XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-03-28 / 6. szám
___ I * I p sis I 1 ..., l^gSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS SSSSSS5iSSSSg^Sg8SSSSSS§^SSSSSSS8iSS^§SSS8SSSSSSSgSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS8SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS ff megújuló természet ünneplése 1 1 Húsvéti népszokások 1 Húsvét idejét a niceai zsinat 325-ben a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapban állapította meg. A húsvét tehát mozgó ünnep. A húsvéti ünnepkör virágvasárnappal kezdődik és az ún. nagyhéttel folytatódik, majd a hús- vétvasámapot követő fehér- vasárnappal zárul. A húsvéti ünnepkör népünk hitvilágában és szokásaiban igen jelentős volt. E hiedelmek és szokások egyrészt ősi, úgy szoktuk mondani, pogány eredetű tavaszváró, tavaszköszöntő, tavaszt előcsalogató szokások, másrészt egyházi eredetűek. A határt azonban nem lehet élesen megvonni a kettő között, hiszen a kölcsönhatás rendkívül erős volt. Gondoljunk arra például, hogy a tűz-, víz-, zöldág-, ételszentelés a pogány gyakorlatból a keresztény liturgia részévé lett, majd amikor az egyház már elég erősnek érezte hatalmát ahhoz, hogy ezeket kivesse, tovább élt a népi hitvilágban. ■ 350 évvel ezelőtt Szkhárosi Horváth András keserű haraggal fakadt ki a húsvétot megszentségtelení- tők ellen: Rothadt tőkének térdet, fejeket hajtunk, Az disznó soldornak innepet szentelünk, Kit nagy zabálásságban farsangban elhagytunk, Sós vízzel meghintjük, szenteknek alkjuk... Szkhárosi pörlekedése az egyházi ünnep pápista túlzásai és világi örömei miatt azonban teljesen hiábavaló volt. A szentelt barka, a Pilá- tus-verés, a tűz- és vízszentelés, a tojásszentelés szinte a mai napig élő és ható eseményei a szokásokban olyannyira gazdag húsvétnak. A húsvéti ünnepkörben legfontosabb szerepe a víznek volt, a víz külsőleg-bel- sőleg tisztító, gyógyító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit alapján. Egykori leírás szerint a húsvétot megelőző pénteken a szegedi lányok megfürödtek a Tiszában. Az utat szótlanul tették meg, hogy ne fogjon rajtuk az igézés. Egészség és szépségvarázslás volt az oka, hogy ezen a napon más vidékeken is, különösen a lányok a patakban vagy a kút vizében mosakodtak. Az állatállomány számára is hasznosnak vélték a nagypénteki fürösztést, hogy rontás ne érje őket. Nagyszalontán 9 sírról szedett földből, 9 kútból vett vízzel készített vízben fürdették nagypénteken a szárazbeteget. A húsvéti locsolás szokását mindenki ismeri városon és falun egyaránt. A húsvéthétfő régi elnevezései: vízbevető-, vízbehányóhétfő szemléletesen érzékeltetik a locsolkodás egykori módját. A lányokat gyakran tiltakozásuk ellenére is a patakhoz, folyóhoz hurcolták a legények, s ott megmártották őket, vagy a kútnál öntözték vízzel vederszám. A húsvéthétfői locsolás elsősorban az eladósorú lányok szépség- és egészségvarázslása volt. A lányok egyik ékessége volt a hosszú hajuk. Erre utal az alábbi, Békés megyéből származó locsolóvers: Szépen kérem az anyját, Adja elő a lányát, Hadd locsolom a haját! Hadd nőjjön nagyra, Mint a csikó farka, Még annál is nagyobbra, Mint a Duna hossza! Szabad-e locsolni? A néprajzi leírások szerint a legények elsősorban a kiszemelt jövendőbelijüket, a házas férfiak rokon asszonyokat, a fiúgyermekek kislányokat locsoltak. A locsolóversek feltehetőleg nem nagy múltúak, hiszen a locsolás egykori módja nem is indokolja. Műköltői, iskolai eredetét bizonyítja, hogy országosan ismerik pl. az Én kis kertész vagyok..., Zöld erdőben jártam. .. kezdetű locsolóverseket a házról házra járó köszöntők. A húsvéti népszokásban fontos szerepet játszik a tojás, mely különösen ebben az időszakban termékenységi szimbólum. Piros színe, díszített héja fokozza jelentőségét. A hímes tojások karcolt vagy viaszos, festett díszítményei: virág-, állatvagy geometrikus motívumai a népművészet, a sajátos táji ízlés megnyilvánulásai. A motívumok sajátos jelrendszerének üzenet- és érzelemközvetítő feladata is volt. A hímes tojásokat általában hozzáértő asszonyok készítették, akik a festéket és a szerszámokat is házilag állították elő. A tojás nemcsak a húsvéti locsolásban játszott szerepet, hanem a húsvétot követő vasárnap, a komálásnak vagy mátkálásnak nevezett szokásnál. A két egymást megajándékozó lány a tojáscserével örök barátságra lépett, ezután komázták és magázták egymást. Somogy megyében így köszöntöttek be: Komatálat hoztam, Meg is aranyoztam Koma küldte komának, Hogy váltsa ki komának, Ha nem váltja magának Küldje vissza komának! Majd így fogadtak örök barátságot: Koma, koma komáljunk, Esztendeig komáljunk, Ha élünk, ha halunk, Mindig komák maradunk! A tojás sorsa gyakran az volt, hogy a fiúgyerekek kezén játékszerré lett a tojásdobás, tojásgurítás alkalmával. A tavasz behozatalának jelképezésére vagy köszöntésére sok helyütt szokás volt a zöldághordás, zöldágjárás. Máig is ismert gyermekjáték formájában. A falun zöldágakkal, virágokkal vonultak végig a lányok, közülük ketten kaput tartottak, s a többiek átbújtak alatta a Bújj, bújj, zöldág... kezdetű, ma már gyermekdalként ismert éneket dalolva. A tavaszi első kihajtáskor az állatokat zöldággal terelték a mezőre. Nemcsak húsvét- kor, de az egész tavaszi ünnepkörben számos szokásban volt fontos szerepe a zöldágnak. A zöldág egyházi megfelelője a barka, melyet virág- vasárnap szoktak megszentelni. A megszentelt barkának a rontásban és a gyógyításban, gonosz- és féreg- űzésben, de még a dörgés és villámlás elhárításában is fontos szerepet tulajdonítottak. Szokásos volt húsvétkor a vesszőzés is. Cseh és szlovák területen locsolás helyett vesszővel csapultak ezen a napon. Hazánkban például a Veszprém megyei Bakonybélen a következő rigmus kíséretében vesszőz- ték a lányokat a fűzfavesz- szőből font, ún. sibával: Sidiridi jó légy, Friss légy, Keléses ne légy! Ha valahová küldenek, fuss! A lábaid jó futók legyenek! (lábára üt) A kezeid jó mosogatók legyenek! (kezére üt) A fejed ne fájjon! (a fejére üt) Sidiridi, váltsd ki magadat! (a hátára üt és várja a tojást) A tavasz, a természet megújhodása az embert is arra készteti, hogy önmagát és környezetét megtisztítsa. A tisztító eljárások és szertartások különösen a nagyhéten gyakoriak. Legfőbb eszközei a víz mellett a tűz és a gonoszt, rosszat elűző zajcsapás. Tüzet valamikor csak évenként egyszer szítottak. A nagyszombati tűzszente- lésnek is van egyházi magyarázata, de a tavaszi tűzgyújtás éppúgy ismert volt a germán ősvallásban, mint a rómaiaknál az ókorban, ahol évenként egyszer, március 1-jén megújították a tüzet. A gonoszt, rosszat elűző zajcsapást a húsvéti ünnepkörben is megtaláljuk. Egyes helyeken pl. nagyszombaton nagy zajt csaptak a gazdasszonyok, és harangzúgás közben így kiabáltak: Kígyók, békák szaladjatok, megszólaltak a harangok! A zajcsapásnak volt egy egyházi eredetű formája is: a Pilátus-verés. így pl. Tolna megyében egy Pilátust ábrázoló deszkát ütöttek- vertek a gyerekek. Egy szólásunk is őrzi e szokás emlékét: Verik, mint a Pilátust! A húsvéti ünnepkör népszokásai, hiedelmei csak annyiban kapcsolódnak az egyházi ünnephez, hogy annak bizonyos napjain végzik őket; valójában - esetleges vallási színezetük ellenére is - a megújhodó természet ünneplésével kapcsolatosak. Tátrai Zsuzsanna BESZÉLGETÉS BÁLLÁ ZSÓFIÁVAL ÉS BÁTHORI CSABÁVAL--------------------------------------------------------------------------------------------------------------- • „Ezt a kerületet választottuk” I I M I X Bállá Zsófia 1949-ben született Kolozsváron, József At- tila-díjas költő, Báthori Csaba 1956-ban született Mohácson, Szobotka Tibor-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész. A XIII. kerületben élő házaspárral az Angyalföldi Antológiában megjelent írásaik kapcsán beszélgettünk.- Az Angyalföldi Antológia a XIII. kerület alkotóinak olyan műveit gyűjti egy kötetbe, amelyekben szűkebb környezetükről esik szó. Mi a véleményük a vállalkozásról? B. Zs. - Úgy láttam, más kerületek is kiadtak ilyen antológiákat - a vállalkozást bájos és kedves ötletnek tartom: véleményem szerint az olvasók örülnek annak, ha megtudhatják, kik élnek velük egy kerületben. Végül is mindent az dönt el, milyen értékű irodalmi szövegek születnek ebből az alkalomból. B. Cs. - Én is úgy gondolom, hogy lényegtelen, milyen ürügy hoz létre irodalmi értéket: ebben az esetben az volt a válogatás szempontja, hogy a XIII. kerület mezs- gyehatárán belül élő írók mutassanak föl valamit. Úgy tűnik, az eredmény igazolja az el- képzelést: akár pusztán az ittlakás ténye is alkalmas arra, hogy megnyissa egy íróban az alkotás lehetőségeit.- Egyikük sem budapesti születésű. Hogyan és mikor kerültek a fővárosba? B. Cs. - Mohácson születtem, de nagyon hamar, nyolcéves koromban Budapestre kerültem. Itt jártam általános iskolába, a Piarista Gimnáziumban érettségiztem, és 1981-ben a jogi egyetemet is itt végeztem. 1981-től Ausztriában éltem, és 1996 őszétől vagyok újra itthon. B. Zs. - Én 1993-ban költöztem Kolozsvárról Magyarországra, azóta folyamatosan Budapesten élek. Az első hat hónapot a XII. kerületben töltöttem, aztán a VI. és VII. kerületben laktam évekig. Mindketten ezelőtt négy évvel költöztünk az Újlipótvárosba. Előző lakhelyeinket a körülményeink határozták meg, ezt a kerületet azonban mi választottuk.- Hogyan vélekednek a kerületről, mi az, ami fontos önöknek a lakóhelyükkel kapcsolaatban? B. Zs. - Szerintem ez egy nagyon ösztönző környék. Természetesen egyforma, és nem mindenütt kellemes, de mindenképpen becsülendő, hogy sok erőfeszítés történik itt annak érdekében, hogy a lakosok kellemesebb környezetben köthessék egyik napjukat a másikhoz. A XIII. kerületben fejlett a szociális gondoskodás, és én ezt nagyon fontosnak tartom. Egy városrész fölemelkedését elsősorban azon mérem, mennyiben tud segíteni a hátrányos hely- zetűeken. Hiszen különben kirívó különbség keletkezik, és ez óhatatlanul rányomja bélyegét az utcára is. B. Cs. - Én nem vagyok tősgyökeres újlipótvárosi, nem vagyok angyalföldi, de mióta itt élünk, megpróbálunk hajszálgyökereket ereszteni és igyekszünk elsajátítani, megkésett buzgalommal bár, ezt a kerületet. Nem biztos, hogy a nyelv ugyanaz, amelyet én beszélek, de valahogy úgy zajlik az élet, hogy szemlátomást egyre több közöm van hozzá.- Mindketten irodalommal foglalkoznak, nyilvánvalóan hétköznapjaikban is koncentráltabb a mai magyar irodalom jelenléte. Hogyan látják a huszonegyedik század magyar irodalmának helyzetét? B. Cs. - Én úgy látom, hogy az utóbbi tizenöt évben, mióta elköltöztek az Újhold nagyjai, kialakult az irodalomban egy izgága, sokrétű mimikri-helyzet, amellyel meg kell barátkoznunk. Erősödik az a tapasztalatom, hogy a posztmodem irodalom eljátszotta szerepét, és bármikor kitörhet egy új klasszicizmus - bármit értsünk is ezen. Ennek a jeleit én egyre inkább érzékelem az irodalomban. Mindenesetre azt javasolnám, hogy olyan hagyományokat elevenítsünk föl, amelyek az egészen általános értelemben vett klasszicitáshoz állnak közel. Néha a hagyományra való emlékezés a legnagyobb újítás. B. Zs. Számomra a mai magyar irodalom érdekes és összetett. Talán színvonalában nem közelíti meg a közvetlenül előttünk járó nagy nemzedékek teljesítményét, de kétségtelenül ma is születnek olvasható prózai művek és jelentős verseskötetek. Valamilyen erőtlenséget azért érzek, s ezt annak tulajdonítom, hogy a rendszerváltás, illetve egyéb körülmények teljesen átrendezték azt a tudást, amelyet az írók annak előtte a maguk és az irodalom helyzetéről önmagukban kialakítottak.- Milyen új munkán dolgoznak mostanában ? B. Zs. - Én - sok-sok esztendő után - verseskötetemet próbálom tető alá hozni. A Jelenkor Kiadónál jelenik meg, talán még az idei Könyvhéten. Van egy prózai munkám, amelyet szeretnék újraírni, és titokban műfordításterveim is vannak, de az életem elég viharosan zajlik, a körülmények nem mindig megfelelőek a nyugodt munkához. B. Cs. - Én szintén összeállítottam egy verseskötetet, s az, remélem, még az év folyamán megjelenik. Huzamosabb ideje nem vettem részt az irodalmi életben, mert egy svájci kiadó felkérésére József Attila összes versének és verstöredékének németre fordításán dolgoztam. A munkát a közelmúltban fejeztem be. A versesköteten kívül mostanában esszéimet fésülgetem, s próbálom szerkezetbe rendezni. B. Zs. - Szeretünk itthon dolgozni. Örülnénk, ha íróasztalunk mellől bólongató fák lombjára láthatnánk. Akkor laknánk igazán az angyalok földjén. Horváth Ibolya I I Hadd tanuljon a gyerek Húsvétkor sem magengedett- Még ennyit sem tudsz? Pont az adóellenőrt kellett meglocsolnod? J V- Nyuszikám?! Na majd adok én neked nyuszikát!
