XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)

2005-05-04 / 9. szám

INGYENES SZEMVIZSGÁLAT-50% 1 évesek lettünk! LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Hétfó-péntek 9-00-18.00 ■ szombat 9-00-13.00 Telefon: 288-6960 18 2005. MÁJUS 4. Bodrogi Gyulq Kossoth-díjos színművész ■W" ■'■P' s XUI. KEHÜI.ETI • • Hírnök­Minden ember játssza a maga szerepét Ullmann Móni A József Attila Színház legújabb bemutatója, a Kaviár. Csiky Ger­gely méltán népszerű darabját Fényes Szabolcs zenéi és Szenes Iván dalszövegei teszik még fer­getegesebbé. Néhány nappal a premier eló'tt Galambos Erzsi művésznő a próbák közben saj­nálatos balesetet szenvedett. A bemutató mégsem maradt el, Ko­csis Judit bravúrosan ugrott be Miranda szerepébe. Már csak néhány nap volt hátra a premierig, amikor Galambos Erzsi az egyik próbán a díszletha­jó lépcsőjéről leesett és bokatö­rést szenvedett. Kocsis Juditnak nagyon kevés ideje maradt, hogy megtanulja a sok szöveget. Rá­adásul az énekszámok és a kore­ográfiák tovább nehezítették a dolgát. Két nap elteltével, az első nyilvános főpróbán már közönség elé kellett lépnie. így a József At­tila Színház társulata nemcsak a a patikus szokásos lámpalázzal várta a be­mutató estéjét. Aggódtak Galam­bos Erzsi egészsége miatt és druk­koltak Kocsis Juditnak. A bemu­tató nagy sikert aratott, a nézők hosszan tapsoltak. A premieren a közönség találkozhatott a darab néhány alkotójával is. Iglódi Ist­ván rendező, Schüjfer Judit jel­meztervező, Fincza Erika kore­ográfus, és a zenei vezető-kar­mester Gebora György is bemu­tatkozott a nézőknek. A darab figurái és fordulatos történeteik önmagukban is remek kikapcsolódást ígérnek a nézők­nek. Szereplők: Koltai Róbert, Vándor Éva, Esztergályos Cecí­lia, Pogány Judit, Kocsis Judit, Mihályi Győző', Ullmann Móni, Lévay Viktória, Dányi Krisztián, Andorai Péter, Szabó Éva, Márkó Eszter, Gieler Csaba, Breyer Zol­tán. BNP- a műlovarnő' és Koltai Róbert ­Esztergályos Cecília, Kocsis Judit, Pogány Judit - a vénlányok A világ legnagyobb nyugalmával érkezik a József Attila Színház művészbejáratához. Int a figyelő tekintetű portásnak, a büfé előtti faliújság lapjai utána libbennek. Csendet kérünk! Dohányozni ti­los ! - olvasom az öltözője felé ha­ladva. Horváth Péter Kilencen, mint a gonoszok című vígjátéká­ban lép színpadra Bodrogi Gyula, az immár Kossuth-díjas színmű­vész.- Minden színész életében el­jön az a pillanat, amikor úgy érzi, jó volna, ha Kossuth- díjjal is elismernék a munkáját?- Nem, nem hin­ném, hogy ez így mű­ködik. Nekem szeren­csém volt, kaptam két­szer Jászai Mari-díjat, Kiváló és Érdemes Művész díjat, Magyar Köztársasági Tiszti Keresztet, a Köztársa­sági Érdemrend Kö­zépkeresztjét és most megkaptam a Kos- suth-díjat is. Nem a dí­jakért lesz színész az ember, de nagyon jól­esik, ha ilyen formá­ban is elismerik a mun­káját. A színész sosem tudja előre, hogy mi­kor milyen díjat fog kapni. A díj most is vá­ratlanul és kellemes meglepetésként ért. Boldog vagyok, hogy megkaptam.- A kollégái is elis­merik a játékát? Voltak gratuláló szavak, csa­ládi ünneplés?- Nagyon örültek, nagyon sokan és na­gyon őszintén mond­ták, hogy gratulálnak. A család rendezett egy meglepetés ünnepsé­get, a két kis unokám is velem örült.- Gyerekkorában kizárólag a színjátszás érdekelte?- Jó tanuló voltam, annak elle­nére, hogy soha sem tanultam, va­lahogy odafigyeltem az órákon és ez elégnek bizonyult. Nem nevel­tek goromba szigorral a szüléink, de amit mondtak, annak úgy kel­lett lennie, nem volt vita. Hagy­ták, hogy azzal foglalatoskod­junk, ami minket érdekelt. Ki­lencéves lehettem, amikor Pápára érkezett egy vidéki társulat, és gyerekszereplőt kerestek a darab­jukhoz. Engem választottak. Ké­sőbb matematika-fizika tanárnak készültem, de amióta a színészi pályára rátaláltam, soha nem akartam mással foglalkozni.-A családban van-e hagyomá­nya a színjátszásnak?- A szüleim pedagógusok vol­tak, a nővérem és a húgom szin­tén. A fiúnk ugyan föllépett ve­lünk néhányszor, de ő nem szeret­te ezt csinálni. A fiam édesanyja, Voith Ági színész, de más senki. A nagyobb unokámmal ugyan már sok mindenről el lehet beszélget­ni, de hát a gyerekek még kicsik ahhoz, hogy jövendölésekbe bo­csátkozzunk.- Pedig egyszer azt nyilatkozta, hogy tud jósolni!- Az a véletlen műve lehetett, bár ha társaságban iszogatunk, akkor meg tudom mondani, hogy mit hoz a jövő, úgy, hogy ránézek az illetőre, sőt kamuból még a te­nyerét is megnézem. Engem az élet irányított, hagytam, hogy ve­zessen.- 1971 óta puskát cipel a ter­mészetbe, sőt még könyvet is írt erről a hobbijáról.- Harmincnégy éve vagyok tagja a pilisi Petőfi Vadásztársa­ságnak. Szeretek vadászni, és hát a vadászok nagy része főzni is tud. így született A vadász néha főz is című könyv, amely vadásztörté­neteket és recepteket tartalmaz. Ha nem játszom, akkor vadá­szom, járom az országot. Ebben társam egy magyar-német-wei- mari keverék vizsla, Tigris, aki nagyon jó vadászkutya, nagyon okos és nagyon szeretem. Van sok vadászkalapom, néha öt ugyan­olyan kalapot is képes vagyok megvenni. Véletlenül! Annyira tetszik, hogy amikor meglátom újra, megint megveszem.- Hogyan telnek mindennap­jai?- Reggel próba, este előadás, délután egy kis pihenés. A szabad­napjaimat vidéken töltöm. Külön­ben mindig mindenen változta­tok, nincsenek beidegződött dol­gaim, olyanok, amiket minden­nap ugyanakkor vagy ugyanúgy csinálnék. Ahogy jön a nap, a hét, a pillanat, hagyom, hogy mindig másképpen éljem át. Talán egy­szer könyvbe rendezem az eddigi életemet, nyárra vannak már fel­kéréseim, illetve három darabban játszom a József Attila Színház­ban, háromban a Nemzetiben, egyben a Tháliában és egy másik­ban az Operettszínházban. Ma­gammal soha nem vagyok elége­dett a színpadon, de a szakmával és a szakmának a hoz­zám való viszonyával annál inkább. Húsz évig voltam a Vidám Szín­pad igazgatója, most már nem vállalnám. Rendezni sokkal in­kább szeretek, a rende­ző ugyanis a legna­gyobb segítője a szí­nésznek, az nagyon jó foglalatosság ezen a pá­lyán.- Sok tükör van az öl­tözőjében.- Itt elengedhetetlen, de különben nem na­gyon nézegetem ma­gam, csak borotválko­záskor. A szerepléshez fontos, a jelmezt fölve­szi az ember és közben már át is alakul azzá, akit játszania kell. Soha sem volt bennem sem­miféle hiúság vagy irigység még akkor sem, ha valaki jobb szí­nész volt nálam.-Meg lehet azt fogal­mazni, hogy mi a szín­ház és ezen belül is mi a színjátszás?-A színház létfontos­ságú dolog, hiszen min­den ember játssza a ma­ga szerepét az életben. Valaki elmond valamit, mások figyelnek rá. Ma­gyarázni, megértetni j akar valamit a másikkal, gesztu­sokkal, fél mondatokkal, ez mind­mind színház, olyan, mint a kenyér vagy a só, nélkülözhetetlen. Mi színészek gyakorlottabb kifejezők vagyunk. A színpadon egy nézés is sokat jelent. Ha valaki a színpadra kerül, annak valamilyen született sugárzást kell hordoznia, amire rá tud hangolódni a közösség. Egy képesség, amiért mások talán szí­vesebben figyelnek rá, így válasz­tódnak ki a színészek. Azt, hogy a gyerekből tanár vagy esztergályos lesz, az talán hamarabb dől el, mint az, hogy valakiből színész vagy festőművész lesz. El lehet határoz­ni, de hogy valóban azzá válik-e, azt a nézők döntik el. Azzal, hogy az emberek szívesen nézik a mű­vét, a játékát, talán ez a tehetség, képesség, adottság, vagy ki tudja, hogy mi minden még. De az min­denképpen kell, hogy a művész a közönséget is bevonja a játékába. Remélem, ez ma este is így lesz. Tábori Zsuzsa Bodrogi Gyula - Talán egyszer könyvbe rendezem az eddigi életem

Next

/
Oldalképek
Tartalom