindig is kiváltságos dolog volt, vagyis soha nem olvasott mindenki. Ma az új technikáktól féltjük a könyvet, de ennek vajmi kevés alapja van. Amikor a múlt század első felében elterjedt a mozi, sokan tartottak attól, hogy ez a könyv halálához vezet. A jóslat nem vált be. Ahogy a filmet, majd a televíziót, úgy a számítógépet is túléli a könyv.- Ebben bizonyára sokaknak segített a Nagy Könyv.- A gyerekek csoportosan jöttek a könyvtárba, és nem muszájból, hanem lelkesen és érdeklődve. A pedagógusoknak és az iskolának nagy a felelőssége abban, milyen könyveket adnak a diákok kezébe. Különösen igaz ez akkor, ha a gyerek otthoni környezetében nem természetes az olvasás. Ugyanakkor véleményem szerint „olvasóvá nevelni” nem lehet.- Ha ez így van, akkor lehet, hogy a mai gyerekek már nem a hagyományos módon fognak olvasni? És vajon a könyvtárak tudnak-e időben igazodni a fiatalok speciális igényeihez?- A diákok többsége a tanterv keretein belül jut el először könyvtárba, és amíg vannak kötelező olvasmányok, addig jönnek. Amikor kikerülnek az oktatási rendszerből, legtöbbjük minden jel szerint megszűnik olvasó lenni. A könyvtáraknak igazodniuk kell az újfajta igényekhez is. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai gyerekek - valószínűleg a rohanó világ következményeként - kifejezetten türelmetlenek. Ha a könyvtáros nem tud szinte pillanatokon belül válaszolni a feltett kérdésre a számítógép segítségével, akkor számíthat rá, hogy egyszerűen faképnél hagyják. A nyugdíjas olvasó aktív korábban is olvasott A diákok egy része mobiltelefonnal, sőt, vannak, akik már pendrive-val viszik haza a „könyvet”. Ugyanakkor sokuk otthonában még nincs számítógép, és gyakran csak a komputer miatt jönnek a könyvtárba. A könyvtárakban megjelent a csak elektronikusan elérhető szak- és szépirodalom. Megkezdődött a nyomtatott művek digitalizálása, és egyre több könyvtár igyekszik olyan olvasótermet biztosítani, ahol ilyenformán lehet olvasni. Az idősebbek viszont ezzel nem tudnak élni.- Eddig főleg a tanulókról beszéltünk. Vajon a többi korosztályra mennyire jellemző az olvasás?- A gyerekeken kívül jószerével csak a nyugdíjasok vesznek rendszeresen könyvet a kezükbe. Most átmeneti időszakban vagyunk: azok uralják a könyvtárakat, akik a hatvanas-nyolcvanas években voltak aktív dolgozók. A mai aktívak közül viszont kevesen olvasnak. Az tudható, hogy aki aktív korában nem bújta a könyveket, az nyugdíjasán sem fogja. Ebből következik, hogy fokozatosan csökken majd a nyugdíjas „könyvmolyok” száma.- Mit takar az olvasó emberfogalma. Vannak, akik szinte kizárólag szakirodalmat olvasnak, mások naponta akár több órát is eltöltenek a napilapok és a különböző folyóiratok tanulmányozásával. Ok olvasók? Egri csillagok minden gyerek kezébe!- Naponta legalább tízoldalnyi szépirodalom! Csakis a szépirodalom mozgatja meg a fantáziát. Az újságot, a szakkönyvet kizárólag információ- szerzés céljából forgatjuk. Szerintem minden magyar gyereknek Gárdonyi Géza Egri csillagok remekén kell szocializálódnia. Ez még nem az olvasás gyönyörűsége, hanem olyan alap, mint a matematikában az egyszeregy. Aztán jöhet valami más, de nem a Légy jó mindhalálig, mert az nyelvezete miatt nehezen olvasható. Semmitől ne tiltsuk a gyereket, inkább válogassunk. Ez érvényes a tévénézésre és az olvasásra is. A Harry Pottert sem kell kivenni a kezükből, ha segít megszerettetni a könyvet, az olvasást. Az olvasásnak egymásra épülő rétegei vannak. A szerencsésebbek kicsi korban a szülőktől kapják első könyvélményüket. Az a gyerek, aki tizennégy éves korában nem olvasta Gárdonyit, Jókait vagy Vernét, biztosan nem érti majd felnőttkorában Füst Milánt. Az olvasás mindig is kegyelmi állapot volt, amely nem adatik meg mindenkinek. Csop Veronika A grafika mestere a Klub-Galériában Most lenne hetvenéves Engel Tevan István (1936-1996) grafikusművész. A művészre emlékezve grafikai munkásságának egy részét állította ki az újlipótvárosi Klub-Galéria. Engel-Tevan István munkásságának jelentős része könyvillusztráció és egyedi rajz. Számára az alkalmazott grafika nem az egyszerű és mechanikus megértést, hanem az irodalmi mű mondanivalójának újrafogalmazását, a gondolatok értelmezését jelentette. Kiváló rajztehetsége már gyerekkori képein is felfedezhető. A most először kiállított gyerekrajzokat négyéves korában készítette. Már ezeken látható a perspektíva, a térábrázolás és a történetek, valamint a mondanivaló drámai sűrítése. Jellegzetes motívumok - a falábú színészek vagy a mutatványosok - születettek ezeken a képeken, amelyek a felnőtt művész alkotásain is fellelhetők. A kiállítás másik ritkasága Engel Tevan István aktrajzai, amelyek egy grafikus ujjgyakorlatai. Későbbi alkotásai a Biblia-illusztrációk, a Dávid király történetét feldolgozó 12 lapos litográfiái sorozat, amelyet Tel-Avivban jelentettek meg, illetve olyan irodalmi művek képi újrafogalmazása, mint Bulgakov, Joyce és Katona József alkotásai. Engel Tevan István úgy gondolta, hogy a könyvek illusztrálása az a műfaj, amelyet senki nem vehet el tőle soha, mert mind a mű, mind a kép benne él és általa képződik. Minden képe hívó gesztus, amely azt sugallja, gyere nézz meg, olvass el, és én megtanítalak látni azt, amit csak én látok. Korai művein mozaikszerűen elhelyezett jelenetekben ábrázolta témáit. Későbbi grafikái egyszerűbb kompozíciójúak, ábrázolt jelenetei színpadszerűek. Finom humorú, groteszk képek jellemzik művészetét. Grafikái éppúgy megtalálhatóak közgyűjteményekben (British Museum), mint a könyvek lapjain. A Klub-Galériában kiállított alkotásokat 2006. november 30.-2007. március 1 -je között a Petőfi Irodalmi Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődök. Vajda Ildikó
