XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-11-17 / 22. szám

8 2004. NOVEMBER 17. Hírnök. „8z öreg fák sóhajtva nyelik q szen-monoxidot" Mókusmogyoró! Távol álljon tőlem még a gondo­lata is, hogy szociális tanulmányt akarjak publikálni. Itt csak a mó­kusmogyoróról és szívünk csücs­kéről, a Margitszigetről lesz szó. Szép a sziget az őszi napsütés­ben. A rózsakert százszínű virága szemet gyönyörködtetően, teljes pompájában virul, de a vadgesz­tenyefák leveleit már elkapta a rozsda. Koppanva hull a földre a termés, amit ma már nem szed fel senki. Pedig az én gyermekko­romban (jó régen volt) a kisdiák­ok még gyűjtötték, zsákokba szedték a vadgesztenyét, mert az állatkert megvette kilónkénti két fillérért. Márpedig egy nikkel tíz­filléresért egy tölcséres fagyit le­hetett kapni. Aki kézikocsival, másod- vagy sokadmagával jött, zsákokat hozott és szorgalmasan hajlongott, az akár napi egy-két „rengeteget” (így hívták akkori­ban az ezüstpengőt) is megkeres­hetett. Mindez nem tartozik ide, csak azért hozom elő, mert éppen a vadgesztenyével egy időben érik a mókusmogyoró is. A napsütéses tisztások szélén itt-ott lehet talál­ni belőle, és késő ősszel is még pottyan, koppan egy-egy szem a földre. Az idén - minden két-há- rom évben fordul ez csak elő - rendkívül jó a termés. Mókusmo- gyorófa - mert a mókusmogyoró az erdei mogyoróval ellentétben nem bokron, hanem fán terem - sokkal kevesebb van a szigeten, mint vadgesztenye, de a mókusok és a szegény emberek, főként az asszonynép, számon tartják a ter­mő fákat. Pedig elég keserves, de- rékfájdító munka a begyűjtés, rá­adásul senki ne gondoljon nagy „mogyorónyi” szemekre. A für­tös tokokban, fákon termő mó­kusmogyoró apróbb szemű a tölgyerdőkből ismert, bokrokon növő erdei testvérénél. De az íze! Az íze fenséges! Érdemes aprólé­Napjainkban egyre többször be­szélünk a hagyományteremtés, a hagyományőrzés jelentőségéről. A baráti körnek indult, később egyesületté alakult Pesti Sült is azért hozták létre alapítói, mert szerették volna feleleveníteni, gyakorolni és továbbadni a zsidó vallás hagyományait. Az egye­sület nyitott, éppen ezért bárkit szívesen látnak programjaikon; a laikus érdeklődőknek segíte­nek eligazodni a zsidó tradíciók­ban. Életükről és programjaikról a szervezet aktivistái, Peresztegi Ágnes és Balázs Gábor mesél­tek.- Milyen céllal alakult a Pesti Sül, a zsidó vallásgyakorlásért egyesület? Peresztegi Ágnes: - Négy év­vel ezelőtt kezdtünk összejárni. Úgy éreztük, jó volna, ha Buda­pesten, de leginkább az Új- lipótvárosban lenne egy hely, ahol a fiatalok találkozhatnak, a zsidó­ságról tanulhatnak, zsidó életet él­hetnek. Ahogy az idő telt, egyre többen jöttek. Ezért úgy döntöt­koskodni, szöszmötölni vele. Tápláló és egészséges. Magas nö­vény iolaj-tartalmán kívül az élet­hez szükséges szinte minden ele­met tartalmaz. Bizonyítja ezt a ve­le táplálkozó mókusok elevensé­ge is. Hiszen, hipp-hopp, fel a fá­ra, le a fáról, ugrás - még hogy ug­rás -, repülés ágról ágra, könnye­Szép a sziget az őszi napsütésben dén, akár naphosszat is. Nincs olyan artista a trapézon, aki a mó­kussal versenyezni tudna a szal- tókban. Csak hát az idén lehet, hogy baj lesz, sok a szegény ember, aki rá­szorul a mókusmogyoróra. Csak remélni lehet, hogy azért maradt annyi mogyoró a fákon és a fák tünk, hogy egyesületté alakulunk, ugyanis így jobban segíthetjük a közösség fejlődését. Egyesület­ként pályázhatunk támogatásra, szélesebb körben hirdethetjük programjainkat. A szervezetnek egyébként nincsenek szigorú sza­bályai, rendezvényeinkre bárki eljöhet, aki kíváncsi a zsidó kul­túrára.-Mi a jelentése a sál szónak, mire utal az egyesület nevében? P.Á.: - A súl szó zsinagógát je­lentjiddisül. Számunkra egyszer­re jelent imaházat, közösség há­zát, valamint tanházat, hiszen egyesületünk legfőbb tevékeny­ségei e fogalmakhoz kapcsolód­nak.- Hogyan gyakorolható a hit­életet? Balázs Gábor: - A legfonto­sabb, amit a zsidó vallásgyakor­lásért teszünk az a tanulás. A ta­nulással lehetővé válik, hogy az asszimilálódottak, olyanok, akik gyerekkorukban nem kapták meg a vallással kapcsolatos alapisme­reteket, megismerhessék a zsidó alatt, hogy a mókuspopuláció nem érzi meg az emberek sze­génységét. Meg talán a természet is megkönyörül rajtuk, a tél sem lesz olyan kegyetlen. Ja, és persze mindig akadnak jószívű szerel­mesei a szigetnek, akik a kedves széncinkék, ökörszemek, pityegő pintyek, a védett madárrá lett, ve­szélyeztetett állattá ritkult vere­bek mellett a mókusokat, sőt el­árulom, még a szép számú dolmá­nyos varjakat is etetik. Ha sok hó esik, és a hóesést olvadás, majd ezt kemény fagy követi, ezek az állatok nem találnak élelmet a ke­ményre fagyott jégpáncél alatt. Ilyenkor kell az emberi könyörü­hagyomány forrásait. Az oktatá­sokon keresztül szeretnénk lehe­tőséget adni arra, hogy akár fel­nőtt fejjel elkezdhessék a vallás­gyakorlást. A zsidó hagyomány­nak olyan interpretációját nyújt­juk, amely nem ellentétes a mo­dem kultúrával. A világi kultúrá­ra, a mai korra nem úgy tekintünk, mint „amihez muszáj alkalmaz­kodni, mert nincs más lehetőség”. Véleményünk szerint lehetünk el­kötelezettek a világi értékek iránt, ugyanakkor fontos az is, hogy a zsidó tradíció mindennapi életünk része legyen. Éppen ezért az elő­adások témái olyanok, amelyek igyekeznek összekötni a múltat a modem korral. Hozzá kell tenni, hogy a tanulásba bárki bármikor bekapcsolódhat.- Mit lehet itt tanulni? B.G.: - A zsidó hagyomány tág teret nyújt az intellektuális te­vékenységre, éppen ezért számos módon lehet tanulni. Ennek szellemében különböző szinteken és különböző témákban tanulunk. Többek között tartunk a zsidó let, amelyre a híd mellett, alatt repkedő vijjogó sirályok is rászo­rulnak. Nem tudom miért, talán rohanó élettempónk miatt, az ő etetésük kiment a divatból. Pedig micsoda akrobata ügyességgel tudják zuhanórepülésben, a leve­gőben elkapni a feléjük dobott ke­nyérdarabkát! Nemsokára köd ül majd a Duna felett, jégtáblák úsznak a messzi tenger felé. A szépen szaporodó, csak pár éve feltűnt vadkacsák az újjáépített kis állatkert meleg vizű úsztatójában telelnek ki. Velük semmi gond. A padokat nemzedé­kek során megülő, önfeledten csókolódzó szerelmespárok tava­vallással kapcsolatos általános bevezető előadásokat. Közösen olvasunk kommentárokkal el­látott, hagyományos szövegeket. Nyelvtanulásra is van igény és lehetőség. A haladók héberül ol­vassák a szövegeket. Könyv­tárunk is van, ahol előadók, tanu­lók válogathatnak a könyvek kö­zött. P.Á.: - Szeretnénk bővíteni a könyvtárunkat. A könyvek össze­gyűjtéséhez kaptunk segítséget, sokan adományoztak értékes ol­vasnivalókat az egyesületnek. A kerületi önkormányzat kulturális és sportbizottságához benyújtott pályázatunkon 50 000 forintot nyertünk, amelyből szintén köny­veket vásároltunk.-Milyen gyakran találkoztok? B.G.: - Hetente többször, álta­lában kedden és csütörtökön tar­tunk előadásokat este 6-tól. Egy- egy ilyen alkalomra többnyire ti- zen-tizenketten jönnek el. Áz elő­adások pontos időpontja egyéb­ként megtalálható a www. pestisul.hu honlapon, de az érdek­lődők feliratkozhatnak az elekt­ronikus hírlevéllistánkra és akkor minden héten megkapják a pon­tos programot.- Van-e más közösségi prog­ramja az egyesületnek? szig visszahúzódnak a közkönyv tárak, múzeumok, mozik, cuk rászdák melegedőibe. Csak a természethez jobbal kötődő kutyatulajdonosok tarta nak ki a sziget mellett. Ők latyak ká taposott olvadt hólében is át caplatnak a hídon, szívükben őr zik az állatvilág áldozatos szere tétét, amely nélkül nincs, és nerr is lehet emberi élet sem a Földön A két irányban, két-két sorbar araszoló autókból báván előregu- vadt szemű, fülükhöz ragadt tele­fonnal utazó közömbösöktől nem várható sok könyörület. Az öreg fák sóhajtva nyelik a szén-monoxidot, vedlett bőrük évről évre feketébb, mert hogy a híd mindkét bejáratánál kitett for­galmi tiltótáblák ellenére, a so­rompókat kikerülve, kijátszva, egyre többen hajtanak be a sziget­re, és száguldoznak vadul a gya­nútlan járókelők, gördeszkás, korcsolyázó, bicikliző fiatalok, vigyázatlan gyerekek, szabadjára engedett kutyák között. Vajon egy tragédia kell-e ahhoz, hogy a KRESZ-táblák hatályosságát el­lenőrizze is valamilyen hatóság? Hogyan lehetne megakadályozni, hogy az uszodákba, teniszpályák­ra tartó protekciós „rokkantak” tömege ne közlekedhessen autó­val a szigeten? Már látni, mert csüngenek a fákon a madáretetőnek kitett mű­anyag flakonok. A jó emberek nem vesztek ki, csak talán kiöre­gedtek, elfáradtak, elcsüggedtek egy kicsit. Jó lenne, ha a fiatalok is tudnák, micsoda kincs főváro­sunk gyöngye, a sziget, és a rajta lévő arborétumnak is beillő nö­vényzet, a hatalmas platánok, a vadgesztenyefák, az évszázados tölgyek és végül, de nem utol­sósorban, a rajtuk élő madár- és állatpopuláció. Csomós Róbert B.G.: - Az egyik legfontosabb, hogy minden szombat reggel imádkozunk. Havonta egyszer péntek este is tartunk istentiszte­letet, amit közös vacsora, beszél­getés és előadás követ. Ugyan­csak havonta legalább egyszer a szombat reggeli imát előadás és ebéd követi. Ezeken az összejö­veteleken egyszerre jelenik meg a közösségi élet, a közös tanulás és a vallási élet. Szervezünk kulturá­lis programokat is, például közö­sen megyünk filmvetítésekre, kiállításokra, de járunk kirándul­ni is. P.Á.: - A zsinagóga a közösség háza, éppen ezért a családi élet na­gyobb eseményeit szintén itt szoktuk ünnepelni: egy-egy ilyen alkalommal akár százan is össze­jövünk. Szeretnénk, ha a Visegrá­di utcai zsinagóga „örömzsinagó­ga” lenne. A következő nagyobb rendez­vényt december 5-én tartjuk, ugyanis kaptunk egy Tórát, amelyhez kapcsolódóan tóraava­tási ünnepséget rendezünk. Ez után kezdődik a Hanuka ünnepe, a csodák 8 napja. Ezekre az ünne­pekre is mindenkit szeretettel vá­runk. Metz Edina Örömzsinqgógq q Visegrádi utcában Hagyományőrzés és tanulás

Next

/
Oldalképek
Tartalom