XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-11-05 / 18. szám

14 2003. NOVEMBER 5.

Törvénymódosításra várnak a magándetektívek

Nem olyan romantikus munka ez, minta filmeken

175 éve, 1828-ban jelentek meg az egyik első hivatalos detektív, F. E. Vidocq emlékiratai. Ettől, vagy inkább Edgar Alan Poe: „A Morgue utcai kettős gyilkosság” című, 1841-ben megjelent könyvétől számítják a klasszikus detektívtörténet megjelenését. Poe teremtette meg Duóin lovagot, a klasszikusokat ismerő, rendkívül művelt, tudományokban is jártas, briliáns elméjű magánnyomozó figuráját Aztán jöttek a többiek, mint például Sherlock Holmes (Conan Doyle), Hercule Poirot (Agatha Christie) vagy Simon Templar (Charteris). Történeteiket azért szeretjük, mert az irodalom és a logikai játékok (mint a sakk és a barkochba) ötvözeteként inkább az ész játsz- sza a főszerepet és nem az erőszak.

HírnökA Pozsonyi úti iroda portálja

Talán kicsit irigyeljük is a könyvekből és főleg a belőlük készült filmekből ismert kedvenceinket romantikus életükért, kalandjaikért, kristálytiszta logikájukért, amellyel a legnehezebb talányokat is megfejtik. Legkésőbb a könyv utolsó oldalain vagy a film utolsó kockáin...- Mennyiben hasonlít, illetve különbözik a mai magánnyomozó munkája a nagy, de mégiscsak kitalált elődökétől? - kérdezem Bandula Lászlót, a Pozsonyi út elején található Poliscope Detektív Iroda igazgatójától.- Sokban hasonlít, sajnos a romantikában nem, de a sok munkával járó információszerzésben, a mozaikok logikai rendbeszedésében és a legvalószínűbb következtetés kialakításában igen. Sajnos még abban is különbözünk, hogy míg őket elfogadja a környezetük, munkájukat megbecsülik, nálunk ez a még meglehetősen új szakma küzd az elfogadtatásáért, a szakmai elismertségéért. Az 1998-as IV. törvény ugyan jórészt rendezte az addigi zavaros állapotokat. Gondoljunk bele, 1989-ben alakultak az első hazai magánnyomozó-irodák, amelyek közel tíz évig csak úgy „ösztönösen” működtek.- Önök mikor kezdték?-1995. február elején alapítottuk a céget a társammal, Barabás Gáborral, azóta is a kettőnké az iroda. Az egyik polgári titkosszolgálatnál eltöltött évtizedek után vágtunk bele az újba - és akkor már miért ne olyanba, amihez értünk. A kezdeti nehézségek után szép lassan beindult a verkli. Öt évvel ezelőtt jöttünk át a VII. kerületből ebbe a nagyobb és lényegesen jobban felszerelt irodába. A munkatársainkat a volt kollégák közül választottuk ki, így, ha nem is családi, de mindenképpen baráti a vállalkozásunk. Olyan emberekkel dolgozunk, akiknek már ismertük az emberi, szakmai kvalitásukat, megfelelnek a mi sajátos szempontjainknak és feladatainknak. Azzal hízeleghetünk magunknak, hogy mára már országosan ismert, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező céggé váltunk.- Több mint ezer magánszemély és az ötezer vagyonvédelmi cég jó része rendelkezik magán- nyomozói engedéllyel. Ennyien sem jelentenek konkurenciát?- Nem. Úgy gondoljuk, hogy vagyunk olyan jók, hogy ne kelljen félnünk. Van kialakult és bőséges megbízói körünk és a jól elvégzett munka a legjobb reklám, hozza az újabb megrendeléseket. Az interneten is ott vagyunk, s ha úgy látjuk, hogy egy-egy megoldott ügyünk a köz számára is tanulságul szolgálhat, az újságokban is közzétetetjük. Mint legutóbb, amikor felfedtük, hogy a szigorúan védett rendőri objekBarabás Gábor, a cég társtulajdonosa

tumból tűnnek el a legjobb kutyák, az ORFK dunakeszi kutya- kiképzőjéből. Véletlenül jutottunk a kínos ügy nyomára, amikor egy barátunknak szánt kutyát mi is ott akartunk kiképeztetni. Úgy látszik, a kutya túl jónak bizonyult, így aztán nyoma veszett. De nem a mi számunkra... Vagy ilyen volt az az ügy is, amikor egy internetes megkeresés után sikerült rendőrkézre juttatnunk egy nemzetközi szélhámost, aki azóta is ül, mint veréb a fán...-Az említett 1998-as törvény így fogalmaz: a magánnyomozó a megbízóval kötött szerződés értelmében adatokat gyűjthet, felvilágosításokat kérhet, igazolványa felmutatása mellett betekinthet azokba a hivatalos iratokba és nyilvántartásokba, amelyekbe a megbízója is betekinthetne. Tehát nem illeti meg több jog, mint az egyszerű állampolgárt. Ez nem valami hasonló dolog, mint „ gúzsba kötve táncolni ” ?-Valami olyasmi. S ehhez jön még a szigorú adminisztráció, naplóvezetés, rendszeres rendőri ellenőrzés, rengeteg más kötelezettség. Ezért egy olyan törvény- módosításra várunk, amitől élhetőbbé, legálisabbá, alkalmazha- tóbbá és ezáltal hatékonyabbá válhat a magánnyomozás. Ma

még azonban mint magánnyomozónak nincs több lehetőségem, mint önnek.- Akkor én mégis miért fordulok önökhöz?- Azért, mert a mi embereink olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, hogy mindig tudják „hova kell nyúlni”, tudják, hogy a szükséges információkat honnan lehet — legálisan - megszerezni. Persze az információk megszerzése önmagában nem elég, azokat megfelelő szempontok szerint csoportosítani, elemezni, értékelni kell, és a megfelelő következtetésekre kell jutni. Magánnyomozónak hívnak bennünket, de mi alapvetően problémamegoldónak tartjuk magunkat, legalábbis erősen erre törekszünk.- Azt hallottam, hogy önök bizonyos magánéleti problémákkal kapcsolatos nyomozások után gyakran összebékítik a feleket...- Ez is a problémák megoldására irányuló törekvéseinkkel van

összefüggésben. Hűtlenségi ügyekben, ha bebizonyosodik, akkor is úgy intézzük, hogy az az egyik félnek se fájjon jobban a kelleténél. Ahol láthatóan már nincs visszaút, mi csak a megszerzett információkkal tudunk segíteni, esetleg tanácsokat tudunk adni. De a döntés mindig a megbízó kezében van. Ha nem találunk semmit a hűtlenség bizonyítására, akkor azt közöljük a megbízóval. Van, aki megnyugszik, ennek mi is jobban örülünk, de aki betegesen féltékeny, az lehet, hogy ezután inkább ránk haragszik.- A megegyezésre törekvés érvényes az adósságkezelési ügyekben is?- Mindenképpen. Nézze, mi szigorúan törvényes keretek között dolgozunk, nem engedhetjük meg magunknak a legkisebb erőszakot sem. Inkább olyan információkat igyekszünk gyűjteni, amelyekkel elősegíthetjük az ügy békés megoldását. Sokan nem azért nem adják meg a tartozásukat, mert nincs pénzük, hanem úgy gondolják, miért, akkor mi van, ha nem fizetek? Ez sajnos erősödő társadalmi jelenség. Nekünk olyan kártyákat kell kiterítenünk az adós előtt, amitől belátja, tényleg ideje lesz már fizetni. Fontos, hogy hatósági közbeavatkozás nélkül segítsük elő a felek megegyezését. Per nélkül, hiszen úgy mindkettőjüknek jobb. Szeretjük az okos adósokat, mert velük mindezt könnyebb megértetni. Az „izomból” ostoba embereknél ez nehezebb, ő azt sem érti meg, hogy vesztésre áll. Állandó napi kapcsolatban állunk egy ügyvédi irodával, akik abban segítenek bennünket, hogy az ügy megoldására vonatkozó javaslatunk jogilag is megalapozott legyen.-Az utóbbi időben az üzleti információszerzés egyre inkább meghaladja a többi magánnyomozói tevékenység volumenét...- Ez így van. Mert miből lehet a legnagyobb gond? Ha egy nagyobb üzletkötésre készülve nem ismerjük eléggé a másik felet. Pedig kevesebbe kerül megbizonyosodni arról, hogy biztonságos-e a leendő partner, mint esetleg milliókért szerezni rossz tapasztalatokat.- Ha egy tulajdonos vezetőt keres a cég élére és mondjuk tízen jelentkeznek, tudnak neki segíteni a kiválasztásban?- Természetesen. A hagyományos információszerzés mellett néhány éve alkalmazzuk a poligraphot, vagyis a hazugság- vizsgálót is. A készülék a különböző reakciókat méri, rögzíti, amelyeket aztán szakember elemez. A jelentkező beleegyezésével egy olyan kérdéssoron megyünk végig, amely 97 százalékos biztonsággal képes kiszűrni az alkalmatlanokat. Ráadásul úgy, hogy a jelölt előzetesen megismerkedhet a kérdésekkel, tehát nem éri meglepetés.-A szakmai kamara és a detek- tívszövetség évek óta harcol a lehetőségeik bővítéséért. Cél az, hogy közelítsenek az Egyesült Államok gyakorlatához, igaz, hogy ott az első magánnyomozói irodát még 1852-ben alapította a legendás Allan Pinkerton. A kis magán- vállalkozásból kifejlődött Pinkerton ’s Inc. ma már több mint egy- milliárd dolláros forgalmat bonyolít le évente.- Többször jártunk Amerikában, kapcsolatba kerültünk az ottani kollégákkal. Ők hozzáférhetnek minden fontos nyilvántartáshoz, nem is akármilyenekhez. Kiváló a kapcsolatuk a rendőrséggel, mert ott mindkét fél tudja, hogy egy oldalon állnak. Az amerikai magánnyomozókat köti a titoktartás, akár az ügyvédeket. A mi érdekvédőink is ezt szeretnék elérni. Ezenkívül nálunk az egyik legnagyobb gond, hogy a törvény

nem biztosít semmiféle védelmet a magánnyomozónak. Adva van egy probléma és mi a megbízás alapján igyekszünk - minden szabályt betartva - eredményre jutni. Ám ott van az „ellenérdekelt” fél is, aki, ha olyan, hogy képtelen veszíteni, esetleg perlési paranoiában szenved, akkor feljelent. Ha az adott per tárgyában a büntetési tétel 3 évnél is több lehet, a hatóság mérlegelés nélkül visszavonja az igazolványunkat. Úgy tűnik, Magyarországon mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, kivéve a magánnyomozót. Pereltek már minket is a személyes szabadság korlátozásáért. Ez a legkönnyebb, mert lényegében az is annak minősül, ha mondjuk én a WC előtt álló sorban maga elé lépek. A mi ügyünk lényege az volt, hogy egy mindenféle bírósági ítélettel az anyának ítélt gyermeket a volt férj nem adott vissza. Mi egy olyan helyzetet teremtettünk, hogy az anya kivehesse gyermekét a férj kocsijából, mi pedig azért voltunk ott, hogy a férj ne bántalmazhassa. Tulajdonképpen az anya személyi védelmét biztosítottuk, de a férj a személyes szabadságának korlátozása miatt perelt. A végén persze felmentettek bennünket, de három évig nem volt igazolványunk. Szerencsére a munkatársainknak volt, így átvészeltük a három évet...- Milyen a kapcsolatuk a rendőrséggel?- Nekünk jó, nekik kevésbé. Pedig igyekszünk segíteni a munkájukat, ha olyan ügybe botlunk, aminek bűnügyi vonatkozásai vannak, az információkat aktába gyűjtjük, letesszük az asztalukra. Amikor már csak az ő eszközeikkel lehet továbblépni, megfelelően intézni. Nem mondhatnám, hogy mindig örülnek neki...- Igaz, hogy önök a fizetendő tarifánál figyelembe veszik a megbízó anyagi helyzetét? Ennyire érzékenyek szociálisan ?- Elég nagy empátiával rendelkezünk, hiszen nekünk is van családunk, át tudjuk érezni a bajt, s ha tudunk, segítünk. Elég sok munkát elvégeztünk már csak úgy, grátisz. Mert inkább a történet fogott meg bennünket, de láttuk, hogy az illető nem igazán tudna fizetni. Persze, ahol lehet, meg- kéijük az árat, ennek az irodának, az infrastruktúrának a fenntartása sem két fillér. Meg aztán nekünk, a munkatársainknak és a családjainknak is élni kell valamiből...

Török J. Tibor