XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-05-05 / 9. szám
-Hírnök 2004. MÁJUS 5. 7 Homlokzatok színe (színdinamikai terv) A kerület vizuális arculatának egyik legfontosabb alakítója az épülethomlokzatok forma- és színvilága. A homlokzatok adta térfalak, de egy-egy épület vizuális hatása is jellemzően megváltozhat annak színétől. A színdinamikai terv figyelembe veszi az épület méreteit, architekturális tagoltságát, tájolását, az épület stílusát, funkcióját és még számos más tényezőt. Különböző szempontok alapján olyan színharmónia-összefüggéseket teremt, amely harmonikus kapcsolatban lesz a meglévő épített környezet színeivel. Ma már tudni kell például, hogy a telített színek a homlokzatokat közelítik egymáshoz, a tört árnyalatok a térmélységet fokozzák, csökkentik a formai hiányosságokat. Az információs rendszer elemei Az információs rendszer legközvetlenebb elemei az információs táblák és térképek. Tájékoztatnak utcákról, terekről, közintézményekről, de jelölhetnek szolgáltatásokat, közérdekű információkat is. Szöveggel, piktogrammal, színnel és formával. A táblák méretezése, színe, a betűk típusának meghatározása mellett ma már fontos követelmény a táblák láthatóságának vizsgálata, a látómező vizsgálata is. E vizsgálat eredményezheti telepítéskor a megfelelő hely kijelölését. A jó elhelyezés azért is fontos, hogy környezetüket ne zavarják, szerves és esztétikus elemei legyenek a vizuális arculatnak. A táblák, térképek anyaga, tartószerkezete a rendeltetésének megfelelő célidomok, profilok. Telepítésük előírt technológia alapján történik. fI csgmgggpalt q leggyengébb pont Bevásároltam a Reálban... okáig állt üresen a Gogol utcai aluljáróban a Lehel Csarnok építésekor kialakított, élelmiszer-áruháznak szánt üzlethelyiség. Az ötlet jó volt, hiszen kell itt egy átfogó választékkal rendelkező élelmiszerbolt. Mégis sokáig úgy nézett ki, hogy vagy nem akad megfelelő jelentkező, vagy a piaci árusok fogják megvétózni a lehetséges vetélytársat. Aztán jó másfél évvel a csarnok után, a múlt év végén végre megnyílt az egyre komolyabb üzlethálózattal rendelkező Reállánc legújabb tagja. Ennek lassan fél éve. Most elindultam, hogy megnézzem, milyen is ez a mi Reálunk itt, a Lehelen. Először az érdekelt, vajon mikor vannak nyitva. A lépcsőktől jobbra nagy transzparens hirdeti, hogy vasárnap is üzemelnek, mégpedig 8 és 20 óra között. Ez rendben. Csakhogy pár lépéssel lejjebb, a bejárati ajtóra kifüggesztett cédulán ez áll: nyitva minden nap 6-22-ig. Megyek lefelé a lépcsőn. Ha mozgássérült volnék, vagy akár csak babakocsit tolnék, aligha jutnék le az üzletbe. Pedig az aluljárónak ez a része dicséretes módon mindkét oldalon akadálymentesített. Addig nincs is baj. A Reálba is vezethetne rámpa, hiszen a helye ott van a lépcső bal oldalán. De valakik beépítették. Talán azért, hogy ezt a helyet is hasznosítsák. Új dolog itt a zöldséges stand, szép és rendezett, egyetlen szépséghibával: az árai jóval magasabbak, mint pár lépéssel odébb, a piacon. Közvetlenül az üzlet bejárata előtt egy szedett-vedett kitelepülés, ahol a csokoládétól az illatszerig mindenfélét árulnak átláthatatlan rendetlenségben. Ami viszont jó, az a szemközti oldalon a csomagtároló. Nem kell a teli szatyrot, megtömött cekkert bevonszolni a boltba, itt - mint egy pályaudvaron - kicsi rekeszekbe zárhatjuk. M ost már bent vagyok a boltban. Mutatós pult fogad, ahol friss pékárut és presszókávét vehetek, de kapni egyebek mellett ajándéknak való desszerteket is. Ez a rész még nem önki- szolgáló. Ha tovább is szeretnék menni, akkor választhatok: kosárral vagy bevásárlókocsival vásárolok. Az utóbbi ráadásul nem pénzes, így a zsebekben meg a pénztárcában való kotorászást is megúszom. Hétköznap van, de az üzletben így is sokan vannak. Nemcsak vevők, de dolgozók is, akik folyamatosan töltenek. Ez jó, mert nem üresek a polcok, de - akárcsak más diszkont vagy „féldiszkont” üzletekben - valahogy mindig feleslegesnek érzem magam. Jönnek-mennek az árukkal megrakott dobozokkal, konténerekkel, és mi vevők mintha útban volnánk. TTa minden árunak gyorsan Ml megtalálnám az árát, az talán jobb kedvre derítene. Az esetek többségében az árakat kiírták, sőt az azonosítás sem okoz gondot. Az egyik macskaeledelnél viszont sehol semmi, tehát rá kell kérdeznem. Az eladó készségesen elviszi a terméket a pénztárhoz, majd visszajön és közli az árat. Egy jó pont. A vevőt eligazító fontos információ az egységár. Ha azonos típusú termékek többféle kiszerelésben kaphatók, akkor az egységárjó viszonyítási alap. Ráadásul a feltüntetése kötelező. Ennek ellenére vannak üzletek, ahol - legalábbis az áruk egy részénél - „ügyesen” elbliccelik. Örömmel látom, hogy itt, a Reálban egyebek mellett a kenyereknél és az édességeknél sem feledkeztek meg erről. ajnos a papír zsebkendőknél, a szalvétáknál és az egészségügyi betéteknél már nem ilyen kedvezőek a tapasztalataim. Ezeknél egytől egyig nulla forint szerepel egységár gyanánt. Ha rosszmájú volnék, mondhatnám, hogy ezeket adják nekem ingyen, hiszen nem kerülnek semmibe. De félre a tréfával. Az előbb említett árukból vannak kevesebb és több darabot tartalmazó csomagolások. Az egységár feltüntetését azért írja elő a rendelet, mert ez segít abban, hogy a fogyasztó eldöntse, melyik éri meg neki jobban. Felvágottat kapni csomagolva is, bár így általában drágább. De lehet, hogy biztonságosabb. Mert akadt, aki felhívta a figyelmem, hogy jól gondoljam meg a csemegepultnál történő vásárlást. Én mindenesetre kinézek egy frissnek látszó cserkészkolbászt, és odaállok a pulthoz. Sorban állnom nem kell, valamiért a többi vásárló elkerüli ezt a helyet. A pult mögött egy elárusítónő elmélyül ten rakosgatja a virslit. Mintha ott se lennék. Talán, ha szólna, hogy kis türelmet kér... Én enélkül is türelmesen várok. Majd csak észrevesz. Közben megpróbálom megfejteni, mennyibe kerülhet a „cserkész”. Nem könnyű, mert valaki kitalálta, hogy a csemegepultnál is gyűjtőárakat alkalmaz. Vagyis az árakat nem a megfelelő termékeknél találjuk, hanem külön, egy hosszú listán. Ember legyen a talpán, aki ebből okosabb lesz. Míg az árakat silabizálom, végre odajön egy termetes asszony, aki egészen kedves hangon szól hozzám, és rögtön kiszolgál. Valószínűleg új dolgozó, legalábbis erre következtetek abból, hogy megjegyzi: „már megtanultam a kódot”. Remélem, az udvariatlan közönyt nem fogja eltanulni a kolléganőjétől. r bvábbmenve az üzlet stílusától merőben eltérő kis szigetre érkezem: a borok és a drágább szeszes italok szentélyébe. Az üzletnek ez a sarka olyan, mintha egy előkelő áruházhoz tartozna. Kellemes meglepetés, még akkor is, ha bort nem vásárolok. Most már a kassza felé veszem az irányt. Beállók egy pénztárhoz, de ott éppen bezárnak, és átterelnek minket egy másik sorba. Engem nem zavar, de mögöttem egy asszony megjegyzi: „mindig ez megy itt”. Nem tudom, mert nem vagyok rendszeres vásárló itt. Azt viszont látom, hogy ez a kasszás, akinél én állok, köszön a vevőknek és udvariasan beszél velük. A pénztárnál vonalkód-leolvasó működik, és bankkártyával is lehet fizetni. Kár, hogy a blokk szinte csak egy kis fecni. Ahhoz képest majdnem mindent tartalmaz. De pöttyös túró rudiból például négyet vettem: az áru „hosszú” neve miatt a darabszám már nem fért rá, csupán a fizetendő összeg. Az elpakoláshoz van elegendő hely és pult is. Igaz, hogy közben egy biztonsági őr árgus szemekkel figyel. Talán nem is minket néz, inkább a bolt felé kémlel. Bár bent is volt kollégája, tán kettő is. Már megszokhattuk volna, hogy még egy élelmiszerüzletben is az első és az utolsó ember, akivel találkozunk, az a biztonsági őr. Biztosan szükség van rájuk, mégis mindig valamiféle „oda nem illő tárgynak” érzem. Kifelé menet még szemet szúr a sok eldobott csikk az ajtóban. Talán egy szemétláda segítene. ^"összességében a nyilvánvaló hibák ellenére sem volt lehangoló ez a vásárlás. Ebben persze az is közrejátszik, hogy nem vártam nagyon sokat tőle. Körülbelül tudtam, mire számíthatok, és nagy csalódás nem ért. Sietve hozzáteszem - bár már említettem -: nem vagyok itt rendszeres vásárló. Aki nap mint nap idejár, annak minden bizonnyal lenne még hozzáfűzni valója. Egy rendszeres vevő talán többet lát, egy friss szem azonban mást is észrevesz. Csop Veronika
