XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)
2005-06-08 / 11-12. szám
-Hírnök 2005. JÚNIUS 8. 3 Díszpolgárok % Díszpolgárok % Díszpolgárok # Díszpolgárok Ferenc színbeli problémákat kell különvennem. így jutottam el a textilfestészethez. A gobelinkészítésben örömet lelek, szabadnak érzem magam.- Mégis, az életvidám, tiszta színek kavalkádja mellett gyakrabban fejezi ki gondolatait söté- tebb, melankolikusabb árnyalatokkal.-A világ szürke, csak itt-ott villan fel benne egy-egy élénkebb szín. A sötét színskálát is gazdagnak érzem, nem kell feltétlen pirosat, narancsot használni a vidámság kifejezésére. A mélységet sem az erős színek mutatják meg, sokkal inkább a színkeverékek elevenítik meg a mély tónusú motívumokat. Az alapanyagok minőségére már fiatal koromban is odafigyeltem. Szeretek gyönyörködni a színekben, bosszantana, ha pár év múlva megfakulna valamelyik alkotásom. Ha kell, a legszebb színekről mondok le, hogy festményeim évek múlva is ugyanazt a hatást nyújtsák.- Feleségével, Vörös Rozália festőművésszel közösen is alkottak.- Több mint 50 évig voltunk házasok feleségemmel, egészen a haláláig. Aba Novák-növendék volt ő is. A festőiskolában ismerkedtünk meg. A mesterünk volt az esküvői tanúnk. Meg is jegyezte: mennyit fognak maguk veszekedni, két festő összezárva! A családi béke mindig fontos volt számunkra. Boldogan éltünk, két gyerekünk született. A fiam régész, a lányom bíró lett. Unokákkal és dédunokákkal ajándékoztak meg bennünket. Nem volt köztünk feszültség művészi kérdésekben sem. Kétségtelen, alapvető különbségek érződnek munkásságunkban. Feleségem képein az érzelmi megközelítés sugárzik. Én a problémákat rajzban, míg feleségem színkompozíciókkal próbálta korrigálni.- Van olyan álma, amit szeretne még vászonra vinni?- Nagy műre már nem készülök, de egy-két figurát még szívesen kialakítanék. A korral nő az ember igénye is. Fiatalon örülünk, ha realizálni tudjuk azt, ami az eszünkbe jut. Én mindig festő szerettem volna lenni, volt bennem egy törekvés, ami hajtott a cél felé. Az ember munka közben olyan egyedül van, mint a szülő nő. Ott áll a festő a vászon előtt, és vár a pillanatra, hogy megszülessen az eredmény. Mikor a gondolatok, cselekvések kiutat törnek, hirtelen megfogható képpé formálódnak, megérint a szabadság szele, leomlanak a korlátok, és egyszerre megszínesedik a világ. Színészegyénisége lenyűgöző. Olyan színész, aki nem különcködik, kerüli a feltűnést, a gőgös művészpózokat. Nyugodtsága, kellemes hangja magabiztosságot sugároz. A művészéletforma szélesebb látókörűvé tette, míg erkölcsi tartását, közéleti felelősségérzetét családjától * örökölte. Elvezet vele a társalgás, főként, ha olyan alkalomból találkozunk, mint a díszpolgárság.- Megtiszteltetés számomra a XIII. kerület díszpolgársága. Másfél évtizede játszom a kerületben. Léner Péter, a József Attila Színház igazgatója 15 évvel ezelőtt hívott meg egy vendégszereplésre. Lengyel Menyhért Waterlooi csatáját vittük színpadra. Közel egyéves vendégeskedés után leszerződtem a társulathoz, így találkoztunk újra Lénerrel. Fiatalon együtt végezünk, ő rendezőként, én színészként, együtt szerződtünk Miskolcra is, ahol két évig voltunk, majd följöttünk a Nemzetibe, de Léner később átment a Tháliába. A sors úgy hozta, hogy idős korunkban ismét közösen dolgozhatunk.- Magas állami kitüntetésekkel, Jászai Mari-, Érdemes művész, Erzsébet- és Kossuth-díj- jal ismerték el munkáját. Elnyerte a József Attila-gyűrűt és a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét is megkapta. Ennyi kitüntetés után milyen szívvel lép a színpadra?-A díjak mindig jólesnek a színésznek, a közönség visszajelzése erőt ad a további játszáshoz. Kétségtelen, sok szerepet el kell játszani, hogy a színész megérjen az elismerésekre.- Sok kerületi lakos kellemesen emlékszik vissza az 1960-as évekre, amikor a Hattyúdal filmet és a Bors című sorozatot mutatták be.-Volt az életemben 35 év, amikor tévéfilmekben szerepeltem. Ma már nincsenek tévé- és rádiójátékok, átalakult a televíziózás kultúrája. Azok az emberek, akik nem járnak színházba rám csodálkoznak az utcán: Hova tűnt, művész úr? Fiatalon mindent eljátszhatunk, idős korban már csak egyes szerepeket.- Kétségtelen, a régi időkben varázsa volt a színháznak, ma a szabad gondolkodás új utakat tör a képzelet világába.- A rendszerváltás után sorra alakultak az amatőr színházi társulatok, modem, szabadszellemű előadások érték egymást. A mi időnkben a sorok között kellett megláttatni a lényeget, az egy másfajta kihívás volt. Én még emlékszem a háború előtti időkre is, amikor még rádió sem volt. Az emberek színházba jártak, utána beültek vacsorázni és megbeszélték a látottakat. Ma rohan a világ, nem érnek rá az emberek előadás után hosszasan beszélgetni.- Lánya is folytatja a színészi mesterséget, milyen intelmekkel indította útnak a pályáján?- Jó látni, hogy megfogadja tanácsaimat úgy, hogy személyiségét, jellemét nem hagyja formálni. Ezen a pályán fontos az elhivatottság, céltudatosan kell előremenni és eljátszani mindent, amit az élet felkínál. —A színház szemünk tükrében nő naggyá, fejlődő világunkban a világtalanoknak hangos könyvet kínál. Az olyan jellegzetes hangú színészek, mint ön, egyenrangú élményt nyújtanak azoknak a művészkedvelőknek is, akik csak hallás útján jutnak el a kultúrához.- A színész egy orgánum, az egyéniség tükre. Meg lehetett különböztetni Gábor Miklóst, Major Tamást és sorolhatnám. Én is több verset szavaltam aláfestő zenékkel. Színésznek készültem, tudatosan tettem mindet azért, hogy játszhassak és megajándékozzam azzal az örömmel a közönséget, amit nekem nyújtott a színház.- Legendás párost alakított Schütz Ilával, a Jövőre veled ugyanitt című vígjátékkal közel ötszázszor kacagtatták meg a nagyérdeműt. Erről szól egykori főszerkesztőnk, Sas György Újra veled ugyanitt című könyve is.- Sas Györgyre mindig szeretettel gondolok, kritikái, riportjai mérvadóak a színházi történelemben. Schütz Ilával fantasztikus volt játszani. Úgy hozta az élet, hogy partnerek lettünk, először egy Bródi Sándor-darabban, aztán a Három nővérben, de forgattunk együtt filmekben is. 1978- ban a Jövőre veled ugyanitt című kétszemélyes amerikai darab óriási sikert hozott. Szinte majdnem minden nap játszottuk, ahol csak lehetett, bemutattuk. Megtapasztaltam, nem csak a közönség sze- retetét, hanem az idő múlását is, hiszen egyszer mindent be kell fejeznünk és ez az előadás is véget ért. Akkor búcsúzóul: Jövőre veled ugyanitt! * * * A díszpolgárokkal készült riportokat Czeglédi Ildikó, a fotókat Csontos Jolán készítette. Dr. Tóth József polgármester 2005. május 17-én Ember Judit díszpolgárt 70., május 23-án Nemeskürty István díszpolgárt 80. születésnapján köszöntötte az önkormányzat nevében. Mádl Ferenc a Magyar Köztársaság elnöke - a honvédelmi miniszter előterjesztésére - 2005. május 3-ei hatállyal, 65. születésnapja alkalmából nyugállományú rendőr dandártábornokká nevezte ki dr. Pella László díszpolgárt nyugállományú rendőr ezredest, a Budapesti Rendőr-főkapitányság XIII. Kerületi Rendőrkapitányságának volt vezetőjét. —,-----r S ztankax István
