XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-06-09 / 11-12. szám

-Hírnök

2004. JÚNIUS 9. 7

fl szőrme nem szereti q panelt

Nyáron sem pihen a szűcsmester- Nem mondhatnám. Nem vagyunk túl sokan. A háború után lehetett a fővárosban vagy háromszáz szűcs, és mind megélt. Most talán ötvenen vagyunk. Az enyém tulajdonképpen mikrovállalko- zás. Azt azért nem bánnám, ha lenne egy alkalmazottam, aki a kézi varrással foglalkozna. Jelentkeznek is, de önállóan egyik sem tud dolgozni, akkor pedig nem sok hasznát látnám, főleg hogy a bérét is ki kellene termelni.

—Itt a nyár. Az ön műhelye nyitva, de egyáltalán van, aki ilyenkorbejön?- Természetesen kisebb a forgalom. Sok kollégám be is zár, sőt nem egy csak novembertől januárig tart nyitva. Én arra használom fel ezt a lélegzetvételnyi időt, hogy sapkákat, bundákat hozok félkész állapotba úgy, hogy ha majd jön a hideg, csak alakítani kelljen. Mivel vallom, hogy több lábon kell állni, foglalkozom bőrrel is. Azt pedig hordanak tavasszal és ősszel, sőt hidegebb nyári napokon is. Szél ellen is nagyon jó szolgálatot tesz - nem véletlen, hogy a motorosok is abban járnak. És akár hiszi, akár nem, vannak olyanok, akik előre gondolkodnak, és most hozzák be átalakíttatni, felújítani vagy tisztíttatni a bundájukat. De azért sajnos a legtöbben még mindig akkor esnek be, mikor bejön az első hideg.- Hogyan kell nyáron szakszerűen tárolni a bundát?- Se a szőrmét, se a bőrt ne ta- kaijuk le nejlonnal, mert befülled. Ha védeni akarjuk a portól, borítsunk rá egy szövetet. A szőrmebunda nem szereti a panelt. A nyugati országokban vannak szőrmetároló vállalkozások, amelyek megfelelő hőmérsékleten és körülmények között tartják a drága holmikat a meleg hónapokban. Ha vigyáznak rá, akkor a szőrme tényleg „örök”. Ha elszakad, meg lehet javítani, és három-négy alkalommal nyugodtan át lehet alakítani a divatnak megfelelő fazonra. Éppen az benne a szép, hogy simán kibír negyven-ötven évet is.-Minden szavából érzem, hogy bízik a jövőben. Még csak 42 éves, de valószínűleg gondolkodott már azon, lesz-e utánpótlás a családban.- Beszélgettünk erről az édesanyámmal, aki mindig is vitte az üzlet gazdásági részét, és szerencsére ma is mindennap itt van. Van egy 14 éves fiam és egy 12 éves lányom. Persze hogy nem bánnám, ha valamelyikük folytatná, de az sem baj, ha nem lesz utánpótlás. A gyerekek számára most kitágul a világ, ők már másban gondolkodnak. Lehet, hogy külföldön tanulnak majd. Sőt, talán én is elmegyek Németországba egy kis tapasztalatszerzésre.

Csop Veronika

Jó dolog a tavasz, meg a nyár, a legtöbben alig várják. Vannak azonban olyan szakmák, amelyeknek nem kedvez a meleg. Nemrég még a kalaposok is közéjük tartoztak, de a mai divat megkegyelmezett nekik: egyre több nő és férfi visel könnyű szalma fejfedőt. De mikor fog bárki is bundában járni nyáron? Márpedig a szűcsöknek a legforróbb évszakban is meg kell élniük.

Mi most arra voltunk kíváncsiak, mit is csinál egy szűcs a rekke- nő hőségben. Bezárja a boltot pár hónapra, hogy majd ősszel újra kezdje, vagy marad a helyén, mintha mi sem történt volna. Nagy István szűcsmestert mindenesetre munka közben találjuk Pozsonyi úti műhelyében. Sőt végig, amíg beszélgetünk, szorgosanjár a keze. És - mint mondja - nyáron is dolgozni fog, legfeljebb kicsit ráérősebben, mint a legforgalmasabb őszi, téli hónapokban.- Éppen most lesz hetven éve, hogy 1934 októberében az apám megnyitotta ezt az üzletet. Volt kitől tanulnia, hiszen a nagyapám is szűcs volt. Ő Erdélyben, Székelyudvarhelyen tanulta meg a szakmát.- Ezek szerint nem volt kétséges, hogy folytatni fogja a családi hagyományt.- 1977-ben, amikor apám meghalt, én még gimnazista voltam. Érettségi után szereztem szakmunkás bizonyítványt, és 1982- ben a mestervizsgát is letettem. A tanulóéveket egy vállalatnál töltöttem, ami azért volt jó, mert megismertem a nagyüzemi technológiát. De hát ott másképp folyt a munka: mindenki a teljes folyamatnak csak egy fázisát csinálta. Nekem pedig - aki egymagám vagyok itt a műhelyben - mindent tudnom kell.-A laikus annyit tud a szűcsről, hogy szőrmékkel foglalkozik. Ez a meghatározás helytálló?- A szűcsszakma három részre oszlik. Eredetileg a magyar szűcs vidéken élt, a bárány és a birka nyers bőrét dolgozta fel kész bőrré, amiből aztán rátéttel, paszománnyal ellátott subát, ködmönt készített. A német szűcs városi volt, vadbőrökkel dolgozott, és elsősorban az úri közönség számára hermelin meg coboly szőrmézé- sét vállalta. Voltak aztán még irhakészítők és szabók, akik a „befelé szőrös” bundákkal dolgoztak. Ezenkívül vannak még a modellezők, akik szabásmintákat készítenek. Ők nem tartoznak szorosan a szakmához. Ha most azt kérdezi, hogy magamat hova sorolnám, akkor azt mondom: városi, német szűcs vagyok, de irhával is foglalkozom, és modellezni is tudok. Mindenféle konfekcionált

