XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-05-31 / 10. szám

-Hírnök BUDAPEST FŐVÁROS XIII. KERÜLET LAKÁS- ÉS HELYISÉGGAZDÁLKODÁSI KONCEPCIÓJA Az elmúlt években jelentős bevételt eredményezett az önkormányzat számára a helyiségbérleti jogok értékesítése és az utána fizetendő 20% + áfa-igénybevételi díj. Az utóbbi időben azonban jelentős mértékben visszaesett a helyiségbérleti jogok iránti igény. Ennek oka egyrészt a be­vásárlóközpontok és a magántulajdonú épületek gazdag üzlethelyiség­kínálata, másrészt pedig a 2004. január 1-jével életbe lépő új jogi szabá­lyozás. A lakástörvény 77. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: „A törvény hatálybalépésekor önkormányzati tulajdonú helyiségre fennálló szerződés -ha a törvény eltérően nem rendelkezik - cserehelyi­ség biztosítása nélkül 10 évig nem mondható fel." Fenti jogszabályból megállapítható, hogy az önkormányzat, mint tu­lajdonos, azokra a helyiségre, amelyek bérbevétele 1994. január 1. előtt történt, indoklás és cserehelyiség biztosítása nélkül a jövő év elejétől felmondhatja a bérleti jogviszonyt. A felmondási idő 1 évnél rövidebb nem lehet. Természetesen a bérlőt megilleti a bírósági út igénybevétel­ének lehetősége. Szakmai szempontból hátrányos lenne, ha a tulajdonos minden ok nélkül élne a kártalanítás nélküli felmondás lehetőségével. Ez ugyanis helyiséggazdálkodás kiszámíthatatlanságát és a helyiségbérleti jogok iránti további keresletcsökkenést eredményezné és ellentmondana az önkormányzat vállalkozást támogató eddigi gyakorlatának is. A felmondás lehetőségének „lebegtetését” azoknál a helyiségeknél célszerű mérlegelni, amelyek helyiséggazdálkodási szempontból jó he­lyen vannak és a fizetett bérleti díj mértéke alacsony. Ha ugyanis a he­lyiség bérlője nem fogadja el a piaci bérleti díj fizetésére vonatkozó ajánlatot, mérlegelni lehetne a felmondás lehetőségét. Ugyancsak mér­legelni kell a felmondás lehetőségét azoknál a bérlőknél, akik rendsze­resen és visszatérően nem fizetik a bérleti díjat, illetve az olyan tevé­kenységet folytatók esetében, akik ellen jogos panaszt tett a lakosság. A kerületfejlesztés által érintett helyiségek egy részét is szabaddá tehet­nénk ezen az úton. Felmérésünk alapján a bérbe adott helyiségek 8%-át érintené a felmondás, vagyis az önkormányzati érdekek érvényesítése mellett megoldható a bérlők biztonsága is. Mivel a lakástörvény a jövőre nézve a határidő nélküli használati jo­got szerző bérlő részére 5 éves bérleti jogot biztosít, ezért célszerű és in­dokolt annak mérlegelése, hogy miként tudunk a helyiségbérlőkkel mindkét fél számára kedvező szerződést kötni. Vállalkozói és önkor­mányzati érdek a kiszámítható, hosszú távú és megfelelő hasznot hozó jogviszony fenntartása, ezért javasoljuk, hogy a legstabilabb bérlők ese­tében 10 évre, a többiekkel pedig öt évre szóló szerződést kössünk. b) A helyiségbérleti díjak szerepe a lakások fenntartásában Év Bérleti díj (Ft) Társasházban Önkormányzati épületben 2000 875.259.193 176.887.328 2001 953.430.296 198.222.087 2002 1.078.602.596 218.159.469 2002-ben a lakásokra eső bevétel: 211,50 Ft/m^/hó kiadás: 219,10 Ft/nrí/hó veszteség: 7,60 Ft/m^/hó A lakásokból származó bevételek az üzemeltetési költségeket igen, de a fenntartási költségeket nem fedezik. A fenntartási költség nagysága a karbantartásra fordított összegtől függ. A helyiségek bevételei fedezetet biztosítottak a lakóépületek karbantartási, felújítási költségeire, üres la­kások felújítására, életveszély elhárítására, bontási munkálatokra. c) Helyiségprivatizáció Az önkormányzati tulajdonú helyiség bérlőjét elővásárlási jog illeti meg. Az 1990-es évek elején kezdődött privatizáció eredményeként a kerület legértékesebb helyein lévő, gazdaságosan hasznosítható helyi­ségállomány túlnyomó többsége értékesítésre került. Az így kieső folyó­bevétel hiányzik az épületállományra fordítható felújítási források kö­zül. Az önkormányzat tulajdonában álló helyiségállományban külön cso­portot képeznek az ún. gazdaságosan nem bérbe adható helyiségek. Ezek többsége rossz társasházi alapítással került az önkormányzat tulaj­donába. Általában pincében vagy alagsorban vannak. Rendkívül rossz műszaki állapotuk, megközelíthetőségük és fekvésük alapján bérbe adá­sukra nincs lehetőség. Ezeket a helyiségeket az önkormányzat a Va­gyonkezelő Rt.-n keresztül árverés útján értékesíti. Az értékesített helyi­ségek egyrészt bevételt jelentenek, másrészt nem kell utánuk közös költ­séget fizetni. A jövőben is folytatni kell ezt a gyakorlatot - szem előtt tartva, hogy ilyen értékesítésre csak a társasházakban lévő helyiségek esetében van lehetőség -, s így a gazdaságosan nem bérbe adható helyi­ségek száma minimálisra csökkenthető. 5. A kamatmentes társasházi kölcsön nyújtásának tapasztalatai, szere­pe az épületek rehabilitációjában, a fejlesztés lehetséges útjai A társasházak elsősorban az elavult épületszerkezeti egységek felújí­tásához kémek hitelt. Ezt igazolja, hogy a hitelek majdnem 50%-át te­tőfelújításra fordítják a lakóközösségek. Jelentős arányt képvisel a hom­lokzat-felújítás is (22%), mely többnyire az Újlipótváros területére kon­centrálódik. A rendelet megalkotása óta összességében cca. 250 M Ft értékű beru­házás valósult meg, melynek következtében a lakóházak egy részének állaga javult. Továbbra is gondot jelent a jelzálog bejegyzése, melyet a tulajdono­sok kis számban hajlandók vállalni. Általában azok a társasházak jutnak hitelhez, amelyek egyéb más biztosítékot tudnak felajánlani. (Készfize­tő kezességvállalási nyilatkozat, közös, osztatlan tulajdonban lévő he­lyiség bérleti díja stb.) A társasházak igényeihez igazodva 2001-től bővült a kamatmentes hi­tellel támogatott felújítási munkák köre, pl. utcafronti nyílászárók cse­réje, mely mind városképi szempontból, mind energiatakarékossági szempontból kedvező változást idézhet elő. A hitelt a társasházak rendszeresen törlesztik, a fizetési morál megfe­lelőnek értékelhető. Folyamatosan igényként jelentkezik a vissza nem térítendő támogatási forma bevezetése, mely főleg a Fővárosi Önkor­mányzat által évente egy alkalommal kiírt pályázat alkalmával kerül előtérbe. Ezért javasoljuk megvizsgálni e forma bevezetésének lehetősé­gét azzal, hogy a költségvetés által biztosított keretek között, adott fel­újítások esetén azok a társasházak részesedhetnek vissza nem térítendő támogatásban, amelyek a főváros pályázatán is sikeresek. 6. Lakhatási és lakáshoz jutást segítő támogatási formák tapasztalatai, javaslat a továbbfejlesztésre a) A Lakásért életjáradék - lakás előtakarékosságért rendszer A kerületi önkormányzat képviselő-testülete 1997 nyarán hozott ha­tározatot a Lakásért életjáradék - lakás előtakarékosságért rendszer be­vezetéséről. Egyre nagyobb gondot okoz ugyanis a kerület nyugdíjas lakóinak - különösen a megfelelő családi támogatással nem rendelkezőknek - öröklakásuk, családi házuk fenntartása. A rendszer eltér a szokásos élet- járadéki konstrukcióktól. Az életjáradékosok csoportja mellett a képvi­selő-testület létrehozta a járadékfizetők, a várományosok körét is. A lakóingatlanát életjáradékért az önkormányzatnak felajánló nyug­díjast - a továbbiakban járadékost - a tulajdonjog átruházása fejében ha­vonta fizetett pénzbeli juttatás, életjáradék illeti meg. Az életjáradék a lakás forgalmi értékétől, a járadékos korától és nemétől függ. Összege évenként emelkedik, az előző évi inflációráta szerint. A járadékost élete végéig lakáshasználati jog illeti meg. Az életjáradéki rendszerhez a várományosi alrendszer kapcsolódik. Ez lehetővé teszi, hogy a lakások újra kerületi polgárok tulajdonába ke­rüljenek. A várományosokat a 4-12 éven keresztül teljesített rendszeres előtakarékosság jogosítja fel a lakásvásárlásra. A várományosok garan­tált lakáshoz juttatása érdekében az önkormányzat a befizetési idő letöl­tésétől számított 1 éven belül megvásárolható lakást biztosít számukra a kamatokkal növelt befizetések maximum 3-szorosát kitevő értékben. A vételárat ebben az esetben, részletekben lehet kiegyenlíteni. A törleszté­si idő megegyezik a teljesített befizetési idővel. Amennyiben a befizeté­sek háromszoros értékénél drágább lakás megvásárlása mellett dönt a várományos, úgy a különbözetet egy összegben kell megtérítenie. Önkormányzatunk a rendszer működtetésére ez idáig 107 millió Ft-ot biztosított. Ez az alap szolgál a járadékfizetési kötelezettség és a váro­mányosi befizetések különbségének kiegyenlítésére, illetve az admi­nisztratív költségek fedezetére. A jelentős tájékoztató munka és az önkormányzatnak az a döntése, hogy életjáradékos oldalról a részvétel lehetőségét Budapest többi kerü­letére is kiterjesztette, végül azt eredményezte, hogy az életjáradéki rendszer beváltotta a hozzá fűzött elvárásokat. Jelenleg a rendszerben 67 életjáradékost és 42 várományost tartunk nyilván. Ä rendszerben lévő ingatlanalap értéke közel 530 M Ft. 2002. december 31-ig a rendszer összes 1. bevétele 137.650.755 Ft (beleértve az önk-i hozzájárulást is) 2. kiadása 130.131.273 Ft volt, 3. a pénzmaradvány 7.519.482 Ft. Az életjáradékos rendszer bevált, működőképessége fenntartható, mi­vel a várományos szerződések száma nem haladja meg az életjáradékos szerződések számát. b) Helyi támogatás A helyi támogatás iránti kérelmeket a Polgármesteri Hivatal Igazga­tási Osztálya dolgozza fel, és terjeszti az elbírálási hatáskörrel rendelke­ző Lakásgazdálkodási Bizottság elé. A támogatás nem csak a kerületi la­kosok gondjának megoldását teszi lehetővé, mivel kerületen kívüliek ré­szére is nyújtható abban az esetben, ha a itt kívánnak új lakást építeni vagy vásárolni. Annak megállapítása mellett, hogy a helyi támogatásokat szabályozó önkormányzati rendelet kiállta a gyakorlat próbáját, szükséges a jogsza­bály átdolgozása, mivel egyre nyilvánvalóbb, hogy a helyi támogatások­ra vonatkozó kérelmeket nem hatósági, hanem tulajdonosi jogkörben kell elbírálni. Nagy az igény, ezért javasoljuk megvizsgálni annak lehe­tőségét, hogy önkormányzati lakás felújítására milyen feltételekkel le­hetne helyi támogatást nyújtani. A fűtéskorszerűsítés tapasztalatát figye­lembe véve a bérlők egy része önerővel is kész az önkormányzat tulaj­donát gyarapítani annak érdekében, hogy lakhatási körülményei javulja­nak. A helyi támogatást kizárólag korszerűsítéshez adnánk. Ezzel a la­kások komfortfokozata tovább javulna, és így csökkenteni lehetne az „illegális” komfortosítást és az ezekből származó gondokat is. c) A lakossági adósságkezelési program és lakbérhátralékosok hely­zete 6 hónapon túli lakbérhátraléka 473 bérlőnknek van, mértéke 94,6 M Ft. A hátralék behajtása érdekében 1. egy-két havi lakbérhátralékkal rendelkező bérlők részére fizetési felszólítás küldünk, 2. amennyiben a bérlő igényli, a hátralékra részletfizetési megállapo­dás kötünk (2002-ben 184 alkalommal került sor megállapodásra), 3. részlet elmaradása esetén felszólítást küldünk, 4. többszöri eredménytelen felszólítás után a bérleti szerződést fel­mondjuk, 5. a lakás kiürítésére és a hátralék behajtására peres eljárást kezdemé­nyezünk (jelenleg 466 per van folyamatban), 6. peres eljárás alatt is folyamatosan keressük a megegyezés lehetősé­gét, alapítványi vagy önkormányzati támogatás lehetőségét, illetve a hátralék eltörlése mellett kisebb komfortfokozatú lakást ajánlunk fel, 7. amennyiben semmilyen segítő eljárás nem vezet eredményre, úgy a jogerős ítélet végrehajtását kezdeményezzük (1999-2002 között 30 esetben került sor végrehajtásra). A lakbérhátralékosok ellen a Vagyonkezelő Rt. Jogi Alirodája közre­működésével indítjuk a pereket. Sajnos az általános gyakorlat az, hogy a bérlők túlnyomó többsége nem veszi komolyan az önkormányzatot, és mindaddig, ameddig jogerős bírósági ítélettel és már megkért végrehaj­tással nem rendelkezünk, semmit sem tesz adóssága rendezése ügyében. Azokban az esetekben, amikor a jogerős ítélettel is bírunk a lakás kiürí­tésére, de megegyezünk a bérlővel a hátralék megfizetésének üteméről, eltekintünk a kilakoltatástól. A lakbérhátralék csökkentése érdekében folyamatos felvilágosító munkát is végzünk. Minden alkalmat megragadunk, és az ügyfeleket tá­jékoztatjuk arról, hogy milyen támogatási formát vehetnek igénybe hát­ralékuk csökkentésére, illetve annak elkerülésére, hogy hátralékot hal­mozzanak fel. Ennek eredményeként a nyilvántartott lakbérhátralék mértéke első ízben 1999-ben csökkent; az önkormányzat Szociális Osz­tályának segítségével 2002-ben alapítványi, fővárosi és a kerületi önkor­mányzattól több mint 36 M Ft támogatást kaptak a rászorulók. A kintlévőség csökkentéséhez kettős érdekünk fűződik. Egyrészt gaz­dasági, mivel közel kéthavi lakbérről van szó. Másrészt a kisebb össze­gű tartozások kiegyenlítése könnyebb feladatot ró a bérlőre és az önkor­mányzatra. A rászorultak támogatásával, az adósokkal való következe­tes foglalkozással csökkenteni kívánjuk a kintlévőség mértékét, az adó­sok számát. III. Önkormányzati lakásépítkezések 1. Helyzetértékelés Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy szüksége van-e bérlakásépí­tésre, mi az elérendő cél? Mint fentebb már írtuk, indokolt, hogy a jelenlegi közel 7731-es la­kásszám 2006. év végére kb. 6000 db-ra csökkenjen, és ezen a szinten javasoljuk az önkormányzati bérlakások számát stabilizálni. Felmerül a kérdés, ha 1700-zal akarjuk csökkenteni a lakásszámot, akkor miért kell lakásépítést tervezni? A kötelező jellegű lakásprivatizáció azt eredményezte, hogy az ön- kormányzatnak el kellett adnia az értékes, zömmel komfortos és össz­komfortos lakásállományát. Az elmúlt évek kedvező tendenciája ellené­re még mindig rossz az önkormányzati tulajdonban lévő lakások kom­fortfokozat szerinti összetétele. Továbbá figyelemmel kell lenni arra, hogy a fiatal és többgyermekes családok egy része - számuk 800-1000- re tehető - nem tud lakást vásárolni, problémájuk megoldása csak ön- kormányzati segítséggel lehetséges. Tapasztalataink szerint a családok többsége a magasabb - önköltségtípusú - bérleti díjat is vállalja annak érdekében, hogy korszerű otthonhoz jusson. A fiatalok esetében a gar­zonház (fecskeház) az önálló élet megteremtésének körülményeit bizto­sítja. A 2001-ben átadott épületünk pályázata során háromszoros volt a jelentkezés, újabb lehetőség iránt azóta is folyamatos az érdeklődés. Cé­lunk, hogy minden család komfortos lakásban lakjon. Ez pedig csak nagy anyagi erőforrásokkal és a fentebb írtakon túl lakásépítkezésekkel érhető el. Lakásállományunk javítása érdekében az alábbi javaslatokat tesszük: 1. A megüresedő szükséglakásokat a jövőben ne adjuk bérbe. A tár­sasházi szükséglakásokat a Vagyonkezelő Rt. közreműködésével - lici­tálási eljáráson kívül - elsősorban a szomszéd lakás tulajdonosának ad­juk el. Áz önkormányzati épületben lévőket lakáscsatolásra használjuk fel, amennyiben erre lehetőség nincs, törölni kell a lakáskataszterből és ha lehetséges helyiségként hasznosítsuk. 2. A társasházakban lévő üres, komfort nélküli lakásokat ismételt bér­beadás helyett árverés útján vagy a Vagyonkezelő Rt. közreműködésé­vel értékesítsük. A bérbe adott komfort nélküli lakásokat a bérlő részé­re ajánljuk fel megvételre. 3. Az önkormányzati épületben lévő komfort nélküli lakásokat - amennyiben a műszaki feltételei adottak és az épület nincs szanálási lis­tán - komfortosítani kell, vagy meg kell vizsgálni a szomszéd lakáshoz való csatolás lehetőségét. 4. A társasházban lévő megüresedett kis alapterületű félkomfortos la­kásokat - amennyiben az önkormányzati feladatok végrehajtását nem sérti — szintén ajánljuk fel megvételre. 5. Végül pedig folytatni kell azt a helyes gyakorlatot, hogy a rossz műszaki állapotban lévő önkormányzati tulajdonban lévő épületeket - amennyiben gazdaságosan nem rehabilitálhatók - le kell bontani és a bérlők részére jobb, magasabb komfortfokozatú lakásokat kell bérbe adni. A javasolt megoldások azon túlmenően, hogy rendkívül forrás- és időigényesek, nem biztosítják a kívánt mértékben a lakások kom­fortösszetételi javulását, ezért mindenképpen szükség van több új - a Petneházy u. 61-63.-hoz hasonló - önkormányzati épület megépítésére. Az új építésű lakásokkal folytatható a megkezdett lakásmobilizáció, amely a szó régi értelmében vett minőségi lakáscserét jelent. 2. Az önkormányzati lakásépítkezések fejlesztésének tervei a) Lakóépületek rehabilitációja A Bulcsú u.-Lehel út-Dózsa György út-vasút által határolt terület re­habilitációs munkáinak megkezdésről a képviselő-testület 2001 júniusá­ban döntött. A Bulcsú u. 11., Lehel u. 17/B-C, valamint Lőportár u. 7. szám alatti ingatlanokon lévő 47 lakásbérlő és 5 nem lakás céljára szol­gáló helyiséghasználó kihelyezése 2002. év elejére befejeződött. 2002- ben a Szabolcs u. 12., 14., 16/A-B és a Dévai u. 7. sz. alatti épületek­ben lévő bérlők kihelyezésével folytatódott a terület-előkészítési mun­ka. A tervek szerint a Bulcsú u. 11. sz. ingatlanon önkormányzati forrás­ból egy 66 lakásos, míg a Szabolcs utca-Dévai utcai telkeken egy 109 lakásos ház épülhet meg. Ezek a lakások biztosíthatják a jövőben a sza­nálásokhoz szükséges cserealapot. 2002- ben a Lőportár u. 5. sz. alatti utcafronti főépület teljes felújítá­sa valósult meg. Áz épületben eredetileg 20 db lakás volt, melynek bér­lői elhelyezést nyertek. A kialakított lakások közül 10 db összkomfortos és 5 db komfortos, összalapterületük 888 ar. Az udvari földszintes la­kások egy része 2002-ben, további része pedig ez évben kerül bontásra. 2003- ban kerül előkészítésre a Lőportár u. 3/B sz. alatti lakóépület fő­épületének rehabilitációja, illetve az udvari szárnyak bontása. 2002-ben kiürítésre került a Jász u. 3. sz. alatti épület, melyben össze­sen 13 db lakás volt. Az építkezés ez év tavaszán megkezdődik és év vé­gén 12 db komfortosított, összesen 536 nrí alapterületű lakással javul az önkormányzat lakásállománya. Tervbe vettük a Zsinór u. 37. sz. alat­ti épület 48 db, valamint a Mohács u. 18/A és 18/B sz. alatti épületek 126 db lakásának rehabilitációját is. b) Új önkormányzati bérlakás és fecskeház építkezések A képviselő-testület 2002-ben döntött a Lőportár u. 5. szám alatti in­gatlanra Fecskeház, a Reitter Ferenc u. 13. szám alatti telekre önkor­mányzati bérlakás tervpályázatának kiírásáról. Ugyancsak döntés szüle­tett a Béke u. 7. sz. alatti ingatlan előkészítéséről; itt fecskeház építhető. A Vagyonkezelő Részvénytársaság kidolgozza a 10 lakásnál keveseb­bet tartalmazó 100%-ban önkormányzati tulajdonú ingatlanok hasznosí­tásának lehetséges formáit. Az elgondolás szerint a koncepció maradéktalan megvalósítása ese­tén az önkormányzat - külső források igénybevétele nélkül 2005-2006- ban a szanálást követően közel 190-200 millió Ft felhasználható forrás­hoz juthat, mely a lakásépítési program megvalósítását segítheti elő. c) Vállalkozói tőkéből épülő bérlakás konstrukció Á bérlakás-építési program teljesítése fokozottabb állami és önkor­mányzati szerepvállalás esetében is igényli a magánszféra szereplőinek szerepvállalását a finanszírozói és kivitelezői oldalon egyaránt. A bérlakásépítés középtávon kiemelt állami és önkormányzati fel­adat. Ez egyaránt fontos a társadalmi mobilitás, valamint a lakosság azon népes részének érdekében, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy saját lakást vásároljanak és tartsanak fenn. A Vagyonkezelő Rt. 2003. év első felében kidolgozza a vállalkozói tőkéből építendő bérlakás konstrukciót, ahol a vállalkozó saját tőkéből és hitelből épít bérlakást a befektető és az önkormányzat közötti együtt­működés eredményeként. Az így épített lakásokat az alábbi formában lehetne bérbe adni: 1. Az önkormányzat meghatározott időre (10-15 évre) szóló bérlőki­jelölési jogot szerez. A vállalkozó az általa felépített lakóépületre (vagy annak egy részére) szerződést köt az önkormányzattal bérlőkijelölési jog biztosítására. Az önkormányzat vállalja a bérlők által fizetendő lakbér és a piaci lakbér közötti különbség megfizetését. Ebben az esetben a futamidő le­jártával a lakások felett a tulajdonos szabadon rendelkezik. A bérlővel szerződést a tulajdonos köt, az önkormányzat kötelezettsége rászorult­ság esetén a bérleti díj kiegészítésére korlátozódik. 2. Kidolgozandó a lakóépület lízing útján történő hasznosítása. Ez esetben a beruházás költségét a lakbérekből 10-15 év alatt fizeti meg az önkormányzat; az épület ekkor lesz a tulajdona. Ez esetben a bérleti szerződéseket az önkormányzat köti és a beruházó részére lízingdíjat fi­zet. Mindkét konstrukció esetén a lakóház üzemeltetésével kapcsolatban az önkormányzatnak nincs kötelezettsége. Amennyiben a bérlő szociá­lis helyzete nem indokolja, a lakbér-kiegészítés mértéke csökkenthető vagy eltörölhető. A rendszer előnye, hogy a bérlakásszám növeléséhez nem szükséges az azonnali forrásigény biztosítása. A konstrukció kombinálható tartós bérlet és lízing, valamint bérlet és részletfizetés összekapcsolásával. A rendszer életképességéhez azonban elkerülhetetlen feltétel az, hogy a bankok vonzó üzleti lehetőségként értékeljék a bérlakásépítés hosszú távú, akár 15 éves finanszírozását. Összességében 2006-ig 500 önkormányzati bérlakás megépítését ter­vezzük. Szándékaink valóra váltásának feltétele azonban az, hogy ön- kormányzatunk külső forrásokhoz tudjon jutni. IV. A lakás- és helyiséggazdálkodási koncepcióban 2006-ig elvégzen­dő feladatok összefoglalása 1. Az önkormányzat tulajdonában álló lakások komfortösszetételének javítását figyelembe véve folytatjuk a lakásprivatizációt és a kis alapte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom