XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-01-28 / 2. szám
-Hírnök 2004. JANUÁR 28. 1 ,Ma már nagyrészt szellemi munkának szentelem az idomot" Dr. Bócz Endre miniszteri főtanácsadó jogaink védelméért Egy konferencia szónokaként Kerületünkben sok országos hírű és felelősségű személyiség lakik, akikre gyakran köszönnek rá a környezetükben élő szomszédok, s vannak sokan, akiket, habár sokszor találkozunk velük az utcán, nem ismerünk fel. Hogy dr. Bócz Endrére mi vonatkozik inkább, nem tudjuk. Nála jártunk.- Mostanában valamivel nyugodtabb az életem, legalábbis nem gyújtják fel vagy törik ripityára az autómat - kezdi a beszélgetést egy néhány éves emléket felidézve a most éppen a büntető törvénykönyv módosításán dolgozó egykori fővárosi főügyész, aki a Városmajorban, majd Bicskén praktizáló ügyvéd apját követve lép a jogászi hivatás rögös útjára. „Nem éppen volt előnyös számomra, hogy apám ügyvéd volt, ráadásul származásom sem tetszett az akkori rendszernek. Mind a középiskolai, mind az egyetemi felvételit megszenvedtem” - mutat rá a kezdeti nehézségekre. Ezek után nem is meglepő, hogy hiába volt csaknem színtiszta jeles a Budapesti Református Gimnáziumban, majd annak megszüntetése után az Apáczaiban, az érettségit követően nem az egyetemmel, hanem vízkutatással és talajfúrással ismerkedik a Tokodi Mélyfúró Vállalatnál. „Úgy egy évig élveztem a szabad levegőn eltöltött nehéz fizikai munka előnyeit, mígnem, köszönhetően sikeres öttusázói szereplésemnek, a Budapesti Haladás vezetői ki nem járták számomra, hogy az eredeti célként megjelölt jogi karra bekerüljek.” Elvégzése után közölték vele, mindenhol dolgozhat, csak Budapesten és az igazságszolgáltatás területén nem. „Apámat 1958-ban törölték az ügyvédi kamarából, ami úgy megviselte szegényt, hogy nemsokára bele is halt.” így került a szolnoki TVM-hez vállalatijogásznak. Itt egy, az új Btk. megvitatására rendezett szakmai konferencián talált rá Götz János, az államvizsgáról már jól ismert akkori fővárosi főügyész, és hívja fel a Budapesti ügyészség apparátusába., Ahol a fogalmazói tisztségtől kezdve szépen végigjártam a ranglétrát.” Negyven éven át keseríti a bűnözők életét, amiből az utolsó tíz év a fővárosi főügyész posztján telik el., Az Európa Tanács több szakértői bizottságának tagjaként és az Ügyészek Nemzetközi Egyesületének alelnöke- ként több helyre is eljutottam. Előbbinél a korrupcióellenes államok csoportja által hozott ajánlások végrehajtásának ellenőrzésében vettem részt Angliában és Skóciában, utóbbinál a világ minden táján tevékenykedő ügyészek szakmai egyesületbe tömörítéséért igyekeztem tenni.” Közben persze a vezető jogászok sorsát sem kerülhette el, így hatvanöt éves koráig a Rendőrtiszti Főiskola tanszékvezetőjeként, majd a Károli Gáspár Református Egyetem Büntető Tudományok Intézetének vezetőjeként tanít. „Mellékesen” 1976-ban kandidátusi fokozatot szerez kriminológiából és büntetőjogból, valamint egy ideig osztályt vezet az Országos Kriminológiai Intézetben. Mára már a múlt ködébe vesznek a főügyészként „néhány elborult agyú ember” részéről ért atrocitások, így nyugodtan élvezheti a polgári kényelmet Pozsonyi úti lakásában. Mindeközben 17 éves, középiskolás fia „boldogítja a tizenévesekre jellemző dacoskodással”.- Lassan két éve, hogy az Igazságügyi Minisztériumban miniszteri tanácsadóként segíti az új büntető törvénykönyv előkészítését. Hogyan ízlik az új munkakör?- Rendkívül jó társaság és légkör jellemzi az egész minisztériumot. Úgy érzem, a több évtized alatt szerzett elméleti és gyakorlati ismereteimet itt nagyon jól tudom gyümölcsöztetni.- Mindenesetre nyugalmasabb állás, mint fővárosi főügyészként állandóan az események kereszttüzében lenni.- Mivel a magyarországi bűnözés egyharmada a fővárosban zajlik, ezért nyilvánvaló, hogy főügyészként zűrösebb volt az életem. Az igazságszolgáltatás élvonalában lenni frontszolgálatot jelent, ezt annak idején három autóm is bánta. Ma már inkább a szellemi alkotómunkának szentelhetem időm nagy részét.- Másik részét meg a különböző vendégszerepléseknek. Manapság egyre több helyen tűnik fel szakértőként, ahol az éppen aktuális jogi anomáliákat igyekeznek boncolgatni. Ebben a szerepkörben is otthonosan érzi magát?- Amennyiben hívnak, megyek, és megpróbálok ilyen helyzetekben is a legjobban helytállni. Negyvenévnyi ügyészségi munka után nem nagyon érhet már meglepetés.- Legutóbb a hálapénz körül kirobbant botrány kapcsán volt nagyon határozott álláspontja. Most akkor bűncselekményként vagy elfogadott szokásként kezeljük a hálapénzt?-A hálapénzt nem szabad azonosítani a vesztegetéssel vagy a befolyással üzérkedéssel. A beteg az orvosának különféle megfontolásokból és helyzetekben ad pénzt. Ezért például a szülészeknél a készenlétben állásért adott pénzt nem tudnám elítélni, akárcsak azt, ha a kezelés után a beteg hálája jeléül jutalmazza orvosát. Ezt nem tartom büntetőjogi kategóriának. Más eset, ha az orvos a munkaszervezetben vagy az egészségügyi intézményben betöltött pozícióját kihasználva azt mondja, hogy csak akkor biztosít ágyat az osztályon, ha ezért megfizetik. A probléma az, hogy a szabályozatlanság miatt mindenkinek rossz a lelkiismerete, így most a legfontosabb az lenne, hogy pontosan határozzák meg, mikor, kinek, hogyan lehet hálából pénzt adni.- íme egy másik kényes téma. A büntetőeljárási törvény legutóbbi módosításával került ismételten bevezetésre az óvadék intézménye. Mi a véleménye, bevált az alkalmazása ? Vagy éppen a visszájára fordulva megesett, hogy egy óvadékos megszökött?-Pillanatnyilag nehéz megítélni, hogy bevált-e. Túl rövid idő telt el újbóli bevezetése óta ahhoz, hogy értékelni lehessen. Véleményem szerint akkor mondhatjuk, hogy sikeresen működik, ha megbizonyosodtunk, hogy az óvadékosok túlnyomó többsége meg is jelenik, ha a hatóságok hívják. Kérdés az is, mit tartunk, jónak”. Amennyiben mondjuk százból csak tíz óvadékos nem jelenik meg a tárgyaláson, az jó eredmény? Nehéz kérdés. Senki nem tudja megmondani, hogy a szökés veszélye címén letartóztatottak mekkora hányada szökött volna meg tényleg, ha nem csukják be. Az értékeléséhez kifutási időre van szükség. Egyébként nincsen információm olyan esetről, hogy valaki óvadék ellenében történt szabadlábra helyezése után eltűnt volna.- Végül engedjen meg még egy provokálást. A Btk. közösség elleni izgatásra vonatkozó paragrafusának módosítása körül is élénk vita zajlik. Ön, mint a kérdés szakértője, melyik táborhoz csatlakozik? Kell, lehet szigorítani az említett paragrafust?-Alapvetőjogok, a szólásszabadság, az emberi méltóság, a közösség méltóságának joga és a köznyugalom konkurálásáról van szó. Ily módon az elsősorban politikai kérdés, hogy akaija-e és ha igen, melyiket favorizálni a törvényalkotó. Másodsorban: az Alkotmánybíróság már kimondta, hogy a szólásszabadság igenis korlátozható az emberi méltóság védelmében. így jogi érv ütközhet politikai érvvel. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a faji diszkriminációt tiltó New York-i Egyezményből adódóan 1969-ben vállalt kötelezettségünknek a mai napig nem tettünk eleget. Ehhez még hozzájön, hogy az Európai Unió is dolgozik egy kerethatározaton, amely a hazai szabályozásnál szigorúbban rendelkezik a kérdésről, és ez ránk is kötelező lesz. Az említett paragrafus módosítását a Parlament megszavazta, a köztársasági elnök pedig előzetes normakontrollra megküldte az Alkotmánybírósághoz. Kíváncsian várom a döntést. Véleményem szerint egyébként nem szigorításról, hanem a bénító hatású bizonytalanság eloszlatását célzó világosabb szövegezésről van csak szó.-Addig is, ameddig felszáll a füst, egy másik füstös témáról. Széles körben ismert, hogy szeret pipázni. Gyűjteményét látva megállapítható, hogy helytálló a híresztelés. Van kedvence?- Én magam kürtöltem szét a rokonságban, hogy pipát és lovaglópálcát szívesen fogadok. Éveken keresztül amerre jártam, mindenhol vettem pipát. Legkedveltebb darabjaim közé tartozik ez az ópiumpipa, amit a pekingi főügyésztől kaptam ajándékba, de még mielőtt sarokba akarnának szorítani, elmondom, hogy még nem próbáltam ki. Sok pipát vettem Strasbourgban, ezeket felváltva használom. Van egy tunéziai vízipipám is, de ez is még kipróbálásra vár. A pálca meg természetesen a lovagláshoz kell, ami a másik hobbim. Sajnos derékbántalmak miatt már majd egy éve nem lovagoltam, de remélem, hamarosan újra nyeregbe ülhetek. Szabados Tamás régi házban cipészmester A kedves olvasók en- gedelmével a cipőkészítés menetének leírásakor nem a mester eredeti szavait idéztem. Ő ugyanis a cipészed szakzsargon szavait használta, amelyek nagyon érdekes hangzásúak, de közönséges halandó számára érthetetlenek. Azért ideírom őket sorjában ízlelgetés céljából: kapli (a cipő orra), sirfölni (vékonyítani), falco- lóval cvikkolni (fogóval a bőrt kaptafára rádolgozni). A hosszas kérde- zősködés és a türelmes okítás végén Béla bácsit a jelenről kérdezem.- Immár tíz éve kimondottan csak javításokkal foglalkozom. Sok nyugdíjas is jár ide, akitől jóformán csak az anyag- költséget kérem, mert tudom, hogy nehéz helyzetben vannak. Sokszor hoznak be olyan cipőket, amiket már nem érdemes javítani. Sajnos a mai cipők már mind ilyenek. Gyakran, mikor meglátom, mit hoznak be, azt se tudom, hogyan fogjak hozzá. Aztán valahogy mégis megoldom. És amikor megcsinálom, nagyon örülök. Az egy kész élmény, amikor az ember egy olyat megjavít, ami a kuncsaftnak pótolhatatlan, mert annyira kényelmes neki. Juhász Katalin
