XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-03-12 / 5. szám

2003. MÁRCIUS 12. Hírnök­firany Katedra Emlékplakett Külön meg kellett nekik matatnom a díjat Ágnes asszony balladája Esküvőm óta nem ért ilyen meglepetés Olimpiai helyezett volt 1972-ben Szinte újból gyereknek érez­heti magát, aki belép a 8. Számú Napközi Otthonos Óvodába. Vi­dám gyerekraj­zok, festmé­nyek, érdekes kézimunkák jel­zik a kis lakói szorgosságát. A gyerekek még alszanak, amikor be­szélgetésbe merülök az óvodavezetővel, Horváth Istvánnéval és kolleganőjével, Soltiné Metlesich Ágnessel, aki odaadó munkájáért hazavihette az idei Aranyplakettet. A kitüntetett óvónő élete pillanatait úgy ecseteli, mintha mesélne kis növendékei­nek, én pedig ugyanolyan feszülten várom szavait, mint egy kisóvodás. Szavai elka­lauzolnak egy lány életébe, aki édesanyja példájára pedagógusi pályára került. Almai megvalósításáért minden áldoza­tot meghozott. Eredményesen elvégezte az óvónői szakkö­zépiskolát, az­óta minden idejét a munká­jának szenteli. 27 éve szünte­lenül nevelgeti a Petneházy óvoda lakóit. Precizitását jel­zi, hogy a főis­kola befejezté­vel tanulmá­nyai korántsem értek véget, szakmai tudá­sát különböző szaktanfolyam­okon bővítette: fejlesztőpedagógia, romológia, kedves ház, informatika. Nem meglepő, hogy Horváth Istvánná csak pozitív véleményt alkotott kolleganő­jéről: „Ágnes nagyon felkészült pedagó­gus, saját magával szemben maximalista. Minden tőle telhetőt megtesz a gyereke­kért. Nagyon jó vitapartner, kitűnő szerve­ző, tettre kész kolléga.”- Milyen egy kiváló óvónő élete, miben különbözik pedagógiai hozzáállása más óvónőékhez képest?- Nálunk sokfajta nemzetiség képvisel­teti magát, érthető, hogy pedagógiai kon­cepciónk más szögből közelíti meg a gye­rekeket. Fontosnak tartjuk, hogy növendé­keink megismerjék társaik etnikai hova­tartozását, kulturális szokását. Kínai, uk­rán, üzbég, vietnami és cigány kisebbség­hez tartozó óvodásunk van.- Mivel segítik elő a gyerekek etnikai ki­bontakozását?- Sokat segítenek az egyes fejlesztő játé­kok, például: egymás elfogadása, zenék, énekek, mondókák. Nem győzöm hangsú­lyozni, mennyire sokat segít, ha együtt tu­dunk dolgozni a szülőkkel. Szerencsére egyre több szülő látogat el hozzánk, ilyen­kor közös programokat készítünk. Felbáto­rodtak a kisebbséghez tartozó szülők is, akik egyre nagyobb örömmel vesznek részt ilyesfajta foglalkozásokon. Ezenkívül van babaszobánk, ahol minden fajta játék baba megtalálható. Emlékszem, sok időbe telt, míg sikerült cigány babát találnom.- Van kedvenc csoportja ?-Vegyes csoportban érzem jól magam, amely három- és hétéves gyerekekből te­vődik össze. A nagyobb gyerekektől so­kat tanulnak a kisebbek. A macicsoport­nak vagyok az óvónője. Van egy macink, aki minden hétvégét más óvodásnál tölt. Maci-naplónk is van, amelyben a szülők jegyezik fel a hétvégi „macis” élmé­nyeket.- A macin kívül mivel szeretnek a kicsik szórakozni?- Nagyon szeretik a tudományos köny­veket állatokról, növényekről. Kirándulá­sainkon sokat tanulnak ezekből a képes­könyvekből. Minden héten úszni járunk, tornázunk, főleg a labdajátékokra össz­pontosítunk. Sokszor látogatunk el múze­umokba, állatkertbe, színházba, sétálni, kirándulni.- A benti foglalkozásokat mivel vará­zsolják érdekesebbé?- Fontosak a születésnapok. Ilyenkor a gyerek kreativitására fordítunk nagy fi­gyelmet. A szülinaposnak a többiek titok­ban ajándékot készítenek, rajzokat, kézi­munkákat, addig valamilyen ürüggyel el­távolítjuk a csoportból, hogy teljes legyen a meglepetés. A napi program az ünnepelt kívánságaiból tevődik össze, ami lehet kedvenc zene, játék, mese. Kedvesek - folytatja Ágnes mennyire titokban tud­ják tartani meglepetéseiket. Velem is ezt tették. Titokban készültek az Arany Ka­tedra Emlékplakett átadására. Nagyon meghatott, amikor előrukkoltak az elő­adással. Mindenkinek külön meg kellett mutatnom a díjat.- Pályáján kikkel dolgozott együtt leg­eredményesebben ?- Dr. Sólyom Béláné volt a vezető óvó­nő, amikor elkezdtem pedagógiai munká­mat. A tőle elsajátított szellemiséget pró­bálom azóta is érzékeltetni. Nagyon sok segítséget nyújt Guzsván Ferencné óvónő, Horváth Józsefné dada, valamint Horváth Istvánné óvodavezető. Nélkülük nem tud­nám ilyen szinten foglalkoztatni az apró növendékeinket. Beszélgetésünk végére a gyerekek is ébredeznek. Ágnes nénit körülugrálják, miközben majszolgatják az uzsonnát. Czeglédy Ildikó Péntek délután az Ady Endre Gimnázi­umban a szokottnál is nagyobb a gyer­mekzsivaj. Színes szalagok, papírdíszek ékeskednek mindenfelé, farsangi bálra ké­szül a diáksereg. Gyönyörködve nézem lelkesedésüket, utam azonban továbbvezet a tornaterem irányába. Az éles labdapattogás mellett is jól ki­vehetők a tornatanárnő, dr. Török Zoltánná Zsuzsika intő szavai. Bár megza­varom munkájában, mégis a legnagyobb kedvességgel fogad sportszerekkel teli irodájában. Amikor az Arany Katedra Emlékplakett átadásáról faggatózóm, huncut mosollyal ecseteli, miként lepték meg szerettei, kol­légái a kitüntetéssel.- Esküvőm óta nem ért ilyen meglepe­tés. Előtte való nap az igazgatónő, Herczig Klára ideszólt nekem, hogy ha lehet, hol­nap ne melegítőben jöjjek. Mivel az isko­lában időm nagy részét itt töltöm a torna­teremben, meg sem fordult semmi gyanús a fejemben. Mondtam is otthon a férjem­nek, valami jó kis buli lesz holnap, mert a Klári szólt, hogy csinosan menjek. Erre férjem a tőle megszokott természetesség­gel felelte: „Anyukám, akkor szép legyél.” Másnap reggel baktatok az iskola folyosó­ján és legnagyobb meglepetésemre a fér­jembe „botlottam”. Gondolhatja, mennyi­re meghökkentem. Mindent gondosan el­titkoltak előlem. Ünnepséget rendeztek tiszteletemre a jelenlétében. Diákjaim és kollégáim köszönetét mondtak eddigi munkámért.- Tudatosan készült a tornatanári pá­lyára?- Akármilyen furcsa, de gyermekko­romban jobban vonzott a zene, mint a sport. Zongorázni tanultam. Szüleim un­szolására elég későn, elsős gimnazistaként kezdtem röplabdázni. így kerültem az ifi röplabda-válogatottba, majd a Testnevelé­si Főiskolára.- Milyen emlékei vannak a főiskolás éveiről?- Nagyon sok szép élmény maradt meg bennem, mégis azt kell mondjam, szá­momra nagyon nehezek voltak ezek az évek. A sok edzés mellett rengeteget kel­lett tanulni. Kitartó, céltudatos munkára volt szükség.- Mennyivel változott a hely­zete a főiskola befejeztével?- Az Izzó egyesületénél játszottam. Döntenem kel­lett: dolgozni kezdek vagy az olimpiára készülök.-Az olimpia mellett döntött?- Hát persze. Úgy gondoltam, még dol­gozhatok eleget, viszont olimpiára nem mindig hívják az embert. 1972-ben Mün­chenben a magyar röplabdás lányok elő­ször vehettek részt az ötkarikás játékokon. Ez már önmagában is csodálatos élmény volt. Ötödik helyezést értünk el:- Az izraeli küldöttséget terrortámadás érte. Mennyire tapasztalták az olimpián kialakult feszültséget?- A bonyo­dalmakból mi semmit sem észleltünk. Számunkra egy új világ tá­rulkozott ki, amit mi itthon nem láthat­tunk. Ilyet ké­sőbb Ameriká­ban éreztem, mikor baráta­imnál üdül­tünk. Megle­het, másképp látja ezt egy amerikai, en­gem mégis megfogott, mennyi lehető­ségük van a sportolásra és milyen színvonalas körül­mények között.-Az olimpia után hogyan alakult továb­bi sorsa?- Újpesten egy általános iskolában kezdtem dolgozni. Hatalmas változás volt ez számomra. Lassan hozzászoktam a gyerekekhez, és később egy belvárosi test­nevelés tagozatos iskolában folytattam munkámat. Akkor ismertem meg mint szülőt jelenlegi kollégámat, Kiss Ágnest. O informált arról, hogy egy új gimnázium nyitja meg kapuit, ahol jelenleg is dolgo­zom immáron 13 éve.- Az évek során sok tehetséges diák ke­rült ki a kezéből...- Mindig szeretettel gondolok vissza ta­nítványaimra. Két tanítványom nevét fel­tétlenül szeretném megemlíteni: Polgár Annamáriát, akinek nagy szerepe volt ab­ban, hogy a ’90-es évek elején kétszer is országos röplabda-bajnokságot nyertünk, valamint Dégi Barbarát, aki kiváló tanuló és egyéniség, tavaly megkapta az év ifi sportolója címet.- Mennyire fontos a közeg, amiben a gyerekek fo rmálódnak ?- Hiszek benne, hogy csak jó körülmé­nyek között tud kiteljesedni egy tehetség. Békességben, szeretetben tud igazán dol­gozni az ember, persze szerencse is kell hozzá. Heti két-háromszori edzés kevés, a versenyzés több gyakorlást igényel. Csak egyesületi szinten lehet célokat elérni. Az én szerepem az, hogy elhitessem a diákok­kal: van miért küzdeniük. Folytatás az 7. oldalon »­A fotón előtérben Ágnes a kis ovisaival az ünneplésekor A tornateremben Török Zoltánné együtt sportol a diákokkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom