XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-08-04 / 15-16. szám
-Hírnök 2004. AUGUSZTUS 4. j 9 „Elrohantam a patikába" A kitüntetett háziorvos Egy híján negyven esztendő. Ennyit töltött el a kerületünkben orvosként dr. Bánlaki Marianna, aki az év elején úgy döntött: nyugdíjba vonul. Marasztalták, és maradhatott volna, de hosszú praxisa alatt nem sok ideje volt kikapcsolódni, világot látni, kiállításokra járni. -Akkor kell visszavonulni, amikor még van elég erőnk és energiánk - vallja. Pályafutását, háziorvosként végzett kiemelkedő munkáját nemrégiben a Budapest XIII. Kerületért kitüntetéssel ismerték el. Ez alkalomból találkoztunk az Új Palotai Úti Idősek Klubjában, ahová hetente egyszer bejár rendelni. A nyugdíjasok nagy örömére, ezt a tizenöt éve megkezdett munkát nem hagyta abba.- Bár semmilyen családi előzménye nem volt, én már harmadik elemista koromban orvos akartam lenni. Ma sem tudom, miért vonzott ennyire ez a pálya, hiszen - ahogy visszaemlékszem - a gyerekdoktor bácsitól kicsit féltünk. Első nekifutásra nem vettek fel az egyetemre, de én nem adtam fel. Elmentem segédmunkásnak téglákat méregetni, Aztán újra megpróbáltam. 1956-ban Szegedre jelentkeztem, de csak 1957 januárjában lehetett megkezdeni a tanulmányokat úgy, hogy fél év alatt kellett a teljes első évfolyamot elvégezni. Később visszamentem Budapestre, és már itt szereztem diplomát 1962-ben. —Az első útja mégis vidékre vezetett.- Igen, mert a szakvizsgához kötelező volt a kórházi gyakorlat. Az egri kórház belgyógyászati osztályára kerültem. Örültem ennek: egy kezdő orvos rengeteget tanulhat egy olyan helyen, ahol rögtön a mélyvízbe kerül, és önállóságot kap. Velem ez történt. Kevesen voltunk, így „háromnapos” orvos voltam, amikor már ügyelnem kellett. Hoztak az osztályunkra ételmérgezettet, öngyilkost, de még gyilkost is, akik a fővárosban biztosan nem kerültek volna egyazon osztályra. Mikor letelt a kötelező két évem, ismét visszajöttem Pestre. Rövid ideig egy elfekvőben dolgoztam, majd - éppen a kitüntetésem napján volt 39 éve - a Róbert Kórház 2-es belgyógyászatára, Braun főorvos osztályára kerültem. Itt aztán tagja lehettem annak a munkacsoportnak, amely az infarktusos és agykatasztrófás betegek kezelésére - Magyarországon először - létrehozta a belgyógyászati intenzív terápiás részleget. Azelőtt az ilyen betegek a belosztályra kerültek, ahol sokszor nem lehetett megmenteni őket. Az intenzív részleg eredményesen teljesítette vállalt feladatát, a ritmuszavar kivédését. Mi pedig kongresszusokon számoltunk be erről. Kórházi pályafutásom 1971-ben fejeződött be, amikor elvállaltam egy körzetet a XVI. kerületben. A következő év azonban ismét Angyalföldön talált. Azóta én maradtam egy helyen, csak a rendelő „vándorolt” időnként. Kezdtem a Váci út 165.-ben, amely egy kocsmából lett rendelő. Már 1972-ben le volt robbanva, időnként a fejünkre omlott a vakolat, meg beesett az eső. Aztán átmenetileg a Gyöngyösi utcai gyerekrendelőbe kerültünk. 1985-ben pedig - akkor azt mondták, tíz évre - megkaptuk az inkriminált konténerrendelőt. A tízből végül több mint tizenöt lett, de végül is 2001-ben elkészült a Babér utcai óvodából kialakított, valóban korszerű háziorvosi rendelő. Itt már tényleg minden a helyén volt, és legföljebb csak az okozott gondot, hogy a mentősök egyszerűen nem találtak minket. Tulajdonképpen nem csoda: a cím hivatalosan Babér utca 31., de ez az utca csak a 18-as számig tart. Van viszont Göncöl utca 31. A rendelő bejárata azonban a Bárka utca 1 .-ben van. Egy helyen van ugyan eligazító tábla, de ez úgy látszik, kevés, mert sokszor elkerüli a mentősök figyelmét.- Könnyebb vagy nehezebb a körzeti orvosi - ahogy ma mondjuk - háziorvosi, illetve családorvosi munka, mint a kórházi?- Más. A kórházban van lehetőség a kollégákkal konzultálni, a háziorvosnak azonban mindig önállóan kell döntenie a beteg sorsáról. Ez sokkal nagyobb felelősség. Nekem mint körzeti orvosnak arra is kellett gondolnom, mi lesz a pácienssel péntek déltől hétfő reggelig. Ha továbbküldtem valakit, akkor nemcsak az volt a fontos, hogy kórházba kerüljön, mert egyáltalán nem mindegy, hogy az idegsebészetre vagy a belgyógyászatra irányítom. Olykor harcot vívtam azért, hogy a beteg oda kerülhessen, ahová kell, mert a kórházak nem nagyon szeretnek beteget felvenni, és megpróbálják telefonon jó előre felülbírálni a családorvosok döntését. Ugyanakkor kint a „területen” sokkal szorosabb kapcsolatba lehet kerülni a betegekkel. Vannak családok, ahol négy-öt generációt ismertem. Sokszor életvezetési tanácsokkal is hozzám fordultak. Az utóbbi tíz évben a családok életébe beleszólt a munkanélküliség, meg sok szociális probléma. Ezek óhatatlanul az egészségügyben csapódnak le.- Hány ember testi és lelki egészsége fölött őrködött családorvosként?- 1600 betegem volt az Arasz utcától az újpesti összekötő vasúti hídig terjedő területen. Itt vannak családi házak, az 1950-es években épült kisebb lakótelepek és a Kender-Juta munkáslakásai. A Szerdánként az idősek otthonában fogadja a betegeket Dr. Bánlaki Marianna pácienseim többsége idős, egyedülálló ember volt. Némelyik még a gyógyszert sem tudta kiváltatni senkivel. Elrohantam hát én a patikába. Volt egy betegem, akihez csütörtökönként jártam, és mindig engem kért, indítsam be a mosógépét. Egy idős ember felesége pedig a kórházban volt, és amikor délben meglátogattam, panaszolta, hogy félig megfőzte az ebédet, de nem tudja folytatni. Odaálltam a tűzhelyhez, és befejeztem, amit ő elkezdett.- Most, hogy abbahagyta, egyik napról a másikra megszakadt a kapcsolata a körzetében lakókkal?- Igen. Megmondtam a betegeimnek, hogy nyugdíjba megyek. Furcsa érzés volt, hogy ennek hallatán férfiak is sírva fakadtak. Nem járok vissza egyetlen régi páciensemhez sem. Az utódommal szemben így tartom tisztességesnek, de tudom, hogy van, aki emiatt neheztel rám.- Az idősek klubjában minden szerdán meg lehet találni. Itt milyenfeladatai vannak?- Ez főleg tanácsadás. Az idősekhez sok információ jut el a különböző betegségekről, amelyek között nehezen tudnak eligazodni. Itt választ kaphatnak minden felmerült kérdésükre, kétségükre. Fontosnak tartom, hogy tudatosítsam bennük, milyen káros a mozgásszegény életmód, és milyen jelentősége van a helyes táplálkozásnak. Ezenkívül tervezek egy gyógyszerbörzét. Összegyűjtjük a még nem lejárt, használaton kívüli gyógyszereket, hogy eljuttassuk azoknak, akiknek szükségük van ezekre. A gyógyszerekért én magam vállalom a felelősséget.-Most, amikor beszélgetünk, a nyár derekán járunk. Hogyan tölti az első szabadabb nyarát?-Az utóbbi pár hónapban a lakásom renoválásával voltam elfoglalva. Ennek fáradalmait nemsokára Galyatetőn fogom kipihenni. Aztán még az idén szeretnék eljutni Máltára. És persze - ahogy már mondtam - rendszeresen járok majd hangversenyre, színházba, kiállításokra. Csop Veronika Szélesebbek, biztonságosabbak Új villamos-járdaszigetek A közlekedés biztonságára egyre nagyobb figyelmet fordít Budapest Főváros Önkormányzata. Kerületünkben a rossz állapotú, hihetetlenül szűk, balesetveszélyes járdaszigetek közül elsőként a legveszélyesebb négyet újították fel a Béke utcában. A 14-es villamos vonalán a Frangepán, a Gyöngyösi és a Fiastyúk utcai megállónál újultak meg a villamos-járdaszigetek. Az első két helyen egy-egy irányban lett szélesebb a járdasziget, a Gyöngyösi utcánál korlátot is emeltek, a Fiastyúk utcai megállónál pedig mindkét irányban kiszélesítették, egyik oldalán nemcsak védőkorláttal, de várókabinnal is ellátták. A Béke utcában egy a felújított, biztonságos járdaszigetek közül • • Orömkoncert a Dunán Mindenkit szeretettel várunk Budapesten, ahol 2004. augusztus 19-én 21 órakor ünnepi zongoraverseny fogadja a nagyérdeműt a budai alsó és felső rakpart Margit híd és Lánchíd közötti szakaszán. A vízi színpadon egy óriás Fazioli zongorán Chopin, Liszt és Bartók remekművei csendülnek fel a fiatal és világírű Bogányi Gergely előadásában. Töltsük együtt Szent István ünnepének előestéjét!
