XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-04-18 / 7. szám

/ XIII. KERÜLETI • • Í ^ - ­________■ :i__ _"::_ AZ ITTENI TRIPOLISZ NAGYON ALKALMAS VOLT FORGATÁSI HELYSZÍNEKRE Németh András legkedvesebb munkái a Jókai-filmek voltak Németh András több mint négy évtizedet töltött a filmek világában, pályája még a há­ború előtt kezdődött, később számos ismert magyar játék­filmnek volt a gyártásvezető­je, főgyártásvezetője, aztán a szinkron területén töltött be vezetői pozíciót. Filmes és ér­telmiségi: nagy műveltségű szervező, tanított is, számos cikket, könyvet, jegyzetet publikált. És nagy filmes kor­szakok nagy tanúja.- Hogyan került a filmek vi­lágába?- Még gimnazista voltam, amikor a család barátja, aki a Filmgyár főkönyvelője volt, 1942-ben egy kora nyári na­pon fülön fogott és bevitt a Gyarmat utcai gyárba, ahol dr. Bingert János vezérigazgató­tól kezdve Lohr Ferenc fő­mérnökön át Luter bácsiig, a főportásig, a gyár hatalmassá­gainak bemutatott. Ez utóbbi, a főportási ismeretség volt a meghatározó, mert abban az időben, aki a portán át belé­pett - nagyon nehéz volt elér­ni ezt a jogosultságot -, annak szabad útja volt a gyár minden zugába.- Milyen volt akkor a le­gendás Filmgyár?- Ez a nagy virágzás kor­szaka volt. A műtermek ontot­ták a filmeket (évi 40-43), a sztárokkal (Karády, Jávor, Szeleczky és mások) lépten- nyomon összefutott az ember, a szerepre váró statiszták el­lepték a Gyarmat utcát és egész nap, reggeltől estig ott tolongtak. Az ostrom elnémí­totta a gyárat, csak néhány film készült közvetlenül a há­ború után. Jómagam akkor a Heti Filmhíradónál voltam sa­mesz, azaz gyakornok. Megle­hetősen sok szabadidőm lévén szorgalmasan jártam a bölcsé­szeire, művészettörténet-lé­lektan szakra, de legszíveseb­ben a híres Horváth professzor úr óráit hallgattam, aki magyar irodalmat adott elő felejthetet­len szuggesztivitással.- Előbb-utóbb választani kellett az irodalom és a film között...- Választottam: végleg fil­mes lettem. A filmgyárak az 1950-es évek elején kezdtek nagyobb sebességre kapcsolni, én pedig a Könyves Kálmán körúti Híradó és Dokumentum Filmgyárban gyakornokos- kodtam tovább, majd felvétel­vezetőként természetfilmek­ben működtem közre, többek között az Aquarium című em­lékezetes rövidfilmben, a vég­telen szorgalmú Kollányi Ágostonnal, majd pedig gyár­tásvezetőként ugyancsak vele az egész estés Kati és a .vad­macska című produkcióban.- Amikor a Dokumentum Filmgyár 1957-ben Budapest Filmstúdióvá alakult az álta­lam nagyrabecsült Révész Miklós igazgató kiváló veze­tésével - aki egyébként a ke­rület régi lakosa - itt is létre­jött a játékfilmgyártás. Gyár­tásvezetőként - többek között- Milyen volt a különbség a két koprodukciós partner kö­zött? •- Bizony nagy. Az amerika­iak, akik jórészt angol stábta­gokkal dolgoztak, szigorúan betartották a gyakori teaidőt, a Egy magyar nábob című Jókai-fllm forgatásán Hildebrand István operatőr (a létrán), Várkonyi Zoltán rendező, Németh András főgyártásvezető, Daubner István gyártásvezető, Arató János hang­mérnök- ekkor készítettem a Kato­nazenét, majd a Hunniában a Párbeszédet, utóbbit főgyár­tásvezetőként gyártásirányí­tottam. Még néhány emléke­zetes filmet említenék jelzés­képpen: Az életbe táncoltatott lány, az Iszony, a Szegényle­gények, a Sodrásban.