XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-12-12 / 20. szám

41-en versenyeztek Mesedélután a Gárdonyiban R égen hallottam igazi mesét, sőt ami azt ille­ti, már kicsit el is felejtettem azokat. Ennek pedig nem az életkorom az oka, sokkal inkább az, hogy a régi mesék, ha nem is elvesztek, de mostoha körülmények között csak várják, hogy valaki elolvassa őket. Már-már kezdtem le­mondani arról, hogy valaha ezek a mesék mél­tó szerepet kapjanak a gyerekek életében, mi­kor belecsöppentem a Gárdonyi Géza Általá­nos Iskola mesemondó versenyébe. Már a ver­seny - vagy nevezzük inkább mesedélutánnak - helyszíne is népmeséi hangulatot teremtett, hi­szen az osztályterem falán nem poszterek, ha­nem igazi tanyasi dísztárgyak függtek, a fal mellett pedig falócák álltak. Mint utólag Baleczky Ivánnétól, a tanteremhez tartozó osz­tály osztályfőnökétől és a mesedélután rende­zőjétől megtudtam, a terem díszeit a gyerekek gyűjtötték össze. 1989-ben ugyancsak e négy fal között ren­dezték meg először a Himnusz-mondó ver­senyt, melyből a Haza a magasban milleniumi versmondó mozgalom nőtt ki. Mesemondó verseny idén, egészen ponto­san november 20-án volt elő­ször az iskolá­ban, azzal a cél­lal, hogy ha­gyományt te­remtsen és min­den évben meg­ismétlődjék. A zsűri tagjai voltak: Nagy Judit, a Magyar Televízió hírol­vasó-bemondó­ja, Kaiser László, a Hun- garovox Rt. Könyvkiadó ve­zetője, Keller Tamás egyete­mi hallgató, Gárdonyi Géza ükunokája, és Balogh Márton egyetemi hall­gató, a Kárpát­medencei vers­mondó verseny döntőse. A me­semondó verse­nyen gyerek­zsűri is értékelt. Az alsó tagoza­tosok kategóriá­jában kilencen kaptak díjat és jutalmakat, a felsősök közül hatan. A versenyen összesen 41-en vettek részt, 27 alsó és 14 felső tagozatos tanu­ló, és ami talán a legmegle­pőbb: 4 szülő. Mesemondásra várva Sáfrán Bálint 3.b - a gyerekzsűri egyik tagja - díjat ad át az I. helyezettnek A zsűri, Bodóczi Dezsőné igazgató és Baleczky Ivánná, a verseny szervezője a díjátadás pil­lanataiban A délután folyamán jó sok mesét végighallga­tott a nagyérdemű, javarészt, és azt hiszem, en­nek mindenki örül, magyar népmeséket. A me­semondók szépen megadták a módját előadá­suknak, szinte minden gyerek viselt valami­lyen, az általa elmondott mesére jellemző ruha­darabot vagy kelléket, de láthattunk akár meg­foltozott paszulyt vagy faragott vándorbotot is. A verseny minden egyes résztvevője csak szí­nesíteni tudta az amúgy borongós délutánt, ki a meséjével, ki az előadásmódjával. Nem lehe­tett a mesemaratont nem végigmosolyogni, mert minden résztvevő okot adott rá. A mese­mondók egyik legapróbbika például nagyokat derült saját meséje tréfásabb pontjain, ettől az­tán az egész közönség nevetni kezdett. És ha már a nevetésnél tartunk, az egyik mesének sajnos sírás lett a vége, pontosabban az eleje, merthogy előadójának nem ugrott be az a frá­nya címe. Egy másik mesemondó megállt a mese közben, mert elfelejtett egy mondatot. A tanító néni buzdította, hogy nyugodtan mondja más szavakkal a történetet, mire egy kisfiú a közönség soraiból hozzátette: „ezért mondta a nagymamám, hogy nem bemagolni kell a ver­set”. Ennyi gyerek között persze tartottam a fo­lyamatos nyüzsgéstől és a szűnni nem akaró gyerekzsivajtól, de meglepetésemre a gyerekek mind csöndben figyelték mesélő társukat, mindössze egy kisbaba viselte nehezen, ami a teremben folyt. Biztos vagyok benne, hogy őt leszámítva minden jelen lévő hallgató élvezte a meséket, melyek nemcsak a mesevilágot, ha­nem talán a hallgatóság tagjainak saját gyerek­korát is megidézték, és eszünkbe juttatták eze­ket a több száz éves történeteket, melyeken mi még felnőhettünk. 2003 küszöbén, a Cartoon Network uralko­dásának sokadik esztendejében talán furcsán hangzik, de már Krúdy Gyula is a mesék halá­lától tartott, az igazgatónő bevezetőjében az ő szavait idézte: „Ott van az automobil, ott van a football, ott van a repülőgép, de Andersen kis ólomkatonáját hiába keresem. A mesék öreg­embere a modern gyermek elől elszökdösött a messzi erdőségekbe.” Bízzunk benne, hogy ezek a „modem” gyerekek megtalálták a me­sék öregemberét, és többet nem engedik meg­szökni. L. J. Kiss Szonja l.b „Egyszer volt, hol nem volt...” ...és szól a mese tovább Kaba Magali Jessica ó.a Pataki „Csalóka” Péter szülő Egy név - három város Hunyadi Mátyás-iskolások randevúja Egyre gyakoribb vendégei vagyunk a Hunyadi Mátyás Általános Iskolának, hiszen az iskola Aulart Galériájában mindig történik valami érde­kes vagy fontos esemény. No­vember 21-én egészen külön­leges kiállítás megnyitóján vehettünk részt, hiszen ez egy közös kiállítás volt, az érdi, a solymári és az angyalföldi Hunyadi Mátyás Általános Is­kolák közös kiállítása. Az ott­hont adó iskola tanára és egy­ben a diákönkormányzat ve­zetője, Ercsériyi Judit elmond­ta, 2000-ben született az ötlet, hogy az iskola felvegye a kap­csolatot a többi, Hunyadi Má­tyásról elnevezett iskolával, így bukkantak az érdi és a solymári iskolákra, először azonban csak az érdiekkel si­került közös programot szer­vezni. Az első találkozás a 2001. évi farsangi Mátyás-na­pi találkozó volt, amely itt zajlott, a XIII. kerületi iskolá­ban. A találkozóra feladatot is kaptak a gyerekek, el kellett készíteniük egy kódexlapot és egy Mátyás-vár rajzát, kora­beli receptek alapján süte­ményt kellett sütni és egy rö­vid jelenettel készülni Mátyás udvartartásával. A találkozó olyan jól sikerült, hogy nyil­vánvalóvá vált, a barátság folytatódik a két iskola között. 2002 őszén a solymáriak is el­fogadták a meghívást, így sor került arra, hogy a XIII. kerü­leti Hunyadi Mátyás Általá­nos Iskola életében először három egyazon nevű iskola találkozhatott náluk. A meghívás egy kiállításra szólt, melynek az volt a célja, hogy a diákok bemutassák sa­ját iskolájuk életét, festmé­nyekkel, tűzzománcokkal, li­nómetszetekkel, kerámiákkal vagy éppen iskolaújság­gal. A kiállítás megnyitóján a vendégeket Er- csényi Judit kö­szöntötte , aki el­mesélte, hogyan született ez a bará­ti kapcsolat a há­rom iskola között. A köszöntő után a 6.b osztály egy Simon Luca S.m _ f / v ■ | A K " i -éM-mnm «* »*'* * rm W . JER ti»:'' *- * * * * .0 * [ * * • í * * ** 0 ___________________________________________________________________ rm I ÁiL. • ' Szabó Ivett ó.a _______ tából mindenki igyekezett c satlakozni hozzájuk. A megnyitó ünnepség befe­jezéseként Ercsényi Judit újabb közös programra hívta az iskolák diákjait: a februári Mátyás-napi farsangra az egyik solymári tánc csoportot, és az áprilisra tervezett Hu­nyadi Kupa asztalitenisz-baj­nokságra mindkét iskolát. Lami Juli Képeinken: kiállított tűzzo­máncok és készítőik neve Bognár Pertra 5.m Osvald Antónia ó.a Mátyás-monda dramatizált válto­zatát adta elő, Víz­kereszt címmel. Az előadásra egész nagy udvar­tartás kerekedett. A továbbiakban az 5. és a 6.m osztá­lyok kórusa a Hu­nyadi-indulót éne­kelte, és a koráb­ban kiosztott kot­Réz Réka ó.b Deák Bili és eszene A zenészvilágból Deák Bili Gyula az egyik kedvencem, nem csak azért, mert élő le­genda, és mert szinte a blues- zenén nőttem fel, hanem azért is, mert mint nemrég kiderült, bár nem egy évben, de ugyan­abban a hónapban, ugyanazon a napon születtünk. így az in­terjú előtt kölcsönösen kíván­tunk egymásnak boldog szüli- napot. Deák Bili Gyulát, vagy ahogyan nagyon sokan szólít­ják: Bilit, nem kell bemutatni. A szakma és a közönség hosz- szú évek óta elismeri és szere­ti. Számtalan sikeres dal és jó néhány magyar rockopera is fémjelzi a nevét.- Mióta játszik rendszere­sen a Deák Bili Blues Band Angyalföldön ?- Lassan három hónapja minden második hét kedd es­téjén fellépünk ebben a pará­nyi koncerthelyiségben - mondja Bill a Pozsonyi úti Club Fantasy nevű szórakozó­hely pincéjében. - Mivel előt­te itt nem volt élő zene, kicsit be kellett járatni a helyet. Sze­rencsére már kezdik felfedez­ni, és egyre többen jön­nek el a koncertjeinkre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom