XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-03-26 / 6. szám

<1 MIIMfillJl II» I ■I.» I ......I I .!■■■■ ....... 8 2003. MÁRCIUS 26. Hírnök ­f\ Prizma iskola kigllításg Sokszínű gyerekalkotások Csendesen, fegyelmezetten vonulnak be a Prizma Általános Iskola tanulói a polgármesteri hi­vatal épületébe. Az első emeletre igyekeznek, ahol az iskola kéz­műves műhelyeinek munkáiból nyílik kiállítás. Izgalom és meg- illetődöttség látszik az arcukon, pedig túl vannak már jó néhány, különböző helyeken megrende­zett és nagy tetszést aratott kiállí­táson. De ez mégiscsak más. Itt, a hazai „vizeken” még fonto­sabb a siker. Lassan hagyomány már, hogy évente egyszer eljönnek ide meg­mutatni, hová jutottak, mennyit fejlődtek az elmúlt hónapokban. Elkísérte őket az iskola igazgató­ja, a szakkörö­ket vezető taná­rok, és itt van­nak a szülők, testvérek. Dr. Tóth József pol­gármester meg- ny itój ában hangsúlyozza: neves hazai és külföldi művé­szek is kiállítot­tak már ezeken a folyosókon, de a Prizma évenkénti be­mutatója a kerü­let egy intézmé­nyének műkö­déséről ad tük­röt, ahol a neve­lők és pedagó­gusok nagy em­pátiával és szaktudással foglal­koznak a gyerekekkel. A rövid ünnepség után már a kiállított munkáké a főszerep. Az üvegfestéssel készült színes mandalák, a festett selyemken­dők, a Hundertwasser és Van Gogh művei alapján készült ho­mokképek szemet gyönyörköd­tető alkotások, amelyek bármely otthonnak díszei lehetnek. Enyhe és középsúlyos értelmi fogyaté­kos tanulók munkái mind. Az ő számukra különösen sokat jelent ez a fajta tevékenység. Fejlődik általa a kézügyességük és az ér­telmük is. És nem utolsósorban: felszabadultan dolgoznak és örö­müket lelik az alkotásban. A szépen festett üvegman- dalák a többi között egy nyolca­dikos tanuló, Gáti József keze munkái.- Tanítás után szinte minden­nap valamelyik szakkörben va­gyok - mondja. - Üvegfestésre hetente egyszer járok. Tizenné­gyen vagyunk. A tanár néni ki- kontúrozza nekünk a man- dalákat, mi pedig cseppenként visszük fel a színeket fogpiszká­ló val. Nem könnyű, mert vigyáz­ni kell, hogy egyenletesek legye­nek a színek. Szilágyi Ildikó fejlesztőpeda­gógus és gyógypedagógus, az üvegfestő szakkör vezetője sze­rint ez a fajta munka még a túl­mozgásos gyerekeket is meg­nyugtatja. Egy-egy üvegfest­mény sokszor több hétig készül. Sikerélményt jelent, amikor va­lamelyik alkotásukat megvásá­rolják, a pénzen pedig megvehe­tik a további munkákhoz szüksé­ges alapanyagokat. Giflo Péter, a homokkép- készítő szakkör vezetője Ausztri­ában tanulta meg ezt az érdekes művészetet. Nagy festők alkotá­sairól készült képek kontúrjait fóliára körberajzolják, aztán írás­vetítővel farostlemezre vetítik a képet, majd átrajzolják a farost­lemezre. Ézután még számtalan munkafázis következik, amíg szinte sziszifuszi munkával vé­gül is elkészül a homokkép. A fa­lon a többi között egy Hundert- wasser-alkotás nyomán készült homokképben gyönyörködhe­tünk, amelynek egyik alkotója egy autista kis­fiú, Gebri And­rás.- Az ő kéz­ügyessége sokat fejlődött, mióta hozzánk jár. Nagyon szereti ezt csinálni, pe­dig egy ilyen képhez 40-50 munkaóra kell, ami több hónap - mondja a szakkörvezető. Az iskola igazgatója, Locsmándi Ala­jos gyógypeda­gógusjoggal büszke arra, amit az elmúlt hét évben elértek. Mert­hogy 1996-ban kezdődött min­den, amikor az első két műhelyt - a szövő- és a kerámiaműhelyt - megalakították. És mivel eltökél­ték, hogy a kézműves tevékeny­ségre a nevelésben nagy súlyt he­lyeznek, az első fecskéket hama­rosan követte a többi. Ma már tíz műhelyben készülnek a haszná­lati és dísztárgyak, játékok.- Mit ad ezeknek a gyerekek­nek a kézműves munka ?- Nagyon sokat. Ők nem lesz­nek professzorok, de válhatnak belőlük kreatív, ügyes kétkezi munkások. A tanulás a számukra sokszor kudarc. Itt viszont meg­kapják a sikerélményt. A termé­szetes alapanyagokkal végzett manuális munka még a mozgás­koordinációs zavarral küszkö- dőknél is fejlesztő hatású, és nem jelennek meg a viselkedési zava­rok sem. A gyerekek belső világa harmonikusabbá válik. Nem csak az érzékszerveik, de a gon­dolkodásuk is sokat fejlődik.- Tizennégy éves korukban el­hagyják az iskolát a fiatalok. Tudják-e folytatni, amit itt el­kezdtek?- Eleinte magam is azt gon­doltam, hogy jó, ha a kikerülő gyerekek továbbra is kötődnek az iskolához. Ma már másként látom. Nem csak az fontos, hogy a külvilág befogadja őket, hanem az is, hogy ők maguk helyt tudja­nak állni. Mi erre tesszük képes­Vizaális művészeti kiállítás az flalartban Ellentétek vonzásában A vörös fényben robbanó atombomba tetején két angyal nézelődik flegmán a világító kék ég alatt. A karácsonyi képesla­pokról is jól ismert raffaellói angyalpár, úgy tűnik, pontosan ismeri a jövőt, és tehetetlenül szemléli, ahogyan az emberiség saját sorsát halálba viszi, romok­ba dönti. A fény és az árnyék, az „isteni” és az „ördögi” minden­hol megjelenik a világban. Ahogyan a szépség és a rútság is: a távolból látszó, gyönyörű női balett-táncos alakja előtt ha­talmas fekete foltok, kéz- és láb­nyomok vezetnek az „úton” - fölfelé (?). A valóság aktuális el­lentmondásait .tükrözi a Kont­rasztok című országos vizuális művészeti pályázat és kiállítás két első helyezettjének, Könyv Katalinnak és Nagy Tamásnak, a Pécsi Művészeti Szakközépisko­la tanulóinak fentebb említett munkája is. Az ellentétek az élet legap­róbb szövevényét, legkeske­nyebb útját is behálózzák - talán nem volt nehéz a középiskolások számára meghirdetett pályázatra témát, formát, anyagot találni. Ezt bizonyítja a rengeteg érdekes és értékes pályamunka is, ame­lyek között ékszerek, fotók, lám­pák, plakátok, címlapok és olyan egyéb különleges tárgyak is sze­repelnek, mint láncokkal össze­kapcsolt, tenyér alakú csipkealsó Az érzéki örömök rabsága cím­mel. A versenyt idén nyolcadik al­kalommal hirdette meg a Magyar Iparművészeti Főiskola Tanár­képző Tanszéke, amely a legsike­resebb alkotásokból ebben az év­ben a Hunyadi Mátyás Általános Iskola Aulait Galériájában ren­dezett kiállítást. Az április 13-i megnyitón Mihalovicsné Gerzsenyi Zsu­zsanna, a Hunyadi Mátyás Iskola igazgatóhelyettese köszöntötte a jelenlevőket, majd Bálványos Huba főiskolai tanár, Munkácsy- díjas grafikus vette át a szót. A művésztanár kiemelte, hogy vi­lágismeretünk, világlátásunk, szemléletünk több mint kilenc­ven százalékát látás útján szerez­zük, alakítjuk ki, s az ember alapvető tulajdonsága, vágya az, hogy a világot, amelyet így fölfe­dezett, ne hagyja úgy itt, aho­gyan rátalált. „Az adja emberi méltóságunkat, amit világra szü­lünk, s az emberi élet egyik leg­csodálatosabb dolga fölfedezni a pillanatot, amikor az elképzelés, az anyag elkezd visszabeszélni, s az alkotóval együttműködni.” Az alkotás örömét valószínű­leg jól ismerik a pályázó fiatalok SÍ Nagy Tamás II. helyezett műve is, persze a végeredmény nem mindig tölti el az alkotót elége­dettséggel. „A saját munkánkat gyakran kritikus szemmel néz­zük” - folytatta a bevezető gon­dolatokat a Magyar Iparművé­szeti Főiskola adjunktusa, egy­ben a verseny szervezője, Zom- bori Béla. „Ám volt nekem egy­szer egy kövér képzőművész ba­rátom, aki azt mondta, ő mindig azt nézi, mi a jó a munkájában, mert ami jó, azt kell felerősíteni.” Miután Zombori Béla is azt tanácsolta a fiata­loknak, hogy a saját, ben­nük rejlő pluszt igyekez­zenek kibontani, átadta a díjakat. A több mint két­száz beérkezett pálya­munkának csaknem egy­negyedét választotta ki, díjazta a vegyes összeté­Könyv Katalin I. helyezett műve telű zsűri. A fiatalok a Főiskolák Vizuális Nevelési Kollégium könyvutalványát, a Műcsarnok katalógusait, az Enciklopédia Kiadó könyveit kapták ajándék­ba egy-egy színes lap kíséreté­ben. Amíg a kék színű a felvéte­lin érvényesíthető elismerő bizo­nyítványul szolgál, addig a kék a tanároknak, a felkészítő meste­reknek szóló köszönőlevél. A verseny szervezője szívesen szervezett volna tábort is a győz­teseknek, de erre jelenleg nincs anyagi keret, így csak a fiatalokat kérte, ha esetleg oktatási minisz­ter lenne bármelyikükből, ne fe­ledkezzenek majd meg erről a le­hetőségről, persze, ha lehet, ve­lencei helyszínnel. A fiatal alkotók mosolyogva, büszkén vették át a jutalomcso­magokat. Mindannyian vidékről érkeztek, idén ugyanis nem ke­rült be budapesti diák munkája a kiválasztottak közé. Zombori Béla szerint talán a budapesti is­kolákat elviszi az élet. „Mintha vidéken jobban tudnák kifejezni azt, ami bennük van.” A pályamunkák közül sok gondolatgazdag plakát érkezett Pécsről, de a képi anyagok mel­lett a léleklátó lámpától kezdve a csilipaprikából és csipkebogyó­ból készült ékszerekig mindenfé­le tárgy helyet talált. Volt, aki vert csipkéből koronát készített, míg más a kör négyszögesítésé­vel próbálkozott. Akadt olyan pályázó is, aki vonalkódokból te­remtett képzőművészeti alkotást. A kiállítást április 26-ig lehet az Aulart Galériában megtekinte­ni, bárkinek, akit érdekel a mai fiatalok világlátása, sokszínű stí­lusa és persze az ellentétek fel­oldhatatlan összefonódása a tár­gyakban, a színekben, az anya­gokban, a formákban. Vincze Ágnes sé őket. Ezért nem baj, ha elsza­kadnak a kötelékek, és a gyere­kek más kapcsolatok, más kör­nyezet felé nyitnak.- Ezt a kiállítást meddig lát­hatják az érdekló'dők?- Előreláthatólag április végé­ig. Ha valakinek megtetszik vala­melyik alkotás és szeretné meg­vásárolni, a Váci út 57. szám alatti iskolában érdeklődhet. Van még sok szép munka, amit ide nem tudtunk elhozni. Reméljük, hogy szeptemberben az iskolá­ban megnyithatjuk a Prizma Ga­lériát, amely a kézműves műhe­lyek „termését” állandó kiállítá­son mutatja majd be. Csop Veronika Ékszerek csilipaprikából és csipkebogyóból Képeink válogatás a Prizma kiállítás anyagából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom