XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-07-11 / 12. szám

■ 2002. Julius ) Faragó Antal MKDSZ önkormányzati képviselő Fajár Józsafnó MSZP a 77. választókörzet képviselője Dr. Grósz György SZDSZ a 2. választókörzet képviselője Harboly László miép önkormányzati képviselő Miről is írhatnék most, a ciklus vége felé az elmúlt években vég­zett munkámról? Mikor képviselő lettem, azt vártam, hogy a kerület polgárai felkeresnek gondjaikkal, hogy azok megoldásában segítsek, de ez elmaradt, így csak a bizottsági és a testüle­ti munka maradt. A Költségvetési Bizottságban mint ellenzéki képviselő igyekeztem konstruk­tív munkát végezni, de nem akartam az örök akadékoskodó szerepét betölteni, és folyton is­mételni a költségvetés készítésénél elvárható nagyobb pontosságot, az alultervezés csökken­tését. A nagy vitákat kiváltó ügyekről is érdemes beszélni - toronyház, piac -, talán ezekről folyt a legélesebb vita, itt sokan érezték úgy, hogy mindenáron hozzá kell szólniuk, el is hangzot­tak olyanok, melyek inkább elmaradhattak vol­na. Én nem értem azt a társunkat, aki azzal a feltételezéssel ül a tanácskozáson, hogy az el­lenzék csak rosszat akarhat a kerületnek, a többséghez tartozás nem biztos, hogy a megvi- lágosodottság állapotával jár együtt. A piacról folyó vitákban sem azt vitattuk, hogy kell-e új csarnok vagy sem, csak azt, hogy mennyiért és milyen. Hát erről lehet is vitatkozni, de most már eső után... Az a fontos, hogy felépült. Az ellenzéki képviselő úgy érezhette, hogy szél­malomharcot folytat és minden jó szándékú igyekezetét visszautasítják. A jövőben érdemes lenne átgondolni a hoz­zászólások szabályozását. Vannak olyan napi­rendi pontok, melyekről érdemi véleményt nem lehet három perc alatt mondani. Talán frakciókként kellene az időkeretet megállapíta­ni, és így egy-egy hosszabb elemző hozzászó­lás segítene az eltérő vélemények jobb megér­tésében, de az ülések időtartamát sem nyújtaná meg. Ennyi talán elég is, hogy én se legyek túlsá­gosan bőbeszédű. A kerületi önkormány­zati munka egészére - az eltelt esztendőben is - a tudatosság és a tervszerű­ség volt a jellemző. A ke­rület további fejlődése, a nagy jelentőségű beruhá­zások sikeres lebonyolítá­sa - Lehel Csarnok, Petneházy-bérlakás, pol­gármesteri hivatal - mind jó példa erre. Mindez a napi munka során az em­berek gondjai, problémái iránti elmélyült szociális érzékenységgel párosult. Miben nyilvánult ez meg? Támogatjuk a nehéz anyagi, rossz szociális körül­mények közt élőket lakásfenntartási kiadásaik rész­leges átvállalásával. 2001-ben a rászoruló kis- és középiskolásokat és a felsőfokú tanulmányokat végző fiatalokat is ösz­töndíj-kiegészítésben részesítettük. Kiemelt gondot fordítottunk az egészségügyi el­látás fejlesztésére. Az elavult, rossz állapotban lévő konténerrendelőt kiváltottuk a Babér utcai rendelő­vel. A Nővér és a Tahi utcában dolgozó háziorvoso­kat pedig az Esküvő közbe költöztettük át. Mindkét helyen önálló, jól felszerelt egységben gyógyíthat­ják betegeiket a háziorvosok. Ez a beruházás a 17. választókörzetet is közvetlenül érinti. A magasabb színvonalú egészségügyi ellátáshoz biztosít jobb fel­tételeket betegnek, orvosnak egyaránt. Magas színvonalon működik az időseket ellátó intézményrendszer: a házigondozó szolgálat, az idő­sek klubjai, a gondozóház. A gondozás egyénre sza­bott, a programok sokszínűek. Nem csak a gondo­zottakkal foglalkoznak, bárki felkeresheti az ott dol­gozókat önmaga vagy idős rokona, ismerőse számá­ra kérve tanácsot, segítséget. A klubok férőhelyszá­mát bővítettük, a déli részen új klubot nyitottunk. Komoly segítséget jelent, hogy a 75 éven felüli­eknek