XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)
2005-03-02 / 5. szám
4 2005. MÁRCIUS 2. fl kitüntetett tanácsadó. Hajdú Györgyiig Oktassunk vagy buktassunk? Jövőre lesz húsz éve, hogy a tanári pályára lépett Hajdú Györgyné Marika. Lelkes és tettre kész egyéniségének köszönhetően az alig két évtized alatt páratlanul gazdag és szerteágazó utat járt be. Eddigi munkáját januárban a Magyar Kultúra Napján Arany Katedra Emlékplakettel ismerték el. Villamos üzemmérnökként kezdte az Ingatlankezelő Vállalatnál, de mindig megvolt benne a vágy, hogy átadja mindazt, amit tud. Nem csoda, hogy amint lehetett, élt az alkalommal, és megszerezte a műszaki tanári diplomát is. Még abban az esztendőben 1986-ban - átment az Országbíró utcai általános iskolába, hogy fizikára és technikára okítsa a nebulókat. Harmincéves volt akkor és háromgyerekes családanya, így a kamaszok világában igazán otthonosan mozgott. Pár év múlva már a kerületi fizikai munkaközösség vezetője, 1993-ban pedig igazgatóhelyettesnek nevezik ki. Minden jel arra mutat, hogy három év múlva igazgató lesz. A sors azonban másképp hozta. Az iskola 1996-ban lényegében megszűnt: összevonták a Csata utcaival. Marikát azonban nem olyan fából faragták, hogy ez letörje: Dombrády Lorándné biztatására megpályázta és el is nyerte a pedagógiai tanácsadói állást a Pedagógiai Kabinetben (ma Pedagógiai Szolgáltató Központ), ahová már egy éve „bedolgozott”. Ez 1996-ban volt, abban az évben, mikor újabb diplomát szerzett: a Budapesti Műszaki Egyetemen elvégezte a közoktatás-vezető szakot.- Valószínűleg felsorolni is nehéz lenne, mi minden tartozik egy pedagógiai tanácsadó feladatai közé. Talán egy kis ízelítőt azért kaphatunk belőle.- Nem annyira a pedagógusokkal, mint inkább a tantárgygondozókkal, az igazgatókkal, a helyettesekkel és a munkaközösség-vezetőkkel vagyunk személyes, napi kapcsolatban. Természetesen órákat is látogatunk. De nem ellenőrzünk és nem utasítunk, mint régebben a szakfelügyelők. A pedagógusoknak időnként szükségük van arra, hogy egy külső szakember mondjon véleményt a munkájukról. Egyébként ketten vagyunk pedagógiai tanácsadók, az iskolákat elosztottuk egymás között. Kolléganőm, Pusztai Katalin a humán tárgyakkal foglalkozik, az enyém a matematika, a fizika, a technika, az informatika, a földrajz, a biológia, a kémia, valamint a testnevelés. A feladataink közé tartozik a szakmai továbbképzések megszervezése a pedagógusok számára. Segítjük a munkaközösségek kerületi versenyeit. A pedagógiai napok szervezéséből is kivesszük a részünket. Figyelünk arra, hogy az aktuális pedagógiai irodalomban is járatosak legyünk. Konferenciákon veszünk részt, és mi is szervezünk ilyeneket. Pedagógiai elemzéseket készítünk az intézmények és a fenntartó önkormányzat számára. Határon túli kapcsolataink is vannak. Jómagam nemrégiben Erdélyben, Szovátán jártam, ahol egy mérés-metodikai tanfolyamon vettem részt előadóként és gyakorlati oktatóként. Ősszel az OKSB szervezésében Helsinkiben voltunk egy iskolában, előző évben pedig Bécsben. Az ilyen utak sok tapasztalatot adnak. Finnországban például sokkal nagyobb súlyt helyeznek az egyéni, differenciált fejlesztésre.-A magyar oktatás ma sok sebből vérzik. Ön ezeket jól ismeri és nemcsak a munkája kapcsán. Hiszen a múlt nyáron szerezte meg sokadik diplomáját, ezúttal az ELTE pedagógia szakán végzett. Mint hallom, kilencven oldalas szakdolgozatot írt Oktassunk vagy buktassunk? címmel. Szóval: milyen irányba haladjon az oktatás?- Bár mindig is jól éreztem magam a számok világában, nem tudok egyetérteni azokkal a tanárokkal, akik „nem érnek rá” a gyerek leikével is foglalkozni. Szerintem az oktatómunka is csak akkor lehet eredményes, ha a gyerekekre egészként tekintünk. A diplomamunkámhoz végzett kutatások során arra jutottam, hogy van min változtatni. A heti egy-egy óra nem elegendő a tanároknak arra, hogy újfajta óravezetéseket kezdeményezzenek. Azt mondjuk, hogy gyerekközpontú az oktatásunk, az óratervezéskor a pedagógusok jelentős része mégis azt gondolja végig, mit fog ő maga csinálni az órán. Nem azt tervezi meg, mi lesz a gyerek feladata. Ezt nehezebb kiszámítani és több időt is igényel. Az eredményesség persze sok mindentől függ. Amikor ezt mérjük, arra is gondolnunk kell, hogy a tanár munkája mellett a családi háttérnek is nagyon nagy szerepe van abban, meddig jut el a gyerek.-És mi a helyzet a buktatással ? Jó az, hogy az első három évben csak szöveges értékelést kapnak a kisdiákok?- Fontos, hogy milyen módszerekkel értékelnek a tanítók. A szöveges értékelés mikéntjét azonban senki nem tanította meg nekik. És akkor még nem is beszéHajdú Györgyné az Arany Katedra Emlékplakettet dr. Tóth József polgármestertől vette át Mit jelent a költészet napja? Talán az 1990-es évek elején láttam a Magyar Televízióban néhány alkalommal egy-egy riportműsort az utca emberével. A riporterek megkérdezték az embereket az aznapi ünneppel kapcsolatban. Elhangzott kérdés október 6-án, augusztus 20-án és április 11 -én is, hogy mit ünnepiünk ezen a napon. Csak kevesen tudták a pontos választ, többen adtak kitérő választ, volt, aki bevallotta, hogy nem tudja. Amikor elkezdtem tanítani a Kék Iskolában, azt szerettem volna, hogy minden felnövekvő gyerek, de legalább minden kék sulis tudja, mit jelent a költészet napja. Fiatal, forrófejű, ábrándokat kergető magyartanár - mondták és mondják ma is. Az első előadás, a premier egy iskolai ünnepség volt, amit az egyik nyolcadikos osztállyal készítettünk József Attila életéről a verseiből. Jó volt, sőt, gyönyörű, szívet melengető, ahogyan azok a kamasz lányok és fiúk félig meghatódva, kissé lámpalázasan meséltek, szavaltak, énekeltek az iskola zsibongójában. Ó volt a legkedvesebb költőjük abban az időszakban, és át akarták adni érzéseiket, gondolataikat. Sikerült, azt hiszem, bár én a zsibongónál nagyobbat álmodtam, nem magamnak, hanem a gyerekeknek. De úgy tűnt, nem csak én, mert kollégáimmal - akik közt vannak más szakosak, de az irodalmat nagyon is kedvelők - kitaláltuk, hogyan tehetnénk ezt az ünnepet még Szebbé, emlékezetesebbé. Menjünk ki az iskolából! Jó ötletnek tűnt, és sokat dolgoztunk rajta. így ma már azt kérdezik a gyerekek: ugye, idén is megyünk?, A Dunánál - bár nem a „rakodó part alsó kövén”, hanem az Országház mellett - található József Attila egyik szobra. Az előtte elterülő füves részen éppen elférünk mi, kék sulisok, ötszázan. Aztán jöttek további ötletek, minden gyerek kezében egy szál sárga nárcisz. Majd elkészítettük a műsort, volt szerepe kicsiknek, nagyoknak, alsósoknak, felsősöknek, tanároknak, régi diákoknak. Volt, aki a virágról gondoskodott, volt, aki odaszállította a hangszereket, amiken a gyerekek játszottak, aztán aki engedélyt kért a rendőrségtől, hogy mind az ötszázan ott lehessünk baj nélkül. Azért voltak nehézségek is. Rájöttünk, hogy a Kossuth tér forgalmas hely, a gyerekek hangjához mikrofon kellene. De ott nehéz áramot szerezni, így lemondtunk az erősítőről, és kipróbáltuk anélkül. Hangpróbát tartottunk villamossal, villamos nélkül, és azóta már maguktól tudják a szavaló gyerekek, hogy hajön a villamos, egy pillanatot várni kell, aztán ha elment, folytathatják. Volt, hogy reggel esett az eső, a kollégák kérdezték, hogy akkor is kimegyünk, ha esni fog?- Nem fog esni! - mondtuk, hittük, reméltük. És aznap nem esett. Voltunk kinn szikrázó napsütésben, de úgy is, hogy elkezdett cse- peregni az eső, és észre sem vettük. Nem éreztük, csak azt, hogy ez jó, igen, ez kell. Nekünk, a gyerekeknek. A magyar költészetnek. És igen, József Attilának. Míg élt, a sors nem volt kegyes hozzá. Hogy most az lenne-e? Nem tudom. De mi megyünk. Most van József Attila születésének századik évfordulója. Idén nemcsak a szoborhoz készülünk. A 2005-ös évet ennek az évfordulónak a szellemében indítottuk. Sokszínűén próbálunk fényt, szellemi és művészeti világosságot varázsolni a tél utolsó hónapjaira. Versil- lusztrációinkat a Kék Ecset Galériában állítjuk ki, kedvenc verseiket mondják el gyerekek, szülők, tanárok egy délutánon, a legügyesebbek készíthetik el az iskola központi tablóját, a nagyobbak fotópályázatra készítenek felvételeket, és a Kék Akadémián mérhetik össze felkészültségüket. Ez a néhány esemény csak ízelítő a tervezetünkből. Ma már minden kék iskolás tudja, mit jelent április 11. József Attila, a költészet napja, versek, dalok, Kertész leszek, egy öl virág. Egy beteljesült álom. Idén is megyünk, viszünk néhány szál sárga nárciszt. Attila, vége a télnek, itt a tavasz. Weidemann Dorottya, tanár lek a szülőkről: tudják-e vajon ők megfelelően értelmezni az értékelést? A tapasztalatok még hiányoznak, hiszen ez az első tanév, amikor ez a módszer bevezetésre került. Én fontosabbnak tartom, hogy a gyerekek kevesebbet tanuljanak, és többet gyakoroljanak. Nem a tanítási órák számát kellett volna csökkenteni, hanem a tananyag mennyiségét. Az iskola legyen a szocializáció színhelye. A világ felgyorsult, a gyerekek sok információhoz jutnak, amivel segítség nélkül nem tudnak mit kezdeni. A pedagógus feladata, hogy megtanítsa, hogyan kell az információkhoz hozzájutni, és azokat kezelni, rendszerezni.- Ennyi munka és folyamatos tanulás mellett nem sok szabadideje lehet.- Sokat kivett belőlem a tavaly megszerzett diploma. Annál is inkább, mert közben több civil szervezetben is tevékenykedem. Alel- nöke vagyok a Magyarországi Pedagógus Szaktanácsadók Egyesületének és vezetőségi tagja az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Általános Iskolai Szakcsoportjának. Emellett még a Fővárosi Pedagógiai Intézet mérés-metodikai tanácsadójaként is dolgozom. A lányom és a két fiam nem választotta a pedagóguspályát. Néha még ma is a szememre vetik, hogy mikor ők szombat-vasárnap otthon voltak, én kirándulni mentem az osztályommal. Nyáron pedig - ahelyett, hogy minden időmet velük töltöttem volna - a tanítványaimat vittem táborozni. Most azért már eljutottam oda, hogy hétvégén olykor elmegyünk a férjemmel kirándulni. De ami igaz, igaz: kell valamilyen megszállottság a pedagógusi munkához. Csop Veronika-HírnökAranylakodalom Szeretettel köszöntjük Hári Istvánná született Valicskó Annát és Hári Istvánt, akik 50 éve, 1955. április 2-án kötöttek házasságot. Az akkori menyasszony a Menyasszony utcában lakott és ott élnek azóta is. A kor, amit és amiben éltek, történelem és változás, de a szerelmük, szeretetük, emberségük változatlan. Sok boldogságot kíván családjuk, gyermekeik és unokáik.
