XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-01-29 / 2. szám
10j_ 2003. JANUÁR 29.___________________________________________________________________________________ a Néprajzi gyűjtőúton Ujlipótvárosban HírnökJózsef fittila Színház Február A Hírnök olvasói gyakran olvashatnak érdekes szakmák művelőiről a lap hasábjain, s aki figyelemmel kíséri a TV 13 adásait, szintén megismerhetett néhány mestert a helytörténeti vetélkedő' résztvevőinek bemutatásában. Jómagam a néprajzosok hagyományos módszerével, gyalog és kerékpárral jártam be Újlipótvárost az itt élő, dolgozó kisiparosok, kézműves mesterek után kutatva. A kis műhelyekbe betérve, a mesterekkel szóba elegyedve csodálatos világ tárult fel előttem: a legkülönbözőbb mesterségek apró fogásai, soha nem látott szerszámok és műveletek, s nem utolsósorban lebilincselő emberi sorsok. Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben most olyan különleges kiállítás látható, amelyben újra találkozhatnak a már bemutatott újlipótvárosi mesterekkel és továbbiakkal is. A kiállítás gerincét Franki Aliona művészi fotói képezik, amelyeket tíz kiválasztott helyszínen készített. A kiállításon néhány eszköz és termék is látható, a fotók mellett pedig a mesterekkel készített interjúk egy-egy jellemző mondata olvasható. Az előtérben a kutatómunka kevésbé „látványos” eredményeibe nyerhetnek a látogatók betekintést: a mesterekkel készült interjúk szerkesztett és képekkel kiegészített bekeretezett változataiból, illetve az asztalokon elhelyezett „lapozók”-ból. Látogassunk most el a kiállításon látható mesterek egyikének, Donkó Gellért szabómesternek műhelyébe. Donkó Gellért munkába veszi az anyagot... Donkó Gellért a Szolnokhoz közeli Besenyszögön született 1943-ban, 1961 óta él Budapesten. Egy ipari szövetkezetnél volt segéd, majd az Új Divat Ktsz.- nél dolgozott 20 évig - először a Váci út 6., majd a Szent István körút 8. szám alatti műhelyben. 1978-ban, majd’ negyedszázada nyitotta meg műhelyét az Ipoly utcában. A felesége női szabóként az Új Divat üzletvezetője volt, ma a mester munkatársa.- Nagy a különbség a férfimé g a női szabó között?- Hogyne, hiszen a férfiszabó öltönyöket készít, fölső kabátokat, míg a női szabó ruhákat. Úgy is mondják, hogy francia, a férfiszabó meg angol. Ebben a kis műhelyben nagyon sok javítást végzünk, kabátrövidítést, ujjarövidítést, nadrágrövidítést, bővítés-szűkítést, de megrendelésre új öltönyt is készítünk.- Van állandó vendégkörük?- Igen, van egy bevezetett kuncsaftkor, de újak is jönnek. Itt a legnagyobb gond az, hogy a szakma kezd kihalóban lenni. Sajnos a műhelyem olyan kicsi, hogy nem tudok ide fölvenni segédet, még tanulót sem, mert egyszerűen nincs hová leültetnem. 8x2 méteres az egész helyiség; ezt nagyon sajnálom, mert 59 éves vagyok és nagyon-na- gyon kellett volna, hogy kineveljek magam mellé egy segédet, aki tudná folytatni ezt a szakmát, továbbvinné a műhelyt.- Pedig a konfekció biztosan nem felel meg mindenkinek.- Persze, hogy nem! Hálásak tudnak lenni az emberek, ha kicserélünk a nadrágjukban egy cipzárat, vagy fölhajtóm nekik azt a nadrágot, ha lefogynak, akkor szűkítem, ha meghíznak, akkor kiengedem.- És volt valami nagyon különleges munkájuk ez alatt a hosszú idő alatt?-Az idén nyáron zsakettet kellett csinálni. Képet hoztak róla és azután kellett elkészíteni. Mi tulajdonképpen még kézi munkával készítjük a ruhát.- Az eszközök gyakorlatilag ugyanazok, mint száz évvel ezelőtt?- Igen, azok nem változtak. Én nem tértem át modernizációra, pedig már vannak vasalógépek, meg van gomblyukkötő gép, de magas az áruk. Ilyen idős korban az ember meg már nem is nagyon változtat - egy kicsit olyan „szabóbácsis” már ez.- Akkor hogyan gőzölnek például?- Hát vizes ruhán keresztül. Hogy én gőzvasalóval dolgozzam, nem tudnám elképzelni.- Elmesélné, hogy készül egy öltöny? ,- Megrendeli a kedves kuncsaft, és én akkor felveszem a méretet, úgymond lefényképezem az alakját, tehát hogy egyenes tartású, vagy hajlott, vagy féloldalas. Van, amit be is írok: például ha a jobb csípője erősebb, akkor a nadrágszárát egy centivel hosszabbra hagyom. Utána megbeszélünk egy időpontot. A nadrágokat egyből készre csináljuk. A zakót viszont kétszer próbáljuk, először csinálunk egy alapot, próbáljuk, majd a második próbánál, amikor az ujja már be van fércelve, az ujja hosszát is ellenőrizzük. A második próba után készül el a zakó.- Amit most csinál, az egy alakítás?- Igen, egy fiatalember örökölt a nagypapától egy zakót. Tetszik neki a színe, és kérte, hogy próbáljam az ő alakjára ráformálni. Eléggé szét kellett szedni és utána a varrásvonalakon levasalom ahhoz, hogy át tudjam jelölni a vállát meg mindent, s ezt is egyszer meg fogjuk próbálni, hogy egyezik-e az elképzelésünk. Valahol olyan ez, mint a szobrászat, mert ha belegondol az ember, egy téglalap szövetet megkapunk, abból kell csinálni egy púpos emberre, egy pocakos emberre is egy teljesen passzoló fazont. Sok kuncsaftunk olyan, mintha családtag lenne, ismerjük a problémáját, elbeszélgetünk vele, megkérdezzük, hogy van, ő is megkérdez minket. Szeretünk itt dolgozni, ez a lényeg. Juhász Katalin .és ezekkel az eszközökkel hozza létre alkotásait Frank Aliona fotói 1., szó. 19: Bunbury • 2., v. 11: A Pál utcai fiúk; 19.30: A manó (Gaál Erzsébet Stúdió) • 3., h. 19: Léni néni (A január 10-i jegyek érvényesek!) • 4., k. 19: Botrány az Operában • 5., sze. 14.30: A Pál utcai fiúk; 19.30: Sorstalanság (G. E. Stúdió) • 6., cs. 19: A bolond lány • 7., p. 19: Bunbury • 8., szó. 19: A makrancos hölgy • 9., v. 15: Kilencen, mint a gonoszok; 19.30: Sorstalanság (G. E. Stúdió) • 10., h. 18: Vonó Ignác; 19.30: Pillantás a hídról (G. E. Stúdió) • 11., k. 19: Bunbury • 12., sze. 19.30: Pillantás a hídról (G. E. Stúdió) (A december 30-i jegyek érvényesek!) • 13., cs. 19: A bolond lány • 14., p. 15: Csákányi-Kulka; 19.30: A manó (G. E. Stúdió) • 15., szó. 15: Made in Hungária; 19: Made in Hungária • 16., v. 15: Made in Hungária; 19: Made in Hungária Vígszínház Február 1., szó. 19: Sylvia • 2., v. 14.30: A padlás; 19.30: Furcsa pár • 3., h. 19: Legenda a lóról • 4., k. 19: Egy csók és más semmi • 5., sze. 19: Nyaralók • 6., cs. 19: Lóvátett lovagok • 7., p. 19: A padlás • 8., szó. 19: Legenda a lóról • 9., v. 19: Össztánc • 10., h. 19: Sok hűhó semmiért • 11., k. 19: Nóra • 12., sze. 19: Lóvátett lovagok • 13., cs. 19: A padlás • 14., p. 19: Legenda a lóról • 15., szó. 19: Egy csók és más semmi • 16., v. 14.30: A padlás; 19.30: Egy csók és más semmi Pesti Színház Február 1., szó. 19: Godot-ra várva (bemutató) • 2., v. 19: Antonius és Kleopátra • 3., h. 19: Rejtett játékok • 4., k. 19: Godot-ra várva • 5., sze. 19: Antonius és Kleopátra • 6., cs. 19: Képzelt beteg • 7., p. 19: Bölcs Náthán • 8., szó. 19: Kitty Flynn • 19., v. 14.30: Kitty Flynn • 10., h. 19: A dzsungel könyve • 11., k. 19: Gyalog galopp • 12., sze. 19: Macska a forró tetőn • 13., cs. 19: Godot-ra várva • 14., p. 19: Rejtett játékok • 15., szó. 19: Kövekkel a zsebében • 16., v. 14.30: Pinokkió; 19.30: Kövekkel a zsebében Vallomás egy kupica mellett Földönfutóvá tette a sorsa A Nyugati pályaudvar metrókijáratánál a szó szoros értelmében belebotlottam az aluljáró lépcsőjén ülő Szabó Károlyba. Beszédbe elegyedtünk. Kiderült róla, hogy 68 éves, hogy kerületünk mondhatni megbecsült polgáraként huszonhét éven át élt Szent László úti otthonában feleségével, Mártával, és mintegy 35 éven át kőművesként tevékenykedett. Szegénységben, de viszonylag boldogságban töltötte házas éveit feleségével, aki többnyire vendéglők konyhai alkalmazottjaként dolgozott, mígnem négy évvel ezelőtt súlyos betegségébe belehalt. Gyermekük nem lévén, Karcsi bá, ahogyan a környezete mindig is szólította, egyre nehezebben viselte a magányt, a szófián estéket. Ezért is örült, amikor a közeli parkban üldögélve barátságot kötött vele a 40 év körüli asszony, aki Máriaként mutatkozott be. És a bajok ekkor kezdődtek.- Pár héten belül annyira összebarátkoztunk, hogy Mari odaköltözött hozzám. Mosott, főzött, rendben tartotta a lakást - mesélte tovább másnap Karcsi bá egy kupica mellett, immár az Árpád híd közeli kiskocsmában, ahová a szakadó hóesés elől bemenekültünk. - Újra melegség költözött a szívembe, ezért amikor azzal állt elő, hogy (az én pénzemből) vásároljuk meg az önkormányzati lakást, szívesen beleegyeztem. Mária nagyon ügyesen minden papírügyet elintézett. Olyannyira, hogy mint később kiderült, a nevére került a lakásom.- Egyik megnyilvánulása sem volt gyanús önnek? ‘ - Akkor kezdtem gyanakodni, amikor pár hét múlva hozzánk költözött egy életerős, 45 év körüli férfi, aki Mária bátyjának mondta magát. Mivel én még aznap ki lettem szállásolva a konyhai kanapéra, ők pedig elfoglalták a szobát, ez nekem rögtön több mint gyanús lett.- Nem vonta őket kérdőre, hogy mi is történt valójában?- Nem nagyon mertem hadakozni, ugyanis hamar rájöttem, hogy Gyurka az erősebb. Főleg miután már enni is egyre ritkábban kaptam. Egyszer amikor nem voltak otthon, kicsit kifosztottam a hűtőnket. Persze észrevették. Ezután folyton kizártak a lakásból, amikor elmentek otthonról.- Nem próbált segítséget kérni valakitől? Családtól, ismerőstől, rendőrségtől?- Az igazság az, hogy féltem. Meg a nő nevén volt a lakás, mit tehettem volna? Örültem, hogy egyáltalán még van fedél a fejem fölött. Ezenkívül többször meg is fenyegettek, nem egyszer még verést is kaptam... Közben a környéken elhíresztelték, hogy ők tőlem megvásárolták a lakást - ami persze nem volt igaz -, mégsem tudnak kirakni, pedig vidéken egy szép kis ház vár. Addig-addig ment ez a huzavona, fenyegetés, verés, éheztetés, hogy teljesen depressziós lettem. Elegem lett, belefáradtam. Öregnek és nagyon csalódottnak éreztem magam. Olyan minden mindegy állapotba kerültem, így egy szép napon, bútorok és ruhák nélkül, igaz, nem dalolva, de önként kiköltöztem a lakásomból. Úgy fél éven át egy öreg cimborámnál tanyáztam, míg meg nem halt szegény. Azóta, most már három éve az utcán élek.- Csak remélni merem, hogy ebben a nagy hidegben és szakadó hóesésben nem az utcán alszik...- Én még szerencsésnek mondhatom magam, mert ugye nyáron bárhol elalszom, de ilyenkor azért jobb, ha fedél van az ember feje fölött. Egy környékbeli jó barát házaspár megengedte, hogy a téli éjszakákon náluk aludjak. Az utóbbi lomtalanításnál sikerült egy kettőbe összehajtható matracot guberálnom, éjszakánként azon a konyha egyik szegletében meghúzhatom magam. Bár ők is elég nagy szegénységben élnek, fűtés is alig van, de még mindig jobb, mint a szabad ég alatt, és ezért nagyon hálás vagyok nekik.- Nem gondolt soha bosszúra, nem akart elégtételt venni azokon, akik miatt az utcára került?- Eleinte eljátszottam a gondolattal. De aztán rájöttem, értelmetlen lenne, csak én kerülnék bajba. Később pedig arra a következtetésre jutottam, hogy nekem ezt szánta a sors. Talán nem értelmetlen ez sem, mármint megbékülni a sorsommal... Szoboszlai Éva „Olyan ez, mint a szobrászat”
