XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-05-31 / 10. szám

-Hírnök

2003. MÁJUS 31. 13

fiz irodalom visszavár

Az Ulpius-ház és igazgatója

Hogy kinek mit jelentenek az Ulpius-könyvek, az nyilvánvalóan szubjektív megítélés kérdése, de egyben biztosak lehetünk: a színvonalban. Ez utóbbit tavaly, a magyarországi könyvkiadók közössége Az év kiadója cím odaítélésével ismerte el. Kepets Andrást, az Ulpius-ház Könyvkiadó igazgatóját a színvonalról, a könyvekről, az olvasásról és önmagáról kérdeztem a kiadó Hegedűs Gyula utcai központjában.-A kiadó négy és fél éve a saját egyéni vállalkozásodként indult, valamint a nemrég zárult Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is azzal sikerült kitűnni a kiadók közül, hogy direkt az alkalomra írt saját Hírlapot jelentettetek meg. Mindig ilyen vállalkozó szellemű vagy?- Én inkább a könyvek szerete- tének tudom be. Nálunk családi hagyomány a könyvfalás. Édesapám egy könyvterjesztő vállalatnál dolgozott, jómagam pedig már az iskolai újság szerkesztésénél foglalkoztam könyvekkel. Persze, ha vállalkozó szellemnek azt tekintjük, hogy a kiadó mindig képes valami újat hozni a honi könyvpiacra, akkor ebből a szempontból igazán vállalkozó szellem vagyok.- Hogyan mutatnád be a kiadó profilját?- A profil igazából menet közben alakult ki. A kiadó alakította ki olvasótáborát, majd az olvasótábor hatott a kiadóra. Az alap adott volt, hiszen kicsi koromtól kezdve a regényeket szerettem a legjobban, ezért elsősorban modem, mai témájú és olvasható műveket szeretünk kiadni, melyeknek történetük van, izgalmasak, cselekményesek, és karakteres főhősökkel rendelkeznek. Évi hatvan könyvet jelentetünk meg, melyek a világ legkülönbözőbb országaiból származnak, a legkülönbözőbb nyelveket, irodalmat reprezentálják. Úgy gondolom, az Ulpius-ház főképp a kortárs világirodalom széles körű bemutatásával jeleskedik a hazai könyvpiacon. Természetesen a magyar szerzőket sem feledjük, ezért minden évben igyekszünk legalább 3-4 magyar író könyvét is kiadni.- Mi alapján válogattok, egyáltalán van miből válogatni?- Rengeteg kéziratot kapunk, melyekből a szerkesztőink válogatnak elsősorban a kiadó elveit szem előtt tartva. Könyveink négy csoportba sorolhatók, ezek egyrészt a világ- és a magyar irodalmat reprezentálják, másrészt a szép- és a szórakozató irodalmat. A szépirodalmi könyvek közt, az Ulpius-klasszikusok sorozatban a világirodalom vezető íróinak műveit jelentetjük meg, mint például Michael Cunningham vagy Chaim Potok írásait. A Modem könyvtár sorozatunkban pedig elsőkötetes, fiatal írók műveit jelentetjük meg, akik külföldön már befutottak. Szórakoztató irodalmi könyveink a maffiaregényeket kedvelő (nem csak) férfiolvasóknak, illetve a mai modem nőkről íródott történeteket kedvelő (nem csak) női olvasóknak jelenthetnek kikapcsolódást. Ez utóbbi sorozatot egyébként a Nők Lapjával közösen adjuk ki.- Adja is magát a kérdés: kik alkotják az Ulpius-könyvek olvasótáborát?

Az Ulpius-ház belül...-A széles választék miatt széles a közönségünk is. Elég nagy a női olvasótáborunk, a klasszikus sorozatunknak köszönhetően erős az értelmiségi tábor, és általánosságban elmondható, hogy sok fiatal (16-35 év közötti korosztály) olvassa könyveinket.- Mottótok így szól: „Az irodalom visszavár”. A mai számítógépes korszakban hogyan igyekeztek visszacsalogatni a fiatalokat a könyvek mellé?- Számunkra nagyon fontos a világhálón való megjelenés. Reményeim szerint a kiadó honlapja (www.ulpiushaz.hu) a legjobb könyves oldal lesz a hálón, rengeteg szolgáltatással, magas szintű látványvilággal. Lehet rajta majd könyvet rendelni, játszani, vagy a különböző fórumok keretén belül akár a könyvekről beszélgetni. A kiemelt könyveinknek egyébként külön honlapot tervezünk, ami külföldön már egy jól bevált szokásnak tekinthető. Ilyen a www.igazolthianyzas.hu oldal,

...és kívül

mely a fiatal író, Gerlóczy Márton nemrég megjelent könyvét hivatott népszerűsíteni.- Az íróknál, illetve a könyveknél maradva, melyek a közönség, valamint a te kedvenceid, és mi várható az idei év slágerének?- Catherine Millet: Catherine

M. szexuális élete, Michael Cunningham: Az órák, és Joanne Harris: Csokoládé című könyvei a közönség által legkedveltebb könyvek, az én kedvenceim, Chaim Potok: A kiválasztott, Ben Rice: Babó és bigyó, valamint Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás című műve. Ez utóbbi várható az idei év slágerének is. Az elsőkönyves fiatal magyar író, aki nem mellesleg a XIII. kerületben lakik, fantasztikus könyvet írt. Többek közt Göncz Árpád, Jancsó Miklós és Nádasdi Ádám ajánlják művét. Már nem sokkal a megjelenés után nagyon pozitív visszajelzések érkeznek a kiadóhoz. A XIII. kerület vonatkozásában meg kell említenem még egy írónkat, aki szintén itt lakik.

Totisz András, aki T.O.Teas álnéven a ’80-as évek egyik legsikeresebb hazai krimiírója volt, A másik világ legendája című első szépirodalmi próbálkozását adtuk ki.- Nem könnyű fiatal, még nem ismert írókat eladni a közönségnek. Őket miképpen népszerűsítitek?- Mint említettem, minden évben csak néhány magyar író művének kiadására van mód, őket azonban igyekszünk felkarolni. Nagy figyelmet szánunk a marketingnek, de nem tekintjük azt csodaszernek.- Mennyiben mutatkozik meg az Ulpius-ház kiadványain a te ízlésvilágod?- Óhatatlanul megmutatkozik, hiszen mivel én vagyok a kiadó igazgatója, én választom ki azokat a munkatársakat is, akik később döntenek a könyvek sorsáról. Hogy aztán jó-e az ízlésünk, azt ki-ki döntse el maga a könyveink olvasásával.

Sz.T.

mm

N

;

i J

a

1

író és olvasó között gyakran keletkezik levelezési kapcsolat; az olvasó megjegyzéseket fűz az elolvasott irományhoz, az író kötelességének érzi a válaszolást. Ilyesfajta ismeretség fűzött eddig Vincze József Fürst Sándor utcai lakoshoz, akiről csak annyi közelebbit tudtam, hogy testvére néhai Vincze Zsigmond- nak, az egykor oly ismert karmesternek és zeneszerzőnek. A minap felhívott telefonon.- Anekdota- és viccgyűjteményt írok - közölte. - Szeretném önnek megmutatni. Délelőttönként a Balzac utca és Hegedűs Gyula utca sarkán az eszpresszóban dolgozom. Meglátogatna ott?- Hát, kérem...- Remélem, felismer majd. Ki- lencvenhárom éves vagyok, de hetvennek látszom.

A kávéházban leülök asztalához, és megállapítom, valóban nem látszik többnek hetvennél. A feje búbja kopasz, kétoldalt fehér, finom szálú a haja. Arcának színe pirosas. Megmutatja kéziratait és jegyzeteit. A tréfás dolgokat helyes magyarsággal és poentírozási készséggel írja. „Sajnos, drága a gépírási költség...” - panaszolja. Soha nem foglalkozott írással, most kezdte el. Nemrég franciából három mesét fordított, beküldte a

Kellér Andor:

Kilencvenhárom

Kellér Andor száz éve 1903 májusában született Budapest és negyven éve 1963-ban halt meg Budapesten: nemcsak ez a két lexikális adat, hanem egész élete, érdeklődése, írói és hírlapírói működése, minden műve a magyar fővároshoz köti. Még tizennyolc éves sem volt, amikor riporterként egy laphoz került, s több száz, sőt bizonyára több ezer cikket, interjút, riportot, novellát, tárcát, „színes”-t írt különböző lapokba; utolsó hónapjaiban is dolgozott, az Esti Hírlap népszerű „Déli posta” cikkeit írta. Rövid emlékező írásai - József Attila, Nagy Lajos, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső barátja volt - többet jelentettek napi életű cikkeknél: kötetbe kerültek, élvezetes, irodalomtörténeti adalékká és izgalmas olvasmánnyá emelkedtek. Legnagyobb sikereit sajátos műfajú regényeivel aratta, amelyek valóságos anyagból kiindulva teremtették meg életnek és fikciónak sajátos, remekbe szabott egységét: az író a toronyban, a Zöld gyep, zöld asztal, Bal négyes páholy a huszadik századi magyar élet némely jelenségének tökéletes megfogalmazása. Az Újlipótvárosban lakott, akárcsak öccse, Kellér Dezső. E tárcájával emlékezünk rá.

Rádiónak, de választ eddig nem kapott. Bólintok, arra gondolva, mily nehéz a kezdés az irodalomban, még akkor is, ha az ember kilencvenhárom esztendős. És rajtakapom magamat, mennyire érzem a kaland izgalmát; hogy erőltetem az emlékezést, soha életemben nem volt alkalmam ily imponáló korú emberrel beszélgetni. Kérdezgetem, folyamatosan felel, soha egy szó elvétését nincs módom tetten érni, színesen cseveg, minden név eszébe jut, s csak tőle tudom meg, hogy nagyot hall, én nem vettem észre. Beteg csak fiatalon volt, kétszer feküdt orbánc- cal. Moziba a felesége kedvéért jár, olvasni szeret, németül, angolul, franciául és olaszul is jól ért. Néhány év óta már szemüveg nélkül olvassa legapróbb betűs szöveget is. Amikor családja felkerült Pestre, őt inasnak adták; nem kedvetleneden el, magánúton tanult, tisztviselő lett. Akkoriban még Pesten németül beszéltek.

Szivarra gyújt.- Újabban csak két szivart szívok. Egyet délelőtt, egyet délután. (Mosolyog.) Mert kevés a pénzem. De pipázom, mert az olcsóbb. Néhány évvel ezelőtt még nyolc-tíz Táncsicsot is elszívtam.

1870-ben született, két évvel Buda, Pest és Óbuda hivatalos egyesítése előtt.- Amikor mint gyerek Pestre kerültem, omnibuszon és lóvas- úton közlekedett a lakosság. A ló- vasút a Városligetbe, Zugligetbe, Óbudára és a Közvágóhídra járt. Három híd volt: a Lánchíd, a Margit híd és a vasúti összekötő híd. Én még láttam Tisza Kálmánt és az öreg Andrássy Gyulát. 1882-ben ott voltam Arany János temetésén. Beszéltem Jókai Mórral - a Posner-féle nyomda és könyvkötészetben dolgoztam, onnan küldtek ki hozzá.

Élete az omnibusz világától az űrhajós korszakig ível, de hosszú élete során nem vett be egyszer sem altatót, s nem fájt a feje.

A legutóbbi napszámlálás után a Statisztikai Hivatal küldöttje járt náluk, attól tudta meg, hogy él egy nála idősebb ember is a kerületben. Ezzel a kilencvenhat esztendős bácsival véletlenül találkozott az utcán, és rögtön felismerte. Hetvenöt esztendővel ezelőtt ugyanannál a cégnél, a Franki A. Hermann és Fia Vaskereskedésben dolgoztak együtt; örültek egymásnak.

Néhány évvel ezelőtt mindennap alsózott. Sajnos partnerei kihaltak mellőle. „Pedig mind fiatalabb volt nálam” - jegyzi meg tárgyilagosan. De azért még akadnak

barátai. A 87 esztendős Déri Ignác, aki még mindig hegedül egy vállalati zenekarban. Kedveli a 84 éves, doktor Dózsa nevű barátját, sajnos az messzi lakik, a Csikágó városrészben. „Hideg időben nem keres fel, majd csak tavasszal...” Időnként ellátogat hozzá a 85 éves öcs- cse Budáról, egy-két szó után nem vesztegetik az időt, „ki oszt...”, hangzik fel, kezdődik az alsósparti, persze pénzben, de csak félfilléres alapon.

Hagyományos dolog megkérdezni az öregemberektől, minek köszönhetik hosszú életüket, egészségüket. Hát, én is megkockáztatom e sablonos kérdést.- Mindig hideg vízben mosakodtam, csak három évvel ezelőtt hagytam fel ezzel a szokásommal - válaszolja.

Maga borotválkozik minden reggel. Mióta könyvét írja, egyedül ül a kávéházban, nem vesztegeti az idejét társasági csevegéssel. Egy olyan városrészben él, az úgynevezett Újlipótvárosban, ahol a házak, az utcákat szegélyező fák, a parkok mind fiatalok. Harmincévesnél öregebb alig akad közöttük.

Egyetlen terve: a könyve. Egyetlen félelmét így fogalmazza meg: „Szívesen élek, csak túlélni nem szeretném hozzátartozóimat.”

És még ezt mondja:- Születtem ‘70-ben, a hetedikhónap hetedik napján mint hetedik gyerek.

1963. január