XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-06-13 / 11. szám
Tt~ ' 2002. junius v Berényi Gáborhoz látogattunk A mesterpék rendező fia Berényi Gábor A „self made man” (önerőből boldoguló ember) széliében használt kifejezés nem olyanvalakit jelent, aki nem támaszkodik mások tudására- ellenkezőleg. Olyan ember ő, aki helyesen ismeri fel tulajdon adottságait és mindenkitől igyekszik ellesni a tanul- hatót, az erre érdemeset. Berényi Gábor színházi rendező ilyen ember. Családjában értelmiségi sosem volt. Szeretett, nagyrabecsült szülei négy elemit végeztek. Kiváló pék édesapjának mindig remek és eredményes szakmai ideái keletkeztek, ezeket le is írta, majd taníttatott fiainak adta oda helyesírási korrigálás végett. E változatot újra leírta és nyújtotta be a megfelelő helyre. Nem családi legenda, hanem tény, a walesi herceg (később 1936. januártól decemberig Vili. Edward angol király) nagy port felvert budapesti kiruccanásakor, amikor a legjobb budapesti kiflire- zsömlére fejezte ki óhaját, a Práter utcai Berényi pékségből hozattak a szuper-luxus Ritz Szállóba. Az idősebb Berényi fiú már kora gimnazistaként kivételes érdeklődést mutatott a színház világa iránt. Jómódú barátja, Springer Béla családjának nagy könyvtárában bújhatta, tanulmányozhatta az idevágó műveket. Több pajtással hajnalig rostokoltak olcsó, III. emeleti operajegyekért. Nemzeti Színház-jegyekért, ott voltak a Vigadó irodalmi estjein, a Vajda János Társaság előadásain, a Vasas Szakszervezet nívós matinéin. Rendszeresen statisztáltak az Operaházban, a Nemzeti Színházban, büszkélkedhettek Ascher Oszkár-, Gobbi Hilda-, Mészáros Ági-rangú művészek anyai-atyai jóindulatával. A statisztálás mellett újságkihordással is összeszedtek némi pénzt (az öcsi, Berényi László a pékszakmát is kitanulta - évtizedek múlva tekintélyes élelmiszervegyész lett Ausztráliában). Gábor pedig a múlt század második felének egyik legismertebb magyar színházi rendezője. Mivel itt emberi arculatát igyekszünk felvázolni, az országnak csaknem valamennyi színházát felölelő szakmai munkálkodását a szaklapokra, színházi lexikonokra bízzuk. Családja elképedt, amikor a Színművészeti Akadémia színész tagozatára jelentkezett. Kiváló osztályfőnöke, Gellért Endre már az első évben a következő tanácsot adta neki:- Ide figyeljen, magának kiváló az értéke a színházhoz- a színészmesterséghez kevésbé. Azt tanácsolom, amit nekem tanácsoltak annak idején: váltson át a rendezői szakra. Az idén indul az első hivatalos rendezői tagozat. A fiatalember nyomban átiratkozott. Évtizedek folyamán volt rendező, főrendező, illetve igazgató Miskolcon, Debrecenben, Szolnokon, a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, a József Attila Színházban és a Játékszínben. Rendezett operát (Mozart: A varázsfuvola), Shakespeare tragédiát (Lear király) és Áb- rahám-operettet (Bál a Savoyban) Madáchot (Az ember tragédiája), Rozsdatemetőt (Fejes Endre - majd új magyar művek sokasága), nemrég Poldini Ede Farsangi lakodalom című, régen játszott vígoperáját. És mindezt megszorozhatjuk százzal.- De most ne is szorozzunk. Megkérdem inkább: jól érzi magát kerületünkben?- Lakásaimat és munkálkodásaimat tekintve életemnek immár nagyobbik fele Angyalföldhöz ^József Attila Színház) és Újlipótvároshoz (Vígszínház) kötődik. Szeretem az itteni embereket és a miliőt, a kerület szép részén lakom. Egyébként kevésbé szép részein is vitathatatlan a fejlődés. Ehhez csak annyit: a szépítéseket vigyázni, gondozni kell, enélkül sajnos fenyeget az újbóli lezüllés veszedelme. Hasztalan a kutya- futtató, ha sokan nem hederítenek rá, ha a fumigálókra, kártevőkre sem hederítenek. Hasonló példa még említhető. Sajnos.- Múltja roskadásig eseménydús. Mondana néhány emlékezetes epizódot?- Van ideje reggelig? Még taknyos statiszta voltam, amikor Mészáros Ági egyszer tréfásan „rendezőm”-nek szólított. Amint látja, nem felejtettem el. Azt sem, hogy lenin- grádi aspiranturám idején a grúziai Rusztavi Színházban a Bánk bánt rendeztem, s a Petur bánt alakító nagy színész, Akaki Vaszádze egy akkor már harminc éve bontatlan grúz konyakkal ajándékozott meg. A gesztus és a konyak egyként feledhetetlen. Hazájukban versenyt nyertek előadásukkal a Magyar Dráma Hetén. Később Budapesten találkoztunk újból, amikor itt is bemutatkoztak. Büszke vagyok és maradok arra, hogy egyszer kitaláltam egy főleg magyar drámákat előadó, társulat nélküli színháztípust és róla szóló elképzelésem megvalósítását javasoltam a minisztériumban. Öt évig rá se hederítettek, választ sem kaptam. A beszűkült gondolkodás oldódása után azután tíz évig vezettem a Játékszín címmel megvalósult elképzelésemet, telt házas előadásokkal, egymással színpadon először és boldogan együtt játszó válogatott színész kollégákkal.- Persze a szomorú emlékeket sem lehet elfelejteni. Diákszerelemből lett első feleségem, András fiúnk (jelenleg Újpest főépítésze) édesanyja, kiváló színművész- nőnk, Hegedűs Agnes (Örkény István nemzetközi hírnévre szert tett Macskajátékának első Orbánnéja a szolnoki bemutatón) súlyosan megbetegedett. Noteszában íme, itt az 1953. augusztus 23-ára rögzített bejegyzés: „Nyitó társulati ülés a Nemzetiben”. Aznap írta volna alá új szerződését a Nemzetivel. Levelet küldtem Marton Endre igazgatónak, hogy Ági nem tud elmenni. Aznap halt meg. Örök gyászos emlékem.- Sziklay Erika énekművésznővel, a Zeneművészeti Egyetem tanárnőjével, második feleségemmel, a vakvé- letlen hozott össze a ház felvonójánál, ahová mindketten véletlen kalamitások után költöztünk. További véletlen találkozások után megkérdeztem egyszer, nem volna-e kedve megnézni Bánk bánrendezésemet. Volt kedve. Két jegyem birtokában elmentek a barátnőjével. Találkozásunk óta - huszonnyolc éve - gyakran volt színházban, koncerten. Immár velem. A kiváló rendező hetvenöt évesen sem annyira a múltat reprezentálja, mint a jelent. Csaknem annyit rendez, mint „új korában”. Beszélgetésünk időpontját is úgy kellett egyeztetni, hogy túl legyen próbáján a Magyar Színházban (Heltai: A néma levente). Tizenöt éve rendezte már a Já-. tékszínben Bubik Istvánnal, Udvaros Dorottyával, Újlaki Dénessel, ezúttal Mihályi Győzővel, Gregor Bernadettel és Bede Fazekas Szabolccsal a három főszerepben. Szeretem az ilyen találkozást korábbi feladattal. Nyakatekert rendezői kitalációknak nem vagyok híve, a művek lényegéből fakadó ideáknak igen. Heltai kis remekének lényegéhez tartozónak érzem egy kis „sejtető” ideámat, remélem a közönség és az „égi Heltai” is egyetért majd vele - mondja titkolózva Berényi- A pesti premier ősszel lesz, addig tartunk még jó néhány próbát, valamint július 26-án és 27-én két előadást a szép Siklóson. * A többszörös Moliére-, Brecht-, Nestroy-fordító „égi Heltai” alighanem már akkor egyetértett jövendő rendezőjével, amikor Zilia Dúca és „Agárdi Péter” (vagy talán nem maga az álruhás király?) „Szó el ne hagyja addig ajkadat, /Amíg a három év lepergett...” Furfangos szerelmi históriáját Mátyás király uralkodásának időszakára helyezte. Legendájának a sejtelmes rendezői utalás nagyjából megfelel. Rajk András Két szélen Berényi Gábor és Taub János, a két Páskándi-díjas rendező, középen a díjalapító Páskándi Géza A SZERENCSE EGYIK FIA Egy madagaszkári a Tisza utcában Ráérő óráimban gyakran elgondolkodom, hogyan élhetnek kis hazánkban a „felemás” nemzetiségű emberek. Bizonyára vannak köztük kevésbé szerencsés sorsúak, és bizonyára vannak jó néhányan, akik a kisebb nehézségek ellenére a szerencse fiainak mondhatják magukat. Ebből kiindulva nyugodtan kijelenthetem, hogy nemrég - talán életemben először - valóban a szerencse egyik fiával hozott össze a sors. Harry Szövik ereiben a szülein át a nagyszülőkig visszavezetve „csak” német, svéd, szlovák, magyar és madagaszkári vér csörgedez. Anyanyelve a madagaszkári és a francia, de beszél angolul, spanyolul és természetesen magyarul is. így hát nem csoda, hogy ő egy igazi világjáró csemete. Harry a Tisza utcai lakásban három éve él együtt barátnőjével, Katival, aki személyi titkárnő egy zenei szoftverfejlesztő cégnél. A Budapesten 1978-ban, a vízöntő jegyében született balkezes fiú ma keresett sZámítógéppro- gram-fejlesztő, emellett tehetséges gitáros, de verseket is ír, persze franciául és angolul. Édesapja, a több nyelven is beszélő magyar villamosmérnök Szövik Tamás, édesanyja a madagaszkári származású Raveloarivony Lygée Jeannine hivatása református lelkész, aki ma többek közt a dunaharaszti gimnáziumban nyelveket tanít, színdarabokat rendez Pécsett, és időnként a budapesti Banán Klub színtársulatával ő maga is fellép. Húga, Linda a Madagaszkár nyugati részén fekvő Tulearban született, jelenleg 18 éves gimnazista. Szüleinek köszönhetően Harry egyéves korától 16 éves koráig Madagaszkáron élt, de kalandos élete folyamán járt a Mauritius-szigeten, Kenyában, Indiában, Amerikában. Bebarangolta Éurópa több országát, járt Német-, Olasz-, Spanyol- és Franciaországban is. És még csak most 24 éves...- Szüleid hol és hogyan ismerkedtek meg? - kérdezem Harry Szovikot a Víg söröző egyik asztalánál, a napernyő alatt üldögélve egy késő délután.- Az egyetemi évek alatt. Egy közös barátjuk hozta össze őket. Anyám Budapesten tanult teológiát, apám - aki a megjelenésével már akkor is különös figura volt: pödört bajuszt és kecskeszakállt viselt, emellett mindig elriasztotta a barátnőjelöltjeit különös udvarlási technikáival - a Műszaki Egyetemre járt - mondja Harry alig észrevehető akcentussal. - Az első randikor anyámmal sem hazudtolta meg önmagát. A megbeszélt helyen, a Móricz Zsigmond körtéren délután ötkor század eleji szerelésben jelent meg: fekete frakk, cilinder és köpeny, fehér selyemsál, kezében sétabot. A látvány any- nyira meglepte anyámat, hogy nevetésben tört ki, és első látásra beleszeretett.- Születésed után nem sokkal miért döntöttek úgy, hogy Madagaszkárra költöznek?- Apám kalandvágyából adódóan. Fiatal korában ő több kalózokról szóló könyvet olvasott, és mivel ott régebben rengeteget kalózkodtak, vágyta megismerni azt a világot, végül ottragadtak. Közel 15 évig mérnökként dolgozott egy textilgyárban, az anyám pedig tanított, de volt egy vállalkozása is. Vett egy teherautót, amivel árut szállított közeli falvakba, kisvárosokba.- Szüléiddel milyen nyelven, nyelveken beszélsz?- Csak franciául. Nekünk ez a természetes.- Gyerekkorodban mit terveztél, mi leszel, ha nagy leszel?- Régész szerettem volna lenni, mert Madagaszkáron ha egy picit ásol, rögtön találsz valamit, ami - akár 100-150 éve - egy letűnt kornak, településnek a maradványa. Vagy például mint amikor az apám 1979-ben körbejárta a szigetet és fotózott Balázs Dénes világjáró útikönyvíróval, aki később megjelentette az első könyvet Madagaszkárról, egy bozót alatt találtak egy 100 éve kihalt nagy madár - az Aepyomis Maximus - megkövesedett tojását.- Milyen Madagaszkár, milyen élményeid maradtak a gyerekkorodból?- Nagyon szép. Bár Madagaszkár az ötödik legszegényebb ország a világon, de a kis településeknek csodálatos hangulata van. Mi a tenger mellett éltünk, suli után mindennap fürödtünk a tengerben. Egyszerű helyen laktunk, távol a várostól, a bozót közepén, mert a szüleim lélekben, életvitelben mindig egyszerű emberek maradtak. Bár sok pénzünk volt, ez nem látszott, nem hivalkodtak vele. Igaz, nagy házban éltünk, hatan dolgoztak a ház körül, a szüleim így akartak segíteni a környékbeli szegény embereken, hogy nekik is legyen munkájuk, pénzük. Volt egy sofőr, két kertész, egy szerelő, egy takarítónő és egy házvezetőnő, aki főzött és vigyázott ránk, főleg a húgomra. O mindig velünk volt, még a nyaralásokkor is. A szüleimnek köszönhetően bejártam a fél világot, mert az egész évben megkeresett pénzüket nem drága autókra vagy luxuscikkekre költötték, hanem utazásra. Szerintem jól neveltek bennünket, mert soha nem kaptunk meg mindent csak úgy. Például ha biciklit szerettem volna, akkor vettek egy használtat, amit később nekem kellett összebarkácsolni. Vagy drága játékok helyett a környékbeli szegényebb gyerekekkel konzervdobozból gyártottunk mindenfélejátékokat. Hétvégén pedig több családi baráttal közvetlen a tengerparton a szüleim béreltek egy kis házat. Napközben sokat búvárkodtunk és tutajon eveztünk. Este a felnőttek tábortüzet raktak, sütöttek, főztek, szóltak á Djembe dobok, néztük a naplementét, a csillagokat, a napfelkeltét, akár itt a Balaton-parton - kivéve a dobokat. Jó hangulatban töltöttük az időt, a szabadság érzésében nőttünk fel.- Miért költöztetek vissza ebből a paradicsomi életből Budapestre?- Az apám gyára 15 év után megszűnt, ezenkívül szerették volna, ha jobban megismerjük a magyar nagyszüleinket is, és Magyarországot.- Hogyan alakult az életed, miután visszaköltöztetek?- Itt két évig jártam a francia iskolába, mert nem tudtam magyarul. Aztán egy ösztöndíjnak köszönhetően mint programozó-matematikus két évig tanultam a Florida International Universityn.- Visszaköltözve Budapestre, milyen munká- kat'Vállaltál? Hiszen, ha jól sejtem, akkor sem tudtál még igazán jól magyarul.- Ez így van. Először angolt tanítottam és a For Sale-ben zenéltem a McGuffings nevű zenekarban. Majd amikor több nyelven is beszélő embereket kerestek az Iguana nevű amerikai-mexikói étterembe, jelentkeztem, így egy évig pincérként dolgoztam. Nagyon jó gárdával, felszabadult hangulatban köztük, tőlük kezdtem el magyarul tanulni. Aztán egy ottani kapcsolatom révén elkerültem mint számítógépprogram-fejlesztő a svéd Scala céghez. Az ott töltött idő alatt sokat utaztam munkaügyben hónapokra Svédországba, Indiába. Ezután 2001 végéig egy olyan cégnél voltam alkalmazásban, ahol sem emberileg, sem szakmailag nem becsültek meg - folytatja Harry, miközben egy cigit sodor dohányból. - Ezért két hasonló foglalkozású barátommal úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy saját céget.- Terveid ezenkívül?- Mivel hét éve gitározom, szeretnék egy akusztikus gitárduót összehozni, énekkel. Ennek szervezése már elkezdődött. Semmi extra, csak kis kocsmákban zenélnénk a közönség és a magunk örömére. Valamint 17 éves korom óta verseket is írok, kb. 50-60 vers született azóta. Főleg a mély emberi érzésekről, gondolatokról szólnak. Néha egy-egy belekerül szövegként a dalainkba, de mivel csak franciául és angolul írok, egyszer szeretném lefordítani magyarra. Igaz, az utóbbi időben a munkám miatt már egyre kevesebb idő jut a művészetre, mert rengeteget dolgozom naponta 9 órától este 10- ig, és időnként hétvégeken egész éjjel.- Vágyad, amit szeretnél megvalósítani?- Ha valamikor nyernék a lottón, összegyűj- teném a „legjobb fej” embereket, akiket szeretek, és elvinném őket Madagaszkárra egy-két hónapra, mert azt a helyet egyszer mindenképpen látni kell... Szoboszlai Éva Szülei a 25. házassági évfordulójukkor Harry Szövik kerékpártúrára indul