is. Megszűnt a tenyésztő, megszűnt a kereskedelem. Végül is minden alapanyag kapható, de egyik sem magyar.- Valószínűleg a környezetvédők tevékenysége sem tett jót az ön szakmájának. Sokan emlékeznek arra a szívhez szóló reklámra, amelyben egy kedves rókafi szomorú hangon ezeket mondta egy ugyancsak kedves, szőke kisfiúnak: „Az én mamám az életét adta azért, hogy a te mamádnak bundája legyen.’’- Tisztelem az állatvédőket, de azért azt mondom: vegyük észre a másik oldalt is. A műbőr kabát

Az alapanyag-ellátás szempontjából mindenképpen előnyt jelent az uniós tagság

bőrés szőrme felsőruházat javítását és készítését vállalom. Aki viszont a bőrkanapéját akarná megjavíttatni velem, az rossz helyen jár. Legtöbbször rendelésre dolgozom, de az is előfordul, hogy elmegyek mondjuk Bécsbe egy szőrmekereskedőhöz, megveszem az alapanyagot, és készítek belőle egy kabátot, amit aztán eladok vagy megtartom mintadarabnak. Ebből azonban nem lehet megélni, mert kevés a megrendelés. Ezért főleg szolgáltató vagyok, vagyis javítok, alakítok, bélést cserélek, felhajtom a bundát vagy kiengedem. De ha valaki csak két gombot szeretne felvarratni a szőrmekabátjára, azt sem utasítom vissza. Már csak azért sem, mert valószínűleg a nagyobb javítással is hozzám fordul majd.-Az előbb azt mondta: külföldre jár alapanyagért. Megéri?- Igen, mert nincs olcsó magyar alapanyag. Újpesten sorra megszűntek a bőrgyárak. A téeszek- nek volt szőrme melléküzem- águk, de hát megszűntek a téeszek

nem lélegzik, belefülled az ember. Javítani nem szokták, mert gazdaságtalan. Ha elszakad vagy kimegy a divatból, eldobják. Megy

bőrt? Arról nem is beszélve, hogy a szőrme olyan, mint az ékszer. A műszőrme ugyanúgy nem illik mondjuk az Operabálhoz, mint az olcsó bizsu. A szőrme természetes anyag. Inkább arra kellene figyelni, hogy környezetbarát módon, ne pedig krómmal dolgozzák ki.- Vár-e a munkájában valamilyen változást attól, hogy immár az Európai Unió tagjai vagyunk?- A jövő a vásárlóerőtől függ. Attól, hogy inkább javíttatnak-e majd az emberek, vagy újat vesznek. Nekem tulajdonképpen egyik sem rossz, mert mindenhez értek.

Ha kell javítok, ha arra lesz igény, akkor újat készítek. Eddig az előbbi volt a jellemző. Nekem most egy új bunda készítése ünnepnek számít. Úgy vagyok ezzel, mint a szakács, aki naponta üzemi kosztot főz, aztán egyszer csak bejön egy esküvői lakoma, amikor tényleg kitehet magáért. Az alapanyag-ellátás szempontjából mindenképpen előnyt jelent az uniós tagság. Ha külföldön vásároltam, mindig nagy hercehurca volt az áfa meg a vám kifizetése. Most ezzel nem lesz több gond. A kollégákkal valószínűleg össze- állunk, és megveszünk egy nagyobb tételt a frankfurti szőrmeaukción, ahol nagyon nagy a választék. Mivel nem kell vámot fizetni, lehet, hogy a vevők közül is többen vesznek majd

Új szőrme-, bőrruházat-készítést, de javítást is vállal

a szeméttelepre, ahol nem bomlik el. Ha elégetik, szennyezi a levegőt. A vegyipari konszernek érdekeit szolgálják az ilyen reklámok, amelyek el akaiják adni a műbőrt. És még valami: szép, szép, hogy védjük az állatokat, de akkor a bőrcipő helyett is hordjunk műbundát külföldön. Nem valószínű, hogy egy osztrák szűcs áttelepül majd ide. Azt pedig nem bánnám, ha egy nyugati cég szőrmeüzletet találna nálunk nyitni.- Említette a kollégákat. Nagy a konkurencia ebben a szakmában?