alanyi jogon biztosítjuk a közgyógyellátási igazolványt, csökkentve ezzel a magas gyógyszer- költségeket. Egyre többet fordítunk a parkok, zöldterületek karbantartására. Környezetünkben lakossági kérésre újítottuk fel a Szent László utca 115. és a Béke utca 69-77. szám mögötti játszóteret. Rendeztük, szépí­tettük a környezetet. Képviselői tevékenységem során eddig is öröm­mel tapasztaltam, hogy az itt lakók figyelnek kör­nyezetükre, jelzik, ha gond van, sőt részt vesznek a problémák megoldásában. Kérem, továbbra is támogassák munkánkat, je­lezzék kritikai észrevételeiket. Közösen még eredményesebbek lehetünk. 1. Az utolsó egy év 2001 szeptemberével indult. Két oka van an­nak, hogy ez az eszten­dő más, mint az előző három volt. Az egyik: egy négyéves ciklus be­fejező évében nagy az igyekezet, hogy az ön- kormányzat és a képvi­selők jó értelemben em­lékezetessé tegyék ma­gukat a lakosság szá­mára. A másik: egybeesett ez az év az ország- gyűlési választások előkészületeivel és meg­rendezésével. Utóbbi események akár fokoz­hatták volna az önkormányzat teljesítményét egyfajta ösztönzéssel, stimulációval. Hatásuk azonban - szerintem - inkább energiák leköté­sében nyilvánult meg. Magam, mint a többségi koalíció egyik (SZDSZ-es) frakcióvezetője, úgy találom, túl sok energiát kötött le az ellen­zéki oldal kampánycélokat szolgáló számos megnyilvánulása. Lehetett volna ezek helyett többet és eredményesebben is foglalkozni a la­kosság érdekében fontos ügyekkel. Mégis: úgy értékelem, hogy bár nem kevés erőfeszítéssel, sikerült a kerület életét biztos mederben tarta­ni, jelentős célokat megvalósítani, némelyeket pedig pályára állítani. A teljesség igénye nélkül néhány: a polgármesteri hivatal bővítése, a 67 lakásos bérház építése, a Lehel Csarnok átadá­sa, egészségügyi intézmények rekonstrukciója, új háziorvosi rendelők létesítése, és sorolhat­nám tovább. Összegzésül: az utolsó évet sike­resnek értékelem. 2. A ciklust első percétől az utolsóig sok energia- és eszközigényes beruházás tervezése és végrehajtása jellemzi. Ezek a kerület nagyívű fejlesztését, általuk a lakosság jobb életminőségét szolgálták. Nem kisebb jelentő­ségűek ezeknél a lakosság szűkebb környezeti tényezőinek, utcák, terek, parkok szebbé-jobbá tételének, de nem utolsósorban a szociális és egészségügyi szolgáltatások színvonala emelé­sének terén elért eredmények. Kívánatos lenne a kezdetben szolidabb, ké­sőbb egyre erősödő politikai csatározások jö­vőbeni csökkentése a képviselő-testületben, hogy az ország előtt most megnyíló, várhatóan bővülő lehetőségekkel az önkormányzat élni tudjon majd kerületünk üdve érdekében. A mögöttünk lévő kö­zel négyéves munka érté­kelése valójában akkor le­hetne igazi számvetés, ha a képviselő-testület által meghozott határozatokat és azok végrehajtását és valós eredményeit egymás mellé tennénk. Politikai szempontból színesebb lenne ez a kép, ha mellé­tennénk, hogy az egyes képviselők miként szavaz­tak. Ezekről - sajnos az egyoldalú tájékoztatás miatt - a Hírnök olvasói nem kapnak pontos képet. Álljon itt két példa. A közel­múltban Oláh János József MIÉP-es képviselőtár­sammal megszavaztuk a zajvédelmi rendeletet, be­cenevén csendrendeletet, hiányosságai ellenére a jobbító szándékot támogatva. Á másik példa a to­ronyházakról szól. Akárhány alkalommal is került a téma a testület elé, a MIEP képviselői rendre ellene szavaztunk. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az eddigi siker nem csak a mi érdemünk, ha­nem a Fővárosi Közgyűlésben képviselő Dancsecs György kerületi elnökünk hathatós segítségének és támogatásának is köszönhető. Kudarcként könyvel­jük el a mai formájára tervezett s végül megvalósult Lehel Csarnokot. Ha valaki elolvasná a témáról szó­ló testületi jegyzőkönyveket, megtudhatná, hogy csak a földszintes piac újjávarázsolását szerettük volna. Lám, mi történt: a tisztelt képviselő-testület kénytelen volt most 2002. május 30-i ülésén úgy ha­tározni, hogy az eredeti bérleti díjakat mérsékelni kell a felső szinten, mert mi tagadás, ott fönt akado­zik az üzletmenet. így aztán a bekerülési költség megtérülése kétségessé válik. Talán rosszmájú a megjegyzés: az önkormányzat fut a pénze után, mert a tervező nagyot (rosszat) álmodott. Az álmot rontó vacsora árát nem a XIII. kerület zsebéből kellene ki­venni. Ha már piac: öröm. hogy az általam mindig pártolt Tömöri piacot - a kereskedőknek tett rövid távú ígéretek hatására - a kereskedők anyagi ráfor­dítása eredményeképpen kicsit szépült s fellendülő­ben van. Lám, megéri támogatni a kisvállalkozókat. Persze az ún. szociális érzékenység azonnal megtor­pan, amikor a kis árudák megszüntetését, lebontását törvényi erővel, alkalomadtán törvényességi meg­alapozottság nélkül is végrehajtja. Hogy ez a kis versenytárs is kihulljon a multik javára. Csakhogy a magyar kisvállalkozó befizet az államháztartásba, a multi amit csak lehet, kivisz az országból. A szocia­lista vezetés szocialista érzékenységéről pedig csak annyit, hogy a pavilonok lebontása megélhetésétől foszt meg sok embert, akik megtakarított pénzük be­fektetésével akartak ötről hatra jutni. Holopnó Schramak Kornélia Dr. Horváth Antal MSZP MKDSZ a 16. választókörzet képviselője önkormányzati képviselő Karácsonyi Zoltán MSZP a 9. választókörzet képviselője Kollát Pál Munkáspárt önkormányzati képviselő Az elmúlt évben is a választóimnak tett ígé­retek teljesítésén dol­goztam, azért, hogy ja­vuljon a 16. választó- körzet lakóinak életmi­nősége. A közbiztonság fejlesztése érdekébe megalakítottuk a pol­gárőrséget Angyalföl­dön. Felújítottuk a Fu­tár utcai játszóteret, amely a gyermekek hétköznapjait teszi szebbé. Befejeződött a Fu­tár utca és Béke utca sarkán lévő építkezés. Gondolom, a körzetemben valamennyien örü­lünk annak, hogy szép, tágas, esztétikus orvosi rendelőnk lett az Esküvő közben. A négyéves választási időszak egészét te­kintve úgy értékelem, hogy további egyenletes fejlődés, gyarapodás jellemzi kerületünket. Önkormányzatunk felépítette a méltán elismert Fecskeházat és a Petneházy utcai 67 lakásos la­kóépületet. Felújítottuk a Visegrádi utcai orvo­si rendelőt, ahol kardiológiával, szájsebészettel bővült a szakorvosi kínálatunk. Valamennyi óvoda, iskola színes, a szülők által elfogadott programmal várja a gyermekeket. Kerületünk­ben a gyermekek az étkezésen túl a tankönyve­ket is szociális helyzetük alapján kapták, figye­lembe véve a rászorultság mértékét. A sikeres továbbtanulás, a munkába állás segítése érde­kében 200 órás nyelvtanfolyam és nyelvvizsga, továbbá ECDL-vizsga lehetősége áll térítés- mentesen all. osztályos tanulók rendelkezésé­re. Ezt a sajátos támogatást - önkormányzati forrásból - a fővárosban az elsők között vezet­tük be. Közkedveltté váltak a helyi kötődést, a lokálpatriotizmust erősítő kerületi kulturális rendezvények, templomi hangversenyek, a ci­vil szervezetek közművelődési programjai. A kerületi sportélet jobb koordinálása érdekében létrehoztuk a Sport- és Szabadidő Központot. Felépült a Lehel Csarnok, amelyre képviselő­ként és háziasszonyként is büszke vagyok. Az elmúlt négy hónap alatt a lakosság megszerette a Csarnokot, hiszen az továbbra is a főváros legolcsóbb piaca maradt. Az igazi elismerést az jelenti, hogy naponta 30-40 ezer ember vásárol itt, immár kulturált körülmények között. Mind­ezek az eredmények nem valósulhattak volna meg az önök támogatása nélkül, melyet ezúton megköszönök. Sajnos a választásokat megelőző hónapok vitái, főleg pedig a választási kampány eldurvulása (amelyért nem a polgári oldal felelős!) a képvise­lő-testület munkájára is rávetette árnyékát. Az ön- kormányzatunkat irányító többség még az eddiginél is gyakrabban utasította el indítványainkat, módosító javaslatainkat. Ilyen kö­rülmények között termé­szetesen az ellenzéki tömörülés magatartása is ke­ményebb lett. Ami a bizottsági munkát illeti, ebben az évben is az Oktatási, Kulturális és Sport Bizottságban dol­goztam. Megnyugtató volt, mint azt Sió László, az Oktatási Minisztérium leköszönő politikai államtit­kára is megerősítette, az oktatásügy lényegében ki­maradt a politikai csatározások központi témái kö­zül. Az új pedagógusbér-tábla bevezetése körül is in­kább ütemezési viták adódtak. így érthető, hogy az OKSB-ben ritkábban került sor olyan kiélezett vi­tákra, mint a képviselő-testületben vagy egyes más bizottságokban. Önkormányzatunk oktatáspolitikai gyakorlatában kevesebb a vitatható elem, mint pl. vagyongazdálkodási elképzeléseiben. Megállapítható, hogy nevelési és oktatási intéz­ményünk személyi és anyagi ellátottsága jobb, mint számos más fővárosi kerületben. így a bizottságban számos előterjesztést, amelynek előkészítésében nem egyszer jelentős szerepet játszottak a Művelő­dési, Ifjúsági és Sport Osztály és a Pedagógiai Szol­gáltató Központ tapasztalt munkatársai, gyakran tá­mogathattam. A jobb munkafeltételek megteremtését egyébként önkormányzati, illetve központi költségvetési forrá­sokból finanszírozott pályázatok is elősegítették. Az a tény azonban, hogy a kerületi önkormányzat számos oktatáspolitikai törekvését támogatjuk, nem azt jelenti, hogy eltérő gondolkodásmódunkból és értékrendünkből következően is bizonyos feladatok megoldását ne másképpen képzelnénk el, ne más szempontokat hangsúlyoznánk, esetleg ne lennének más célkitűzéseink is. Közoktatási intézmények bezárásához csak igen indokolt esetben járulnánk hozzá. Az intézmények élére csak azt a pályázót nevez­nénk ki, aki elnyeri a tantestület szilárd többségének a bizalmát. Fontolóra vennénk a helyben működő egyházi és alapítványi óvodákkal és iskolákkal közoktatási megállapodások megkötését önkormányzati szinten. Jobban hangsúlyoznánk a nevelés nemzeti és eu­rópai alapokon nyugvó értékorientáltságát. Az elmúlt évben az ön- kormányzat munkáját to­vábbra is a tervszerűség és a céltudatosság jellemez­te. A dinamikus fejlesztés egyik fő iránya a komfor­tosabb, kellemesebb lakó­környezet kialakítása volt. Választókerületemben többek között átalakítot­tuk a Tüzér utcai iskola előtti aszfaltburkolatú te­ret, és így ma egy szép, zöld terület díszíti az isko­la előtti részt. Sokan küzdenek a különböző növényi pollenek által okozott allergiától, a területen lévő nyárfák ritkításával talán sikerült valamelyest enyhí­tenünk ezen a kellemetlen tüneten. Folytattuk az in­tézményhálózat korszerűsítését, felújítását. A Pap Károly utcai tömbrehabilitáció keretében nem csak a lakások, de az orvosi rendelő is megújult. A Tüzér utcai óvodát a HM nem kívánta tovább üzemeltetni, de sok kisgyermekes szülő keresett meg a fogadó­óráimon: tegyünk annak érdekében, hogy az óvoda ne szűnjön meg. Ezért az önkormányzat megvette, felújította, és a környéken lakó kisgyermekes csalá­dok örömére továbbra is óvodaként működteti az in­tézményt. Túl azon, hogy igyekszem a választókerü­letemben lakók problémáinak megoldásában segíte­ni, szakmai tevékenységemet a szociális területen fejtem ki. E munka legfontosabb feladata a rászoru­lók támogatása, melynek egyik, már hagyománnyá vált formája pl. a karácsonyi élelmiszercsomag. Ta­valy először nyílt lehetőségünk 10-15 ezer forintos rendkívüli segéllyel hozzájárulni a leginkább rászo­rult gyermekes családok, a nyugdíjasok, jövedelem­mel nem, illetve igen alacsony mértékben rendelke­zők karácsonyához. Külön öröm számomra, hogy kerületünkben vállalatok, vállalkozások is bekap­csolódtak a karitatív tevékenységbe. A szociális ága­zat egyik legnagyobb beruházása a fogyatékos fiata­lok vácegresi bentlakásos intézményének kialakítá­sa volt. E szép létesítményt már birtokukba is vehet­ték lakói. Igény szerint bővítettük az idősek nappali ellátását biztosító klubhálózatunkat, és a kerület dé­li részén, a Hegedűs Gyula utcában kialakítottuk a 9. idősek klubját. A kerületi nyugdíjasok részére min­den évben egyhetes nyaralást szervezünk a Velencei­tónál, ahol eddig több mint 500 fő vett részt. A ke­rület munkanélküliségi mutatója jelenleg 1%, ami fővárosi szinten is az elmúlt évek egyik legalacso­nyabb értéke. Ez annak is köszönhető, hogy önkor­mányzatunk az ipari jelleget tudatos, tervszerű vá­rospolitikával elmozdította az 1990-es évek eleji holtpontról, és mára a kerület tulajdonképpen szol­gáltató és adminisztrációs központtá vált, ahol érde­mes vállalkozni és kellemes dolgozni. Ismét eljött az idő, hogy a helyi koalíción kí­vüli képviselők is beszél­hetnek programjukról a kerületi lapban. Arról, hogy vélekednek a kerüle­tünkben történő esemé­nyekről, változásokról. Mit támogatnak és mit tennének másképpen. Nagy beruházások mellett is elismerten stabil a kerületünk pénzügyi gazdálkodása, ez jó is meg nem is. Jó, mert a kerü­let működtetése zavartalan, mert nem hiánygazdál­kodás folyik, mert év végére nem fogy el a pénz az iskolák, óvodák, egészségügyi intézmények, vagy éjppen a kultúrház, Gyermek- és Ifjúsági Ház, Ujlipótvárosi Galéria, a sportlétesítmények működ­tetésére. Kevésbé jó, mert minden bérbe adott lakás lakbé­re legalább annyi, amennyibe kerül, tehát nincs a ke­rületi önkormányzatnak szociális bérű lakása. Ke­vésbé jó, mert ugyan a kerületben több mint 1000 la­kás épült a közelmúltban, ez nem a rászoruló ala­csony jövedelműeknek segít, hanem azokon, akik a mai magas árakon, az 170-300 ezer forint/négyzet- métert meg tudják fizetni. Persze, ha szerény mér­tékben is, a lakhatási támogatás a rászorulók egy ré­szén segít is meg bizonytalanságban is tart. Jó, hogy van szociális étkeztetési támogatás az át­lagos vagy alacsony jövedelmű nyugdíjasoknak (kö­zel 4000 fő veszi rendszeresen igénybe). Kevésbé jó, hogy az egyébként igen hasznos öregek napközijére, klubjaira egy főre esően ennek ötszörösét fordítja önkormányzatunk. Én szeretném ezt az arányt javí­tani, megfordítani. Jó, hogy az intézményi területen kerületünkben kialakítottuk a fizetőparkoló-rendszert, de nem jó, hogy egyre északabbra szorul a nem fizető parkolás határa, s a nem intézményi területen sem talál a la­kosság normális távolságra parkolóhelyet. Nem jó, hogy mindezt szinte kizárólag üzleti alapon mérle­geljük, a zavartalan és normális közlekedés és par­kolás biztosítása helyett. Jó, hogy iskoláinkban javulnak a tanulás techni­kai feltételei, de nem jó, hogy egyre több diák kerül egy-egy tanulócsoportba. (A jelenlegi a törvényes határ maximumán!) Jó, hogy felépült a Lehel Csar­nok, mely kulturált vásárlási lehetőséget biztosít a régi kedvelt piac helyén, s az árak sem emelkedtek jelentősen. Nem jó, hogy jelentős számú üzlet még nem nyi­tott ki vagy éppen - mivel nem találta meg számítá­sát a kereskedő - bezárt. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom