XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-12-17 / 20. szám
2003. DECEMBER 17. 11 Törődjünk egyéniségünk qs öltözékünk harmóniájával Emily a divatot újszerűén értelmezi 70 éve halt meg kerületünkben ■w se Budára, csak halkan fújják együtt a téli szél nótáját, ha az mulatságukra felkerekedik...” Elviszi hőseit a romokhoz, a rózsakertbe, elszállásolja őket a számára bizony drága Nagyszállóba, amelynek hajnali harmatos pázsitján Kneipp kúrájának hívei sétálgattak mezítláb, megnézeti velük a felsőszigeti és alsószigeti vendéglőket. Észreveszi a történelem fordulatait is, amikor 1919-ben proletárgyermekek népesítik be a szigetet, vagy amikor az új fürdő, a mai Palatínus, a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) nevet kapja. ír a többnyire csak Lipót körúti színháznak emlegetett Vígszínházról, kiemeli látogatottságát, és tisztelettel jegyzi meg, hogy itt „senki sem jön ki a színpadra hasított szoknyában...” Színesek a Duna leírásai, egyik hősnője a zaj - j ló jégen akar átkelni a Margitszigetről Pestre. Meg kell mondani, hogy kerületünk többi részei kevéssé mozgatták meg fantáziáját. Félmondatokat ír az Aréna (ma Dózsa György) útról, egyik regényalakja egy Váci úti kávémérésben reg- gelizget, a mostanában lebontott vámépületnél ölnek meg egy uzsorást. Aki érdeklődik Krúdy és Budapest sokoldalú kapcsolatának érdekességei iránt, ajánljuk, olvassa el Bölcsics Márta és Csordás Lajos a Helikon Kiadónál megjelent Budapesti Krúdy-ka- lauzát. Kellemes órákat tölthet Krúdy helyszínein, alakjai társaságában.-Hírnök— Diszkréten bújik meg egy Szent István körúti ház első emeletén az Emily Női Divatszalon. Még tábla sem figyelmeztet a létére. De mint a tulajdonostól, Szabó Emília divattanácsadótól megtudtuk, reklámra nem is igen van szükség, hiszen hozzá senki sem esik be „csak úgy”. Aki viszont már járt itt, biztosan ajánlja barátnőjének, ismerősének. Merthogy nem szokványos varrodáról vagy divatüzletről van szó. Egy újfajta gondolkodás, a divat új szerű felfogásának jegyében született ez a vállalkozás. Ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat a bőrünkben, fontos, hogy ruháink stílusa, anyaga, színe harmonizáljon nemcsak egymással, hanem az egyéniségünkkel is. Egy hagyományos szalonba bemegyünk, és elmondjuk, milyen ruhát, kosztümöt, blúzt, kabátot szeretnénk. Esetleg viszünk egy divatlapot, és rámutatunk egy nekünk tetsző darabra. Meg sem fordul a fejünkben, hogy ami jól áll a modellen, rajtunk talán nem úgy mutat. Gyakran ez már csak akkor tudatosul bennünk, amikor bebújunk az elkészült ruhába. Aztán kifizetjük, elvisz- szük, de nem szeretjük igazán. Ha nem varratunk, hanem készen vásárolunk, akkor sem biztos, hogy eltaláljuk azt a fazont és színárnyalatot, ami a legelőnyösebb nekünk. Ehhez egyrészt ismernünk kellene magunkat, másrészt sokkal merészebbnek és nyitottabbnak kellene lennünk. A mai magyar nőknek - bár az elmúlt években sokat fejlődtek ezen a téren - még mindig van mit tanulniuk. Legalábbis ezt vallja Szabó Emília, aki tíz évig élt Olaszországban, ahol egy neves divattervezőtől tanult. Egyébként textilmémökként végzett és a Békéscsabai Kötöttárugyárnál kezdte a pályafutását. Utána ugyanebben a városban nyitotta meg első szalonját. Most pedig, miután hazatért, úgy döntött, hogy a fővárosban kezd új életet. Tavaly megvásárolt egy igencsak lelakott lakást a Szent István körút és a Tátra utca sarkán, és alig pár hónap alatt gyönyörű, elegáns ruhaszalont alaMtott ki benne. Az uralkodó rózsaszín kellemes, otthonos hangulatot ad. Erre szükség is van, hiszen aki egy előzetes telefon után első alkalommal jön ide, azzal a tulajdonos először is leül beszélgetni. Bár mindennapi dolgokról esik ilyenkor szó, ez a pár perc mindenképpen kell ahhoz, hogy meg tudjuk találni az egyéniséghez valóban illő ruhát.