- Új korszak kezdődött so­kunk számára a Várkonyi Zoltán rendezésében készült látványos Jókai-filmekkel, mint A kőszívű ember fiai, amelyet a legkedvesebb fil­memként tartok számon, majd az Egy magyar nábob, valamint a Kárpáthy Zoltán. Várkonyival dolgozni élveze­tes volt, kitűnő irányító és szervező tehetséggel is ren­delkezett. Az Egri csillagokat is együtt forgattuk, ez volt a legnagyobb gyártásszervezé­si feladat, amelyet valaha is megoldottam. Külön érde­kességként emlékszem Az aranyfej című magyar-ame­rikai koprodukció forgatásá­ra, valamint a magyar-szov­jet koprodukcióban készült Csillagosok, katonákra, ame­lyet teljes egészében Szovjet­unióban, Kosztromában ké­szítettünk el a MOSZFILM nagyvonalú koprodukciós partnerségével. „tea-time”-ot, és nem szoktak át a jó magyar preszszókávéra, az oroszok viszont nem tartot­tak soha teaidőt, és olyannyira átszoktak a mi presszókávénk­ra, hogy alig győztünk a hatal­mas szovjet együttesnek kávét főzni. Ami egyébként a teát il­leti, korábban a legjobb teát nem Londonban, hanem Moszkvában, a MOSZFILM- nél ittam. Ilyen teáért bárme­lyik pillanatban átszoknék a kávéról a teára.- Amikor a Filmfőigaz­gatóság megbízott a MA­FILM gyártásigazgatásának vezetésével, szervezetileg, ve- zetésileg, szakmailag a gyár igen jó alapokon nyugodott. Az egyre növekvő gyártási volumen okozta feszültségek és problémák feloldási módo­zatainak kidolgozását tekin­tettem fő feladatomnak, ezen­kívül természetesen folyama­tosan a vállalat egészének gyártásirányítását.- Hogyan került a szinkron területére ?- A MAFILM légköre megváltozott, ezért áthelyezé­semet kértem a Pannónia Filmstúdió Szinkron Stúdiójá­ba, ahol a magyar nyelv és a fordítások változatlan szerete- te némi filmszaktudással pá­rosulva elég muníciót adott ahhoz, hogy a stúdió művé­szeti, vezetési és szervezési feladataival őszinte kedvvel foglalkozzam és az önálló vállalattá történő átalakításá­ban tevőlegesen részt vegyek. Sok művelt, irodalmi értelem­ben tájékozott munkatársam volt. Minthogy a stúdió ko­rábban bizonytalan és állan­dóan változó hangsúly-, ille­tőleg jelentőségproblémákkal küzdött, a gyáron belül nem mindenkinél értem el sikere­ket akkor, amikor a stúdióból a stúdió jellegű önálló vállala­ti működés felépítését és meg­szilárdítását kellett megvaló­sítanom. A működőképes és fokozódó teljesítményű szink­ronstúdió eredményei jelzik talán tevékenységem eredmé­nyeit. A teljesítmény egyéb­ként évi 411 db szinkronfilm­ről közel 600 darabra emelke­dett. És 1986-ban innen men­tem nyugdíjba.- Úgy tudom, volt ideje a filmes munka mellett másra is...- 1957 óta foglalkozom a vezetés és szervezés elméleté­vel. Posztgraduális tanfo­lyamokon voltam előadó, mintegy tizenegynéhány éven át az OPAKFI (Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület) felsőfokú képzése­in és a Kereskedelmi Kamara filmgyártási tanfolyamain. Könyvet írtam a reklámfilm- gyártásról, a rövidfilmgyár­tásról (másokkal közösen), előadói jegyzetet készítettem a forgatócsoport vezetési és szervezési sajátosságairól és a vezetés- és szervezéselmélet alapjairól. A MAFILM-nál a gyakornokok számára majd tizenöt éven át bevezető tan­folyamot vezettem.