XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-08-04 / 15-16. szám
Hírnök---------------------------------------------------------------------------------- ____________________________2004. AUGUSZTUS 4. | 7 Kis híján megölte egy cqpq A búvárhalász-író a tengerrel álmodik Valószínűleg nem volt a történelem folyamán még olyan száz esztendő, amelyben az egyéni és a családi sorsot jobban befolyásolta volna a politika, mint a mögöttünk hagyott évszázadban. Minden bizonnyal másképp alakult volna a kerületünkben élő Csomós Róbert író élete is, ha nem az 1930-as évek elején látja meg a napvilágot. Ma, túl a hetvenen - no meg olyan mozgalmas és kalandos éveken, amelyek évtizedekig adhatnak témát elbeszéléseknek és novelláknak - is űzi-hajtja valami, hogy kiírja magából élményeit és gondolatait. Merthogy két dolog határozta meg igazán az életét: egzotikus foglalkozása, a búvárhalászat, valamint családjának II. világháborús tragédiája. Katona József utcai, bérelt lakásában mesélt az életéről.- Újpesten születtem, az apám keresztény volt, anyám pedig zsidó. Anyai nagyapám, Frankfurt Mór kefekötő mester volt Miskolcon. Harcolt az I. világháborúban, és súlyosan megsebesült az olasz harctéren, de végül is hősként, kitüntetésekkel jött haza. Lehet, hogy éppen ez lett a veszte: amikor negyedszázad múltán Auschwitzba hurcolták, a sárga csillag fölé kiakasztotta a kitüntetéseit, amivel úgy felbosszantotta a csendőröket, hogy még a bevago- nírozáskor agyonverték. A nagymama sem jutott el Auschwitzig: megmérgezte magát a vonaton. A többiek a gázkamrában végezték. Volt köztük másfél éves kislány és tizenéves kisfiú. Soha nem vétettek senkinek. Mégis megölték őket, és nem is akárhogyan: ma már tudjuk, hogy a gáz lassan ölt. Tízperces haláltusával és szenvedéssel. Családunk tizenöt tagjából tizennégy elpusztult. Egyik versemben meg is írtam: „A régi Miskolc felröppent az égbe”. Tudja, azelőtt kevesebbet gondoltam erre, de ahogy öregszem, gyakran eszembejutnak az ártatlan áldozatok, és egyre kevésbé tudom felfogni, ami velük történt. Jómagam megúsztam, noha nem sokon múlott. A szüleim elváltak, és én az édesanyámmal éltem a fővárosban. A Nagymező utcában laktunk, a közelbejártam iskolába. Rossz tanuló voltam, ráadásul zsidó, ami így együtt nem sok jóval kecsegtetett. De a mamám meg volt győződve arról, hogy bennem valami nagy tehetség lakozik. Egyrészt, mert nagyon jó volt a „beszélőkém”, másrészt, mert bár nem beszéltem németül, kétszeri hallás után hibátlanul vissza tudtam mondani egy német verset. Tizennégy éves voltam, amikor 1944 decemberében egy razzia alkalmával majdnem elfogott a később háborús bűneiért felakasztott Kun páter. Mikor megkérdezte, milyen vallású vagyok, „természetesen” azt mondtam: római katolikus. - Akkor mondd el a gyónási imádságot - felelte. Miután ezúttal jól vizsgáztam, elengedett. A felszabadulás évében elmentem vasöntőnek egy Váci úti gyárba. Tudták rólam, hogy olvasott vagyok, és - bár, mint mondtam, sosem voltam jó tanuló - csak úgy faltam a könyveket. Ennek köszönhettem, hogy röviddel később a gyár tiszti iskolába küldött. így hát bevonultam, és nem sok idő múltán a Bajtárs című újság tudósítója lettem. Az első feladatom az volt, hogy a békekölcsön-jegyzésről írjak cikket. Mit mondjak: nem sikerült. Pár hónapra rá pedig a Rajk- perről kellett tudósítanom. Emlékszem, a tárgyalás a Magdolna utcában volt egy patkó alakú színházteremben. Voltak ott újságírók a világ sok részéről, például a L’Humanité-től. Húszévesen nem sokat értettem a politikához, de az elsőperctől éreztem, hogy itt színjáték folyik. És megfogalmaztam azt, amit akkor még senki nem mondott ki: Rákosi személyi kultuszát. Meg is kaptam a jutalmamat: nyolc hónapi börtönt.-Az akkori börtönviszonyokról sok rettenetes történet ismert.- Abban az időben még nem volt olyan rossz a helyzet, el lehetett viselni. De azt kevesen tudják, hogy 1951-1952 telén hány ember halt éhen a zárkákban Budapesten. Engem a Fő utcában, a mostani Gyorskocsi utcai börtön úgynevezett hűtlenségi osztályán tartottak fogva. Miután leültem a rám kiszabott időt, elengedtek, de rövid időn belül - mint derült égből a villámcsapás - újból letartóztattak. Ezúttal kilenc hónapi börtön után elvittek Lentibe munkaszolgálatra egy fegyvertelen alakulathoz. Egy évig a földet ástam úgy, hogy télen sem volt fedél a fejünk felett. ’56-ban megint ültem egy hónapot, és pár nappal a forradalom kitörése előtt szabadultam. Aztán a forradalom alatt törlesztettem, amit tudtam. Én itthon akartam maradni, de novemberben anyám akaratát teljesítve elhagytam az országot.- Miért éppen Izraelt választotta új hazájának?- Először Ausztriába kerültem, és az osztrákok akkoriban nagyon szerették a magyarokat. Semmilyen idegen nyelvet nem beszéltem, úgyhogy majdnem mindegy volt, hová megyek. Huszonhat évesen a nagyvilág nyitva állt előttem. De anyám nekem mindig úgy tanította: magyar vagy és zsidó. Ezért gondoltam úgy, hogyha nem Magyarország, akkor Izrael.- A könyveiben azt olvastam, hogy kedvenc német juhász kutyája elkísérte mindenhová.- Ez egy külön történet. A kutya nélkül nem akartam menni. Velem volt Ausztriában, és Izraelbe is magammal akartam vinni. Csakhogy a repülőre nem engedtek fel állatot. A stewardess, Rina Weiss, Izrael magyar származású szépségkirálynője azt tanácsolta: bugyoláljam be a kutyát, mint egy kisbabát. Úgy is tettem. így maradt még évekig hűséges társam.- Kint aztán Izrael első és sokáig egyetlen búvárhalásza volt. Egyáltalán hogy jutott eszébe, hogy ezt a foglalkozást válassza?- Az első nyáron tengeri mentőként dolgoztam. Akkor határoztam el, hogy búvárhalász leszek. Vonzott a tenger, és úgy gondoltam, csodálatos dolog a mélység urának lenni, szigonypuskával lőni a halakat. Ami azt illeti, ebben nem is csalódtam: végül is jó harmincév alatt harmincezer órát töltöttem a víz alatt.- Az élményeit több könyvben is megírta. A többi között azÁrgus Kiadó gondozásában az idén megjelent Búvárkalandok bibliai vizeken című elbeszéléskötetében, amelyet Faludy György ajánl az olvasók figyelmébe. Több száz oldal is kevés annak a rengeteg élménynek az elmeséléséhez, amelyben része volt.- Mázsaszám lőttem a halakat, közöttük 12-15 kilós fűrészsügéreket, harminc-negyven kilós tonhalakat. Felhoztam rengeteg görög és római amforát, szobrocskát, több vödör spanyol ezüstpénzt. Felfedeztem elsüllyedt ha- jókat, tengeralattjárókat, találtam háromtonnás bronzágyúkat és föníciai istenszobrokat.- Mi lett ezekkel a kincsekkel?- Meggazdagodhattam volna, de sajnos annak idején elkótyavetyéltem őket. Egy elsüllyedt spanyol kalózhajóban például összetört szobordarabkákat találtam, és fogalmam sem volt róla, micsoda értékek ezek. Eladtam őket ezer dollárért. Csak később tudtam meg, hogy egymilliót érnek. Aztán megtaláltam egy ókori tengeri csatában részt vett hadihajó orrát, ezt most a haifai múzeumban őrzik.- Úgy gondolom, nem veszélytelen foglalkozás a búvárhalászat.- Igazi életveszélybe csak egyszer kerültem, akkor, amikor 1963-ban megtámadott egy cápa. Sikerült másfél méterről a szájába lőnöm, de csak egy pillanatig érezhettem magam győztesnek. Elkövettem ugyanis egy nagy hibát: nem vágtam el a puskát és a szigony vasat összekötő ejtőernyőzsinórt. A cápa vagy húsz-harHa énekesnő lennék, Szigetvári Gabriella színpadán szeretnék fellépni. Hogy miért? Válaszom igen egyszerű: ő kerületünkben az a művész, aki csokorba szervezi azt a sok értékes személyt, akik erőt, boldogságot hoznak szürke napjainkba. Az énekesnő június 6-án a Kassák Lajos utca 45-49. számú lakóházak udvarán lépett fel kis csapatával és varázsolt minket a dallamok szigetére. Csepregi Évát és Anitát, úgy látszik, nem felejtette el a közönség. Együtt énekelték az egykori dívák slágereit, de hatalmas tapsvihar fogadta Ayala parodizálása- it is. Páka Éva egy igazi musicaloperettbe invitálta a résztvevőket, Ledniczky Pálné pedig nagyon szépen szavalt. A tánc szerelmesei sem maradtak hoppon, hiszen ismét velünk volt vérpezsdítő hastáncával Baranyai Beáta. Galamb Zoltán romantikus énekével ahöl- gyek szívébe lopta be magát. A fináléban a művészek és a hallgatók együtt énekelték Máté Péter mine métert vonszolt magával. Az egyik lábam cafatokra tépődött, és csak a feleségem könyörgésére döntöttek végül is az orvosok úgy, hogy nem amputálják a lábamat. Akkor egy életre megtanultam, ki az igazi úr a tengeren.- 1991-ben nyugdíjba vonult, és úgy döntött: hazatelepül. És bár már odakint is írt - Robert Pescador néven rendszeresen jelentek meg novellái most több ideje jut az alkotásra.- Magyarországon születtem: visszahúzott a szívem. Nyugdíjat is itt kapok, de nem sokat, úgyhogy rá vagyok szorulva a Kaliforniában élő két lányom és a fiam anyagi támogatására. Ami az írást illeti: annak idején a szellemi hanyatlástól való félelmemben kezdtem el. Tudja, a búvárkodás nem tesz jót az agynak, mert a víz alatt kevesebb oxigén jut a hajszálerekbe. Inkább téli író vagyok: a sötét napokon, amikor már nagyon vágyom a tenger után, és éjszaka is csak arról álmodom, gyakrabban ülök a számítógéphez. Nyáron inkább sétálni megyek a feleségemmel, Bogusevics Irina festőművésszel. Ő Belorussziából származik, és Marc Chagall szülővárosában, Vityebszkben végzett a képzőművészeti egyetemen. Prágában ismerkedtünk meg. Negyven évvel fiatalabb nálam, hat éve élünk boldog házasságban. A könyveim borítói is az ő munkáját dicsérik. Csop Veronika Csomós Róbert Búvárkalandok bibliai vizeken című elbeszéléskötete a legtöbb könyvesboltban már nem hozzáférhető, a szerzőnél azonban korlátozott számban még kapható. Érdeklődni a 320-5680-as telefonszámon lehet. Azért vannak a jó barátok című dalát.-A Vidám Udvari Előadás már hagyomány, nagy sikere van - mondta Szigetvári Gabriella. - Szeretem, ha az emberek kimozdulnak a négy fal közül, és örömüket lelik a zenében, táncban, prózában. Jelenlegi helyszínünk különös hangulatot sugározz. A fák lombjai alatt a közönség együtt énekel a művészekkel.- Vegyes a műfaj és az előadó- művészek névsora. Hogyan válogatod össze a műsort?- Fontos, hogy a sikeres előadók mellett ott legyenek a szárnyaikat bontogató fiatalok is. Számukra jó lehetőség, hogy találkoznak a közönséggel és szokják a fellépés hangulatát.- Mikorra várhatjuk az újabb udvari előadást?- Folyamatosan készülünk, szervezkedem. Szeptemberre tervezem a következő előadást. Cz. 1. Mázsaszámra lőtte a halakat Csomós Róbert még mindig vágyik a tenger után „Fontos, hogy a sikeres előadók mellett ott legyenek a fiatalok is" Vidám Udvari Előadás