- Valószínű, hogy a nők többsége így is kész elképzelésekkel jön. Adott esetben le is beszéli őket valamiről?- Persze. Van, akinek bizonyos színek előnytelenek, és ezt maga sem tudja. Olyan is előfordult, hogy egy hölgy mindenképpen nadrágkosztümöt szeretett volna. Meg kellett győznöm, hogy noha sokaknak jól áll, az ő alkatához és egyéniségéhez nem illik a pantalló. Máskor meg egy asszony bundákat próbálgatott. Az egyik nagyon jól állt neki, és én azt ajánlottam. Aztán a félje rákérdezett az árakra, és igencsak meglepődött, amikor kiderült, hogy a legolcsóbb darab megvásárlására kapacitáltam.- Nagyon más a nők szemlélete, önértékelése Olaszországban, mint nálunk ?- Sok mindenben igen. Ott egy nőnek akkor is fontos, hogy jól nézzen ki, ha csak tejért ugrik le a sarki boltba. Ok tényleg adnak magukra. És igyekszenek kortalanok lenni. Nálunk sok hatvan- hetven éves nő azt mondja, hogy mivel már nem jár munkába, nincs kinek öltöznie. Szerintem, mi - akár bevalljuk, akár nem - mindig a férfiaknak öltözünk. Ezért szoktam örülni annak, ha az asszonyok férjükkel vagy barátjukkal jönnek.- Úgy tudom - bár itt a szalonban egyedül dolgozik -, vannak segítőtársai.-A jól eltalált ruhát, kabátot, kosztümöt is el lehet rontani egy oda nem illő stílusú vagy színű kalappal vagy ékszerrel. De ez fordítva is igaz: a megjelenésünk akkor lesz igazán tökéletes, ha a kiegészítőket is jól választjuk meg. Ha pedig valaki bálba, partira vagy mondjuk esküvőre megy, akkor fontos a megfelelő kikészítés és a jó frizura. Ézért a siker érdekében valóban összedolgozunk egy kiváló iparművésszel, a sokak által ismert Dévényi Katalin sminkessel, a Majo Fodrász Szalonnal és nem utolsósorban Várhegyi Éva kalaposmesterrel, akinek idestova 30 éve innen néhány lépésre, a Hollán Ernő utcában van a kalapszalonja.-A legjobban akkor tudunk kalapot választani, ha ott van az a ruha vagy kabát, amivel viselni akarjuk - toldja meg Várhegyi Éva. - Gyakran megesik, hogy valakinek tényleg jól áll egy kalap, és gyorsan „beleszeret”. Másnap mégis visszajön. Vagy azért, mert otthon derül ki, hogy egyik ruhához sem illik a színe, vagy mert a férje közölte, hogy nem tetszik neki.-Ide hallomás útján vagy valamelyik divatbemutató nyomán jönnek a megrendelők. Merthogy rendszeresen tartanak nagysikerű bemutatókat különböző helyeken.- A legutolsó éppen múlt hét végén volt - mondja Szabó Emília. - Akinek tetszettek az ott látott modellek, az megnézheti, felpróbálhatja őket itt, a szalonban. Kaphatók kész ruhák is, amiket, ha szükséges, méretre igazítok. De megállapodhatunk más színű vagy stílusú anyagokban és más fazonokban is.- Arról még nem esett szó, hogy ez a hely nem csupán egy ruhaszalon, hanem egyúttal egy női klub, „hivatalos ” nevén Emily Hölgyklub székhelye is. Miféle összejövetelek ezek és főként melyik korosztály tagjai látogatják?- Ez lényegében négy hétvégi foglalkozásból álló önbizalom-építő és személyiségfejlesztő kurzus, amelyre járnak huszonévesek csakúgy, mint hetvenesek. Az egész egy ismerkedési szeánsszal kezdődik és hangulatos záró partival fejeződik be. Az összejövetelek nem arról szólnak, hogy milyen fazonú legyen a mha vagy a nadrág. Nem a külsőt, hanem a résztvevők szemléletét kívánjuk megváltoztatni Tari Annamária pszichológus és a már előbb említett szakemberek segítségével. Abban akarunk segíteni, hogy a nők másképp éljék a mindennapi életüket. Ha vannak is gondok és nehézségek, akkor is próbálják önbizalommal és energiával kezdeni és befejezni a napjaikat. Nézzék mindennek a jó oldalát. És főleg: sugározzák magukból, hogy ők NŐK - csupa nagybetűvel. A most folyó kurzusunk decemberben zárul, a következő pedig január közepén indul. Az effajta kluboknak Olaszországban nagy sikerük van. Nálunk is komoly érdeklődés mutatkozik. A kurzusok végeztével a nők szemmel láthatóan kivirulnak. Azután bármikor szívesen látjuk őket az összejöveteleken vagy a ruhaszalonban. Természetesen bárkijöhet ruhát venni vagy varratni akkor is', ha a kurzuson nem kíván részt venni. Ez két, egymást kiegészítő, mégis különálló dolog.-Aki önnel beszélget, az rögtön észreveszi, hogy saját maga is árasztja azt a sugárzást, amit szeretne átadni nőtársainak.- Nekem is voltak nagyon nehéz szakaszok az életemben. És hiszem: azt, hogy mindig talpra tudtam állni, annak is köszönhetem, hogy nem csak tanítom, de gyakorlom is a pozitív alapállást. (csop) Róbert Péter közelképben boldognak Állandósultak a viták, a veszekedések. Edit anyja is folyamatosan próbálta őket szétválasztani.- Én provokáltam ki a mindent eldöntő végső vitát, ami végül a szakításhoz vezetett. Az összeveszés után Edit hamar magára talált. Beiratkozott egy magániskolába, ahol asszisztensi képesítést szerzett, majd ismerősön keresztül bejutott az egyik nagy multinacionális cég marketingosztályára.- Boldog, de hihetetlenül fárasztó időszak volt. Szinte éjt nappallá téve dolgoztam, a jól kereső szinglik életét éltem. Akkoriban megismerkedett néhány fiúval, de fél évnél tovább egyiknél sem maradt meg. Ez talán a rengeteg munkának tudható be.- Éltem az életemet - meséli Edit. - Zoliról a közös ismerősöktől hallottam. Mesélték, hogy megnősült, családot alapított. A hírek hallatán azt gondoltam: jó neki, örülök, hogy révbe ért. Úgy éreztem, túl vagyok „rajtunk”. Múltak az évek. A volt középiskolai osztálytársak egyszer-egyszer osztálytalálkozókat is szerveztek, többnyire kevés sikerrel. A huszonkilenc főből általában tizen-tizenöten mentek el, Zoli egyszer sem jelent meg a találkozókon.-Valószínűleg haragudott rám, nem akarta felszakítani a régi sebeket - mondja Edit. Két évvel ezelőtt aztán újabb találkozóra került sor. Edit izgatott volt, nagyon várta már az összejövetelt.- Erre a találkozóra Zoli is eljött. Nehezen indult a beszélgetésünk, de azután belejöttünk. Kicsit többet ittam a kelleténél, ezért este 11 körül haza kellett mennem. Zoli utólag mesélte, hogy nagyon bánta a dolgot, szeretett volna még velem lenni. Az osztálytalálkozót újabb összejövetelek követték, ők pedig egyre többet tudtak meg egymásról. Edit elmesélte az éppen aktuális, igencsak szélsőséges érzelmekkel „fűszerezett” kapcsolatát, Zoli pedig bevallotta, hogy a házassága nem az igazi, már a váláson gondolkodik.- Lassan újból egymásba szerettünk. Hosszan sorolhatnám, hogy az elmúlt időszakban mi mindenen mentünk keresztül, de ez már a múlté, nem akarom felidézni. Legyen annyi elég, hogy fél éve együtt lakunk, jól megértjük egymást. Talán nem is különösebben kirívó, egyedi a mi történetünk, azt azonban határozottan állíthatom, hogy manapság egyáltalán nem könnyű boldognak lenni. M. E. Emily elmélyülten foglalkozik a szalonjába betérő' hölggyel
