XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-03-12 / 5. szám
2003. MÁRCIUS 12. HírnökA gyűrűk ura Interjú a jövőjét tervező Szilveszterrel Dr. Tóth József polgármester jutalmat ad át a két sportolónak A sportban mindent elért, amit csak elérhetett. Olimpiai, világ- és Európa-bajnok. 2000-ben és tavaly az év sportolójának választották. Decemberben, a kerület eredményes sportolóinak díjazásakor éppen a debreceni tornász világbajnokságon kellett helytállnia, ezért akkor nem vehetett részt az ünnepségen. Február 25-én bepótolták a köszöntést. Polgármesteri jutalomban részesült a „gyűrűk ura”, Csollány Szilveszter, a Honvéd- Steffl versenyzője és Vaszi Tünde távolugró bajnok.- Tavaly év végén teljessé vált az éremkollekció. A világbajnoki arannyal azon szűk sportolói körbe kerültél, akik elmondhatják magukról, hogy mindent megnyertek életükben. Ezek után magától adódik a kérdés, mi jöhet még, hogyan tovább? - fordultam Csollány Szilveszterhez.- Pillanatnyilag elég legyen annyi: mostanában folyamatosan a jövőmet tervezem.- Nem gondoltál arra, hogy versenyzői pályafutásod befejeztével esetleg edzőként vagy sportvezetőként továbbra is a sportban kamatoztasd az eddig megszerzett tapasztalatokat?- Meg mondom őszintén, hogy edzőként nem szeretnék dolgozni, mert tudom, hogy ugyanazt a kőkemény munkát kéne folytatnom, mint eddig, csak éppen sokkal kevesebb javadalmazásért. Sajnos a tornában nagyon nem fizetik meg az edzőket. Hogy sportvezetőként dolgoznék-e, azt nem tudom, ezen még nem gondolkodtam. Egyébként nem csak a pénzről van szó. Beleuntam már az edzőtáborokba, az állandó utazgatásokba. Szeretnék végre együtt lenni a családommal.- Rendkívül nyugodtnak tűnsz a versenyek alatt, valamint szintén nagyon nyugodtan és szerényen viseled a sikerrel járó felhajtást. Minek köszönhető ez a kiegyensúlyozott természeted?- Egyrészt alapjában ilyen lélek vagyok, másrészt tudom, hogy milyen munka áll mögöttem. Tudom, hogy mindent megtettem a felkészülés alatt, ezért nyugodtan állhatok ki a közönség elé. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a torna pontozásos sportág, a bírók a fellépést, a határozottságot és minden apró rezdülést értékelnek. Ami pedig a sikerrel járó felhajtást illeti, arról csak azt tudom mondani, hogy attól még, hogy én sikeres sportolóként többször szerepelek a médiában, semmivel sem vagyok több, mint egy, mondjuk így, átlagember. Ugyanúgy kell viselkednem és az emberekhez szólnom, mintha ez a felhajtás nem is létezne körülöttem.- Még a természetednél maradva, az mindenképpen elmondható rólad, hogy kitartó vagy. Ezt bizonyítja a harmadik olimpiádon megszerzett aranyérem, valamint a négy világbajnoki ezüst utáni világbajnoki cím is. Az élet más területén is ilyen kitartó vagy?- Ha látom értelmét valaminek, akkor a végsőkig képes vagyok küzdeni érte, de ha nem, akkor inkább hagyom a dolgot.- A tornászok kezdetben minden tornaszerrel próbálkoznak, miért épp a gyűrű lett a nyerő?- Természetesen mint minden tornász, én is több mindennel próbálkoztam, ráadásul a régi összetett versenyekben minden szeren kellett szerepelni. Lólengésben és ugrásban is voltak jó eredményeim, de már 15-16 éves koromban látszott, hogy gyűrűn vagyok a legjobb. És ha valami jobban megy, abba képes vagyok még több munkát beleölni, ami nyilvánvalóan több sikert is eredményez.- Ha jól tudom, nemrég kerültél a Honvédhoz, méghozzá vidékről. Minek köszönhető a váltás?- Egyszerűen lejárt a szerződésem a Dunafermél és a Honvéddal sikerült megállapodnom. Közrejátszott az is, hogy feleségem tősgyökeres pesti, valamint hogy a jövőmet illetően jobbnak láttam, ha a tűz közelébe, a centrumba költözöm.- Már megint a jövőnél tartunk. Mit csinálsz a sportolás mellett? Ez is a jövőbe mutat?- Igen, mint mondtam, mostanában a jövőmet tervezem. És nemsokára az is eldől, hogy milyen jövő lesz ez. Szabados Tamás Csollány Szilveszter és Vaszi Tünde a polgármesteri köszöntésen fiz ökölvívás művésze Gedó György újra tervez Papp László, Gedó György, Adler Zsigmond, a mester és Harangi Imre, Berlin olimpiai bajnoka Jó volt újra látni. Jó, hogy köztünk van. És jó, hogy jól van. Gedó György, az 1972-es müncheni olimpia bajnoka is részt vett a Lehel Csarnok 1 éves születésnapjára rendezett Vasas- nosztalgiabeszélgetésen. Sokaknak megmelengette a szívét, hogy az apró termetű, de annál nagyobb bunyós annyi viszontagságos év után újra emlékezetes történeteket mesélt. Most itt ülök vele egy bevásárlóközpont forgatagában, ahol még mindig percenként állítják meg és köszönnek rá, és hallgatom, ahogy mint mondja „a múltra emlékezik, a jelenben él és a jövőn gondolkodik”.- Nem vagyok egy forgolódó típus. Ami megtörtént, megtörtént. Az élet néha kegyetlen volt hozzám, de én oda mertem állni, és képes voltam megküzdeni a nehézségekkel. Ha kellett, olimpiai bajnok létemre havat lapátoltam, hogy el tudjam tartani a gyermekeimet. Szerencsére voltak, akik segítettek. Forgács József nevét itt feltétlenül meg kell említenem. O a mai napig számos volt Vasas-versenyzőt támogat. Ma már a múlttal nem foglalkozom, a jelen és a jövő érdekel. Élek, jól vagyok, és terveim vannak.- Örvendetes, hogy még mindig ilyen aktív. Gyakran jár élménybeszámolókra ?- Sajnos mióta a tavalyi sportgálán rosszul lettem és kiderült, hogy azérj rajtam is fog az idő, azóta nehezebb eljárnom az ilyen jellegű eseményekre, de ha csak tehetem, ott vagyok, ahová meghívnak.- Az említett tervek az ökölvíváshoz kapcsolódnak, vagy már másfelé tekint get?- Nekem mindenem az ökölvívás. Gyerekkorom óta űzöm ezt a sportot, nem tudok kiszállni a ringből. Szeretnék egy új, független ökölvívó-szakosztályt létrehozni a VIII. kerületben, ami tanítómesterem, Adlér Zsigmond nyomdokain haladna. Őszintén be kell vallanom, hogy a mai ökölvívás már nem az igazi. Fogvédő, fejvédő, lassan már teljes mellvértben fognak bokszolni. Az igazi Adler-iskolát is kezdik elfelejteni, de én továbbviszem, mert az eredmények ezt az iskolát igazolják. Adler Zsigmond neveltje volt Bódis Gyula, aki Kovács István nevelőedzője volt. Az én tanítványom volt Klein Csaba,^ aki Erdei Zsolti edzője volt. És a sort még folytathatnám. Mintám az a Vasas, amely Kellner Ferenc, Papp Laci, Varga József, Nagy József és a többiek révén válogatottak sorát adta. Az ország ökölvívóbázisa volt akkoriban a Vasas.- Azt olvastam önről, hogy társai „szépléleknek” nevezték, mert érdekelte az irodalom, s mert néha még írogatott is. Ez csak olyan ökölvívás anekdota, vagy tényleg várhatunk egy „Gedó összes" verseskötetet?- Igaz, régen tényleg írtam verseket. Ma már inkább csak olvasom őket. Büszke vagyok, hogy nem álltam be a meghu- nyászkodók sorába, hogy nem vettem részt semmiféle stikliben. Engem is próbáltak beszervezni, de nem hagytam magam. Igaz, ebből aztán volt is bajom.- Talán ennek köszönhető, hogy profi ökölvívónak sem mehetett el?- Részben. Annak idején, akárcsak Papp Lacit vagy a többieket, engem sem engedtek a profik közé. Én pedig felszólaltam azokért, akik megérdemelték és a szociális helyzetük is megkívánta volna. Na, ez sokaknak nem tetszett.- Számos híres, hírhedt történet fűződik önhöz. Ezek közül talán kiemelkedik a müncheni olimpián átélt sokk.- Bizony, nem sokon múlott, hogy egy olimpiai bajnok helyett a koporsómat fogadják itthon. Történt ugyanis, hogy edzőmmel, Adler Zsiga bácsival az izraeli sportvezetők meghívtak egy fogadásra. Éppen egy kemény edzés után voltam, hiszen másFolytatás a 13. oldalon >•
