XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-10-22 / 17. szám

Hírnök fiz idősek családtagnak tekintik őket 4 I 2003. OKTÓBER 22. ____________ H ázhoz jönnek a gondozók gyre több idős ember él a ke­rületünkben. Sokuknak egy­általán nincs élő hozzátartozója, mások rokonai a város másik fe­lén vagy éppen vidéken élnek. Szerencsés esetben a közelben vannak, de gyereket nevelnek, dolgoznak, alig van idejük és le­hetőségük arra, hogy a napi teen­dők ellátásában segítsenek. Már­pedig az idősek számára éppen ezek jelentenek olykor megoldha­tatlan gondot. Az sem ritka, hogy fiatal korban rokkan meg valaki annyira, hogy képtelen ellátni ma­gát, naponta főzni, bevásárolni, takarítani, orvoshoz menni, gyógyszert kiváltani. Vannak fo­gyatékkal élők, akik úgyszintén gondoskodást igényelnek. Szerencsére vannak olyanok, akik mások segítségét tekintik hi­vatásuknak. A gondozónők - sőt elvétve már egy-két férfi is - arra tették fel az életüket, hogy leve­gyék a terheket az idősek és bete­gek válláról. Ők azok, akiknek ér­kezését nap mint nap annyira vár­ják a gondozottak. Akiknek el­mondják apró örömeiket, bánata­ikat. Es akiktől a fizikai segítsé­gen kívül megértést és jó szót is kapnak. Az önkormányzat szoci­ális osztályának a kerület külön­böző részein négy gondozási köz­pontja működik. Az otthoni gondozást mindig a területileg illetékes központ mun­- Általában mihez kémek segít­séget az idősek?- Ez változó. Van olyan, akinek a fürdésben, hajmosásban kell se­gíteni. A gondozottak jó részének házhoz szállítják az ebédet, de a tálalás, melegítés és olykor az ete­tés már a gondozó feladata. Sok­szor ők intézik a hivatalos ügye­ket. Felíratják a receptet és érte mennek, orvoshoz kísérik a gon­dozottat, feladják a csekkeiket a postán. És ami nagyon fontos: tartják a kapcsolatot a gondozott családjával. A gondozottak 80 százaléka nő. Egyrészt azért, mert ők általában hosszabb életűek, másrészt, mert a férfiak sokszor nem szívesen kémek segítséget. A tizenöt gondozónő mind­egyike napi hat-hét ellátott­nak segít. Van, akihez hetente csak egyszer mennek, de olyan is akad, akit napjában többször is felkeresnek. Ha valakinek romlik az állapota, gyakrabban látogat­ják, ha pedig - szerencsére erre is sok példa van - javul, akkor a gon­dozott kevesebb segítséget kér.-A kerületnek ez talán a legsze­gényebb része. Ez mennyire befo­lyásolja a gondozók munkáját?- Valóban, sok idős ember él szoba-konyhás, komfort nélküli lakásban. Nem egy helyen vizet kell melegíteni a fürdéshez. Jó né­hány lakásban szénnel fűtenek. Van, ahol reggel azzal kezd a gon­Völgyesi Attila az egyik gondozóijának beszerzi a gyógyszereit katársai látják el. Mi most két köz­pontba látogattunk el, hogy köze­lebbről is megismerkedjünk a gondozók áldozatos munkájával. A Zsinór utcai II. Számú Gondo­zási Központ vezetője, Bocsányi- né Kovács Zsuzsa hangsúlyozza: a gondozók abban is segítik az időseket, hogy ne épüljenek le. A céljuk nem az, hogy mindent megcsináljanak helyettük, hanem hogy ott segítsenek, ahol kell. Hogy a gondozó pontosan fel tud­ja mérni, meddig terjedjen a segít­ség, ahhoz kell némi tapasztalat. Itt ebben sincs hiány, hiszen min­den gondozó szakképzett, és sokan már tíz-tizenöt éve dolgoz­nak ebben a jól összeszokott csa­patban. dozónő, hogy begyújt. Sőt előfor­dul, hogy nem lehet megoldani a fűtést. Szerencsére az ilyen idő­seknek nem kell otthon fagyos- kodniuk: az önkormányzat gon­dozóháza a téli hónapokra befo­gadja őket.- A gondozónők csak hétköz­nap dolgoznak. Bizonyára van­nak idős emberek, akik az esti órákban vagy a hétvégeken is se­gítségre szorulnak.- Ez valóban nagy gond, főleg azoknál, akiknek nincsenek hoz­zátartozóik. Az esti és a hétvégi ellátást tiszteletdíjasokkal látjuk el, akik gyakran a gondozottaink szomszédai vagy legalábbis a kö­zelben laknak. Csakhogy a maxi­málisan adható havi négyezer fo­rintért ezt a munkát már egyre ke­vesebben vállalják. Egyre több az ágyhoz kötött beteg, akik egész napi gondozást igényelnének. Számukra az ápolási otthon lenne a megoldás, de ezeket ők nem tud­ják megfizetni. Annak viszont nagyon örü­lünk, hogy sikerült beindítani a könyv házhoz szállítását. Az idő­sek megjelölik, milyen témájú könyvet olvasnának szívesen, a gépkocsivezetőnk pedig kéthe­tente a könyvtárból beszerzi és házhoz szállítja a kért műveket. Ez nemcsak egy lehetőség: a gon­dozottaink tényleg élnek vele, mégpedig meglepően sokan. Ezután elkísértünk az egyik gondozónőt, Völgyesi Attiláné Kamillát egy szokásos napi „kör­útra”. Ma is, mint mindig, dr. Keszey Józsefnénál kezdi a napot. Útközben megtudom, hogy őt öt éve gondozza, és most már napon­ta kétszer kell mennie. Mili néni agyvérzése után a fél oldalára megbénult, ráadásul inzulinos cu­korbeteg. Szerencsére van család­ja, de a fiatalok dolgoznak, így csak este tudnak jönni. Már itt is vagyunk a Váci úti házban. Ka­milla a kapucsengővel jelzi, hogy megjött. A 85 éves Mili nénin látszik, hogy nagy örömmel fogadja Ka­millát, és ennek hangot is ad. - Nem is tudom, mit csinálnék nél­küle - mondja. - Minden reggel alig várom, hogy forduljon a kulcs a zárban. Akkor már tudom, hogy jön, megfürdet, megfőzi a kávét, megpirítja a zsemlét és elém teszi a reggelit. Aztán beágyaz, elmo­sogat. És ezenkívül még sok min­dent csinál, amivel segít. Aztán a 96 éves Kolonics Juli nénihez indulunk az Angyalföldi utcába. Nem kap nyugdíjat, az ön- kormányzat segíti. Számára min­den ellátás teljesen ingyenes. Ré­gebben heti két alkalommal kel­lett menni hozzá, de most már na­pi ellátásra van szüksége. Neki nincs fürdőszobája, Kamilla la­vórban melegít vizet a fürdéshez. - Juli néni sokáig nem engedte, hogy a fürdésben segítsek neki - magyarázza -, de most már maga kéri ezt. Juli néni örömmel emlék­szik arra, hogy a 95. születésnap­ján meglátogatta őt a gondozási központ vezetője és a körzet ön- kormányzati képviselője. A ztán ismét a Váci út követke­zik: a 94 éves Sári nénit he­tente kétszer fürdetni kill. Erzsi néni is csak fürdetést kéf. Vannak ugyan gyermekei, de előttük szé­gyell levetkőzni. Varsányi Béláné Julcsi nénit egy ismerőse segíti, Kamilla heti két alkalommal be­vásárol a számára. Közben elme­séli, hogy nemrégiben még rend­szeresen járt egy asszonyhoz, aki alig múlt negyven, de tizenhárom éve stroke-ot kapott, és most ma­gatehetetlen. Őt naponta kellett tisztába tenni és ebédeltetni. Most, hogy ez már nem fér az ide­jébe, a kolléganője vette gondo­zásba, akárcsak a szklerózis mul­tiplexben szenvedő, kerekes szé­kes fiatalasszonyt. A4 Takács Judit Ági néni eltört kezét gyógyítgatja A segítés mellett mindenütt jut egy kis idő beszélgetésre is. Lassan délután van, Kamilla sza­lad a boltba, hogy Juli néninek fel­vigye amit vásárolt. Hazafelé - most már munkaidőn kívül - né­mi sorállás a postán az egyik gon­dozottja csekkjeivel. Közben megtudom, hogy maga is három- gyerekes családanya, igaz, már felnőttek a gyerekei, és van egy négyéves kisunokája is. Valami­kor kórházban dolgozott, de a csa­lád mellett sok volt a három mű­szak. Ezt a munkát nagyon szere­ti. - Olyan vagyok a gondozotta­mnak, mint egy családtag. Nem szerepel ugyan a munkaköri le­írásban, de én a lelki gondozást is nagyon fontosnak találom - fog­lalja össze a gondozói munkáról alkotott véleményét. Az újlipótvárosi IV. Számú Gondozási Központ a Balzac ut­cában működik. Bácsi Lászlóné, a központ vezetője fontosnak tart­ja, hogy a gondozottak száma je­lentősen megnőtt az utóbbi évek­ben. Amikor 1990-ben idekerült, még csak 130 ellátottjuk volt, ma 350 fölött van ez a szám. Sok az olyan gondozott, aki előbb a klub­ba járt rendszeresen, aztán rosz- szabbodott az állapota, és most házi gondozást igényel, nem rit­ka, hogy bizonyos idő elteltével ismét tudják látogatni a klubot. Merthogy a gondozói segítség ké­pes arra, hogy a beteg teljesen fel­épüljön, újra megtanuljon előbb a lakásban sétálni, aztán az utcán járni.- Hogyan oszlik meg a gondo­zottak életkora?-A legidősebb 99 éves, a legfi­atalabb pedig egy szklerózis mul­tiplexes férfi, mindössze 43 éves. A gondozottak 70 százaléka telje­sen egyedülálló. Az sem ritka, hogy valakinek van családja, de megromlott a kapcsolatuk. Elő­fordult, hogy a gondozó segítsé­gével sikerült helyreállítani a vi­szonyt. A tizennégy szakképzett gondozó között egy férfi is akad. Ez egy olyan hivatás, amihez sok empátia is kell.- Ezen a környéken az átlagos­nál jobb körülmények között élnek az emberek.-Azért itt semjómódú minden­ki. Az igaz, hogy sok idős ember- , nek van szép, összkomfortos la­kása. Néha szabadkoznak is emi­att, hangsúlyozva, hogy megdol­goztak érte. Tudom, hogy tényleg így van. Több olyan idős van itt, akit nagyon megviselt az élet. So­kan átélték a holokausztot, ők másféle törődést igényelnek. Elő­fordul, hogy eleinte tartanak a se­gítő kéztől is, de aztán később megnyílnak, és beszélnek arról, ami a szívüket nyomja. Nagyon rosszul esik nekik, hogy nem tudják tartani a régi életszínvonalukat. Idős korban minden drágább. Nem elég, hogy egy nyugdíjból kell kifizetni a ma­gas rezsit, sokféle olyan segítség­re van szükség, ami mind pénzbe kerül. Nagy lelki teher az is, hogy sok, számukra fontos dolgot már nem tudnak elvégezni. Még a vi­ráglocsolást is a gondozóra kell bízniuk.- Testileg is, lelkileg is fárasztó a gondozói munka. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a rájuk nehezedő terheket elviseljék?- A gondozóink többsége harmincas-negyvenes. Ez egy- műszakos munka, nem titok, hogy családanya ezért vállalja. De azért nagyon bele lehet fárad­ni. Ennek a megelőzésére szer­vezzük a kiégés elleni tréninge­ket. És arra is nagyon figyelünk, hogy a gondozók egyben vehes­sék ki a szabadságukat, hogy jól ki tudják magukat pihenni. Ré­gebben nem mertek hosszabb idő­re elmenni, mert lelkifurdalásuk volt amiatt, hogy másra kellett bízniuk a gondozottjaikat. Most megszerveztük az állandó helyet­tesítést, és ezt a gondozottak is el­fogadják. A XIII. kerületben bizton­ságban érezhetik magukat az idősek, mert az önkormányzat becsüli ezt a területet és jó feltételeket biztosít a munkánk­hoz. Takács Judit gondozónő, aki­nek két főiskolás lánya van, Gaz­dagrétről jár ide. Már tizedik éve végzi ezt a szép, de kemény munkát. Acélszerkezeti techni­kusi végzettséggel húsz évig dolgozott egy tervezőirodában. Amikor a rendszerváltozás után megszűnt a munkahelye, tudato­san keresett olyan foglalkozást, amivel segíthet. Nem minden előzmény nélkül, hiszen munka mellett évek óta vállalta súlyos betegek önkéntes gondozását. Most egy másfél éves felsőfokú szociális gondozó és szervezői tanfolyamot végez, ami arra is képesíti, hogy va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom