XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-05-02 / 8. szám

Lehel utca 17/B-C Lőportár utca 7. Terv szerint halad a Szabolcs utcai megújítási program A XIII. kerületi képviselő- testület márciusban beszámo­lót fogadott el a Dózsa György út-Bulcsú utca-Lehel utca és a vasút által határolt terület megújítási programjá­nak helyzetéről. A terület jelenleg a kerület egyik elhanyagolt része, az itt található lakásállomány le­romlott állapotú, városképileg rendezetlen, az emberek élet- körülményei hátrányosabbak a kerületi átlagnál. A helyzet megváltoztatása, a feltételek javítása érdekében a képvise­lő-testület 2001. júniusi és szeptemberi határozataival döntött a terület megújításá­nak beindításáról. Az első fázisban az önkor­mányzati tulajdonú ingatla­nok szanálása indult meg. A Vagyonkezelő Rt. kihelyezte a bérlőket a Lehel utca 17/B, Bulcsú utca 11. és a Lőportár utca 7. szám alatti épületek­ből. A 47 lakásbérlő és 4 he­lyiségbérlő elfogadta a jel­lemzően jobb minőségű és magasabb komfortfokozatú önkormányzati tulajdonú la­kásokat. A szanálás során megszűnt 3 szükség-, 14 kom­fort nélküli, 4 félkomfortos és 26 komfortos lakásból a bér­lőkihelyezés mintegy 100 mil­lió forintba került. Ez az ös­szeg tartalmazza a cserelaká­sok felújítására fordított ki­adásokat, továbbá a költözte­tések, valamint a kártalanítá­sok költségeit. Ezt követően a Lehel utca 17/B-C és a Lő­portár utca 7. számú házakban megkezdődtek a közműkikö­tések, majd a bontás is befeje­ződött. Jelenleg a Dévai utca 7., Szabolcs utca 12-14., 16/A-B számok alatti ingatlanegyüttes (33 lakás, 8 helyiség) bérlői­nek kihelyezését készítik elő. A képviselő-testület döntésé­vel összhangban, meghívásos tervezési pályázat eredménye­ként kiválasztották a Bulcsú utca 11., a Dévai utca 7., a Szabolcs utca 12-14., 16/A-B szám alatt lakóépületek terve­zőit. A Fővárosi Önkormányzat által biztosított kiegészítő tá­mogatás elnyerését célzó pá­lyázatot nyújtottunk be két épület tervezési költségének (összesen bruttó 75 millió fo­rint) részbeni finanszírozásá­ra. A benyújtott pályázat ered­ménye 67,5 millió forint ösz- szegről szóló támogatás lett. A Lehel utca 17/B-C alatti in­gatlanok esetében a két telek egyesítése megtörtént. A képviselő-testület megál­lapította, hogy az általa kitű­zött célok és részfeladatok tel­jesítése határidőre megtör­tént. A 2002. évi költségvetés megfelelő összeget, 375 mil­lió forintot biztosít a megújí­tási program folytatására. Szabolcs utca I6/A Szabolcs utca 16/B Dévai utca 7. Könyvtár a Kerekes utcában A VII. kerületi Dózsa György útról 2000 júniusában költözött át kerületünkbe a Kerekes utca 12-20. szám alatti Góliát Szálló földszint­jére az Építők Központi Könyvtára. A XIII. kerületben ezen a környéken más könyv­tár nincs, ezért az itt lakók és az iskolások nagyon örültek annak, hogy itt egy nyilvános könyvtár van. A könyvtár mű­ködéséről, feladatáról Orbán Tiborné könyvtárvezetővel beszélgettünk.- Mennyi kötettel rendel­keznek és honnan, miből te­remtik elő a pénzt az újabb kötetekre?- Állami támogatásból élünk, amit minden évben pá­lyázat útján nyerünk el. Éven­te 400-450 ezer forintot köl­tünk vásárlásra. Jelenleg 25 ezer példány áll a kölcsönzők rendelkezésére, van raktár- készletünk is, de ha valaki olyasmit keres, ami nálunk nincs, beszerezzük.- Hány olvasó jár ebbe a könyvtárba ?- A helyiség viszonylag ki­csi, ennek ellenére képesek vagyunk nagyon sok olvasót ellátni. Körülbelül 1500 olva­só fordul meg nálunk. Ez a mai magas könyváraknak is köszönhető, de abból is adó­dik, hogy az épület több rész­ből áll: a munkásszállóból, és ! bizony az itt lakó emberek is olvasnak, aztán itt van mellet­tünk az Empátia Szociális Gondozó Központ, ahonnan a nővérek rendszeresen lekísé­rik az olvasni vágyó betege­ket, a nővérek is kölcsönöz­nek, valamint az épületen be­lül, a másik szárnyban műkö­dik az ELTE egyik kollégiu­ma, ahol 700 fiatal lakik. Ezek a diákok nagyon hálásak, mert nem kell messzire menniük. Ezért igyekszünk olyan köny­veket beszerezni, ami az ő igényeiknek is megfelel. Mi­vel az előző helyünktől sem vagyunk távol, sok régi, főleg nyugdíjas olvasó is megkeres bennünket, valamint az itt la­kó környékbeliek is szép számban látogatják a könyv­tárat. Itt említeném meg, hogy kölcsönözni kedden és csütör­tökön 8-tól 16 óráig lehet. Patvaczki Józsefné kolléga­nőmmel együtt mindenkit szeretettel várunk. A XIII. kerületi önkor­mányzat a könyvtár pályáza­tára nemrég 80 ezer forint tá­mogatást szavazott meg. (Szoboszlai) írónak született pedig sosem akart az lenni Szabó Magda a Hegedűs Géza Hitalános Iskolában „Gyerekek, itt vagyok, szedjetek szét!” Ezzel a mon­dattal kezdte Szabó Magda a Hegedűs Géza Általános Is­kolában tett látogatását április 10-én. Aztán gyorsan hozzá­tette,, vár rá az autó, mert in­dul Debrecenbe, ahol másnap díszpolgárt avat, aztán jön vissza, mert este mesterkur­zust tart Pesten. Szóval nem unatkozik, de azt is elmondta, mennyire örült az iskola meg­hívásának. A tornateremben igazi iro­dalmi délelőtt alakult ki, a gyerekek kérdeztek, az írónő válaszolt. Szabó Magda leg­szívesebben a gyerekkoráról mesélt, s talán a gyerekeket is ez érdekelte a legjobban, és persze kedvenc történeteik születése. Elmondta, hogyan születtek a gyerekek körében oly kedvelt mesék. Az ő gye­rekkori estéi még másmilye­nek voltak, mint azoké a gye­rekeké, akik most őt hallgat­ták. Gyerekkorában még nem volt tévé, mikor későre járt, szülei lefektették, megimád- koztatták, és meséltek neki. Ezeknek a meséknek köszön­hetjük aztán a Szabó Magda által írt rengeteg mesét, hiszen későbbi írásai mind ebből az örökségből táplálkoznak. Szabó Magda családjában csupa író volt, apai és anyai ágon is. Édesanyja tündérme­séket írt, és minden este más és más mesét talált ki a kis Magda számára. Szülei fel­váltva meséltek neki, de a hét hetedik napján ő mesélt a szü­leinek. Már hároméves korá­ban ismerte a betűvetést, és egy szép napon előállt első költeményével. így lett író Szabó Magda, pedig sosem akart az lenni, mindig tanító­nak vágyott. De azt is hozzá­tette, ő valójában írónak szü­letett, semmi másnak. Ezután tanulóéveiről me­sélt a gyerekeknek. „Ha hiszi­tek, ha nem, én szerettem ta­nulni” - kezde biztatni a diá­kokat. Elmesélte, hogy a szü­lei sosem büntették, hanem el­igazították, ha valami nem úgy sikerült, ahogy várták. Szabó Magda nagyon hamar iskolába került, mert elmon­dása alapján szülei nemigen bírtak már vele, így már 22 éves korában bölcsészdoktor­rá avathatták. A beszélgetés további részében az írónő az ifjúsá­gi irodalomról be­szélt, és azt mond­ta, ő maga olyan jártas ebben az irodalomban, hogy nem lehet megfogni semmi­vel. A gyerekek az Abigélről kérdez­ték, kiderült az is, hogy ez a regény 40 nyelven jelent meg, legutóbb hindi nyelven. Szabó Magda ma­gát az Abigél-beli Zsuzsannához ha­sonlította, mert azt mondta, ő az a szereplő, aki ren­det tart, és ő maga is ilyen. Végül az egészen szemé­lyes jellemzőiről mesélt. Azt mondta a gyerekeknek, hogy ha ő valakit nem szeret, azt magában mindig egy csillagra ülteti, hogy jó messzire kerül­jön tőle. És végül egy jótanács a gyerekekhez, mely szerint csak örömükben sírjanak, mert ő is csak így teszi. És mivel a debreceni kocsi­járat csak várt és várt, Szabó Magdának indulnia kellett, de talán otthagyta maga után a kedvet, hogy a gyerekek fe­dezzék fel újra a meséket, me­lyek az ő életükből egyre job­ban kimaradnak. (lami) Szabó Magda megérkezik a tornaterembe Magda néni a gyerekek gyűrűjében

Next

/
Oldalképek
Tartalom