XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-02-14 / 3. szám
Rendőrségi esetek Intézményi kommunikátornak készülnek-------------------Hírnök 1 0| 2003. FEBRUÁR 14. Egymillió (vagy még több) forint a nyomravezetőnek A Jászai Mari tér egyik lakásában lakók tavaly december 18-án este 18 órakor eltávoztak otthonról. Amikor december 28-án reggel 7.30-kor hazatértek katasztrofális kép fogadta őket. A lakásból harminckét darab, nagy értékű festményt loptak el. Ezek között volt Czóbel Béla tíz, Bálint Endre négy, Kádár Béla három, Egry József, Márffy Ödön és Gadányi Jenő két-két, Anna Margit, Ámos Imre, Johann Hugó, Kondor Béla, Mészöly Géza, Perlott Csaba Vilmos, Sikuta Gusztáv, Vörös Géza és Vajda Lajos egy-egy festménye. A nyomozó hatóságok kérik, hogy akinek a szinte felbecsülhetetlen értékű képek valamelyikét megvételre kínálják, vagy a bűn- cselekménnyel kapcsolatban érdemleges információval rendelkezik hívja a 443-5308 telefonszámot, vagy a 08-80-555-111 TELEFONTANU zöldszámát, valamint a 107, vagy a 112 központi segélyhívók egyikét. Budapest Rendőr-főkapitánya bruttó 1 000 000 forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek, aki jelenleg ismeretlen elkövető kilétére és tartózkodási helyére vonatkozó konkrét adatokat szolgáltat, amelyből az elkövetőnek személyi adatai és tartózkodási helye megállapítható, és az eljárás keretében bizonyításként felhasználható. Budapest főkapitánya, a megtérülés arányában, további bruttó 2 000 000 forint díjat ajánlott fel annak, aki a festmények megtalálásához szükséges információt hoz a rendőrség tudomására. Rendőrkézen a közismert autöfeitörö A Lehel úton egy januári hajnalon a Volán két dolgozója, egy gépkocsivezető és a munkatársnője, a vállalat indulásra kész kis autóbuszát feltörve találta. Kilopták belőle az autórádiót. A feltört járműtől néhány lépésnyire álldogált egy fiatalember. Megkérdezték hát tőle, nem látott-e olyan valakit errefelé, aki feltörhette az autóbuszt. A beszélgetésből szóváltás majd hangos kiabálás kerekedett. Éppen arra cirkált egy kerületi rendőrjárőr. Amikor észlelték a hangos vitát, megfordultak autójukkal és a vitázók felé tartottak. A fiatalember, amint észlelte a közeledő rendőröket, futásnak eredt, közben eldobott egy csomag cigarettát és egy Pannon praktikum feltöltőkártyát. A rendőrök rövid idő alatt utolérték és elfogták a fiatalembert. Kiderült régi ismerősükre, egy közismert autófeltö- rőre akadtak. A rendőrségi kihallgatás során a fiatalember tagadta, hogy köze lett volna az autóbusz feltöréséhez, és állította, hogy a földön talált cigarettát és Pannon praktikum feltöltőkártyát nem ő dobta el. Mind a négy tanúval, a két vo- lánossal és a két rendőrrel is szembesítették, akik viszont látták amint eldobta az ebben az esetben döntő szerepet játszó tárgyakat. A cigaretta és a kártya ugyanis az autóbusz kesztyűtartójában volt és nyilván a jármű feltörésekor került a fiúhoz, aki a szembesítés során is tagadott. A tanúk vallomása alapján lopás címen indítottak ellene eljárást. Az autórádió feltehetően azért nincs meg, mert közvetlen a vo- lánosok megérkezése előtt a tettes társa elvitte. Ennek felderítése folyamatban van. Az esetet tagadó fiatalember, azóta más hasonló ügyek miatt előzetes letartóztatásban van. Ismét egy tanulságos történet K. I. egy, a kerületünkben működő többek között, a távfűtést mérő órák szezonvégi leolvasásával foglalkozó vállalat szerződéses alkalmazottja volt. Munkája során egyes fogyasztóktól, noha erre nem volt felhatalmazása, fogyasztást szabályozó óra beszerelésére vett fel előleget. Ezt a pénzt saját céljaira használta fel. Egy másik alkalommal beszédbe elegyedve a lakóval, megtudta, hogy szeretnék régi ablakaikat, műanyag ablakokra felcserélni és több helyekre har- mónikaajtót tenni. Vállalkozott a munka elvégzésére és 150 ezer forint előleget azonnal fel is vett. A munka elvégzésére háromszor is kért határidő halasztást, végül se a munkát nem végezte el, se a pénzt nem adta vissza. K. I. a rendőrségen elismerte, hogy a szabályozókért is és az ablakokért is elvette az előleget és azt a saját adósságainak visz- szafizetésére fordította, de ígéretet tett, amint teheti, visszafizeti a felvett pénzeket. K. I. ellen a szabályozók ügyében folyamatosan elkövetett csalás vétségével indult eljárás. A nyomozás során kiderült, hogy előzőekben már végzett műanyagablakok szerelését egy vállalkozásnál, tehát elvileg módja lett volna most is elvégezni a felvállalt munkát, ezért ez ügyben sikkasztást követett el. Ismételt tanulság: a nagyon olcsó ajánlat, többnyire nagyon sokba kerül! Tanúkat keresünk! Január 25-én, szombaton, a Dózsa György úti aluljáró keren- gőjében, 12 óra 40 és 45 perc között történt rablás tanúit keresi a rendőrség. Az történt, hogy A és B, két szipós - műanyag zacskóból felszívott nitrohigító gőzének hatása alatt álló - fiatalkorú balhét akart csinálni. Fogadtak, amelyik nyer, az csinálja a balhét. A fogadás tétje egy liter nitrohigító volt. B nyert! Kiszemelt magának egy asszonyt, aki mobiltelefonján beszélt, a vegyszer hatásától kissé kábultan ki akarta kapni az asszony kezéből a telefont, de az nem sikerült. Ezért B elrohant, a kijárat elé érve, egy idős asz- szonytól megkérdezte:- Tessék mondani hány óra? A készséges válaszra már nem kerülhetett sor, mert a fiú kikapta az idős asszony kezéből a pénztárcáját és elszaladt... volna vele, ha a jelenetet figyelő másik idős asszony rá nem üt a kezére. A pénztárca a földre esett és fiú nélküle menekült a kijárat felé. Szerencsétlenségére az előbb eredménytelenül megtámadott telefonáló asszony a féijével beszélt, aki éppen az aluljáró felé közeledett. Itt volt találkozója a feleségével, aki azonnal elmondta mi történt és közölte hogyan néz ki a fiatalember. Az aluljáró felé közelítő férfinak, sok válogatnivalója nem volt, kit is kell elkapnia. A felesége leírásából felismerhető fiatalember éppen felé rohant. Mire a kiérkező rendőrjárőr bekísérte a fiút a rendőrségre a vegyszer kábító hatása egyre jobban úrrá lett a fiatalon. Kijózanodott állapotban történt kihallgatása során, a telefonos „balhét” elismerte, de a pénztárcásat nem. A kerületi rendőrkapitányság kéri a két hölgyet, akié a pénztárca volt és azt, aki a tolvaj fiú kezére ütött, tanúként jelentkezzenek, a XII. kerületi Rendőrkapitányságon. (Telefonszám: 350- 3511 vagy 340-1764) Pályázati felhívás A Budapesti Rendőrfőkapitányság vezetője pályázatot hirdet, olyan magyar állampolgárságú és Budapesten lakó roma származású fiatalok középiskolai tanulmányainak támogatására, akik érdeklődnek a rendőri pálya iránt. Pályázati feltételek (többek között):- valamelyik budapesti szak- középiskola, vagy gimnázium utolsó két évfolyamának tanulója, akit nem köteleztek évismétlésre, és az előző évvégi átlag- eredménye legalább 3,5 volt,- büntetlen előélet,- kifogástalan életvitel és jó hímév, ami nem csak a pályázóra, a közeli hozzátartozókra és az egy háztartásban eélőkre is vonatkozik. A pályázatot írásban kell benyújtani, aminek tartalmaznia kell a személyi adatokat, önéletrajzot, valamint a pályázó jövőről szóló elképzeléseit. A pályázatot nyert három tanulóval, tanulmányi szerződést kötnek, amelynek keretében a fő- kapitányság a következő kedvezményeket nyújtja:- menzai étkeztetés teles körű költsége,- tanszersegély, amely tartalmazza a valamennyi tankönyv költségét és egyéb taneszközökét 4500 forintig,- tanulmányi eredménytől függően havi 1000-2000 forint juttatás. A támogatottnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy középiskolai tanulmányainak utolsó évében jelentkezik valamelyik rendészeti középiskolába, vagy a Rendőrtiszti Akadémiára. A szükséges végzettség megszerzését követően, a támogatás idejével megegyező ideig a Budapesti Rendőr-kapitányság hivatásos állományában teljesít szolgálatot. A pályázat további részleteiről Miklós István rendőr alezredes a Budapesti Rendőr-főkapitányság oktatási és kiképzési osztályvezetője (telefon: 443-5340, 443- 5000/31 -866) ad tájékoztatást. A pályázat beküldési határideje: 2003. március 7. Szerkesztőségünkben időről időre a sajtóval kapcsolatos pályára készülő fiatalokat fogadunk gyakorlat céljából. Januárban a Lomb utcában működő Forrai Kétnyelvű Szakközépiskolából érkeztek felnőtt diákok, akik kétéves tanulmányi idejük alatt úgynevezett intézményi kommunikátoroknak tanulnak. A Hírnöknél éppen csak beleszagolhattak a szerkesztőségi levegőbe, amivel választott hivatásuk jövendő, értő gyakorlása érdekében bízvást nem árt időben megismerkedniük. Két ifjú hölgy az egyik külső tanulmányi helyszínen önmagáról és céljáról így nyilatkozott:- Kovács Irén vagyok, 28 éves, 4 éve élek Budapesten. Eddig pénzügyi, közgazdasági vonalon tanultam és dolgoztam. Szeretném látni más megvilágításban egy cég működését. Előző munkahelyem egy bank volt, ott találkoztam a kommunikációs vonallal, ami felkeltette érdeklődésemet, s ezért döntöttem mellette.- Lőrincz Veronika vagyok, 27 éves, én is 4 éve élek Budapesten. Sokfajta képzettségem van már, de még egyikkel sem tudtam megfelelő pozícióra szert tenni. Kerestem egy olyan képzést, amelynek ismeretével nekem való munkahelyet tudok találni. Hozzátehetjük: Veronika esetében a nálunk töltött két hét alatt „kibújt a szög a zsákból”, s mi alkalmat adtunk neki, hogy kipróbálhassa másik szíve vágyát, az újságírást. A DJ- versenyről írt „pályaavató” riportja a 16. oldalon olvasható. Veronika és Irén Interjú egy hóemberrel Jártamban-keltemben betértem egy angyalföldi lakóházba, mert a nyitott kapun át megláttam, hogy odabent egy jól megtermett, szép hóember áll. A ház hóembere. Nem sietett elém, hiszen ha lettek volna is lábai, a hosszas álldigálásban rég lefagytak volna, de két szénfekete szemét hívogatóan meregette felém. A fején, ahogy az dukál, egy ütött- kopott piros lábas volt félrecsapva, az orrát, amint szokás, egy szál sárgarépa képezte, és a hóna alatt egy megviselt cirokseprűt szorongatott. Látszott rajta a teljes harci készültség. Csodák csodájára így szólt hozzám:- Uram, ha nem csalódom, ön olyan újságírófélének látszik. Megírná, hogy az önkormányzat nem támogatja eléggé a hóembereket? Már-már a számon volt: - Majd ha fagy! -, de belémfagyott a szó, s ehelyett ezt dadogtam:- Öntse ki előttem nyugodtan a szívét.- Úgy - ripakodott rám -, maga is a vesztemre tör. Ahhoz, hogy kiöntsem a szívem, egészben kell elolvadnom. Az pedig számomra a vég. Pocsolyává akar lezülleszteni?- Adja elő, mi a panasza!- Szeretnék hidegebb éghajlat alá költözni. Az örök hó és jég birodalmába. Zöldszámon bejelentettem. Ne kérdezze, hogyan. Nekem már az is egy kész tortúra volt.- Mit válaszoltak?- Elküldték melegebb éghajlat alá. Mondja, ez mások esetében is így szokás? De hát engem ilyennel szívatni?! Szerencsétlen sorsú család a miénk. Apámat tavaly lapátra tették. Anyám a tavasz áldozata lett. Húgom elindult volna az Északi-sarkra, de már az első sarkon visszafordult, mert ott rosszhírű nőkbe ütközött. Életet a hóembereknek!- Ne kiabáljon! Ismeri Madáchot? Ő írta a Tragédiában: „Minden, mi él, az egyenlő soká él, a százados fa, s az egynapos rovar.” A hóemberek az utóbbi kategóriába tartoznak. Még a közmondás is azt kérdi: „Hová lett a tavalyi hó?”- Mert mindent elsikkasztanak. Maga aztán tud életkedvet önteni egy hóemberbe! Na söprés innen! Huzza ki a seprőmet a hónom alól, s húzzon el vele!- Minek nekem ez a vacak? Tudja, hóra termett ember a magyar, a havat nem szívesen sepri el a háza elől. Na, remélem, még itt találom, ha legközelebb erre járok. De lehet, hogy időnként ideszólok. Megadná a mobilszámát? Távoztamban még láttam, hogy elsápad a méregtől. Ami egy hóembertől azért nem kis teljesítmény. (sas)
