XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-11-28 / 19. szám
V” / XIII. KERÜLETI • • , 1 1 T TV -V T ZA rr 9 | ■ niKiNUiV 2002. november 28. Felkerestük Döry Miklóst, a Sport Albizottság új elnökét Ismét elkezdődött egy négyéves ciklus, ismét itt van hát a számadás, illetve a ter- vezgetés időszaka. Miután az önkormányzat képviselő-tes- tülete október 30-i ülésén megválasztotta az önkormányzati bizottságokat, köztük az új összetételű Oktatási, Kulturális és Sport Bizottságot, a polgármesteri hivatalban kerestük fel az OKSB Sport Albizottságának elnökéül választott Döry Miklóst. Érdeklődésünk középpontjában ezúttal az elmúlt négy év tapasztalatai, az előttünk álló ciklus tervei, valamint maga a képviselő úr állt.- Bemutatkozásként most számok jönnek. Hatvanéves vagyok, negyven éve élek a kerületben, tizennégy évet dolgoztam a Vasasnál mint módszertani osztályvezető, ezt megelőzően pedig még jó néhány évig mint ökölvívó viseltem a piros-kék színeket. A Testnevelési Főiskolán szereztem sportvezetői diplomát, amit a Vasasnál eltöltött évek mellett a Magyar Ökölvívó Szövetség szakfelügyelője- ként, illetve főtitkáraként hasznosította. Jelenleg a Profi Ökölvívó Liga elnöke vagyok, és még mindig a sport vonalán maradva, két olimpián, két világbajnokságon és öt Európa-bajnokságon képviseltem a magyar színeket ökölvívó bíróként. A sport melletti „civil énemben” biztosítási szakember vagyok, és mint ilyen egy biztosítási brókercéget vezetek. Ahogy szokták mondani, végül, de nem utolsósorban az elmúlt négy esztendőben k kerületi önkormányzat Kerületfejlesztési és Környezetvédelmi, valamint Lakásgazdálkodási Bizottságának tagja voltam, és mint egyéni választott képviselő, a kerület egyik legproblémásabb területének - Szent László, Jász utca - gondjait próbálom megoldani, így töltöm hát nyugodt nyugdíjaséveimet.- Nyugodtan mondhatjuk, hogy életéhez hasonlóan eseménydús négy éven vagyunk túl a kerület sportéletében is. Ezt maga az önkormányzat Sport Albizottsága is megtapasztalhatta, hiszen volt feladata bőven. Mit emelne ki az elmúlt négy év munkájából?- Bár az előző ciklusban nem voltam tagja a Sport Albizottságnak, természetesen mint képviselő én is tisztában voltam a feladatokkal. A kerület életében a sport mindig is kiemelt helyen szerepelt. Megszületett a kerület sportrendelete, és igyekeztünk ennek megfelelően egy minden korosztályt átölelő szervezeti rendszerben biztosítani a kerületi lakosok sportolását. A múltban és ez a jövőre is vonatkozik, az önkormányzat elsősorban a diák-, utánpótlás- és a tömegsport támogatására rendeltetett. Kiemelném ez irányú programjainkat, az egészségügyi szűrő- és a nyitott pálya programokat, melyek nagyon hatékonyaknak bizonyulnak. Ezeket a jövőben is szeretnénk folytatni.- Talán az egyik legnagyobb horderejű intézkedés a Kerületi Sport- és Szabadidő- központ intézményének létrehozása volt. Mennyire váltotta be ez az intézmény a hozzáfűzött reményeket?- A 2002. január 1-jétől indult intézmény működésének tapasztalatai alapvetően visz- szatükrözik a képviselő-testület korábbi szándékait. Minden szempontból egységes irányítás alá kerültek az ön- kormányzati fenntartású sport- és szabadidős létesítmények, áttekinthetővé vált a gazdálkodásuk. A korábbi időszakhoz képest egységesebb lett, javult az ellenőrzés, mely kiterjedt a munkaidő kihasználására, a pénzeszközök és tárgyi eszközök beszerzésére, felhasználására, valamint a létesítmények leterheltségére. Egyértelműen javult a létesítmények kihasználtsága, legtöbbjük napi 14- 16 órában fogadja a sportolni vágyó lakosokat. Azonban, és itt eljutottunk a közelmúlt, valamint a közeljövő történéseihez, az intézmény szervezeti formáján a minél hatékonyabb működés érdekében változtatásokat kell alkalmaznunk. Ha a képviselő-testület elfogadja az ez irányú javaslatot, akkor az intézmény januártól közhasznú társaságként fog továbbműködni. A közhasznú társasági forma rugalmasabb gazdálkodást jelent és az alaptevékenységet jelentő közhasznú feladatok ellátása mellett vállalkozásra is lehetőséget ad. Továbbá biztosítja, hogy a vállalkozási tevékenység csak a közhasznú cél megvalósítása érdekében történjen, valamint a gazdálkodás során elért eredményt visszaforgatja az alaptevékenységbe.-A létesítményfejlesztés terén is sikerült továbblépni az elmúlt években, mik a tervek a jövőt illetően ?- A 2002-es év ebből a szempontból kiemelkedő, hiszen a Csata utcai sportcsarnok, a Láng sporttelep, a Tahi utcai lőtér, valamint a Németh László Gimnázium tanuszodájának fejlesztése révén jelentősen javult a kerület sport- létesítményeinek helyzete. A Láng telepen elkészült egy szabványméretű műfüves labdarúgópálya közel 80 millió Ft értékben, és kivitelezés alatt van egy többfunkciós sportcsarnok. Mivel az itt folyó munkálatok a kiemelt kerületi beruházás kategóriájába tartoznak, várható, hogy a telepen további sport funkciójú pályák alakíthatók ki. Folytatódik a tanuszoda-felújítási program is, ennek keretében most a Herman Ottó Általános Iskola tanuszodáját fejlesztjük. A lehetőségekhez mérten igyekszünk javítani a nyári táboraink (a margitszigeti, a nép-szigeti és velencei) helyzetén is.- Végezetül, mire helyezik a főhangsúlyt a kerület sportéletében az elkövetkezendő négy évben?- Egyrészt ami jó és működik, azon nem kell változtatnunk, így az említett programokat, fejlesztéseket továbbvisszük, másrészt szeretnénk a tömegsport-utánpótlás- egyesületi sport viszonyrend- szeren továbbjavítani. Ez azt jelenti, hogy a tömegsportból a legtehetségesebb fiatalokat a kerületi egyesületek utánpótlásába be kell építeni. Továbbá szeretnénk a sportolást a kulturálódás, szórakoztatás irányába eltolni. Olyan rendezvényeket szeretnénk, ahol nem csak az adott esetben éppen sportoló csemete, hanem az egész család jól szórakozik. Szabados Tamás Papp Szabolcs, Mozsik Imi és Pulius Tibor Papp Szabolcs évekkel ezelőtt, először a sikeres Up nevű zenekar basszusgitárosaként tűnt fel a magyar zenei világban, melynek feloszlása után a Roy és Ádám csapatához szegődött, ahol jelenleg is zenél, valamint egy éve megalapította saját, punk-rock irányzatot játszó, Supernem nevű zenekarát, ahol nem csak a húrokat pengeti, hanem énekel is. A Pannónia utcában élő zenész, saját véleménye szerint, a foci vonzásában tevékenykedő, sportember édesapjától örökölte a ritmusérzékét. 8 évvel idősebb Levente bátyja szintén zenész. Mint mondja, egyedül édesanyja a „földre szálltabb” a családban. Szabolcs 26 éve Békéscsabán, a Vízöntő jegyében született. Sok jót hallott már erről a jegyről, és állítása szerint jól is érzi magát benne. De miért is ne érezné jól magát? Fiatal, az erősítőt, pár ruhadarabot és felköltöztem Pestre. így indult az igazi rock and roll- élet! Nagysikerű koncertek visítozó tinilányokkal és hatalmas bulizások következtek. Akkoriban a főváros egyik legmenőbb helyén, 600 ember előtt koncerteztünk. Fel akartuk forgatni a világot - folytatja. - Megérett az idő egy lemég aznap megbeszéltük, attól kezdve velük játszom, aminek nagyon örülök.- A Supernemben kikkel zenélsz együtt és milyen terveitek vannak?- Már elkészült egy videoklipünk, most első lemezünkön dolgozunk Mozsik Imi dobossal és Pulius Tibor gitárossal. sikeres és az elmúlt húsz évben azzal foglalkozhatott, amit szeret.- Öt-hat éves koromtól kezdve van hangszer a kezemben - mondja Szabolcs. - A híres nyíregyházi 4-es Számú Általános Iskolába jártam. Annak idején ott tanított Kodály Zoltán és Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy is. Öt évig zongoráztam, mellette fuvo- láztam és gitárórákra jártam. Hetedik osztályos koromban két nyolcadikos sráccal összefogtunk és alapítottunk egy zenekart. Onnantól kezdve egy hétvégét sem hagytam ki zene nélkül, ami nagyon jó, hiszen végig zenéltem az eddigi életem. A Vasváry Pál Gimnáziumban is zene szakra jártam, de akkor már annyira linkóci voltam, hogy nem igazán érdekeltek a kötöttségek, csak a rock and roll. így átmentem a normál tagozatra. Érettségi után szülei nem erőltették a továbbtanulást, így Szabolcs hódolhatott zene iránti szenvedélyének. Több zenekara is működött Nyíregyházán, s bár szerette ezt a várost, de mint mondja, lassan kezdte kinőni. És egyszer csak, mint a mesében, 1997-ben érkezett egy telefonhívás egy budapesti barátjától, aki azzal a kérdéssel állt elő, hogy nem lenne-e kedve a fővárosban, az underground stílusban zenélő Up zenekarban játszani.- Kalandvágyó típus lévén, fogtam magam, a gitáromat, mez készítésére és a csoda bekövetkezett. Az egyik buli végén odajött két pasi és megkérdezte: Akartok sztárok lenni? Hát persze, ezért élünk! Egy-két nap alatt hihetetlen népszerűek lettünk, a konkurens lemezkiadók ajánlataikkal dobálóztak a fejünk felett. Végül is az egyik nagy cég mellett döntöttünk, sajnos nem igazán jött be. A zenekar még egy ideig együtt maradt, aztán elváltak útjaink. Nekem azóta is hiányzik ez a csapat, és a visszajelzésekből tudom, hogy még egy csomó embernek hiányzik az Up, de tovább kellett lépni. A magánéletemben is változás állt be, megnősültem. Akkor költöztem a feleségemhez, az édesanyja Pannónia utcai lakásába.- Jól kijössz az anyósoddal?- Igen, mert nem vagyok az a szőröző típus. Úgy érzem, messzemenőkig alkalmazkodó és korrekt vagyok. Szeretem, ha az emberek jól érzik magukat körülöttem és szeretem jól érezni magamat jó emberekkel... __ - Hogyan kerültél a Roy és Adám zenekarba?- Az éjszakában sok művészt és művészethez közelálló arcot megismertem. Egy időben zenésztársakkal sokat örömzenélgettünk a Fészek Klubban. Égyik este lejöttek Royék, ők is beszálltak. Másnap kaptam tőlük egy SMS-t, hogy beszélnünk kellene és- Tudomásom szerint egy időben mint műsorvezető dolgoztál a Fix tévében is.- Igen, ez eléggé érdekesen kezdődött. Mondtam a vezetőségnek, hogy gyerekek, ne hülyéskedjetek, nekem beszédzavarom van, dadogok, egy ilyen hibával nem lehet interjúkat készíteni - de igen, mondták, éppen ez a jó. Hát elvállaltam. Ez lényegében egy laza, kötetlen, allűröktől mentes élő műsor volt, ahová aktuális zenekarokat hívtam meg.- Mi volt a legkülönösebb élmény az életedben ?- Égyszer Székesfehérváron játszottunk az Uppal: óriási színpad, ötezer ember, visítozó kiscsajok - akkor még aktuális sztárok voltunk. Ä koncert végén lejöttünk a színpadról, autogramosztás stb. Odajött hozzám egy jó megjelenésű, 45 év körüli családapa a két pici gyermekével. Kinyitotta az autogramokkal teli könyvét, lapozta. Egy oldalnál megállt, ahol Kodály Zoltán aláírását láttam, és arra kért, hogy az ő neve alá írjam a sajátomat. Nem értettem, a sok zenész közül miért engem választott ki. Ámulva néztem az aláírást. Nem tudom, hogy hiteles volt-e vagy sem, de nagyon megtisztelő és egyben érdekes volt, főleg azért, mert én is abba az iskolába jártam, ahol Kodály is tanított. Szoboszlai Éva óra után Angyalföldről elszálltunk az éterbe
