XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-03-26 / 6. szám

- Hírnök------------------------­fi mi járatunkon ggy kis városnézés Felültem a 133-asra... Van egy buszjárat, amely csak a miénk. Mindkét végállomása a kerületünkben van, és útközben sem érint egyetlen más kerületet sem. Gondolom, már kitalálták: a 133-asról van szó. Erre a neve­zetes buszra várakozom egy bo- rongós, de enyhe márciusi dél- előttön a Lehel téren. Nem va­gyok egyedül, a piac felől szép sorban szállingóznak az embe­rek. Többnyire idős asszonyok, egy nyugdíjas házaspár és itt-ott szatyorral a kézben egy-egy há­zias öregúr. Az Árpád hídtól a Lehel Csar­nokig könnyű eljutni: metróval csak két perc. Azt hinné az em­ber, hogy buszra csak az ül, aki valamelyik közbülső megállónál száll fel vagy le. De mindjárt a piacnál levő végállomásnál kide­rül: tévedek. Egy idős néni két nagy cekkerrel, láthatóan fájós lábbal kászálódik fel a buszra. Miután lehuppan az ajtónál levő ülésre, elmondja: inkább vár még tíz percet az indulásig, minthogy megmásszon annyi lépcsőt a metróhoz. - Negyedóra alatt megjárja a busz is az Árpád hídig, addig is ülök egy kicsit. Lassan megtelik az autóbusz. Aki most jön, már ülőhelyet sem talál. Pedig a szerda nem is „pia­ci nap”. Állítólag kedden meg pénteken utaznak a legtöbben. Egy idősebb asszony felszáll, kö­rülnéz, aztán meggondolja ma­gát: ha nincs hely, megvárja a következőt. Pedig mikor lesz az még!? A menetrend szerint is 15 perc. Aztán megjelenik a sofőr és gázt ad. A BPO-750-es rendszá­mú busz percre pontosan indul. - Nagy szerencse - jegyzi meg mellettem egy hölgy -, mert van úgy, hogy valamilyen ismeretlen okból egyszerűen kihagynak egy járatot, és fél órát is várni kell. Különösen hétköznap dél­előtt és hétvégeken fordul elő ilyesmi. Megtudom, hogy Kis Pálné- nak hívják, ő maga nem a kerü­letben él, de rendszeresen jár a Dagály közelében lakó lányához. Az ottaniaknak létszükséglet ez a busz, mert másképp csak sok gyaloglással tudnak a belvárosba jutni. Ehhez képest nagyon ritka járat ez: hétköznap három-négy- szer, szombaton és munkaszüne­ti napokon inkább két-háromszor közlekedik óránként. Este az utolsó busz tíz után pár perccel indul, ezért egy színházi előadás komoly megpróbáltatás annak, aki itt lakik. Mert igaz, hogy a gyaloglás nem egészségtelen, de egy havas, fagyos éjszakán nem is kifejezetten kellemes. Közben a Victor Hugo utcából a Hegedűs Gyula utcába fordu­lunk. A Dráva utca felé jobb ol­dalt lépten-nyomon épülő új há­zak. A környékük még rendezet­len, de talán ha majd befejeződ­nek a munkák... A Gogol utcai kereszteződésnél csikorogva fé­kez a busz, mert egy autónak igencsak sürgős. A Tutaj utcánál éppen a készülő Római Kertnél állunk meg. Az építők a járda nagy részét elvették, így a buszra várakozók nem éppen biztonsá­gos helyzetben egy keskeny sá­von kénytelenek meghúzni ma­gukat. Ha kicsit többen lenné­nek, el sem fémének. A Profival szemközti megálló­ban szinte teljesen kicserélődik a busz közönsége. Ahhoz képest, hogy milyen forgalmas ez a meg­álló, nem sok ülőhely akad a zöld bódé alatti kicsi pádon. Elme­gyünk a Népfürdő utcán a Viza­fogó lakótelep mellett, egészen a Rákos-patakig. Ennek a panelne­gyednek a 133-as az egyetlen tömegközlekedési eszköze. A pa­tak mentén mintha valahol a kül­városban járnánk. Ez a rész még igencsak