XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-05-14 / 9. szám
2003. MÁJUS 14. Hírnök Plüssórák textilművész játéktervező Birtokba vehető figurák Érdekes, rendhagyó kiállítás szemlélői lehettek a közelmúltban mindazok, akik az Új lipótvárosi Klub-Galériában felkeresték Hellenbach Gabriella textilművész-játéktervező kiállítását. A tárlat különösen a legifjabb korosztályhoz tartozó látogatókat bűvölte el, ők ugyanis nemcsak megtekinthették, de kivételesen ki is próbálhatták, „birtokba vehették” csaknem a teljes kiállítási anyagot. A fiatalos, kislányos külsejű Gabriella bár Érden él, sok szállal kötődik Angyalföldhöz: itt született, idejárt óvodába, általános iskolába,^ itt lakott 26 éves koráig, de Üjlipótvárosban élő szülei révén ma is gyakorta fordul meg a kerületben. Nem véletlen tehát, hogy eddigi munkásságát, életművét bemutató kiállítását éppen a Klub-Galériában rendezte meg. A tárlatnak egyébként már a megnyitója sem volt mindennapi: az eseihényre Gabriella ugyanis nem a szakma prominenseit, közelálló kollégáit hívta meg, hanem legszűkebb értelemben vett közönségét, a gyerekeket, mégpedig abból az iskolából, amelynek padjait annak idején maga is koptatta: a Pannónia utcai általánosból. A kiállítóterem bejárata melletti képzőművészeti alkotásokat leszámítva minden bemutatott darabnak funkciója volt: kézbe lehetett venni, ki lehetett próbálni: az egyértelműség kedvéért zöld pöttyök jelezték a kicsiknek, hogy mivel szabad játszani. A földön méteres fűpámá- kon, nagy, kerek játszószőnyegeken foglalhattak helyet az apróságok, illetve akár az idősebb látogatók; a falakon ide-oda tekeCsak délelőtt unatkoztak az ötletes játékok kellene, de az is előfordul, hogy ötleteket adnak. A textilből készülő játékok sikere általában véve annak köszönhető, hogy természetes anyagból készültek, puhák, kellemes tapintásúak, nem okoznak sérüléseket, és egészében véve sokkal inkább valók a parányi Szent László király szinte minden érdekel, ami kézművességhez kapcsolódik. Bár 12 éves koromtól tudtam, hogy képzőművészeti pályára szeretnék menni, eredetileg nem is a textil érdekelt, inkább a grafika, végül egy barátnőm beszélt rá, a textil nagy divat volt akkoriban. Először magamtól kezdtem szövögetni, majd egy idősebb barátnőm segítségével végül felvettek a főiskolára, igaz, csak harmadszorra, előtte elvégeztem egy keramikusiskolát is.- Honnan jött az ötlet, hogy a textilből éppen játékokat tervezzen?- Akár úgy is mondhatnám, hogy véletlenül: végzős voltam a főiskolán, amikor kiírtak- egy pályázatot, amire játékokat kellett tervezni. A diploma után nem Papírváros praclik közé, mint a rideg műanyagok. A Gabriella által tervezett darabok legtöbbjének azonban még egy előnye, illetve vonzereje van: akár a népszerű legó, ezek is szétszedhetők, összerakhatok.- Textilből korábban csak „babusgatós” játékokat készítettek, fejlesztőeket nem, én viszont igyekszem olyanokat tervezni, amelyek némi kis „munkára”, kreativitásra késztetik a csöppségeket. A tépőzáras játékok elve - bár elvétve korábban is használták - mondhatjuk, hogy hozzám fűződik, segítségükkel bizonyos játékaimat elemekre lehet bontani, mint egy építőkockát vagy puzzle-t, csak én nem házakat vagy képeket, hanem állatfigurákat „építettem belőlük”. Mindegyikükben az a lényeg, hogy a gyerek felismeije, mit fog a kezében, szedje szét, majd próbálja meg kitalálni, hogy az egyes részek - farka, füle satöbbi - hová valók. Van például egy, az állatfigurákhoz hasonló elven működő,. virágformájú órám is, ez már nagyobbacskáknak való, a szirmaira vannak a számok ráhímezve, mindegyikük leszedhető, a számokat is sorba tudják rakni, a mutatót is rakosgathatják, közben pedig azt is megtanulhatják, mennyit mutat. A tépőzáras játékok másik fajtájából és az ún. „kapaszkodósból” különböző alakzatokat lehet kirakni - a gyerekek fantáziájára van bízva, hogy éppen mikor mit.- Melyik jelent nagyobb feladatot, kigondolni, megtervezni vagy az ötletet megvalósítani?- Egy ilyen típusú embernek mint én - illetve azt hiszem, minden képzőművésznek - az ötlet kigondolása egyáltalán nem nagy feladat, hiszen állandóan jár az agyam, variálok, mit, hogy lehetne, sokszor csak úgy magától bekattan egy-egy eredeti ötlet. Még csak azt sem mondhatnám, hogy a megvalósítás nehéz, a nem egyedi, hanem kereskedelmi forgalomba kerülő játékaimat ugyanis nem magam varrom, hanem egy csökkent munkaképességűeket foglalkoztató vidéki cég. Eladni, forgalomba hozni már sokkal nehezebb, hiába tervez meg az ember valamit, hiába tetszik, hiába lenne rá kereslet, nagyon macerás az út odáig, mire abból a termékből áru lesz- úgy is mondhatnám: nem gyerekjáték... Joó Hajnalka Hírnök' Kiadja a Sprint Kft. Főszerkesztő: Sas György Felelős kiadó: Machos Ferenc Munkatársak: Czeglédi Ildikó, Csop Veronika, Holczer Gábor, Szabados Tamás A szerkesztőség címe: 1137 Bp., Újpesti rkp. 7. Nyomdai előkészítés: Sprint Kft. E-mail: xiiikerhimok@chello.hu Hirdetésfelvétel: Szemesi Ildikó, 1137 Bp., Újpesti rkp. 7. Hétfőtől péntekig 9-15 óráig Telefon: 237-0242, 237-0243 Fax: 329-2841 Nyomás: ADOC-Interprint Nyomda KftGyerek kezekre váró bohóc Sokszínű és -formájú, tépőzárral összeilleszthető, kreatív játék redő színes csigák, jópofa figurák, bohócok lesték minden mozdulatukat. A játékok ötletességét és változatosságát tekintve a szemlélő nemcsak abban lehetett biztos, hogy alkotójuk kifogyhatatlan kreativitással rendelkezik, de az is egyértelmű volt, hogy kiválóan ért a textil, illetve a gyerekek nyelvén. így is van: amellett, hogy újabb és újabb játékokat tervez, illetve hozzájuk kapcsolódó vállalkozását irányítja, Gabriella több iskolában rajzot és tárgyi néprajzot tanít, illetve számos művelődési intézményben szervez foglalkozásokat, alkotótáborokat.- A játékkészítés, illetve a textil mellett persze sokféle anyaggal dolgozom - vallja magáról —, Bohócbukfenc, szülői felügyelettel sokkal megszületett a lanyom, akkor neki varrogattam különböző dolgokat, majd később jött a fiam is, végül egyre jobban belekerültem az egészbe - hiszen volt kiért, miért csinálni. A nekik készített játékokkal később sorra nyertem a pályázatokat, ami még inkább megerősített benne, hogy ezt az egészet nekem találták ki. A kiállításon látható bábszínház például a lányomnak készült, de neki varrtam a falon függő kis törpéket is, az egyik kedvence pedig az az összefűzhető, szét- tépőzárazható elemekből álló hernyó volt, aminek később szintén nagy sikere lett.- Saját csemetéi, gondolom, sosem nyaggatták azzal, hogy nincs elég játékuk...- Háááát... nem mondhatnám, bár kétségkívül értékelték azokat, amiket nekik készítettem, azért a gyerekek olyanok, hogy mindig az kell nekik, amit a társaiknál látnak. Ennél fogva nekünk is voltak dinóink, sőt - lehet, hogy szentségtörés - még Barbie babánk is volt; végül is majdnem minden, ami más gyerekeknek, hiszen nem akartam folyton a sajátjaimat rájuk erőltetni. Persze olyan is volt, hogy maguktól elkértek valamit, amit nálam láttak, előfordult, hogy egy pályázatra vagy egy alkalomra varrtam valamit, de mire odakerültem, elkunyerálták, úgyhogy kezdhettem elölről. Manapság persze már nem használói, hanem kritikusai a játékaimnak - a lányom tizennyolc, a fiam tizenhárom éves -, sokszor mondják, hogy ezt vagy azt másképp
