XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-09-03 / 14. szám
2003. SZEPTEMBER 3. HírnökMüller Kqti-riportunk nyomóban Zoltán két éve keresi osztálytársait az interneten Zoltán feleségével és kislányával, Alexával Előző számunkban riportot közöltünk Müller Katalin tornászról, aki egykor testnevelő tanár volt a Gömb (ma Csata) utcai általános iskolában. Az 1972-es osztályfényképen Oszvald Zoltán magára ismert, jelentkezett, így jutottam el hozzá a Szent László úti lakásába, ahol örömmel ecsetelte hajdani diákéveit.- Nagyon meglepett amikor megláttam az osztályfényképet a Hírnökben - mondja Zoltán. - Két éve keresem szüntelen diáktársaimat, kisebb-nagyobb sikerrel. Mivel nagy internetes vagyok, fel is raktam az adatokat a világhálóra, sajnos eddig pozitív előrehaladással nem dicsekedhetek ez ügyben.- Apa szinte felugrott örömében, amikor megpillantotta magát az újságban - csacsogja Zoltán kislánya, Alexa, és bátyja, Zotya helyesel.- Tartod a kapcsolatot valamelyik osztálytársaddal? - kérdezem Zoltánt.- Őszintén megvallva, amikor elballagtunk, annyifelé repültünk a nagyvilágba, ahányan voltunk. Két társamról vannak információim: Erikáról, aki jelenleg itt Budapesten az egyik kerületi önkormányzatnál tevékenykedik, valamint Józsefről, aki szintén a városban maradt.- Te hova „ repültél” tovább?- Tanulmányaimat középiskolában karosszérialakatosként folytattam, igaz, a vizsga után ezzel a szakmával csak pár hónapig foglalkoztam. Sokáig egy háztartási és illatszerboltban dolgoztam. Jelenleg egy vagyonvédelmi bt.-ét vezetek, immáron több éve.- Hogy emlékszel az akkori Gömb, ma Csata utcai iskolára?- Csak jót tudok mondani az iskoláról, nevelőkről, diákokról. Nekem nagyon sokat adott mind erkölcsileg, mind pedagógiailag. Azt a nevelést, amit ott kaptam, próbálom érvényesíteni a magánéletben is gyerekeim javára. Müller Katika két évig volt az osztályfőnökünk az 5-6.-ban, utána kezdte a tévétomát, mi pedig új osztályfőnököt kaptunk, Tóth Ica nénit.- Mennyire éreztétek, hogy egy tomászbajnok az osztályfőnökötök?- Igazából akkor kezdtünk ezzel foglalkozni, amikor elment tőlünk, és láttuk esténként a tévében. Pedagógusnak is kitűnő volt, anyai szigorral tudott fegyelmezni minket, miközben megszeretette velünk a tornát.- Van érdekes eseményed az iskolából, ami netán megváltoztatta az életed?- Van egy kedves történetem. Nem szerettem tanulni, különösebb gondjaim ugyan nem voltak a tanulással, egyszerűen csak elhatároztam, hogy általános iskola után dolgozni fogok. Ekkor Ica néni leült velem szüleim jelenlétében beszélgetni, és meggyőzött arról, mennyire fontos egy szakma elsajátítása. így kerültem középiskolába, amiért hálás vagyok az akkori pedagógusoknak.- Milyen volt gyerekként felnőni aXIII. kerületben?- Nagyon sokat szánkóztunk, ugráltunk az Árpád híd melletti dombon. Sokat jártunk a Dózsa moziba és persze a József Attila Színházba. Kedvenc darabom Gobbi Hilda szereplésével a Mai történet volt.- Felnőttként szintén a XIII. kerületben telepedtél le. Ennyire szeretsz ebben a közegben mozogni?- De még mennyire! 12 éves voltam, amikor elköltöztünk Újpalotára, mondanom sem kell, az első nap után kijelentettem otthon, hogy inkább utazok naponta, de én a Csata utcai iskolában maradok. Nagymamám ittmaradt a kerületben, így mindig otthon voltam ebben a városrészben. Sok helyen laktam, de a szívem visszahúzott Angyalföldre. Második feleségemmel és a kislányommal lakom itt, kicsit szűkösen, de jól érezzük magunkat. Gyakran velünk van a két „nagy” gyerekem előző házasságomból: Zotya és Orsi, és nevelt lányom, Heni is szívesen ellátogat hozzánk.- Netán ők is a Csata utcai iskolába járnak?- Nem, de a kerületben maradtak ők is. Alexa még csak óvodás a Futár utcában, ahol megkaptam a legjobb apuka és segítő címet. Zoltán elővesz egy fényképet, amin egy Télapó a gyerekeknek csomagokat osztogat. A kis Alexa mellém lép és lelkesen meséli:- Olyan hangja volt a Mikulásnak, mint az apunak, sőt még olyan magas is volt. Erre már Zotya is elneveti magát a háttérben. Cz. L Feleségével Ö pontos /-ve/ írja a nevét Gyakorolja a színészetet, istápolja a női focit A Színészek csillagfényben című interjúkötet készítői valahol meghúzták a határt a bekerülendők között, de jól tudták, élnek még a kerületben megírásra érdemes személyiségek. Ilyen Agárdi László is, színművész, paro- dista, konferanszié, aki emellett 12 éve elnöke az Iris Hungaro-Kábel női futball- klubjának.- Melyik volt előbb, a sport vagy a színészet?- Először Keresztes Matyi bácsi MTK-s serdülőinél voltam játékos, majd szerepeltem az általa irányított Budapest ifjúsági válogatottban, és 1972-ig a Telefongyár NB III-as csapatában játszottam. A női focival 1991 őszén kezdtem komolyabban foglalkozni. A Postáspályán felkértek, hogy vegyem át a BIOVIN OB I-es csapat irányítását, amelyből később megalakult az Iris Budapest SC. A színjátszással gimnáziumi éveim alatt ismerkedtem meg. A szalagavatónkon Csehov Leánykérés című egyfelvoná- sos vígjátékát adtuk elő, és olyannyira jól sikerült, hogy irodalom-tanárnőm tanácsára jelentkeztem a színművészeti főiskolára. A harmadik rostán kiestem. Viszont 1971-ben felvételi lehetőséget kaptam a Nemzeti Színház Stúdiójába. A bizottságban ült Major Tamás, Marton Endre, Bodnár Sándor és Tatár Eszter, akik kétszáz jelentkező közül húsz ta- noncot választottak. így lettem Csákányi Eszter, Usztics Mátyás, Katona János, Gáti Oszkár, Kőhalmi Attila, Kovács Nóra, Kánya Kata tehetséges csoportjának én is a tagja. Helyet kaptunk neves színészek által játszott darabokban. Gyakran foglalkoztattak bennünket rádiójátékokban, melyekben egy-egy mondat is nagy dolognak számított.-A stúdióbeli évek után következtek komolyabb színházi évadjai?- A kaposvári Csiky Gergely Színházba szerződtem 1973-ban. A kaposvári évek varázsát a kötelező katonai szolgálat zárta. A Honvéd Művészegyütteshez kerültem. Kötelező ünnepek, irodalmi műsorok a laktanyákban... Aztán következett a Szegedi Nemzeti Színház. A Schwajda György rendezte Egércirkuszban főegér voltam. Miskolcon együtt játszhattam Tímár Évával, Újlaki Dénessel, Igó Évával, Körtvé- lyessi Zsolttal. A Játékszínbenját- szottam Füst Milán Margit asszonyában, Heltai Jenő Néma leventéjében. Szerepeltem Gazdag Gyula Petőfi, a vándorszínész című filmjében, a Barátok közt két epizódjában...- Úgy tudom, többször is fellépett Kanadában.- 1990-től szabadúszó lettem. Egy évvel később hat hétig Kanadában turnéztam Melis György- gyel, Máté Otíliával, majd 1994- ben ismét Kanada, ’96-ban Egyesült Államok Kalmár Magdával, Csányi Jánossal, Kiss Katival, Komlós Istvánnal. És most szeptember 11-én újra utazom, hogy a kint élő magyarokat műsorainkkal szórakoztassuk. Itt, Magyar- országon azt gondolják, kinn kolbászból van a kerítés, én inkább azt gondolom, mérhetetlen az összetartás.- Családja van?- Nős vagyok, van egy 15 esztendős kislányom, Lilla. Amikor tizenhat évvel ezelőtt udvarolni kezdtem a feleségemnek a XIII. kerületben, a szüleik háza mellett, a Dévai utcában épült egy ház, amelyben sikerült lakást vásárolnunk, és így a nagyszülők szomszédságába költöztünk. A kislányom a Pannónia Általános Iskolába járt, éppen most kapott Jó tanuló - jó sportoló kitüntetést, és felvették az Ady Endre Gimnáziumba. Lilla sorra nyerte a kerületben a biológia- és a helyesírási versenyeket.-Az sohasem zavarta, hogy van egy hasonló vezetéknevű színész a pályán?- A Nemzeti Színházban sokat találkoztam stúdiós koromban Agárdy Gabi bácsival. Ő y-nal, én i-vel írom a nevem, de mindig azt mondta nekem: „fiam”. T.Zs. A „Pesti Kabaré” című műsor csapatában (balról jobbra : Baranyi László, Angyal János, Agárdi László, Kertész Gyula, Harsányi Gábor, Dzsupin Ibolya, Csala Zsuzsa