XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-07-07 / 13-14. szám

Emlékszem, éppen a Hans Christian Andersen Mesemondó­verseny győzteseit sorolta, ami­kor hirtelen figyelni kezdtem a mozdulatait. Míves mozdulatai vannak - állapítottam meg. Ahogy sorba rendezi a lapokat az asztalon, majd kecsesen mellé he­lyezi a tollat. A kávét gyakorlott mozdulattal keveri, óvatosan be­leejti a cukrot, majd a kanál a tá­nyérkán pendül. Ne írjak róla, mondogatja, mert ő nem érdekes ember. Ettől aztán még kíváncsib­ban jegyzetelem, ahogy dr. Szur- mayné Kovács Márta, az Angyal­földi József Attila Művelődési Központ közművelődési csoport- vezetője beszél az életéről és a gondolatairól.- Régóta dolgozol itt, az AJAMK-ban?- Közel két éve. Egész életem­ben emberekkel foglalkoztam, rendezvényeket szerveztem, de művelődési központban még so­hasem dolgoztam. Meg kellett szoknom az intézmény szervezeti rendszerét, a működési formáját, egyáltalán hogy hol a helyem ben­ne. Egy jól kialakított program- rendszerbe csöppentem, ami ugyanakkor nyitott minden érték­teremtő ötletre. A sajtófotó-kiállí­tástól a sanzonestig sok minden belefér a profiljába. Itt minden munka közösen születik, hiszen mindenki hozzáteszi a saját ötle­tét, elképzeléseit. Először PR- munkát, marketinget végeztem, aztán a kiállítások megszervezé­sénél tevékenykedtem. De szíve­sen szervezem a színházi és a ze­nei programokat is, hiszen ere­dendően ének-zene szakkollégiu­mot végeztem a főiskolán. Gye­rekkoromban sokat énekeltem, táncoltam, a körülöttem lévők mindig mondogatták, hogy ebből a gyerekből énekes vagy táncos­nő lesz egyszer. Soha nem volt merszem belevágni művészeti pá­lyába, annak ellenére, hogy időn­ként belekóstoltam. Állítólag jól tudom kezelni a művészeket, akik talán bizonyos tekintetben más­képpen vannak emberré gyúrva, ettől jók és mások. Nem kell min­-Hírnök— A pesti alsórakpart Margitszi­gettel szembeni részén idén má­sodjára, augusztus 8-29. között rendezik meg a Budapest Plázst. Az idén hosszabb ideig, nagyobb területen és látványosabb prog­rammal kedveskednek a szerve­zők. Három héten át mediterrán hangulatot kívánnak teremteni pálmával, olajfával, bambuszok­kal és egyéb egzotikus virágos növényekkel. A rendezvényterület a Margit hídtól a Dráva utcai lehajtóig másfél kilométer hosszan nyúlik majd el. A Margit híd felöl indul­va Plázs porta, Art Plázs, Junior Plázs, Relax Plázs és Sport Plázs teszi változatossá a helyszínt. A rendezvény kapuja a Plázs porta, itt lesz az információs szolgát, térképpel és programismertetők­kel segítve a látogatókat. A 430 méteres Art Plázson magyar és 2004. JÚLIUS 7. II 7 Legendárium qz élet A közművelődés szolgálója denkinek színésznek lenni, olya­nokra is szükség van, akik szere­tik és értik őket, és nekem ez pont elég.- Van olyan hely, terem, zug, kuckó, amit nagyon-nagyon szeretsz itt az épületen belül?- Hely nincs. Úgy gon­dolom, csapatember va­gyok, akinek inkább a lég­kör a fontos, amiben és akikkel én jól érzem ma­gam. Jól tudok azokkal együtt dolgozni, akik kö­rülvesznek, és ez minden munkatársra érvényes. A műszaki emberektől kezd­ve a takarító nénin át a nép­művelőkig, a gazdaságia­kig. Ha piszkos lenne a ház, ha rossz lenne a hangosítás, akkor az az én munkámat is minősítené, hiszek a csa­patmunkában. Egy jó csa­pat nélkül ebben a szakmá­ban egyedül brillírozni nem lehet. Én az emberek közelségét tartom olyan helynek, ahol jó lenni.- Volt úgy az életben, hogy magányos voltál?- Otthon sokszor voltam egye­dül, de egy percig sem voltam ma­gányos. Szeretek otthon lenni egyedül, mint ahogy társaságban is jól érzem magam. Szeretek sé­tálni, de szeretek olykor leülni a vízparton is. Ilyenkor dallamok, régi hangulatok jutnak az eszem­be. De leginkább nálam okosabb emberek társaságát kedvelem. Ha rajtam múlik, kerülöm azokat az embereket, akik nem inspirálnak, akik lehúznak, akikben nem látok semmiféle értéket. Hogy nekem mi az érték? Egy kellemes társa­ság, egy pohár finom borral, mű­velt, érdeklődő, gondolkodó em­berekkel. Csak úgy lenni bele a vi­lágba, semmivel nem törődni, er­re nem pazaroltam az időm, az élet túl rövid ehhez.- Nehéz ma példaképekre ta­lálni?-Voltak és vannak nagy talál­kozásaim az életben. Az Ipar- művészeti Egyetemen végez­tem egy hároméves kurzust mű­vészeti menedzser szakon, és gyakorlati helyet kellett válasz­tanom. Többen tanácsolták, hogy ha a képzőművészet és a galériák érdekelnek, akkor Bor­sos Mihály az én emberem. 1996-ban jártam először a fényrajznok galériájában. Rög­tön bevont a munkájába. Ekkor jött a felkérés, hogy az évezred végén kellene egy albumot ké­szítenie, amiben olyan szemé­lyiségek fotói szerepelnek, akik nyomot hagytak a huszadik szá­zad második felének Magyaror­szágán. Összedugtuk hárman- négyen a fejünket, és kiválasz­tottunk 134 olyan embert, aki szerintünk egyértelműen érték- teremtőek a maguk területén. Ha azt mondom, Kállai Ferenc, An­tal Imre, Jancsó Miklós, Szepesi György, mindenki tudja, hogy kiről van szó, de ha azt mondom, hogy Szabados Árpád, Kokas Ignác vagy Bak Imre, akkor leg­inkább csak a szakmabelieknek ugrik be, hogy kiről beszélek. Misi fotózott, én beszélgettem velük. A fotókat hat hó­napig láthatták az érdek­lődők a Magyar Nemzeti Galériában, majd megje­lent egy fotóalbum Le­gendárium címmel, ami pillanatok alatt elfo­gyott.-A te neved is szerepel az album készítői kö­zött?- Nem. Annak a néhány embernek a neve szerepel a könyvben, akik szorosan részt vettek a kiadásban. Nekem sokkal többet je­lent az élmény, ami ben­nem van, amit semmivel nem cserélnék el. Az, hogy a beszélhettem Has­fal vy Róberttel Puccini Bohémélet című operájá­ról, Mészöly Dezsővel a Shakespeare-fordítások- ról, hallhattam Bözsöny Ferenc hangját személyesen, ahogy be­tölti a teret, és örültem, hogy Sinkovits Imrével, Presser Gá­borral is találkozhattam.- Nem gondoltál arra, hogy ezek után te is fotózz?- A fotóművészet a pillanat művészete, Misinek mindig meg kellett találni a pillanatnyi, ám va­ló képet. Úgy göndolom, hogy ko­moly tanulást és alázatot kíván ez a munka. Bolondság lenne Borsos Mihály után kóklerkedni. Min­denki maradjon a saját területén. Nekem jó a kapcsolatteremtő ké­pességem - azt mondj ák -, ezt kell kamatoztatnom, aki a fotózáshoz ért, az érzések beszéd nélküli elő­hívásához, az fotózzon.- Honnan ez az odafordulás az emberek, a kultúra felé? A szülői házból hozod?- A szüleim nagyon egyszerű, falusi emberek, de nálam is igaz az, hogy a kultúra és a művelődés iránti igényességet a családomból hozom. 1959 decemberében az apukám megvette a családnak a televíziót, ami akkor hihetetlen nagy dolog volt egy kis kétezer fős településen. Miénk volt a har­madik vagy a negyedik televízió, ami ugye azt jelentette, hogy ren­geteg ember töltötte nálunk az estéket. A kultúra és a művelődés felé fordulást talán innen eredez­tetem. Sokáig dolgoztam Jászbe­rényben, ahol mindenféle kultu­rális rendezvénybe beleüthettem az orrom, és az érzelmeken túl va­lamilyen tudást és tapasztalatot is szerezhettem. Azóta született egy lányom, aki ma már húszéves, és hihetetlen jó, hogy minden érdek­li a világból. Megbízható és jó az értékítélete, büszke vagyok rá, hogy van benne tudásszomj és emberség.- Húsz év múlva hogyan kép­zeled az életed?- Van restanciám elég. Amire igazán vágynék az, hogy ami ér­dekel, ahhoz hozzájuthassak. Szeretnék utazni, színházba, hangversenyre, kiállításokra járni, beszélgetni, és ezekre sok­kal több időt fordítani. Ha vala­ki megkérdezné, hogy mit gyűj­tök és mit gyűjtöttem egész éle­temben, akkor azt mondanám, hogy barátokat, bár igaz, nincs sok belőlük. De én már akkor is boldog vagyok, ha valaki öröm­mel üdvözöl, amikor találkozik velem, hajói érzi magát a társa­ságomban vagy a művelődési központ rendezvényein, amik­hez nekem is közöm van. Alap­vetően optimista ember vagyok, szeretnék sokáig tevékeny ma­radni, szeretném megőrizni a szellemi frissességemet. Nem tervezek húsz évet előre, legfel­jebb ötöt. Egészséget és nyugal­mat kívánok a lányomnak, a pá­romnak és a szüleimnek, akik­nél jobb embereket nem is­merek. Tábori Zsuzsa Dr. Szurmayné Kovács Márta - csapatember vagyok Másodszor is plázs külföldi képző-, fotó- és iparművé­szek, divatterve­zők kiállításai lát­hatók. A 270 méter hosszú Junior Plázs elsősorban a fiataloknak kínál tartalmas időtöl­tést, természetes anyagokból ké­szült játszótér, fel­fújható játékok és az izgalmas ka­landvár várja majd a gyerekeket. A tervek szerint, itt egész nap képzett szakemberek fog­lalkoznak majd a gyerekekkel. A Relax Plá­zson találkoz­hatnak majd a kikapcsolódni, pihenni vágyók. Lesz pázsit és függőágy, töké­letes relaxáció. A kora reggel érkezők tai-chi vagy jógaórá­kon vehetnek részt. A plázs északi végében lesz a strand­röplabda-, strandkézilab­da-, strandfoci- és vízifo- cipálya. Lesz gördeszka- és A plázs látványterve BMX-pálya, de kiépített mászó­fal is. A Sport Plázs területén egy 12x5,2 méteres kivetítőt is elhe­lyeznek, ami esténként ingyenes szabadtéri mozivá alakul. A Párizsból indult városi plázs építési kedv terjed Európában. Párizs és Budapest mellett Brüsz- szel is szervezi idei rendezvényét. Párizsban július 21-től augusztus 22-ig, az Európai Unió fővárosá­ban július 23-tól augusztus 22-ig tart a rendezvény. Az időbeni egy­beeséseket kihasználva Budapest és Magyarország lehetőséget kap kulturális és gasztronómiai be­mutatkozásra a két nyugat-euró­pai fővárosban. Párizsban az au­gusztus 8-ai hétvégén, míg Brüsszelben augusztus 2-ától egy hétig rendeznek majd magyar na­pokat. Cz. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom