XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-01-29 / 2. szám
-Hírnök 2003. JANUÁR 29. Látogatói q hármas hivatása Novak Jánosnál „Meg kell fontolni, mi a gyerek: probléma, kis felnőtt vagy társ?” Novák János most angol nyelvű előadást rendez: John Donne: A Scream within (A sikolyon túl) című darabját Alexis Latham színésszel Folytatás az 1. oldalról- Hogyan került kapcsolatba a gyermekszínházzal? Vannak olyan meghatározó gyermekvagy fiatalkori élményei, amelyek ebbe az irányba terelték életútját, pályáját? - kérdezem Novák Pétert irodájában, ahol még beszélgetésünk előtt röptében három időpontot is lefixál, majd nyugodtan leül, és szinte lélegzet- vétel nélkül emlékezésbe kezd.- Még gyermekkoromban kezdtem el csellózni, s később elvittek egyszer Wroclawba egy színházi fesztiválra zenélni. Ez az élmény nagy hatással volt rám. Ezután zenészként profesz- szionális színházhoz kerültem, s nem sokkal később Cseh Tamás első műsorában is szerepeltem. Egyre többet foglalkoztam zeneszerzéssel, majd egy év müncheni zeneművészeti tanulmány után a Radnóti Színház zenei vezetője lettem. A rendezés az Egyetemi Színpadról indult, a Balassi Bálint Szavalókör kért föl egyszer gyermekműsor rendezésére. Először nem akartam elvállalni, de nagy szabadságot, önállóságot kaptam, s ezzel sikerült rávennie. A Vándormóka- előadás aztán nagyon jól sikerült, és megtetszett az a hangulat, amelyet ott tapasztaltam a gyermekközönség körében.- S ezután következett a híresneves Bors néni-előadás, amely talán újabb lendületet jelentett.- Valóban, Dajka Margittal való ismeretségemet is ennek az előadásnak köszönhetem. Horváth Péter író-rendező ugyanis azt javasolta, hogy keressem fel Dajka Margitot személyesen. Be is dobtam neki a szövegkönyvet, de amikor pár nap múlva megkérdeztem, hogy tetszett, kiderült, meg sem kapta. Eltűnt a postaládájából. Mindenesetre megtetszett neki a két fiatal ember lelkesedése: meghívott minket egy kávéra, s közben kiszedte belőlünk, mit is akarunk. Lassan becserkésztük a többi szereplőt is, és összeállt a darab. Azóta Bors néni bejárta már az egész országot több száz előadással, most már hosszú ideje Molnár Piroskával a főszerepben.- Mi az a vonzerő, ami több mint egy évtizede a gyermekszínház világához köti, s mit tart a legfontosabb küldetésének?- A színházi előadás mindenképp olyan rituálé, varázslat, ami döntően hat a személyiségre. Amikor a gyerekek együtt félnek, együtt izgulnak vagy drukkolnak valakinek, meghatározó közösségi élményt kapnak. Mi több, épp a saját varázserejüket fedezhetik föl: azt, hogy együtt és bátran le lehet győzni a félelmet, a sötétséget, az ördögöt. Ennek legnagyobb mestere Kemény Henrik Vitéz Lászlója, mert egyszerű kis palacsintasütőjével, humorával sarokba tudja szorítani még a halált is. Ez a különleges összetartó erő tart itt.- Három hivatása, a rendezés, a zeneszerzés és a színházigazgatói teendők közül bármelyikhez jobban húz a szíve, mint a többihez?- Akkor vagyok boldog, ha mind a három területen munkálkodhatok. Mindig új feladatok várnak, s ez továbbviszi és újra meg újra feltölti az embert. Nemrégiben az Assistej, a Nemzetközi Gyermekszínházak Szervezete magyar központjának is az elnöke lettem, s így tavaly részt vehettem Szöulban a fesztiváljukon. Sokféle remek előadást láttam, s azt hiszem, számomra ennek az a legfontosabb mondanivalója, hogy a társadalomnak el kell döntenie, mit vár a gyerekektől, s mit akar mondani nekik. Ezt tükrözik a gyermekszínházi előadások is.- A magyar társadalom mit üzen ma a gyerekeknek?- Most kezdünk megnyílni arra, hogy szembenézzünk a legkeményebb problémákkal is, s most vesszük észre az erőszak hatásait. Meg kell fontolni: a gyereket problémának, kis felnőttnek vagy társnak akaijuk-e tekinteni.- Úgy tudom, az északi országokban a „szembenézős” előadásoknak nagy hagyományuk van. Ez az a tendencia, amely itthon is kezdi megvetni a lábát?- Igen. A svédek, élükön Suzanne Ostennel, például sok olyan darabot készítenek gyerekeknek, amelynek középpontjában a másság, a válás, az alkoholizmus vagy akár az öngyilkosság áll. Svédországban például ha valaki az öngyilkosság témát keresi fel az interneten, akár 130 weboldalt is talál. Ennek pozitív és negatív hatásairól persze lehet vitatkozni, de a lényeg az, hogy nem menekülnek el a problémák elől, nyíltan beszélnek róluk, és feltűnő módon tolerálják és támogatják a társadalom hátrányos helyzetű tagjait.- Nyilván sokirányú összefogás és valószínűleg hosszú idő szükséges ahhoz, hogy egy társadalom ezt a hozzáállást elsajátíthassa. Magyarországon egyébként a gyermekelőadások témájukban, stílusukban mennyit változtak ilyen tekintetben mondjuk az elmúlt tíz év során?- Korábban sok jó sárkány, édes boszorkány szerepelt a darabokban, de hiányzott a félelem, így a harc és a legyőzés öröme is. Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekek félni és győzni tudjanak. Mint ahogyan az is, hogy tabukat döntsünk. Ez a folyamat most már több éve megkezdődött. Mindenről szükséges nyíltan beszélni, de fel is kell oldani a problémákat. A Két Lotti- előadásunk például egy válásról szól, ami sokat segíthet az egész családnak, ahol hasonló konfliktus játszódik le. A színház mindenekelőtt találkozás. Ez a kulcsszava: találkozás egymással, a darabbal, a színészekkel. A legbensőkkel, s ez mindenkit gazdagít. Idén egy új találkozási formát kezdtünk színházunkban meghonosítani. Drámatanár vezetésével nézők és színészek együtt maradnak egyes előadásaink után, és együtt beszélik meg, játsszák el azokat a kérdéseket, amelyek a látottak kapcsán felmerülnek.- Hány éves kortól lehet, érdemes a gyerekeket bábszínházba, színházba vinni? Nem járhat kockázattal ez a különleges találkozás?- A gyerekeket már hároméves koruktól el lehet vinni mesejátékokra, bábelőadásokra, most is éppen egy óvodások számára készülő együttműködési programon dolgozunk három másik ország képviselőjével. A darabok azonban veszélyt is jelenthetnek az alakuló személyiség számára, hiszen egy adott korban a gyermekek még nem tudják megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Az a legfontosabb, hogy a szülő elkísérje a gyereket, fogja a kezét, mellette legyen, ha szükséges, és persze a rendezőknek és a színészeknek is nagy felelősségük van.- Mindenképpen, de ebben a feladatban valószínűleg a Kolibri Színház kis férőhelyes, inti- mebb atmoszférájú helyiségei is segítenek.- Igen, bár annak idején, amikor az első csoportok megérkeztek kispámás előadásainkra, néhány óvónő kiabálni kezdett és mérgesen elvonult, mert „ahol még szék sincs, az nem színház”. Ma már persze nagyon népszerűek ezek a kis csoportok számára tervezett családias darabok, hiszen a közönség egészen közel ülhet a színészekhez, és sokkal finomabb rezdüléseket is megláthat, megérezhet, mint a nagyobb férőhelyes, tágas színháztermekben, ahol megszűnik ez a személyes hangulat.- Ez viszont talán nem túl nyereséges egy színház számára. Miből tartja fönn magát az intézmény, és hány tagja van?- Főváros színház vagyunk, körülbelül hetven taggal, s bár kezdetben sok anyagi nehézséggel küzdöttünk, jelenleg már maximumon mennek az előadások.- Tavaly ünnepelték a színház fennállásának tizedik jubileumát, s minden év új sikereket hozott. Mit vár a folytatástól?- Ahogy a jubileumi emlékezésben írtam: jó, hogy eljutottunk idáig, és büszkélkedhetünk mindazzal, ami megtörtént és amit töretlenül folytatni szeretnénk. De ezt nem missziónak tartom, hanem természetes folyamatnak, amelyért érdemes mindig többet tenni. Vincze Ágnes Fényesen állta a karácsonyi bevásárlási rohamot Egy éves a Lehel Csarnok: kié lesz a legszebb üzlet? A XX. század a végsőkig lestrapálta a Lehel piacot, de még így is tízezrek látogatták naponta, mert nélkülözhetetlen volt a kerület és a főváros élelmiszervásárlói számára. Megépítése körül vad csaták dúltak, de 2003. február 8-án elérkezik megnyitásának első évfordulója. Dr. Vörös Péter csamokigazgatótól ezt kérdeztük:- Mit tart a legfontosabb eredménynek mindabból, ami az egy év alatt történt a csarnokban?- Azt - válaszolta Vörös Péter hogy a vásárlók megismerték, megszokták és megszerették. A csarnokba naponta átlagosan húszezer emberjár. Elmondhatom, hogy jól bírja a terhelést, még ha olykor bizony már-már kicsinek bizonyul. Ez különösen a karácsonyi ünnepek előtti időszakra állt, amikor egyetlen bevásárlóközpontban sem látott tömegek keresték fel, s bizonyára nem véletlenül. Olyan árukészlet és választék várta őket, mint sehol másutt. Ugyanakkor igen kedvezőek voltak az árak, valamint az árak és a minőség viszonya?- Miképpen tudták ezt megoldani?- Úgy, hogy az itteni kereskedők igen ügyesen vesznek részt a csarnok vonzerejének kialakításában, óriási tapasztalatokkal rendelkeznek, személyes találkozásaik révén ismerik a vevőkörüket, tudják, mi az igényük, amivel keresni fogják őket. Ennek megfelelően alakítják ki a készleteiket, s ez a bevásárlóközpontokban találhatónál nagyobb érték. Ehhez a karácsonyi forgatagban az is hozzá tartozott, hogy megfelelő pompával vártuk a vevőket. Szép kivilágítást kapott a Váci úti front, akár kocsival, akár gyalog közelítették meg a csarnokot, már messziről láthatták annak jellegzetes alakját, amit a fények még jobban kiemeltek. Hasonló kellemes karácsonyváró hangulat volt a csarnokon belül, kivilágított üzletek, portálok, a közösségi területeken lampionok és neonreklámok emelték a hely szépségét.- Méltányolták a vevők a változást a korábbi években elviselt állapotokhoz képest?- Természetesen egészen másképp érezték magukat, mint ugyanitt a nyitott piac vagy a szomszédos ideiglenes piac idején, amikor 8-10 fokos hidegben elfagyott áruk és kereskedők között kellett az ugyancsak vacogó vásárlóknak bolyonganiuk vagy éppen tolonganiuk. A kereskedők is érezhették, hogy az árukészletüket mennyire megóvja a csarnok a beérkezéstől az eladásig.- De hát nem csak karácsonyból állt az év...- Acz egész évet itt most nem tudom értékelni, de annyit mondhatok, hogy csodálatos volt az ősz is nálunk. Ragyogott az árukínálat minden szépsége és színpompája, a gyönyörű zöldségek és gyümölcsök, őszibarackok, szőlők, dinnyék, körték garmadája. És kényelmesen lehetett válogatni, vásárolni, nem kellett esőben ázni, sarat tapodni, pocsolyákat kerülgetni.- Mikor és hogyan ünneplik meg az évfordulót?- Február 21-én, és ahogyan nálunk már szokás, ünnepi műsorral, játékokkal, vetélkedőkkel, nyereményekkel. Talán emlékezetes még az ezer forinton felül vásárlók közötti sorsolás, amelyen a szerencsések Suzuki autót, robogókat és háztartási gépeket nyertek. Most a Lehel Csarnok legszebb üzlete címért hirdetünk meg vetélkedőt, tehát ez alkalommal a kereskedők fognak vetekedni a vásárlók kegyeiért azzal, hogy melyikük alakítja ki a legszebben a portálját, milyen szép árut kínál, hogyan viselkedik a vevővel, és így tovább. A kérdőíveket a felügyelők és a csarnok személyzete a kapuknál fogja osztogatni, a vevők pedig beírják, ki a versengésben számukra a nyerő. A legszebb üzlet cím egy évig érvényes, a tulajdonosa egy évre szóló ingyen parkolójegyet nyer. Azon vevők közt pedig, akik a nyertes üzletre szavaztak, náluk beváltható 10 ezer forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki. A műsorban a Vasas SC világhíres sportolóit mutatja be kerületünk díszpolgára, Szepesi György. Persze, lesz mulatság gyerekeknek is. És annak bizonyítására, hogy komolyan vesszük a hivatásunkat, az egy éves fennállásunk tapasztalatait is figyelembe véve, elméleti konferenciát tartunk egyetemi és főiskolai professzorok, és más csarnokok vezetőinek részvételével. Olyan kérdésekre keressük a választ, hogy mi a XXI. század elején a piaci kereskedelem jelene és jövője - nyilatkozta befejezésül dr. Vörös Péter. (x)
