XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-02-14 / 3. szám

A TARTALOMBÓL ■ Itt a bevallási szezon 2. oldal ■ Mi volt a Kerületi Civil Napon? 3. oldal I Részletes ismertetés az okmányirodáról 4. oldal II Beleszóltak környezetük jövőjébe 5. oldal I ■ Parlamenti pártok E(i-tájékoztatája 6. oldal |l Rosszcsontok a láthatáron 8. oldal I ■ Rendőrségi esetek 10. oldal ■ Interjú egy hóemberrel 10. oldal „Házastársaknak nyilvánítom önöket99 Van egy mondás, amely szerint három iga­zán jelentős dátum van az életünkben. Ezek j közül az egyik az a nap, amikor kimondjuk a j boldogító igent. Igaz, hogy némelyikünknek i több ilyen nap is adatik. Merthogy emberek | vagyunk, tévedhetünk. De akár így, akár úgy, I ha már rászánjuk magunkat, meg kell adni a j módját. Ha megengedhetjük magunknak, j csaphatunk világraszóló lakodalmat, ha nem, | akkor marad a szerény kézfogó. Az első feladatunk mindenképpen az, | hogy megfelelő házasságkötő termet talál- i junk. Olyat, ahová bátran meghívhatjuk akár ; régen látott barátainkat, osztálytársainkat, de ; még a főnökünket is. A polgármesteri hivatal új épületének oldalában szeptemberben át­adott terem kielégít minden ilyen igényt. ■ Nem hivalkodó, inkább egyszerű és barátsá- I gos. Bent kellemes, halk zene szól, az abla­kából pedig - ha éppen nem a házasulandók- I ra figyelünk - egy szép sziklakertben gyö- i nyörködhetünk. 1 '"*• Folytatás a 7. oldalon Február 8-án nyilvánította Schmidt Józsefné anyakönyvvezető házastársaknak Barta Erikát és Szondi Lászlót a kerületi új házassságkötó' teremben A 38 éves Bencsik Andrásáé Mariann vég­zettségét tekintve fel­nőttszakápoló, jelenleg a Szabolcs utcai Országos Gyógyintézati Központ gégészeti ambulanciáján asz- szisztensnő, és nem mellesleg négygyermekes édesanya. Férjé­vel tizennégy éve házasodtak össze, és amikor kislányuk, Anna egyéves volt, Rákospalotáról, la­káspályázat révén költöztek át kerületünkbe, immár 12 éve. Az­tán szépen gyarapodott a család, ami ugye nagy öröm, a gond az, hogy így viszont hatan laknak az Üteg utcai, mindössze 28 m2 alapterületű lakásban. És bizony a négy gyerek felnevelése mellett a nővéri fizetésből és férje autó­vezetői, illetve jelenleg darus fi­zetéséből nem igazán lehet saját lakásra gyűjteni. Ezért más meg­oldáson gondolkodtak, aztán se­gítséget kértek és kaptak.- A gyerekei mekkorák? - kér­dezem Bencsik Andrásnét mun­kahelyén ebédidőben.-Anna már 13 éves, Andrisom hét, ők már iskolások, Péter öt lesz, Gábor ez év elején volt há­rom - sorolja büszkén Mariann.- Milyen körülmények között élnek ilyen parányi helyen ?- Egy gyerekkel szuper volt az egy szoba-konyhás lakás. A konyha végében van egy ülőkád, függönnyel leválasztva, hogy minden centire elféljen. Ha ki­nyitjuk az ágyat a szobában, ak­kor gyakorlatilag egyenesen be- ugrunk az ágyba. Amikor ide Bencsikék bánata és boldogsága Nem könnyű négy gyerekkel boldogulni költöztünk, készítettünk egy ga­lériát, mi laktunk fönn, Anna pe­dig lent, amíg kicsi volt. Mára már föltuszkoltunk két íróasztalt. Most, hogy tavaly ősszel Andris is iskolás lett, neki is kellett egy asztal, ahol tanulhat. Fájó pon­tom, hogy WC-re ki kell járni, mert télen néha, amikor nagy hi­deg van, lefagy a vízvezeték is. Péter egy vesével született - pa­naszolja tovább Mariann ezért úgymond óvni kell még a széltől is, nehogy megfázzon. Andris­nak pedig tavaly télen volt egy nagyon komoly vesemedence- gyulladása, amihez szerintem a kinti vécézés is hozzájárult. Ösz- szességében a lakás sem szép látvány, hiába ta­karítok. 12 éve festetni sem tu­dunk, mert na­gyon zsúfolt, nincs hová kipa­kolni, ezenkívül a festés ideje alatt nem is tudnánk hova menni. — Milyen lehe­tőségeket vettek számba, amikor nagyobb lakás­ról gondolkod­tak?- Először egy Bokréta utcai házban próbáltunk megpályázni egy lakást, de mivel én négy évig otthon voltam gyesen a két ki­sebbikkel, tartozásunk volt. Ki­csit elmaradtunk a lakbérfizetés­sel, amit egyáltalán nem szégyel- lek. Ez volt az egyik oka, hogy nem feleltünk meg a pályázati feltételeknek. A másik pedig, nem tudtuk felvállalni, hogy csak a bérleti díjra havi 30-40 ezer fo­rintot fizessünk ki. Aztán megpá­lyáztunk egy másikat azok közül, melyeket a Bokréta utcába költö­zők leadtak, de ekkor sem jár­tunk sikerrel a tartozás miatt, mert időközben hiába egyenlítet­tűk ki, öt évre visszamenőleg nem lehet adóság lakbérügyben, nekünk pedig öt éven belül volt.- Végül mikor csillant fel elő­ször a remény, hogy mégis csak lehet valamilyen megoldást ta­lálni?- Beszéltem a gondjaimról Szűcs Péter XIII. kerületi képvi­selőnek, meghívtam magunkhoz, nézze meg, milyen embertelen körülmények között élünk négy gyerekkel. Múlt év októberében el is jött, s bár konkrétan semmit nem ígért, december közepén megkaptuk az értesítést a 66 m2- es, kétszobás, fürdőszobás Ró­zsafa utcai lakáskiutalásról. Ezért nagyon hálás vagyok a kerületnek, az önkormány­zatnak, de fő­leg életem vé­géig, a képvi­selő úrnak. — Gondo­lom volt nagy öröm...- Természe­tesen, bár mi­után megnéz­tem a felaján­lott lakást, az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Ugyanis nagyon rossz ál­lapotban volt: az ajtók, ablakok nem zártak, az üveg kitörve, a villanyve­zeték miatt a fal kb. öt méteren ki volt vésve, az áram nem volt bekötve, a moso­gató ki lett szerelve, és a vízveze­tékrendszert is helyre kellett hoz­ni. A fürdőszobában a fa WC-tar- tályból ömlött a víz, végig le a falon. Az egyik szobában a par­ketta 3—4 m2-en föl volt szedve. Nem akarok panaszkodni, mert nekünk tökéletesen megfelel ez a lakás, de a fűtéssel is gond volt. A nagyobbik szobában - ami ak­kora, mint a jelenlegi lakásunk - volt ugyan egy konvektor, de nem működött. A másik szobá­ban viszont soha nem is volt fű­tőtest, mert ott konvektorral nem oldható meg. Azt pedig nem vál­lalhattam négy gyerekkel - akik közül egy vesebeteg -, hogy fű- tetlen lakásba költözzünk télvíz idején.- A felújításra nem vehettek igénybe valamilyen támogatást?- A Vagyonkezelő Rt.-től vár­tunk és kaptunk segítséget. ígé­retet kaptam arra, hogy a közel­jövőben lakhatóvá teszik a la­kást, és nagyon hálásak vagyunk, mert az ígéretet hihetetlenül rö­vid időn belül teljesítették is. Ne­künk csak a festést-mázolást kell vállalni. így hamarosan beköltö­zünk, és életünkben először vég­re mindannyian kinyújtózha­tunk... Szoboszlai Éva Bencsik András és felesége együtt festik ki a Rózsafa utcai új lakásukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom