XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)
2005-04-20 / 8. szám
- Hírnök---------------------------------------Érzéseinket nein tudjak szavakba önteni A széthulló család A statisztikák szerint Magyarországon minden második házasság válással végződik. Ez az egész családnak nagy lelki teher, de bizonyos, hogy a szülők háborúskodását, majd válását leginkább a gyerekek sínylik meg. Tehetünk- e mi, felnőttek valamit azért, hogy csemetéinket a lehető legkevesebb sérüléssel segítsük át ezen a válságos időszakon? Erre a nem könnyű kérdésre kerestük a választ Vidáné Ugrin Erzsébet pszi- chopedagógusnál, a Kapcsolat Alapítvány munkatársánál.- Sok szülő számára komoly dilemmát jelent, hogy mennyire kell bevonnia a gyereket a családi konfliktusba. A szakember szerint mi a helyes magatartás ilyenkor?- Váláskor az anyukának és az apukának általában bűntudata van. De főleg annál a szülőnél erős ez az érzés, aki „elhagyja” a családját, vagyis elmegy a háztól. A legnagyobb baj az, hogy az érzéseinket nem tudjuk szavakba önteni. Mi a munkánk során sok olyan esettel találkozunk, hogy egy „szép” napon az egyik szülő - többnyire az apuka-egyszer csak fogja magát és elköltözik hazulról. Teszi ezt anélkül, hogy előzőleg legalább szólna erről a gyereknek. Mintha ez nem lenne életbevágóan fontos! Pedig már az óvodás gyerekkel is kell erről beszélni. Biztosítani kell arról, hogy az apuka vagy anyuka nem tőle költözik el, és változatlanul szereti őt. Ezt nagyon fontos lenne kimondani, mert ez olyan dolog, amivel a gyerek töltekezni tud. Azt is helyes tisztázni, hogy a kapcsolatuk ezzel nem fog megszűnni, legfeljebb más rendszere lesz. Ha a gyerek nagyobb, akkor az új rend kialakításába is érdemes bevonni. Meg lehet tőle kérdezni, hogyan képzeli ő a jövőt.- Mi a jobb: ha jóval az elköltözés előtt beszélünk a gyerekkel, hogy lelkileg fel tudjon készülni, vagy várhatunk ezzel?- Nem kell róla túl korán szólni. De a gyerek számára az is nagy trauma, ha tanúja a veszekedéseknek. Gyakori eset, hogy az apa vagy anya a vita hevében azzal fenyegetőzik, hogy ő „ezt nem csinálja tovább”, inkább elköltözik. Lehet, hogy másnapra már el is felejti, mit mondott. A gyerek azonban nagyon nehezen éli meg az ilyen helyzeteket. Főleg azért, mert a bizonytalanság a lehető legrosszabb a számára. Ráadásul a négy-öt éves óvodás csak konkrétan tud gondolkodni. így amikor azt hallja valamelyik szülőjétől^hogy elköltözik, az számára teljes valóságában jelenik meg. A szavaknak nagy erejük van. A gyerekek szeretik az egyértelmű helyzeteket. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk biztonságban érezze magát, keressünk egy nyugodt estét, amikor az elköltöző szülő úgy tud beszélni a kicsivel, hogy a párja is ott van. így a gyerek mindkét szülőjének felteheti a kérdéseit.- Sokszor halljuk, hogy jobb a gyereknek, ha csak az egyik szülővel marad, mintha teljes családban nőne fel, de állandó veszekedések közepette. Igaz ez?- Ha a szülők már nem szeretik egymást, akkor nemritkán előkerül a gyűlölködés, a vádaskodás. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a legrosszabb a gyereknek. Önmagában a válás nem rombol, a szülők közötti negatív »érzelmek táplálta vihar annál inkább. Kevés károsabb dolog van, mint mikor a szülők a saját oldalukon megpróbálják a gyereket is bevonni az egymás elleni harcba. Ez nagy valószínűséggel végigkíséri majd a gyereket: meghatározza későbbi párkapcsolatait, nemritkán el is rettenti ettől. Azt javasolnám minden szülőnek: ha a kettőjük dolgát szeretnék megbeszélni, inkább aludjon a gyerek aznap este a nagymamánál. így még véletlenül sem történhet meg, hogy a vita behallatszik a gyerekszobába. Mert az teljesen biztos, hogy ilyenkor a gyerek mély szorongást él át még akkor is, ha erről nem beszél vagy nem mutatja. Ha tudjuk, hogy a gyerek olyasmit hallott, amit nem kellett vol- . na, ne restelljünk másnap beszélni vele erről. Nem baj, ha megbánást mutatunk, amiért kiabáltunk, a gyerek szemében ettől biztosan nem leszünk kisebbek. És még egy nagyon fontos dolog: sose vádoljuk a gyereknek a másik szülőt, de még a nagyszülőt sem. Sajnos ma a társadalom elfogadja a válást mint konfliktuskezelési mintát. Olykor a még habozó házastársakat a szülők, a barátok, a kollégák kifejezetten rábeszélik a válásra. Ettől óvakodni kellene. Inkább csak hallgassuk meg a tőlünk tanácsot kérőt, és ja-. vasoljuk, hogy ne döntsön azonnal, hanem alaposan fontolja meg, mit is tegyen. Nem jó, ha a gyerekek is azt tanulják meg: ha baj van, akkor válni kell. Mert van más út is. Meg kellene tanulni szavakba önteni j az érzéseinket. A ! párunknak is tudnia kell, mit várunk tőle, el kell mondanunk neki. A hullámvölgyek beleférnek ! egy kapcsolatba, j ha van folyama- j tos beszélgetés a j felek között.-A Kapcsolat j Alapítvány, amely a felbom- j lőtt családok j gyermekeiért jött létre, a gyermekszülő kapcsolatok gyógyítását tűzte ki célul. Kik vehetik igénybe az alapítvány szolgáltatásait, és milyen segítséget tudnak nyújtani a családoknak?- Ha a válás után mindegyik szülő tartaná magát a bírósági ítélethez, és nem volna rá számtalan példa, hogy egyikük nem engedi a másikat a gyerek közelébe, akkor ; nem lenne szükség az alapítvány ! munkájára. De sajnos van. Tizen- j három éve működünk, és a válás j utáni gyerekláthatással foglalko- \ zunk. Ezenkívül mediátoraink segítségével közvetítést vállalunk családi és válási konfliktusok esetén a családtagok között. Az ötödik, a hatodik, a hetedik, a tizenegyedik és a tizenharmadik kerület önkormányzatai szerződést kötöttek alapítványunkkal. Az innen érkező családok az alapítvány minden szolgáltatását térítésmentesen vehetik igénybe. Csop V. 2005. ÁPRILIS 20. 7 Olvasónk írta • • Örömszerzés Újlipótvárosban már érezni lehet a tavasz jelenlétét, a levegő kellemes, a nap melegen süt. Egy ilyen szívderítő kora délután, egy könyvvel, leültem a Dunához közel lévő játszótéren egy padra. A könyv rendkívül lekötött, akkor néztem fel először, amikor a padom előtt három ötévesnek látszó kislány megállt. Először nézegettek, majd az egyik megkérdezte, hogy milyen mesét olvasok, mert ő már sok mesét ismer. Majd a második kislány az iránt érdeklődött, hogy melyik kislány az én gyerekem, akire vigyázok. Természetesen kérdéseikre válaszoltam. Ekkor a legnagyobb meglepetésemre a harmadik kislány azt a kérdést tette fel, hogy kit szeretek jobban, anyukámat vagy apukámat. Válaszom az volt, hogy mind a kettőt nagyon szerettem, de sajnos már nincsenek velem, már nem élnek. Te most szomorú vagy? - kérdezte. Szomorú vagyok, hiányoznak - feleltem. Válj! - mondta, és ezzel elszaladt. A perc töredéke után visz- szafutott, kezében egy hatalmas fehér mackóval, s a következőket mondta: Ezt neked adom, hogy ne legyél szomorú. Köszönöm, de nem fogadhatom el, mondtam, ez a maci hiányozni fog neked, engem már az is megvigasztal, hogy ezt nekem akarod adni. A kislány ellenkezett: Ezt neked adom, mert anyukám azt mondta, ha valaki szomorú, annak örömet kell szerezni. A macit letette a padra, elszaladt, szaladt utána a másik két kislány is. A maci ült mellettem a pádon. Gondoltam, visszajön érte, mielőtt elhagyja a játszóteret. Nem jött, itt hagyta, nekem adta, meg akart vigasztalni, örömet akart szerezni. Sikerült neki. Vannak szülők, akik gyermekeiket a szépre és a jóra nevelik. Ezekből válnak a XXI. században a becsületesen gondolkodó és cselekvő emberek. Kosa Sándomé Verseny ós gálaműsor Számítástechnika és művészet A 14. alkalommal meghirdetett Fővárosi Számítástechnikai Alkalmazói Verseny keretében 80 diákot és az őket kísérő felkészítő pedagógusokat látta vendégül a XIII. kerületi Számítástechnikai Általános Iskola. A kerületeket a kerületi versenyek győztesei képviselték. A tanulók két kategóriában - komplex és grafika - versenyeztek. Összemérhették tudásukat az elméleti és a gyakorlati feladatok megoldásával, valamint a beküldött pályamunkáik bemutatásával. A Számítástechnikai Általános Iskola hagyományt szeretne teremteni. Remélik, hogy ezt a fővárosi versenyt rendszeresen náluk, a felújított iskolában rendezhetik meg, hiszen modem számítógépeik és a lelkes pedagógusok biztosítják a verseny eredményes lebonyolítását. *** Hagyomány, hogy a Számítás- technikai Általános Iskola tanulói kétévente az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ színháztermében művészeti gálaműsorral kedveskednek a szülőknek. A bemutatón ízelítőt kaphattak a szülők az iskolában folyó képzőművészeti, színjátszó köri és egyéb szakköri, szabadidős tevékenységekből. Az iskola a 2005/2006-os tanévben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, erre a jelentős eseményre külön rendezvénysorozattal készülnek.