- Mióta lakik a kerületben?- 1988 óta lakom a kerület­ben. Itt fejeztem be a koráb­ban megkezdett A mozgás­megjelenítés korszakai című művészettörténeti tanulmá­nyomat. A XIII. kerületet amúgy először sok forgatási helyszín által ismertem meg. Sokszínűsége - itt volt példá­ul a Tripolisznak becézett „ro­mantikus” negyed - nagyon is alkalmas volt arra, hogy for­gatási helyeket találjunk. Ér­dekesség, hogy e negyed vi­lághírű néhai lakójával, Cziffra Györggyel, akinek emléke mai napig is felejthe­tetlen számomra, a háború után az Old Firenze zenés presszóban ismertem meg, ahol akkor ő volt a zongorista.- Számos emlék kötött a kerülethez, amíg ide, a Szent László utcába költöztem; a kerületet és a környéket is na­gyon megszerettem. Kaiser László Van visszatérés a stroke-ból Ilona újra rajzolni fog Több vélemény és tapasztalat szerint az agyvérzés, a gutaütés vagy idegen szóval a stroke gyógyítható. Attól függően, hogy az agyvelóallományban történt vérzés milyen súlyos, eszmélet- vesztéssel járt vagy sem, hogy mennyi időn belül kerül orvos­hoz az ember, és hogy kezdettél a megfelelő' gyógyszereket, ke­zeléseket kapja-e a páciens. A 26 éves Pálmai Ilona Ili, közel egy évtizede a Szek­szárdi utcában él. Soha senkitől nem tanult rajzolni, csak a saját maga szórakozta­tására múlatta rajzolással az időt. Édesanyja kozmetikus, édesapja műszaki rajzoló volt. Talán tőle örökölte tehetségét. A gyerekkorától meglepően nére nem magányos, mert ba­rátai mellette maradtak és rendszeresen látogatják. Nap­jai gyógyszerek szedésével, kezelésekkel telnek.- A hagyományos kezelé­seken kívül már nagyon sok mindent kipróbáltam. Felke­restem természetgyógyászo­kat is. Rendszeresen gyógyte­Ili betegsége eló'tt élethű képeket, portrékat raj­zoló lány érettségi után szinte rögtön férjhez ment gyerek­kori szerelméhez. Pár hónap­pal azelőtt, hogy a Képző- művészeti Főiskolára jelent­kezett volna, történt egy tragi­kus baleset, ami miatt az élete teljesen megváltozott, sőt - remélhetőleg csak átmeneti­leg - tönkrement.- Szüleim egy olaszországi nyaralásból hazafelé jövet az autópályán halálos kimenete­lű balesetet szenvedtek. Telje­sen váratlanul ért a haláluk. Sokkot kaptam és agyvérzést, aminek következtében a jobb oldalam lebénult - mondja a szavakat még mindig eléggé nehezen formáló Ili. - Bár az azóta eltelt idő alatt sokat fejlődtem, még nem vagyok a régi. Nem tudok jól fogni, gyengén érzem az ujjaimat, kiejtem a tárgyakat a kezem­ből. A ceruzát sem tudom ren­desen tartani. Ez nagyon bánt, hiszen amióta az eszemet tu­dom, mindig rajzoltam. Ili házasságából gyermek nem született. Betegsége elég­gé megterhelő lehetett a férjé­nek, ezért négy év után, bár­mennyire is bántotta a lelkiis­meret, elvált tőle. Akkor köl­tözött hozzá - albérlet helyett - Zsuzsa nevű barátnője, akit Ili találóan csak a jobb kezé­nek hív, hiszen a vele egykorú lány sok mindenben segíti a korlátozott mozgású Ilit. Ilona nem szívesen mutatkozik ide­gen emberek előtt, ennek elle­A Béke téri Szent László- templomban 2002. április 28-án, vasárnap du. 5 órakor Alföldy-Boruss Eszter (fu­vola) és Alföldy-Boruss Csilla (orgona) hangver­senyt ad Bach, Platti, Mozart, Massenet és Franck műveiből. A belé­pés díjtalan. A hangver­senyt a XIII. kér. önkor­mányzat támogatja. BMsaikiiiifis i JAMM^baii Néhány év alatt hagyománnyá vált, hogy megrendezzük évi kiállításunkat. A közönség részéről egyre növekvő az érdek­lődés és nagy elismeréssel nyilatkoznak munkánkról. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy minél több újdonságot, új és szín­vonalasabb alkotásokat mutassunk be az érdeklődőknek. Ezenkívül külön programokkal színesítjük kiállításunkat. Több mint száz, japán stílusok szerint alakított növényt mutatunk be, alakítási bemutatókat tartunk és a München 2001 Bonsai Világkiállításról készített filmünket folyama­tosan bemutatjuk. Várjuk az érdeklődőket 2002. április 30-tól május 5-ig a József Attila Művelődési Központban 10-18 óra között. A kiállítás megtekintése díjtalan. Radnai Sándor, a Herman Ottó Bonsai Egyesület elnökei =-éé1 ff Vasas Sport Club Természetbarát Szakosztálya minden szerdán és vasárnap nyílt túrát szervez a Budai hegyekbe, kb. 7-10 km-es távon. Találkozás a Moszkva téren a metrókijárattal szemben, minden alkalommal 8.50-9.00 óra között. Öltözék: szabadidőruha, terepjáráshoz megfelelő cipő. Várjuk tagjaink sorába mindazokat, akik kedvet kapnak a természetjárásra. Jelentkezni lehet minden hétfőn a Vasas Sport Club klubhelyiségében, 16.00-17.30 óra között. Cím: 1139 Budapest, Fáy utca 58. (bejárat a Béke utcáról), sportcsarnok, I. emelet 53. ákat iszom, főleg zsálya- és fehérfagyöngyteát, úgy ér­zem, használ. Egy kedves ismerősöm hetente két alka­lommal felkeres, és gyógytor­nával - de lelkiekkel is - edzésben tart. Ezt az állapotot nem könnyű sem fizikailag, sem lelkileg feldolgozni, de úgy érzem, sokat fejlődtem az elmúlt idő alatt. Mindenesetre bizakodom.- Miben bízol legfőbbkép­pen?- Nemrég azt találtam ki - addig is, amíg nem jön telje­sen rendbe a jobb oldalam, ha egyáltalán valaha rendbe jön -, hogy megpróbálok bal kéz­zel rajzolni. Ezt nagyon ne­héz megvalósítani, elhiheti bárki, aki próbált már bal kéz­zel akár csak írni, ha netán gipszben volt a jobb keze. Mindesetre én megpróbálom, mert rengeteg élmény, érzés kavarog bennem, amit most újra szeretnék rajzban meg­örökíteni. Itt a tavasz is sze­rencsére, most már a hangula­tom is jobb, úgyhogy min­denképpen belevágok. Kész­tetést érzek a sete újrakezdés­hez, annál is inkább, mert né­hány hónapja találkoztam egy férfival, aki ráébresztett, rábe­szélt arra: van értelme, bárki képes lehet az alkotásra, ak­kor is, ha a fizikailag nem tel­jesen ép. Miután beteg lettem, a Debrecenben élő nagyné- némnek odaadtam a rólam addig készült fotóimat - csak egyet tartottam meg, amit a nagymamám készített rólam, amikor még egészséges vol­tam -, és az összes rajzaimat, vigye el, mert látni sem bír­tam őket. Akkoriban nem akartam nap mint nap szem­besülni azzal, hogy mit tud­tam előtte, és hogy mostantól mire nem vagyok képes. Mindezt mára nagyjából sike­rült feldolgoznom, de még nem kértem tőle vissza egyet sem. Úgy gondolom, még kell egy kis idő és sikerül szembe néznem önmagám­mal, a jövővel, és akkor visz- szakérhetem a rajzaimat, mert hogy őszinte legyek, kicsit azért hiányoznak... Szoboszlai Éva r Y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom