XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-08-06 / 13. szám

-Hírnök 2003. AUGUSZTUS 6. I |9| fiz „flrqny Katedrái" Márti nénire még fontos feladatok varnak Okosan kell szeretni a hátrányos helyzetű gyereket Marinka Istvánná A nyári szünet nem csak a gyerekek, hanem a pedagó­gusok számára is a pihenés, a feltöltődés időszaka. Marin­ka Istvánná - vagy ahogy a ki­csik nevezik: Márti néni - is fellélegezhet pár hétre, hogy aztán újult erővel lásson neki a következő tanév várhatóan nem könnyű feladatainak. A * Szent László Általános Iskola igazgatóhelyettese - akit az idei Pedagógusnap alkalmá­ból Arany Katedra emlékpla­kettel tüntetett ki az oktatási miniszter - februárban még úgy készült, hogy ez lesz az utolsó aktív tanéve. Később derült ki, hogy az isko­la jövőre várható megszűnése mi­att még két évig mindenképpen számítanak a munkájára. A követ­kező tanévben ugyanis a Csata ut­cai iskola tagintézményeként mű­ködnek majd, és mivel Kalló Istvánná igazgató nyugdíjba vo­nult, rá várnak most a tagintéz­mény-vezetői teendők. Meghány­ta-vetette a dolgot, és persze meg­kérdezte az otthoniakat is, aztán döntött: nem hagyja cserben a gyerekeket és tanártársait. Harminchárom éve tanít, ebből huszonegyet „húzott le” a kerület­ben. Csepelen született, itt is érett­ségizett, a tanítói pályát mégis egy vidéki kisközségben kezdte. Ti­zenkilenc évesen férjhez ment egy mérnök-katonatiszthez, és mint jó feleség, követte őt egy, a Bükk fennsíkon levő 1800 lelkes szép kis községbe, Tardonára. Húszéves volt, amikor megszüle­tett a nagyobbik fia. Ezután képe­sítés nélküli tanítóként dolgozott egy ideig, majd Miskolcra került, ahol állami gondozottakat tanított a Gyermekváros általános iskolá­jában, miközben levelezőn elvé­gezte a sárospataki Comenius Ta­nárképző Főiskolát. Nem sokkal később a férjét Bu­dapestre helyezték. A XIII. kerü­letben kaptak lakást. Először a Thälmann utcai iskola korrekciós első osztályát bízták rá, egy év után átkerült a „másik Thälmann- ba”, majd 1981-ben az akkor újonnan nyílt Országbíró utcába. Itt csupa kezdő pedagógus között már nagy tapasztalatának számí­tott. Ő lett a szakmai munkakö­zösség vezetője, fiatal kollégái rendszeresen ott ültek az óráin, hogy tanuljanak. Aztán új igazga­tó került az iskola élére, neki nem sikerült megtalálnia a hangot ta­nártársaival. Akkor egyidejűleg 23 pedagógus távozott az iskolá­ból. Négyéves kitérő következett a VII. kerületbe, az Alsóerdősor utcai ének-zenei általánosba, majd mikor - éppen tizenöt évvel ezelőtt - régi kolléganője, Kallóné lett az igazgató a Szent László utcában, őt helyettesnek hívta.-Aki úgy tud és úgy szeret taní­tani, mint ön, annak nem terhes ez a sokszor hivatalnoki, szakmai irányítói munka ?- Nagyon hiányzik a tanítás. Remélem, hogy egyszer még lesz rá lehetőségem, és nem csak nyolc órában. A legszebb éveim voltak, amikor elsősöket taníthattam. Az nagy kihívás. Akkor kell letenni az alapokat, megszerettetni a ta­nulást, megtanítani a figyelemre, felkelteni és ébren tartani a gye­rek érdeklődését. Az elsős tanító­nak meghatározó szerepe van. Szeptembertől december közepé­ig az ember lead öt-hat kilót, de aztán jön másfél csodálatos év. Ha belegondolok, sohasem én keres­tem a vezetői feladatokat, vala­hogy mindig azok találtak meg engem. Talán azért, mert jól meg tudom értetni magam nem csak a gyerekekkel, hanem tanártársa­immal és a szülőkkel is.-Ebben az iskolában ez nem le­het könnyű, hiszen köztudott, hogy sok hátrányos helyzetű tanuló is jár ide.- Nagyon fontos, hogy teljes embernek fogadjunk el minden gyereket, és értsük, mit miért tesz­nek. Másképp kellett megértenem a falusi gyerekeket és másképp a gyermekvárosiakat. Ebben a ke­rületben négy iskolában tanítot­tam, és mondhatom, hogy más­képp kell foglalkozni a kertvárosi gyerekekkel, mint az ide járókkal. A falusi gyerekek könnyen tanít­hatók, mert őszinte kíváncsiság és érdeklődés van bennük. Miskol­con az volt a legnagyobb próbaté­tel, hogyan tudunk 150 gyereket okosan szeretni, bár anyjukat, ap­jukat nem tudjuk pótolni. Ott nemcsak írást és olvasást, de élet­stílust is tanítani kellett.- Ide számos nehéz sorsú csa­lád gyereke jár. Vannak köztük ro­mák és nem romák egyaránt. Ren­geteg a csonka család. Sokan 27-35 négyzetméteres dohos, vi­zes szükséglakásokban élnek, amelyekben nincs mellékhelyi­ség, legfeljebb csak egy falikút. Nem 21. századi körülmények ezek. Megbicsaklott életű embe­rek, akiknek lehet, hogy önhibá­jukon kívül, lehet, hogy valami­lyen káros szenvedély miatt alig van jövedelmük. Iskolázottság­ban is nagyon különbözőek a szü­lők. Járnak ide egyetemi végzett­ségű és analfabéta szülők gyere­kei egyaránt.- Itt csakis differenciáltan lehet tanítani, nem követelhetünk min­den gyerektől egyforma tudást. Ez azt jelenti, hogy egy órán belül mást kell adnom az egyik gyerek­nek, mint a másiknak. És mindezt úgy, hogy a maga szintjén mind­egyik fejlődni tudjon. Nem állí­tom, hogy ez minden órán sikerül, de erre kell törekedni. Az olvasás­tudás alapvető dolog. Enélkül a felső tagozatban még egy matek­szabállyal sem tud boldogulni a gyerek. Ezért mi a negyedik osz­tály végén le szoktuk vizsgáztatni a tanulókat magyarból.- Ők örömmel készülnek erre a megméretésre, a tanítók pedig még ötödik-hatodikban is korre­petálhatják a lemaradókat. Sok a beszédhibás is, velük a fejlesztő pedagógus és a logopédus foglal­kozik. A felzárkózáshoz sokszor több évre van szükség, és a jó eredményhez nagyon kell ismerni a gyerekeket. Ami pedig a roma és a nem roma gyerekek kapcso­latát illeti, nem állítom, hogy egy­általán nincsenek konfliktusok, az viszont nem fordul elő, hogy valakit azért nem fogadnak be a társai, mert cigány. A kerületnek ebben a részében különben is megszokott az együttélés. Ezt az értelmiségi szülők is természetes­nek veszik.- 1994-ben „Az év pedagógu­sa ” volt, most pedig az Arany Ka­tedra emlékplakettel ismerték el azt, hogy kiemelten foglalkozik a hátrányos helyzetű gyerekekkel, és tíz évig vezette az alsó tagoza­tosok erdei iskoláját. Az indoklás­ban az is szerepel, hogy nagy ré­sze van abban, hogy az iskola az idén megkapta a minőségbiztosí­tási tanúsítványt.- Egyedül nem szerezhettem volna meg egy ilyen kitüntetést. Ehhez egy közösség kell, még­hozzá egy olyan jó tanári közös­ség, amely ilyen nehéz feltételek mellett is szinte változatlanul együtt maradt tizenöt éven ke­resztül. Abból is érzem a kollégá­im bizalmát, hogy sokszor fordul­nak hozzám tanácsért. Mi, peda­gógusok az igazi kitüntetést a mindennapokban kapjuk meg, amikor a gyerekek mosolyognak, amikor őszintén beszélnek hoz­zánk, amikor megdicsérik a ru­hánkat, észreveszik, hogy fod­rásznál voltunk. Nagyon nyitot­tak és szeretetéhesek. Mondha­tom, hogy mindent el lehet velük érni, ha okosan szeretjük őket.- Most, amikor beszélgetünk, még van hátra pár hét a szünet­ből. Mivel tölti?- Olvasásra tanév közben ke­vés az idő, igyekszem most pótol­ni. A férjem a Szigeti György Mű­szaki Szakközépiskolában tanít, így most neki is több a szabadide­je. Tegnap elmentünk Vácra és egy jót fagylaltoztunk. A jövő hé­ten „családi hétvégénk” lesz: ott lesz mind a két fiúnk. Az időseb­bik már nős, a menyem is pedagó­gus. Aztán egy hétre Pálházára megyünk a férjemmel. Augusz­tusban lakásfelújítást tervezünk. De akkor már minden szerdán itt leszek az iskolában. Fel kell ké­szülnöm a tanévre. Tagintéz­mény-vezetőként új kihívások is várnak rám, de egy ilyen kipró­bált, összetartó tantestülettel re­mélhetőleg sikerrel veszünk min­den akadályt. A Magyar Köztársaság gyer­mek-, ifjúsági és sportminisztere, Gyurcsány Ferenc oklevéllel és ELIGE VITAM-díjjal jutalmazta a Hollán Ernő utcában működő Drogprevenciós Alapítványt. Geist Gáborral, az alapítvány munkatársával tevékenységükről beszélgettünk.