rendezetlen. Hatalma­sakat döccenünk a hepehupás út­testen. Ezt az útvonalat csak az Árpád híd felé közlekedő busz érinti, emiatt úgy tűnik, ez a hosszabb szakasz. (Bár érdekes módon a menetrend szerint ez az út egy perccel rövidebb, mint a visszafelé vezető.) Végre a Váci úton vagyunk. A Forgách utcai a harmadik metróál­lomás, amit a 133-as közvetlenül érint. Szerencsére épp nem esik az eső, mert a várakozók számára itt nem építettek esőbeállót. A me­netrend szerinti 13 perchez képest 4 perccel tovább tartott az út, pe­dig még koránt sincs csúcsforga­lom. Az Árpád hídnál mindkét ol­dalon megáll a busz, aztán rögtön indul a Lehel tér irányába. Már ro­bogunk is a Dagály utcán. Aki in­nen igyekszik a fürdőbe, sokkal többet gyalogol, mint ha az ellenke­ző irányból jönne. Következik az elméletben leg­szebb útszakasz: a Duna-part. Beépí­tetlen, rendezetlen rész ez, ami önma­gában talán nem volna baj, ha nem heverne körös-kö­rül annyi eltakarí- tatlan szemét. Re- ménykedjünk, hogy ezek még a tél maradványai, és mire kizöldülnek a part menti fák, már szorgos kezek kita­karítanak itt. A vá­rakozásra szolgáló zöld bódék telefir­kálva, az egyik mellett álló fapad háttámláját talán tűzifának vitte haza valaki. A Dráva ut­ca közelében levő partszakasz is siralmas állapotban van, bár itt egy tábla szerint épít­kezés kezdődik majd. Aztán újra a Profi, majd az útvonal talán leg­szebb, legrendezettebb része, a Pannónia utcai szakasz. Aztán amikor a Csanády utca és a Váci út kereszteződéséhez érünk, megint „lelombozódunk”. Hallom, amint a mellettem álló idős férfi odaszól a feleségének: Nézd, a parkoló ezzel a ronda fa­bódéval még mindig itt van. Meddig kell még ezt nézni itt, a város közepén? Megint itt vagyunk a Lehel té­ren. Tizennégy helyett tizennyolc percig utaztunk, pedig volt egy hely, ahol meg sem kellett áll­nunk. A főváros egyik legszebb adottságú területén az út eléggé vegyes, finomabban szólva vál­tozatos - de egyben változó - képet is mutatott. Talán ha kisüt a nap, a sok fáradt, idős, nehezen mozgó ember is jobb kedvre de­rül és a panaszszavak helyett vi­dám csevegéssel tölti az utat, és az épülő új házak új színt és éle­tet visznek a télben elszürkült környékre. Talán a tavaszi nagy- takarítással eltűnik az utak mel­lől a sok szemét. Talán... Csop Veronika 2003. MÁRCIUS 26. 11 Új vezető a kerületi tűzoltóparancsnokság élén Varga József alezredes tűzol­tóparancsnok a felső korhatár el­érésével nyugállományba vonult. Utóda, Török Bálint alezredes egy nagy lélekszámú, sűrűn be­épített kerületet vett át, melyben gomba módra nőnek ki a lakóhá­zak, középületek napról napra. A parancsnok felkészült és derűlá­tó, amint a beszélgetésünkről is kiderül. — Az előző munkaterületéhez képest nagy váltást jelentett a XIII. kerület átvétele ?- Korábban - pályakezdőként - hivatásos katonatisztként telje­sítettem szolgálatot mint üzemel­tető mérnök. 1989 óta vagyok tűzoltó. Tizenkét évig a Fővárosi Tűzoltóparancsnokságon dol­im további bővítése, ezért vegyi és környezetbiztonsági szakmér­nöki képesítéssel is rendelkezem.- Az állomány létszámát, ösz- szetételét és a technikát értékelve mi a tapasztalata?- Minimális létszámhiánnyal működünk, de az állomány fel­töltése folyamatban van. El­mondhatom, hogy munkatársaim lelkesek, fegyelmezettek. Mind a tűzmegelőzési, mind a tűzoltási kollégáim értik és szeretik a szakmájukat. Parancsnokságunk technikai állománya újszerűnek mondható, kapacitásuk és tudá­suk, felszereltségük analóg a Nyugat-Európában használt esz­közökkel, alkalmas a kerület biz­tonságos védelmének ellátására. Munkában Török Bálint, az új kerületi tűzoltóparancsnok goztam különböző szakterülete­ken és beosztásokban, többek között mint katasztrófaelhárítási előadó, majd szolgálati, később szolgálati és kiképzési osztályve­zető. Felügyeltem, irányítottam a főváros területén felszerelő újonc tűzoltók képzését, az úgy­nevezett alapkiképzést, mely nél­kül nem ülhet senki kocsira. Mintegy 1300 fő ilyen irányú fel­készítése és vizsgáztatása történt meg ebben az időszakban. Fel­adatom volt ezen kívül az egész fővárosra vonatkozóan a készen­léti szolgálat tervezése, szervezé­se, ellenőrzése és szakmai irányí­tása alapállapotban, de a minősí­tett időszakban is. Terveztem az állomány sporttevékenységét, beleértve a fővárosi szintű sport- versenyeket is. 2001 márciusá­ban neveztek ki a XX-XXIII. ke­rület parancsnokává. Az ott eltöl­tött 2 év előtanulmányt jelentett a jelenlegi kerületi feladatokhoz. Míg a XX. és XXIII. kerületek­ben jellemzően családi házas, ki­sebb ipari és nagyobb mezőgaz­dasági, közlekedési események - nagy szabad területtel és kisebb lélekszámmal - foglalkoztatták a kollégáimat, addig a XIII. kerü­letben hatalmas fejlesztés folyik, gomba módra szaporodnak a la­kóházak, középületek. Lakossági és eseményszámban egyaránt je­lentősebb nagyságrendet képvi­sel.- Végzettségét tekintve?- A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán végeztem mint magas­építő mérnök. Másoddiploma­ként munkavédelmimérnök- diplomát szereztem, majd tűzvé­delmi szakképesítést. A tűzoltó­ság feladatkörének kiszélesedé­sével szükségessé vált ismerete­Hozzátehetem, hogy a szereink tekintetében pozitív változás vár­ható. Hamarosan kap a kerület egy 52 méter emelési magassá­gú, úgynevezett „magasból men­tő technikát”. A fővárosban egyedül a mi kerületünkben lesz ilyen.- Tervez-e a közeljövőben va­lami látványos változtatást?- Terveimet meghatározza a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság középtávú fejlesztési koncepció­ja. Az EU-normák, a Lajtán túl beváltan működő közigazgatási rendszer és szervezeti felépítés alapján országunkban is megin­dult a régiósodás. Szűkebb szer­vezetünkben a közép-pesti régió már működik is. Az észak-pesti megalakulása az első félévben várható. A IV., XIV., XV, XVI. kerületek, valamint a saját létszá­munk teljes megelőzési állomá­nyának a Zsinór utcai laktanya ad majd otthont. Innen fogják vé­gezni többek között a szakható­sági, hatósági és engedélyezési tevékenységeket. A laktanya lét­száma így mintegy 20 fővel emelkedik majd. A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság tervei kö­zött szerepel továbbá, hogy a tu­lajdonviszonyok rendezését kö­vetően a laktanyában kap elhe­lyezést a fővárosi alapfokú tűzol­tóképző tanfolyam.- Családja sokat nélkülözi önt a sokrétű munka miatt?- Nős vagyok, 41 éves, és két kislányom van. Csepelen élünk rendezett körülmények között. Igyekszem különválasztani a két területet, mármint a családi és a munkahelyi életet, s megpróbá­lok mindkettőben helytállni. Széphalmi Ildikó A Lehel téri végállomáson startra készen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom