XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-12-12 / 20. szám
41-en versenyeztek Mesedélután a Gárdonyiban R égen hallottam igazi mesét, sőt ami azt illeti, már kicsit el is felejtettem azokat. Ennek pedig nem az életkorom az oka, sokkal inkább az, hogy a régi mesék, ha nem is elvesztek, de mostoha körülmények között csak várják, hogy valaki elolvassa őket. Már-már kezdtem lemondani arról, hogy valaha ezek a mesék méltó szerepet kapjanak a gyerekek életében, mikor belecsöppentem a Gárdonyi Géza Általános Iskola mesemondó versenyébe. Már a verseny - vagy nevezzük inkább mesedélutánnak - helyszíne is népmeséi hangulatot teremtett, hiszen az osztályterem falán nem poszterek, hanem igazi tanyasi dísztárgyak függtek, a fal mellett pedig falócák álltak. Mint utólag Baleczky Ivánnétól, a tanteremhez tartozó osztály osztályfőnökétől és a mesedélután rendezőjétől megtudtam, a terem díszeit a gyerekek gyűjtötték össze. 1989-ben ugyancsak e négy fal között rendezték meg először a Himnusz-mondó versenyt, melyből a Haza a magasban milleniumi versmondó mozgalom nőtt ki. Mesemondó verseny idén, egészen pontosan november 20-án volt először az iskolában, azzal a céllal, hogy hagyományt teremtsen és minden évben megismétlődjék. A zsűri tagjai voltak: Nagy Judit, a Magyar Televízió hírolvasó-bemondója, Kaiser László, a Hun- garovox Rt. Könyvkiadó vezetője, Keller Tamás egyetemi hallgató, Gárdonyi Géza ükunokája, és Balogh Márton egyetemi hallgató, a Kárpátmedencei versmondó verseny döntőse. A mesemondó versenyen gyerekzsűri is értékelt. Az alsó tagozatosok kategóriájában kilencen kaptak díjat és jutalmakat, a felsősök közül hatan. A versenyen összesen 41-en vettek részt, 27 alsó és 14 felső tagozatos tanuló, és ami talán a legmeglepőbb: 4 szülő. Mesemondásra várva Sáfrán Bálint 3.b - a gyerekzsűri egyik tagja - díjat ad át az I. helyezettnek A zsűri, Bodóczi Dezsőné igazgató és Baleczky Ivánná, a verseny szervezője a díjátadás pillanataiban A délután folyamán jó sok mesét végighallgatott a nagyérdemű, javarészt, és azt hiszem, ennek mindenki örül, magyar népmeséket. A mesemondók szépen megadták a módját előadásuknak, szinte minden gyerek viselt valamilyen, az általa elmondott mesére jellemző ruhadarabot vagy kelléket, de láthattunk akár megfoltozott paszulyt vagy faragott vándorbotot is. A verseny minden egyes résztvevője csak színesíteni tudta az amúgy borongós délutánt, ki a meséjével, ki az előadásmódjával. Nem lehetett a mesemaratont nem végigmosolyogni, mert minden résztvevő okot adott rá. A mesemondók egyik legapróbbika például nagyokat derült saját meséje tréfásabb pontjain, ettől aztán az egész közönség nevetni kezdett. És ha már a nevetésnél tartunk, az egyik mesének sajnos sírás lett a vége, pontosabban az eleje, merthogy előadójának nem ugrott be az a fránya címe. Egy másik mesemondó megállt a mese közben, mert elfelejtett egy mondatot. A tanító néni buzdította, hogy nyugodtan mondja más szavakkal a történetet, mire egy kisfiú a közönség soraiból hozzátette: „ezért mondta a nagymamám, hogy nem bemagolni kell a verset”. Ennyi gyerek között persze tartottam a folyamatos nyüzsgéstől és a szűnni nem akaró gyerekzsivajtól, de meglepetésemre a gyerekek mind csöndben figyelték mesélő társukat, mindössze egy kisbaba viselte nehezen, ami a teremben folyt. Biztos vagyok benne, hogy őt leszámítva minden jelen lévő hallgató élvezte a meséket, melyek nemcsak a mesevilágot, hanem talán a hallgatóság tagjainak saját gyerekkorát is megidézték, és eszünkbe juttatták ezeket a több száz éves történeteket, melyeken mi még felnőhettünk. 2003 küszöbén, a Cartoon Network uralkodásának sokadik esztendejében talán furcsán hangzik, de már Krúdy Gyula is a mesék halálától tartott, az igazgatónő bevezetőjében az ő szavait idézte: „Ott van az automobil, ott van a football, ott van a repülőgép, de Andersen kis ólomkatonáját hiába keresem. A mesék öregembere a modern gyermek elől elszökdösött a messzi erdőségekbe.” Bízzunk benne, hogy ezek a „modem” gyerekek megtalálták a mesék öregemberét, és többet nem engedik megszökni. L. J. Kiss Szonja l.b „Egyszer volt, hol nem volt...” ...és szól a mese tovább Kaba Magali Jessica ó.a Pataki „Csalóka” Péter szülő Egy név - három város Hunyadi Mátyás-iskolások randevúja Egyre gyakoribb vendégei vagyunk a Hunyadi Mátyás Általános Iskolának, hiszen az iskola Aulart Galériájában mindig történik valami érdekes vagy fontos esemény. November 21-én egészen különleges kiállítás megnyitóján vehettünk részt, hiszen ez egy közös kiállítás volt, az érdi, a solymári és az angyalföldi Hunyadi Mátyás Általános Iskolák közös kiállítása. Az otthont adó iskola tanára és egyben a diákönkormányzat vezetője, Ercsériyi Judit elmondta, 2000-ben született az ötlet, hogy az iskola felvegye a kapcsolatot a többi, Hunyadi Mátyásról elnevezett iskolával, így bukkantak az érdi és a solymári iskolákra, először azonban csak az érdiekkel sikerült közös programot szervezni. Az első találkozás a 2001. évi farsangi Mátyás-napi találkozó volt, amely itt zajlott, a XIII. kerületi iskolában. A találkozóra feladatot is kaptak a gyerekek, el kellett készíteniük egy kódexlapot és egy Mátyás-vár rajzát, korabeli receptek alapján süteményt kellett sütni és egy rövid jelenettel készülni Mátyás udvartartásával. A találkozó olyan jól sikerült, hogy nyilvánvalóvá vált, a barátság folytatódik a két iskola között. 2002 őszén a solymáriak is elfogadták a meghívást, így sor került arra, hogy a XIII. kerületi Hunyadi Mátyás Általános Iskola életében először három egyazon nevű iskola találkozhatott náluk. A meghívás egy kiállításra szólt, melynek az volt a célja, hogy a diákok bemutassák saját iskolájuk életét, festményekkel, tűzzománcokkal, linómetszetekkel, kerámiákkal vagy éppen iskolaújsággal. A kiállítás megnyitóján a vendégeket Er- csényi Judit köszöntötte , aki elmesélte, hogyan született ez a baráti kapcsolat a három iskola között. A köszöntő után a 6.b osztály egy Simon Luca S.m _ f / v ■ | A K " i -éM-mnm «* »*'* * rm W . JER ti»:'' *- * * * * .0 * [ * * • í * * ** 0 ___________________________________________________________________ rm I ÁiL. • ' Szabó Ivett ó.a _______ tából mindenki igyekezett c satlakozni hozzájuk. A megnyitó ünnepség befejezéseként Ercsényi Judit újabb közös programra hívta az iskolák diákjait: a februári Mátyás-napi farsangra az egyik solymári tánc csoportot, és az áprilisra tervezett Hunyadi Kupa asztalitenisz-bajnokságra mindkét iskolát. Lami Juli Képeinken: kiállított tűzzománcok és készítőik neve Bognár Pertra 5.m Osvald Antónia ó.a Mátyás-monda dramatizált változatát adta elő, Vízkereszt címmel. Az előadásra egész nagy udvartartás kerekedett. A továbbiakban az 5. és a 6.m osztályok kórusa a Hunyadi-indulót énekelte, és a korábban kiosztott kotRéz Réka ó.b Deák Bili és eszene A zenészvilágból Deák Bili Gyula az egyik kedvencem, nem csak azért, mert élő legenda, és mert szinte a blues- zenén nőttem fel, hanem azért is, mert mint nemrég kiderült, bár nem egy évben, de ugyanabban a hónapban, ugyanazon a napon születtünk. így az interjú előtt kölcsönösen kívántunk egymásnak boldog szüli- napot. Deák Bili Gyulát, vagy ahogyan nagyon sokan szólítják: Bilit, nem kell bemutatni. A szakma és a közönség hosz- szú évek óta elismeri és szereti. Számtalan sikeres dal és jó néhány magyar rockopera is fémjelzi a nevét.- Mióta játszik rendszeresen a Deák Bili Blues Band Angyalföldön ?- Lassan három hónapja minden második hét kedd estéjén fellépünk ebben a parányi koncerthelyiségben - mondja Bill a Pozsonyi úti Club Fantasy nevű szórakozóhely pincéjében. - Mivel előtte itt nem volt élő zene, kicsit be kellett járatni a helyet. Szerencsére már kezdik felfedezni, és egyre többen jönnek el a koncertjeinkre.
