XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-01-10 / 1. szám

S Xin. KERÜLETI • • 2002. januar Könyvből sosem elég De hát hol a könyv mely cél­hoz vezet? - tette föl a kérdést keserűen Vörösmarty, s van-e, aki tudja rá a választ mind a mai napig. Hiszen valami cél­ja van minden könyvnek, cél­ja van vele annak, aki megírja, aki kiadja, terjeszti, eladja, megveszi, elolvassa. De hát látni kell, hogy cél több van mint könyv, szerencsére, mi­vel a kutató emberi elme mind többet fedez föl belőlük a vi­lágban. Azonban látnunk kell azt is, hogy minden elérendő vagy talán elért cél ugyanak­kor újabb kérdés, kihívás, ti­tok, késztetés is írónak, költő­nek, tudósnak, olvasónak. So­kasodnak hát a könyvek - s mennyi, amennyit befogadni tudunk belőlük? -, mert min­dig marad cél kifürkészet- len... S hiába látszik nagyobb emberi vívmánynak a szó- és képrögzítés és közlés mind so- kasodóbb és modernebb mód­ja, a könyv marad. És tovább sokasodik, mint az emberi ön­ismeret, műveltség, műélvezet és tudás legfőbb kútfeje ki- apadhatatlanul és mindétig. Könyvből sosem elég. Örüljünk neki. Kerületünk termékeny és igényes szellemi műhelye a könyvnek. Területének méretéhez és lakosainak számához képest a fővárosi átlagnál több könyv­kiadó tevékenykedik nálunk, s gazdagítja évről évre kiadott műveivel a kínálatot és a vá­lasztékot. És önkormányza­tunk is hozzájárul a saját könyvkiadványaival ehhez a bő terméshez. Az elmúlt év decemberében - három új - igazán elmondható, hogy hé­zagpótló - kötet megjelenteté­sével is bizonyította közmű­velődési és helyismereti tö­rekvéseinek céltudatosságát és komolyságát. Téli könyvkínálat Hungarovox Kiadó J. Suba Ágoston: Az én 70 évem ... A könyvet nem csupán tör­ténelmi kordokumentatív, ha­nem emberi és irodalmi értéke miatt is becses és szép műnek ítélem... Korántsem pusztán az ürömiek számára lehet tanulsá­gos alpolgármesterünk élet- története... (Madarász Imre) G. és N. urak: Zsír Balázs, avagy egy tucatszor bukott di­ák hihetetlen kalandjairól, kó­borlásairól és kópéságairól, s ezenközbeni elmélkedéseiről szerzett szép kis história. Kaiser László: Magyar Ferenc (életinterjú) A nagyformátumú katolikus értelmiséginek állít emléket. A halála előtti hónapokban val­lott életéről, pályájáról, hitéről, családjáról, kortársakról, iro­dalomról, történelemről. Czegő Zoltán: Hetednap után Az 1938-ban született, Er­délyben munkálkodó és publi­káló költő, tanár, újságíró, aki 1988 óta Magyarországon él és dolgozik, legújabb verses­kötete. Pető' Kovács Júlia: Szépen nézz rám, Uram Isten! Ágas­kodó öregség Két verseskötet Macskássy Zoltán grafikáival. Kicsoda ön, Hermann Péter? „Szeretek rendet rakni a világban” Rengeteg adattal dolgozik Hermann Péter ermann Péter lexikon­szerkesztő a Kresz Géza utcában. Ilyen is van. Ilyen foglalkozás. Saját maga szer­kesztette, kétévente megjele­nő kiadványából, a Ki kicso­dából tudjuk, 1950-ben szüle­tett Budapesten, szüleit Her­mann Mihálynak és Pándi Matildnak hívják, 1977-ben vette feleségül Reisz Ágnest, három gyermekük született: Zoltán, Ildikó és Gábor. Az ELTE BTK magyar-lengyel szakának elvégzése után dol­gozott a Kossuth Könyvki­adóban még kézirat-előkészí­tőként, majd szerkesztőként. Különböző egyéb kiadók után az Akadémiai Kiadó lexikon­szerkesztőségének vezető szerkesztője, a rendszerváltás után pedig saját kiadót alapít, ott folytatja munkáját, a Bio­gráf, majd a Poligráf Kiadó ügyvezető igazgatójaként 1990-94 között. A XIII. kerü­let önkormányzati képviselő­je. Ő szerkesztette a Világpo­litikai kislexikont 1979-ben, az első Ki kicsodát 1981-ben, a Nemzetközi szervezetek kisszótárát 1985-ben, a Ma­gyar és nemzetközi ki kicso­dát (1991, 1993, 1995, 1997), aztán pedig az utolsó kettő: Ki kicsoda 2000, Ki kicsoda 2002. Ezután hobbijai követ­keznek, majd címe és telefon­száma. Valamikor volt egy telefon­könyv. Elenyészően kevés hí­res ember címe, száma hiány­zott belőle. Legfeljebb pop­sztárok, hősszerelmesek, pri­madonnák akarták megtakarí­tani rajongóik ízetlenségeit. Még a rendszerváltás utáni te­lefonkönyvben is ott találjuk az országgyűlési képviselők címét és telefonszámát. Aztán a híres emberek évről évre maradnak ki, a kétkötetes te­lefonkönyvből egykötetes lesz, és hasonlatos az egykori közületi telefonkönyvhöz: ál­lami és társadalmi szervek, orvosi rendelők, kórházak, la­kásszervizek, áruházláncok. Még az üzenetrögzítők sem mutatkoznak be, sőt, még a számot is a család legkisebb gyermeke vagy az asszony mondja be, nehogy véletlenül kiderüljön, kit hívott (hiába) a telefonáló. Emlékszem, a Mo­dem Könyvtár egyik köteté­ben egy ír egyetemista lány, polgárjogi aktivista az utcáról hívja fel Nagy-Britannia mi­niszterelnökét, mikor a tünte­tésen a rendőrség jogellene­sen beavatkozik. Nekem ak­kor ez jelentette a demokráci­át. Ha valaki a közéletben, a nyilvánosság előtt él, vállalnia kell, hogy választói, illetve közönsége rendelkezésére áll. Akkoriban beszélték: a svéd király neve benne van a stock­holmi telefonkönyvben. Mi­ért? Hol volna másutt? És most, ha cseng a telefon és egy udvarias hang megkérde­zi, szoktam-e pizzát rendelni, a legtöbb ember adatvédelmi biztost kiált. „Ki adta ki a te­lefonszámomat?” Ugyancsak féltve őrzött titok a titkárnő előtt, kiadni azt a kódszámot, amely arra szolgál, hogy szer­kesztő és szerző, orvos és be­teg, ügyvéd és ügyfél, író és olvasó, sőt, választott tiszt­ségviselő és választó egymás­ra találjon. A telefonelő­fizetők többsége nem elmebe­teg, nem dobja ki a pénzt az ablakon, akkor telefonál, ha ez valamiért fontos. A telefo­náló bűnöző is lehet? Hadd nyugtassak meg nagyot és ki­csinyt: telefonon se betörést, se gyilkosságot nem lehet el­követni. A Ki kicsoda abban külön­bözik az egyéb életrajzot tar­talmazó lexikonoktól, hogy csak élők vannak benne, és ezek az élők maguk írják saját szócikkeiket egy űrlap kérdé­sei alapján. (Születési hely, idő, család tanulmányok, élet­rajz, műveinek jegyzéke, hob­bi, megtalálhatóság.) Kötetről kötetre benne van az elhalálo- zottak listája, és megy tovább az élet, újabb és újabb művé­szek, tudósok, politikusok tűnnek fel. Ezért érdemes két­évente áldozni a nem épp ol­csó könyvre. Egy irodalmi, művészeti, zenei stb. lexikon cikkeit szakértők írják, és év­tizedekig nem avulnak el. Nem is a benne szereplő sze­mélyek a legfontosabbak, oly­kor egy-egy műfaj-meghatá­rozás, korrajz, műkifejezés fontosabb az életrajznál. Nyerges András, aki az idei Ki kicsodát bemutatta, el­mondta, úgy olvassa, mint egy regényt. Minden egyes kiadása tükör: ilyen most Magyaror­szág. Mindenki szeretne benne lenni a hírességek névsorában, de sokan azt sem írják meg, mikor születtek, nem beszélve megtalálhatóságukról. Nem tudni, miért titkolják gyerme­keik nevét, születési évét. Hogy vannak, arra büszkék, de mintha csak a „darabszám” volna lényeg: pl. két fiú, két lány és egy fiú stb. Van, aki há­zastársa nevét titkolja. Csak nem azért, mert az előzőben még másképp hívták? Nyomdászok a megmond­hatói, sose készült még annyi névjegy, mint a rendszerváltás óta. Színük, formájuk egyre változatosabb, adatokban is bővelkednek, a tulajdonos szá­mos címmel, ranggal rendelke­zik, doktorátusa, tudományos fokozata, elnökségi tagsága, kitüntetéséi a világért sem hiá­nyoznának. Szerepel a munka­hely, cég számos címe, száma, fiókja, telefonszámai, mobil­és faxszámai, több nyelven is. A „privát” telefonszám ritka. Pedig vagy reklámozom ma­gam, vagy rejtőzködöm. Bárki lehet boldog háziasszony, vil­lany- vagy autószerelő anélkül, hogy nevét, címét, telefonszá­mát bárki ismémé a szoros ro­koni. baráti körön kívül. Ha azonban valaki gitárt ragad, zongorához ül, színpadra lép, hogy táncoljon, játsszon, neve megjelenik a könyvesboltok kirakatában,’ képviselőjelölt­ként a választóival ismerkedik, már nem magánember. Sztá­rok a megmondhatói, mennyi­vel több belépti díj, lemez, könyv fogy, ha a modell vagy a hárfaművész elárulja, szeret főzni, kedvenc időtöltése a szánkózás, a pasztellszíneket kedveli, gyerekkorában Vin­cent van Gogh vagy Beetho­ven, esetleg Koncz Zsuzsa ké­pe függött az ágya fölött. Pe­dig attól nem lesz jobb énekes, festő, író stb. valaki, hogy el­árulja, mi a kedvenc színe. De közelebb jön a közönséghez. Emberi arca lesz. Viszonozza az érdeklődést. A Ki kicsodában benne vannak azok is, akik tanulmá­nyaikon, munkahelyeiken kí­vül csak műveik jegyzékét so­rolják fel. Hermann Péter ugyanis teljességre törekszik, azt akarja, hogy közönsége megtalálja azt, akit keres. Iste­nem, legfeljebb nem tudom meg, hol lakik X. Y., kit vett feleségül. Szíve joga. A fellel­hetőség már komolyabb kér­dés: közölni szeretném egy íróval, hogy műve tetszett. Fi­atalember keres egy etológust vagy ökológust, mert elhatá­rozta, ő is állatviselkedés-tan- nal vagy az élővilág egyensú­lyával akar foglalkozni, és ta­nácsra, segítségre vágyik.- Megéri - kérdezem Hermann Péter - mindig a hát­térben maradva gyűjteni össze korszakok nagy embereit?- Anyagilag nem. De én mindig ezt csináltam. Szere­tek rendet rakni a világban. A Ki kicsoda felbecsülhe­tetlen érték. Az érdeklődő nagyközönségnek is, akik szeretnék tudni egy-egy híres ember korát, előéletét, de ké­zikönyve szaklexikonoknak is. Magam össze szoktam ha­sonlítani a Magyar irodalmi lexikonnal, és gyakran itt talá­lok több adatot. És főleg: fris­sebbet. És tisztelem ezt az embert, aki életét nem aÖ/áját, hanem a mások hírnevének ál­dozta. Kartal Zsuzsa JUHÁSZ KATALIN ROBOZ LÁSZLÓ: KERÜLETÜNK HAJDAN ÉS MA A fotó - egy villanás. Egyben - szerencsés esetben - az idők végtelenjének szóla üzenet. Ha ugyanannak a helynek, ugyanannak a tárgynak mutatjuk meg fotón az arculatát, két villanással történelmet írhatunk. Csak közben - az egyik lapról a másikra - el kell telnie néhány évtizednek. Juhász Katalin és Koboz László archív és mai fotók párosításából kirajzolódó helytörténeti albuma dokumentum értékén túl időkalandozás is, élményidézés is. Segítenek ebben a ko­rabeli sajtóból, annalesekből vett szemelvények, életképleírások mintegy a kép­anyag kíséretéül. A könyv alcíme ennek megfelelően Képek és leírások Budapest Angyalföld, Újlipótváros, Vizafogó, Margitsziget városrészeinek múltjából és jelenéből. Tudva­levő, hogy a jelen is múlandó, a változások folytatódni fognak, de a két szerző jó időben ragadta meg a mát, a 20. és a 21. század küszöbén. Most már a jövő kró­nikásának is van mire alapoznia. A képeket válogatta, a kötetet szerkesztette és a bevezetőt írta: Juhász Katalin, a mai fotókat készítette Roboz László és Holczer Gábor. A könyv tervezője: Gremsperger Nándor. Kiadó: a József Attila Művelődési Központ Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménye. A nyomdai előkészítést a Sprint Kft. végezte. A nyo­más és kötés a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben készült a nyomda alapításának 119. esztendejében. A szép kiállítású kötet készítőinek gondosságát dicséri. A képanyag eredetileg az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény egy időszakos kiállításán szerepelt, helyes elgondolás volt nyomtatott formába is átmenteni. A Váci út 50. szám alatt nemrég átépített és kibővített intézmény egyébként is nem csak állandó és időszakos kiállításain mutatja be kerületünk történetét, hanem a Helytörténeti Füzetek kiadásával is, amelyeket hozzáértő helytörténészek írnak és illusztrálnak. A gyűjtemény többrétű tevékenységéből mind a felnőtt lakosság, mind a tanulóifjúság sokat meríthet. A Kerületünk hajdan és ma az intézmény ed­digi legrangosabb kiadványa a kulturáltság és a lakóhelyszeretet jegyében. Megjelent az utcanévlexikon ’13 203 utca elnevezéseinek regényes története Kis túlzással szólva az utcának a neve, ahol lakunk ugyanúgy hozzátartozik az azonosságunkhoz, mint a saját ne­vünk, hiszen amint kilépünk a házunk kapuján, a mi utcánk képe, levegője, hangulata vesz körül minket és kísér el további utunkon. Ez persze leginkább a hűséges lakosokra vonatkozik, nem azokra, akik szálldosnak kerületről ke­rületre, utcáról utcára, lakásról lakás­ra, de egy biztos, mindegyikük ha­szonnal böngészheti a Budapest XIII. kerületének teljes utcanévlexikonát, amely Budapest Főváros XIII. Kerüle­ti Önkormányzata és a XIII. Kerületi Helytörténeti Klub kezdeményezésére és gondozásában jelent meg Jelenics József tanár úr tollából és összeállítá­sában, olyan kiváló szakemberek szer­kesztésében, mint Bogyó László, Ju­hász Katalin és Kovács Piroska, az ön- kormányzat, az Angyalföld Fejleszté­séért Közalapítvány és a XIII. Kerület Közművelődéséért Közalapítvány tá­mogatásával. Jelenics tanár úr nevéhez fű­ződik valójában a kerületi hely- történeti gyűjtemény -létrehozá­sa a Magyar Televízió Fekete, fehér, igen, nem igen sikeres fő­városi helytörténeti vetélkedő­jének kerületi szervezése és adatgyűjtése kapcsán. Ez az is­meretanyag alapozta meg a gyűjteményt. Aki kíváncsi a XIII. kerület­re, az egy nagyobb, de legalább­is több kisebb séta keretében bejárhatja minden útját, utcáját, terét, zegzugát. De maga elé te­rítheti a térképet is, s ebben az esetben kényelmesen végigjár- tathatja a szemét széltében- hosszában a kerületen és ily módon tanulmányozhatja az egyes útvonalait is. Teljes képet azonban csak akkor kap róla, ha kézbe veszi hozzá ezt a teljes utcanévlexikont is, amely idő­ben és térben dimenzionáltan írja le, mintegy elmeríti 203 utca akár másfél évszázadra is visszanyúló történetét. Ez a teljes feltérképezése a kerület­nek, használatával lehetetlen eltéved­nünk, habár - ami biztos, az biztos - hagytak a 14. mellékletben néhány ki­töltetlen rubrikát is az utcákra, mivel - mint írja - változások voltak az el­múlt évszázadban és lesznek a jövő században is. így hát magunk is be­léphetünk a lexikonírók táborába. Kovács Piroskától, a kerület köz- művelődési főtanácsosától, aki sokat és odaadóan munkálkodott a kötet megjelenésén, azt a tájékoztatást kap­tuk, hogy az új, teljes utcanévlexikon olvasható a kerület könyvtáraiban, is­kolai könyvtáraiban, a közművelődési intézményekben, az ügyfélszolgálati irodákban, majd februártól megvásá­rolható lesz az Angyalföldi Helytörté­neti Gyűjteményben, a Váci út 50. szám alatt is. BUDAPEST XIII. KERÜLETÉNEK TELJES UTCANÉVLEXIKONA BUDAPEST 2001

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom