XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)
2005-05-04 / 9. szám
INGYENES SZEMVIZSGÁLAT-50% 1 évesek lettünk! LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Hétfó-péntek 9-00-18.00 ■ szombat 9-00-13.00 Telefon: 288-6960 18 2005. MÁJUS 4. Bodrogi Gyulq Kossoth-díjos színművész ■W" ■'■P' s XUI. KEHÜI.ETI • • HírnökMinden ember játssza a maga szerepét Ullmann Móni A József Attila Színház legújabb bemutatója, a Kaviár. Csiky Gergely méltán népszerű darabját Fényes Szabolcs zenéi és Szenes Iván dalszövegei teszik még fergetegesebbé. Néhány nappal a premier eló'tt Galambos Erzsi művésznő a próbák közben sajnálatos balesetet szenvedett. A bemutató mégsem maradt el, Kocsis Judit bravúrosan ugrott be Miranda szerepébe. Már csak néhány nap volt hátra a premierig, amikor Galambos Erzsi az egyik próbán a díszlethajó lépcsőjéről leesett és bokatörést szenvedett. Kocsis Juditnak nagyon kevés ideje maradt, hogy megtanulja a sok szöveget. Ráadásul az énekszámok és a koreográfiák tovább nehezítették a dolgát. Két nap elteltével, az első nyilvános főpróbán már közönség elé kellett lépnie. így a József Attila Színház társulata nemcsak a a patikus szokásos lámpalázzal várta a bemutató estéjét. Aggódtak Galambos Erzsi egészsége miatt és drukkoltak Kocsis Juditnak. A bemutató nagy sikert aratott, a nézők hosszan tapsoltak. A premieren a közönség találkozhatott a darab néhány alkotójával is. Iglódi István rendező, Schüjfer Judit jelmeztervező, Fincza Erika koreográfus, és a zenei vezető-karmester Gebora György is bemutatkozott a nézőknek. A darab figurái és fordulatos történeteik önmagukban is remek kikapcsolódást ígérnek a nézőknek. Szereplők: Koltai Róbert, Vándor Éva, Esztergályos Cecília, Pogány Judit, Kocsis Judit, Mihályi Győző', Ullmann Móni, Lévay Viktória, Dányi Krisztián, Andorai Péter, Szabó Éva, Márkó Eszter, Gieler Csaba, Breyer Zoltán. BNP- a műlovarnő' és Koltai Róbert Esztergályos Cecília, Kocsis Judit, Pogány Judit - a vénlányok A világ legnagyobb nyugalmával érkezik a József Attila Színház művészbejáratához. Int a figyelő tekintetű portásnak, a büfé előtti faliújság lapjai utána libbennek. Csendet kérünk! Dohányozni tilos ! - olvasom az öltözője felé haladva. Horváth Péter Kilencen, mint a gonoszok című vígjátékában lép színpadra Bodrogi Gyula, az immár Kossuth-díjas színművész.- Minden színész életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, jó volna, ha Kossuth- díjjal is elismernék a munkáját?- Nem, nem hinném, hogy ez így működik. Nekem szerencsém volt, kaptam kétszer Jászai Mari-díjat, Kiváló és Érdemes Művész díjat, Magyar Köztársasági Tiszti Keresztet, a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét és most megkaptam a Kos- suth-díjat is. Nem a díjakért lesz színész az ember, de nagyon jólesik, ha ilyen formában is elismerik a munkáját. A színész sosem tudja előre, hogy mikor milyen díjat fog kapni. A díj most is váratlanul és kellemes meglepetésként ért. Boldog vagyok, hogy megkaptam.- A kollégái is elismerik a játékát? Voltak gratuláló szavak, családi ünneplés?- Nagyon örültek, nagyon sokan és nagyon őszintén mondták, hogy gratulálnak. A család rendezett egy meglepetés ünnepséget, a két kis unokám is velem örült.- Gyerekkorában kizárólag a színjátszás érdekelte?- Jó tanuló voltam, annak ellenére, hogy soha sem tanultam, valahogy odafigyeltem az órákon és ez elégnek bizonyult. Nem neveltek goromba szigorral a szüléink, de amit mondtak, annak úgy kellett lennie, nem volt vita. Hagyták, hogy azzal foglalatoskodjunk, ami minket érdekelt. Kilencéves lehettem, amikor Pápára érkezett egy vidéki társulat, és gyerekszereplőt kerestek a darabjukhoz. Engem választottak. Később matematika-fizika tanárnak készültem, de amióta a színészi pályára rátaláltam, soha nem akartam mással foglalkozni.-A családban van-e hagyománya a színjátszásnak?- A szüleim pedagógusok voltak, a nővérem és a húgom szintén. A fiúnk ugyan föllépett velünk néhányszor, de ő nem szerette ezt csinálni. A fiam édesanyja, Voith Ági színész, de más senki. A nagyobb unokámmal ugyan már sok mindenről el lehet beszélgetni, de hát a gyerekek még kicsik ahhoz, hogy jövendölésekbe bocsátkozzunk.- Pedig egyszer azt nyilatkozta, hogy tud jósolni!- Az a véletlen műve lehetett, bár ha társaságban iszogatunk, akkor meg tudom mondani, hogy mit hoz a jövő, úgy, hogy ránézek az illetőre, sőt kamuból még a tenyerét is megnézem. Engem az élet irányított, hagytam, hogy vezessen.- 1971 óta puskát cipel a természetbe, sőt még könyvet is írt erről a hobbijáról.- Harmincnégy éve vagyok tagja a pilisi Petőfi Vadásztársaságnak. Szeretek vadászni, és hát a vadászok nagy része főzni is tud. így született A vadász néha főz is című könyv, amely vadásztörténeteket és recepteket tartalmaz. Ha nem játszom, akkor vadászom, járom az országot. Ebben társam egy magyar-német-wei- mari keverék vizsla, Tigris, aki nagyon jó vadászkutya, nagyon okos és nagyon szeretem. Van sok vadászkalapom, néha öt ugyanolyan kalapot is képes vagyok megvenni. Véletlenül! Annyira tetszik, hogy amikor meglátom újra, megint megveszem.- Hogyan telnek mindennapjai?- Reggel próba, este előadás, délután egy kis pihenés. A szabadnapjaimat vidéken töltöm. Különben mindig mindenen változtatok, nincsenek beidegződött dolgaim, olyanok, amiket mindennap ugyanakkor vagy ugyanúgy csinálnék. Ahogy jön a nap, a hét, a pillanat, hagyom, hogy mindig másképpen éljem át. Talán egyszer könyvbe rendezem az eddigi életemet, nyárra vannak már felkéréseim, illetve három darabban játszom a József Attila Színházban, háromban a Nemzetiben, egyben a Tháliában és egy másikban az Operettszínházban. Magammal soha nem vagyok elégedett a színpadon, de a szakmával és a szakmának a hozzám való viszonyával annál inkább. Húsz évig voltam a Vidám Színpad igazgatója, most már nem vállalnám. Rendezni sokkal inkább szeretek, a rendező ugyanis a legnagyobb segítője a színésznek, az nagyon jó foglalatosság ezen a pályán.- Sok tükör van az öltözőjében.- Itt elengedhetetlen, de különben nem nagyon nézegetem magam, csak borotválkozáskor. A szerepléshez fontos, a jelmezt fölveszi az ember és közben már át is alakul azzá, akit játszania kell. Soha sem volt bennem semmiféle hiúság vagy irigység még akkor sem, ha valaki jobb színész volt nálam.-Meg lehet azt fogalmazni, hogy mi a színház és ezen belül is mi a színjátszás?-A színház létfontosságú dolog, hiszen minden ember játssza a maga szerepét az életben. Valaki elmond valamit, mások figyelnek rá. Magyarázni, megértetni j akar valamit a másikkal, gesztusokkal, fél mondatokkal, ez mindmind színház, olyan, mint a kenyér vagy a só, nélkülözhetetlen. Mi színészek gyakorlottabb kifejezők vagyunk. A színpadon egy nézés is sokat jelent. Ha valaki a színpadra kerül, annak valamilyen született sugárzást kell hordoznia, amire rá tud hangolódni a közösség. Egy képesség, amiért mások talán szívesebben figyelnek rá, így választódnak ki a színészek. Azt, hogy a gyerekből tanár vagy esztergályos lesz, az talán hamarabb dől el, mint az, hogy valakiből színész vagy festőművész lesz. El lehet határozni, de hogy valóban azzá válik-e, azt a nézők döntik el. Azzal, hogy az emberek szívesen nézik a művét, a játékát, talán ez a tehetség, képesség, adottság, vagy ki tudja, hogy mi minden még. De az mindenképpen kell, hogy a művész a közönséget is bevonja a játékába. Remélem, ez ma este is így lesz. Tábori Zsuzsa Bodrogi Gyula - Talán egyszer könyvbe rendezem az eddigi életem