- Miért kaptátok a díjat ?- Ahogy az oklevélen is szere­pel: az intravénás kábítószer-fo­gyasztók érdekében végzett elkö­telezett ártalomcsökkentő tevé­kenységért. Alapítványunknak je­lentős szerepe van abban, hogy az ártalomcsökkentő szemlélet, a tűcsereprogram meghonosodjon Magyarországon. Ez annyit je­lent, hogy folyamatos kapcsolat­ban vagyunk intravénás kábító­szer-használókkal és számukra steril fecskendőt, vitaminokat, ta­nácsadást, orvosi segítségnyújtást biztosítunk, annak érdekében, hogy például a közös tűhasználat következtében súlyos fertőző be­tegségeket (hepatitis, HÍV) ne kapjanak. A használt fecskendő­ket begyűjtjük és megsemmisíté­sükről gondoskodunk. Előfor­dult, hogy a tűcsere miatt az a ne­gatív kritika ért minket, hogy ez­zel a kábítószer-használatot tá­mogatjuk, pedig éppen ellenkező­leg, azon vagyunk, hogy a hoz­zánk járókat, amikor erre ők is ké­szen állnak, segítsük a leszokás­ban, e téren is értünk el eredmé­nyeket. Fontos tehát, hogy az ár­talomcsökkentő szolgáltatások bővüljenek, hiszen sok kemény­drogos nem tud szakmai segítség­gel sem teljesen leszokni a kábí­A Magyar Vöröskereszt XIII. Kerületi Szervezete új és használt ruhával, cipővel, textil­áruval, kozmetikai cikkel (arc­krém, hajbalzsam, fogkrém, fog­kefe stb.) várja kedves látogatóit a Váci út 67-ben augusztus 14-én 9-17 óráig, 15-én 9-14 óráig. A Fővárosi Szlovák Ön- kormányzat szlovák nyelv­tanfolyamot indít 2003. szep­tember 3-tól 2004. január 31-ig szerda délután (2x45 perc). Be­iratkozás: 2003. augusztus 27- én 13.00-tól 17.00 óráig. To­vábbi információ: telefon: 302- 5117, e-mail: ssb@axelero.hu. Teremlabdarúgó-bajnokságot tart amatőr férficsapatoknak az Angyalföldi TTE 2003. augusz­tus 30-tól a Csata utcai sportcsar­nokban, szombati és vasárnapi já­téknapokon. Nevezés: az ATTE irodájában (XIII., Rozsnyai utca 4., telefon: 349-7989) vagy a 06 (20) 931-2661-es telefonszámon. Franki Aliona fotóművész Iparosok, kézművesek az Újli- pótvárosban című fotókiállítása szeptember 3-ig látható a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Dagály utcai könyvtárában, hét­főn, kedden, szerdán 14-19, pénteken 9-15 óra között. tószerekről. A hozzánk járók kö­zött sok olyan fiatal van, akinek nincs rendszeres kapcsolata egészségügyi intézménnyel, a mi szolgáltatásaink őket is elérik.- Tűcsereprogramunk szolgál­tatásai díjtalanul és névtelenül ve­hető igénybe, hétfőtől péntekig 16-22, szombaton és vasárnap 16-20 óra között.- Az alapítvány a tűcserepro­gram mellett a Drogbuszt is mű­ködteti, mellyel folyamatosan jár­juk az országot és ifjúsági rendez­vényeken, iskolákban drogpre­venciós programokat tartunk.- Hány éves kortól kell drogel­lenes előadásban részesíteni a di­ákokat?- Az erről való beszélgetést, a szemléletalakítást már óvodás korban is érdemes elkezdeni. A mi programunk általános iskolás fel­ső tagozatosoknak szól, rajtuk kí­vül a középiskolás és az egyete­mista korosztállyal foglalkozunk. Fontos, hogy a fiatalokban a drog­kérdésben kialakuljon egy reális kép, szemlélet, mi ehhez nyújtunk segítséget, tehát nem direkt drog­ellenes kampányokat tartunk.- Mennyire tudtok szakmai se­gítséget nyújtani ?- A drogprevenciós program­ban szakemberek dolgoznak, addiktológiai konzultánsok, szo­ciális munkások, pedagógusok, szociológushallgatók. Az intravé- násdrog-függőknek kórházi keze­lést, méregtelenítő kúrát tudunk javasolni, segíteni tudunk a keze­lő intézményekbe való bekerülés­ben. Cz. I. Csop Veronika „Válaszd az életet” díj a Drogprevenciós Alapítványnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom