XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-02-14 / 3. szám
.Hárs György: Csaknem az egész világot bejártam, a hazám azonban a Sziget utca 11. Hárs György: költő, író, újságíró, műfordító. Született Budapesten, 1937-ben. Az ELTE újságíró szakán végzett, különböző lapok (Szabad Föld, Népszabadság, Kisalföld, Képes Hét stb.) munkatársa, jelenleg a Napi Gazdaság Napi Pihenő című mellékletének szerkesztője, de dolgozott a televízióban is, számos tévéfilmet is írt. (A fehér-fekete szivárvány, Diák voltam La Rochelle-ben, Bicentenáriumi biccentés.) Verskötetei: A láz keresztjén, Gyúlékony éj, Ökölbezárt szív (kisregény), Tvardosvszkij: Az emlékezet jogán (műfordítás), Tejút (dialógus Szász Endrével). Köves Iván felvétele- A Józsefvárosban születtem, de másfél éves koromban a Sziget utca (ma Radnóti Miklós utca) 11.-be költöztünk, úgyhogy ezt érzem szülőházamnak. A Wesselényi utcából egyetlen emlékem egy fiatal tiszthelyettes, bizonyos Rátonyi Róbert. 1985-ben a Képes Hétben csináltam vele interjút, és ha hiszi, ha nem, megismert. De gyermekemlékeim, a háború, a megmenekülés, az iskola mind a Sziget utcához köt. Csillagos ház lett, de azért senki se költözött el. A társadalom teljes keresztmetszete lakott ott, proletárok, szegény emberek, de még egy méltóságos asszony is. (Mitől volt az, nem tudom, de az egész ház így hívta.) No, ő átvette a háború alatt a „hatalmat”. Az egész háznak együtt sütötték az asszonyok a kenyeret, méltóságos asszony beosztott minden házimunkát. Férfiak nem is igen voltak. Ha Csak Schreiber bácsit, az öreg sváb házmestert nem számítom, meg az ő fiát, a magyar királyi főhadnagyot. A háború vége felé, ha jött a razzia, főhadnagy úr felszaladt hozzánk az ötödik emeletre, katonaköpenye alá dugva engem, futott velem a házmesterlakásba, és ott rejtegetett, amíg a razzia véget nem ért. A feleségét Angyalkának hívták. Soha olyan szép párt. Sokszor eszembe jutnak. Ő is megérdemelt volna valami kitüntetést. A háború idején néhány évet a nagyanyámnál töltöttem Celldömölkön, 1951-ben, az általános iskola elvégzése után pedig Tatán, egy kollégiumban laktam, ott szereztem meg első szakképzettségemet: mezőgazdasági technikus vagyok. Aztán visszaköltöztem anyámhoz, a Sziget utcába.- Gyerekkorában kétszer is élt évekig vidéken. Volt összehasonlítási alapja. Éppúgy érezhette magát városinak, mint vidékinek.- Szó sincs róla. Én háromszor kirándultam, kétszer vidékre, éltem Budán, ezt szeretném elfelejteni, de tősgyökeres lipótvárosi vagyok. A hatvanas években a Fáik Miksa utcában laktam, az is Lipótváros. 1980-ban költöztem harmadszor az Újlipót- városba, ahol ma is élek. A ház 1960-ban épült, első lakóinak egyike Végh Antal volt, akkor még fiatal, szegény fiú. Ott voltam a lakásavatásán. Másodszor - ugyanebben a lakásban - Bihari Sándor, a költő lakásavatóján vettem részt, úgyhogy két író után költöztem ide én. Az egybeesés nem véletlen, az írószövetség segített mindhármunknak lakáshoz jutni, persze kedvezményes áron. Azóta „vagyonos ember” lettem, pedig ki se mozdultam innen, csak fölmentek a talpam alatt a telekárak.- Hogy került Tatára ? Mi indította arra, hogy a mezőgazdasággal foglalkozzék ?-Véletlen. Hárman voltunk jó barátok a Sziget utcai iskolában, szerettük az állatokat, ezért együtt elhatároztuk, hogy odamegyünk. Őket nem vették fel, engem igen. Nem bántam meg. Szinte hihetetlen, de ma is évente összejövünk, ott, Tatán, volt osztálytársaim az ország minden részéből, és tanáraink is, akik még élnek. Lassan ötven éve. És mindenben számíthatunk egymásra. Voltam én munka- nélküli is, ők segítettek. Fizikailag is ott erősödtem meg. Mindennap négy órakor keltünk, hat óra lett, mire a gazdaságba értünk, hogy megfejjük a teheneket, aztán nyolctól kezdődött a tanítás.- De itt ért a felszabadulás, nekem ez a hazám. Hétéves voltam, mikor a nyilasok ki akartak végezni, másnap reggel pedig nem ők jöttek, hanem egy kucsmás ukrán. Hát nekem igenis felszabadulás. A Lipótváros akkor még az V. kerülethez tartozott, a Thurzó közig tartott. Onnan üres telkek, a Dunából kikotort kavicshegyek voltak, kifejezetten bátorság kellett ahhoz, hogy azon túlra, Angyalföldre merészkedjünk. Azt a Lipótvárost maga már nem isnler- hette, ami nekem a világ közepe volt, a legszebb hely a világon. A Rakovszki (ma Szent István) parkba vittek sétálni. Sokszor iskola helyett is odajártunk. Nem volt olyan szép, mint ma, de lakható volt, meghitt, kalandos. Sok szabad tér volt, amit háborús romok tarkítottak. Ezek is részei voltak a játékainknak. Például a lyuklabda, amely abból állt, hogy bele kellett találni egy kitört pinceablakba. Vagy a zsinórlabda. Háló helyett kötél volt, és lábbal kellett játszani. Aztán jöttek a gyerekszerelmek, persze szigorúan nappal.- És most hadd térjek visz- sza két barátomra, mindkettőből világhírű művész lett. Pauk György hegedűművész, ’56 után nyugaton maradt, de most már hazajár koncertezni, és Franki Péter zongoraművész. Ók már gyerekkorukban együtt szonátáztak. Hárman alkottunk egy egyesületet - én lettem az elnöke - elkezdtünk autogramokat gyűjteni. Osztálytársunk volt Hernádi Lajos zongoraművész, Lendvai Andris operaénekes fia, ez út . volt a muzsikusokhoz. Édesanyám a Vígszínház varrónője volt, de úttörővezetőnk nagynénje volt Neményi Lili, így színházi összeköttetéseink is voltak. Osztálytársaink szülei között volt számos híres sportoló. Összeállítottunk egy címlistát művészekből és sportolókból, és felkerestük őket. Mindmáig váratlanul állítottunk be, valahogy mégis mindig otthon voltak. Egyszer elmentünk Hajós Alfrédhoz is az Alkotmány utcába. „Gyertek, fiúk” - mondta kedvesen -, „szerencsétek van, épp olimpiai bajnoki találkozó van nálam”. A fiatal Papp Laci volt akkor a nagy szám. Hajós Alfréd megígérte, jövőre is meghív, de addigra meghalt. Az autogramgyűjteményt azóta is őrzöm, osztálytársaim közül meg kell említenem még Sólyom Jánost, az azóta stockholmi zongoraművészt és Engel Tevan Istvánt, nemrég elhunyt zseniális grafikust. ,- Volt egy grund a Sziget utca és a Pozsonyi út sarkán, ott fociztunk nyáron, télen felöntötték vízzel, oda jártunk korcsolyázni, a Kresz Géza utca sarkán voltak az iskolaközi bajnokságok.- Aztán a Szigeten is kincseket lehetett találni, színes ceruzavégeket, karcolt köveket, ám mire visszajöttem vidékről, ezek a helyszínek eltűntek. Kedvenc helyünk lett a Kossuth mozi, ahol vetítés előtt néhány fillér felárért még artistaműsor is volt, és minden mozi, a Duna, az Ipoly... Mióta nincs 15-ös villamos a Pozsonyi úton, amely Újpesttől Káposztásmegyerig járt, mióta nincs Váci úti villamos, ez a város már nem az a város.- Az Újlipótvárosból épp a varázsa veszett el. A nyilvános helyek. A presszók. Itt van az elegáns Váci út, üvegpaloták, csak a lakók, a lakók nem lipótvárosiak. Nem lehet beülni egy nyilvános helyre, mert mobiltelefonos gengek üvöltöznek, akik egyszerűen nem tudják, hogy a zaj is környezetszennyezés. És minden reggel, ahogy kilépek az utcára, szembejön a nyomor. Már ismerem a guberálókat, tudom kicsoda mikor, hova megy, az aluljárókban ott alusznak ezek a szerencsétlenek. És ugyancsak az aluljáróban a feketeárusok, akik bűnözők is, magam láttam, hogyan zsebelnek ki valakit, viszont a Frangepán utcai kínai piacon például sose csapnak be. Egyszer ott felejtettem a visszajárót, úgy hozták utánam. Megismerkedtem egy vietnami lánnyal. Mondtam neki, voltam Hai Phongban a vietnami háború idején. Ő odavalósi. Azóta még olcsóbban adja, amit ad, azt is adja, ami nincs, csak mert megmutattam neki azokat a fényképeket, amiket ott csináltam.- Akkor most tudja szeretni ezt az új Újlipótvárost?- Az az igazság, hogy külföldön - és Ausztráliát leszámítva csaknem az egész világot bejártam - ha honvágyam van, én ide vágyom vissza. A saját lakásaimba. Ahol annyi költő, Ladányi Mihály, Győré Imre, Szabó István prózaíró barátom járt, Keszthelyi Zoltán, a méltatlanul elfelejtett kitűnő költő. Az ő emlékük is ott van a falakban.- A hazám azonban a Sziget utca 11. Nem tudok úgy elmenni előtte, hogy ne szoruljon el a szívem. Szeretnék felszaladni az ötödikre, úgy, mint régen (sose használtam a liftet), de persze lehetetlen. Zárva a kapu. Mint mostanában mindegyik. így élnek. Rácsok mögött, vendég helyett ellenséget gyanítva. Hárs György nem nézhet ki többé azon az ötödik emeleti ablakon, pedig hát nem messze lakik, jó egészségnek örvend. E sorok írója még utoljára megnézte a Visegrádi utca 48., második emelet 5. ablakából azt a jegenyét, ami gyerekkorától fél életén át elkísérte, amit annyiszor rajzolt, festett le. Az én városom épp tíz évvel későbbi, de értjük egymást. Mindenkinek az életében van egy fa. Egy grund. Egy pad. És mindig lesz, amíg csak gyerekek, fiatalok vannak. És ők mindig lesznek. És aztán velük is eltűnik egy-egy kávéház, uszoda, cseresznyefa. Ha csak meg nem írják. Kartal Zsuzsa Forrai Nóra, Kiéger Tímea elsóevesek spanyolul beszélek. Az angol jobban megy, spanyolul csak két éve tanulok.- Mindhárman indultatok a Szakma Kiváló Mestere versenyen. Mondanátok erről valamit?- Igen, beneveztünk rá - válaszol Csaba -, és megpróbálunk minél jobban helytállni. Reméljük, sikerül.- Mind elméletből, mind gyakorlatból nagyon jól fel kell készülni - mondja Balázs. Ilyen szinten már nagyon sok tudást várnak a versenyzőktől. Az elméleti verseny februárban lesz. Itt 500-600 jelentkező indul, és 15-en jutnak tovább a gyakorlatra. Szeretnénk mindhárman közéjük kerülni. Balról: Jáger Attila, Juhász András, Jaczkovits Iván, Janosek László másodéves cukrászok (végh) Vizsga: Szabó Csaba igazgató, Varga Gábor, a zsűrielnök, Bálványos György szakoktató. Duglovits Viktória másodéves vizsgázó tételt húz AntennaBank® Új bevételi lehetőség Az AntennaBank® segítségével a társasházak, lakásszövetkezetek és más ingatlanok tulajdonosai jelentős jövedelemhez juthatnak az ingatlanok egyébként hasznosíthatatlan részeinek - tetők, tetőterek, tűzfalak, homlokzatok, földterületek stb. - távközlési célokra történő bérbeadásával. Hazánkban a rendszerváltás óta magánkézbe került ingatlanállomány jelentős része súlyos forráshiánnyal küszködik. Ezeknek a lakóingatlanoknak a többsége elavult, korszerűsítésre szorulna. Mivel a közös költség drasztikus emelése komoly terheket róna a lakókra, a társasházak jelentős része a közös területek hasznosításából szeretné fenntartását finanszírozni. Megfelelő, hosszú távon jól fizető bérlőt találni azonban korántsem egyszerű feladat. Az AntennaBank* az ingatlanokban rejlő új lehetőségek kiaknázására kínál merőben új alternatívát. Az AntennaBank1 a távközlési társaságok terjeszkedését kihasználva segíti a tulajdonosokat az ingatlanok legjobb Feltételekkel történő hasznosításában. Egy átlagos társasház vagy lakásszövetkezet kasszájában a távközlési hasznosítással elérhető, és évekre előre biztosított bérleti díj igen jelentős tételt képvisel. Sőt, ha az adott ingatlan több távközlési cég tetszését is elnyeri, az említett díjak többszörösére számíthat a ház. A SINDEQ-Spitzer szakemberei egyedileg kialakított konstrukciókkal állnak a lakóközösségek rendelkezése, hogy azok a bemutatott lehetőség szerint mielőbb részeseivé válhassanak az AntennaBank1 kínálta előnyöknek. Antenna Rank SINDEQ-Spitzer Telecom Solutions Kft. Imperial Krisztina Plaza Irodaház »1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B Tel.: (06-1) 225-2510 • Fax: (06-1) 225-2511 e-maíl: info@sindeq-spitzer.hu • www.sindeq-spitzer.hu
