XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-02-14 / 3. szám

A z 1867-es ki­egyezés után ! hat évvel - a Pest, Buda, Óbuda és a Margitszi­get egyesülése révén - alapí­tott Budapest ipara rohamos fejlődésnek indult. A külföldi és magyar tőkéseknek a szá­zadforduló előtt és után Buda­pest külterületein épített gyá­raihoz dolgozók tömegeit kel­lett eljuttatni. A leggyorsabb és legolcsóbb megoldást a vil­lamosközlekedés jelentette. 1896. január 12-étől An­gyalföld első villamosjárata­Villamosok fénykora és alkonya Ma már csak emlék ként - közel 8 km hosszú pá­lyán - a megyeri vonalat he­lyezték üzembe, amely a Fer- dinánd (Lehel) tér-Lehel ut- ca-Béke út-Pozsonyi út—Ist­ván út-Károlyi utca-Baross utca útvonalon egészen a me­gyeri kápolnáig vitte az utaso­kat. A Rákospalota irányába utazók kényelmét szolgálta az 1896. március 15-én indított, az újpesti István térnél leága­zó, Árpád út-vasúti felül­járó—Fő utca-Rákospalota községháza útvonalon közle­kedő villamosjárat. 1950. január elsején egyesí­téssel jött létre a 22 kerületből álló Nagy-Budapest. Az egye­sítési koncepcióban messzire tekintő szempont volt a fővá­ros centrumából a peremkerü­letek irányába kijelölt vonalak és járatok fejlesztése is. Az akkori közlekedési vál­lalatot, a BSZKRT-ot - hu­szonkét évi működés után - még 1949. szeptember 30-i hatállyal megszüntették. Az örökébe lépett FVV munkája révén 1950 májusában például elkészült a Vá­ci út-Balzac utca-Vi- segrádi utca-Kádár ut­ca irányú hurokvá­gány. Az itt lakók - közel három évtizedig - az 1-es (Marx tér-Újpest, vasúti híd), a 3-as (Marx tér-Új­pest, Fóti út) és az 55- ös (Marx tér-Rákos- palota) villamosok csi­korgására ébredhettek. Szintén e szűk utcák­ban fordult meg a nagy októberi szocialista forrada­lom (akkor még NOSZF) 33. évfordulóján fölavatott Sztá­lin (Árpád) hídon át - Angyal­föld és Óbuda között - 33-as jelzéssel indított új járat, ame­lyen kezdetben a Bécsi úttól csak az Árpád híd pesti hídfő­jéig, később pedig a Marx (Nyugati) térig lehetett utazni. ri út) is megállt. Az esti üzem­zárás után hazatérő lumpokat és más utasokat a nyolcvanas évek elejéig közlekedő 55-ös éjszakai járat mentette meg a taxizástól. Alkalmasint sokan emlékez­nek még az újlipótvárosi Jászai Mari térről a Nagyvárad térig közlekedő 15-ösre, amely ké­sőbb már csak a Keleti pályaudvarig, végeze­tül pedig az újpesti vas­úti hídig járt. Ä főváro­siak által - a Luftwaffe egyik vadászgépéről - „stukának” elkeresz­telt, hirtelen gyorsuló, szóló motorkocsikat 1977-ben - sokak örö­mére - a csöndesebb trolibusz váltotta föl a Pozsonyi úton és a Drá­va utcában. Az egykori 90-es és a 91-es járatot 12-esre (Nyugati pu.-Rákospalota, Kossuth u.) és 14-esre (Nyu­gati pu.-Istvántelek) számoz­ták át, amely - a sokszori vo­nalmódosítás ellenére - to­vábbra is a Lehel és a Béke ut­cán szállította utasait. Természetesen majd’ min­den villamosnak volt betétjá­rata is. Ezek szükség szerint, jobbára műszakváltáskor köz­lekedtek. Helyszűke miatt csak említésként következzék még néhány egykori angyal­földi járat száma: 16-os, 21- es, 23-as, 24-es, 62-es, 87-es, 92-es és „N”. A legtöbb, az idők változá­sával prosperáló-vegetáló já­rat sorsát a nyolcvanas évek­ben az Árpád hídig meghosz- szabbított észak-déli (3-as) metró pecsételte meg. A na­gyobb tömegeket szállítani képes metró megjelenésével egymás után tűntek el az^ Új­pestre, Rákospalotára és Óbu­dára kijáró citromsárga vil­lamosszerelvények. A sort a 33-as nyitotta: a járat közön­A vonalhosszabbítást követő­en a 33/A szerelvényei Óbu­dáról a Váci útig jártak át. Egyébként a Kádár utcai vég­állomást gyalogszerrel köny- nyedén el lehetett érni a Nagykörúton közlekedő villa­mosok volt Visegrádi utcai megállójától, ahol az 1971- ben megszüntetett 66-os (Nagyszombat utca -Fehérvá­ségét utoljára 1981 januárjá­ban hangolhatta jobb kedvre az Árpád hídról eléjük táruló panoráma. A szomszédos munkáskerületekbe igyekvők ’81. március végétől már csak az Árpád híd pesti hídfőjénél tudtak villamosra szállni. A Lehel utcában közlekedő 12- es és 14-es belső, Kádár utcai végállomását az El- munkás (Lehel) téri piac mellé helyezték át, ezáltal a Nyugati pályaudvarhoz való el­jutás nehézkessé vált. 1982. V. 3.: ezen a napon végleg befejez­ték - a szó szoros ér­telmében vett - pálya­futásukat a Váci úti szerelvények. A 3-as és az 55-ös megszün­tetésével kimúlt a Váci úti villamosközleke­dés. Eltűntek a 3-as és 55-ös járat ormótlan, három­tagú (motor-pót-pót), fűtetlen, fapados, fapadlós, izzólám­pás, BUR-(Budapest-Újpest -Rákospalota)szerel vényei, amelyek ráadásul veszélyesek is voltak, mivel azok nyitott peronjait az utasok saját kezű­leg zárták föl-le csapható ne­héz vasrácsokkal. Áz utolsó pótkocsi „hátuljáról” kiálló ütköző pedig a „tujázásra” adott lehetőséget, amit jobbá­ra a korszak utcagyerekei mű­veltek. A Kádár utcából a villamo­sokkal együtt a rohanó, mun­kába igyekvő embertömeg is a múlt homályába vész. Érde­kesség, hogy a BKV - a csak néhány évig közleke­dő 33/V mintájára - 3/V jelzésű autóbuszá­val közel egy évtizedig pótolta a hajdani 3-as járatot. A buszon 1 Ft- os villamosjegyet kel­lett lyukasztani. A ’80-as évek elejé­től csehszlovák gyárt­mányú, modern, ké­nyelmes, fűthető, fénycsöves, TÁTRÁ- ikerkocsik jelentek meg Angyalföld utcá­in. 1984-től 1-es jel­zéssel újra jár villamos az Ár­pád hídon (Bécsi út-Lehel ut­ca). 1986-tól a 14-es járat a Káposztásmegyeri lakótelepig közlekedik. Őt éven át üze­meltette a BKV a - korábban Óbudán szolgáló - 11-es vil­lamost a Káposztásmegyeri lakótelep és Ángyalföld, for­galmi telep között. 1995-ben ............ pályamenti és ten­g elyen szolgálatot tevő személyzeté­nek munkája. A tavasz, a nyár, az ősz egy-egy szélsőséges napja - szakadó eső, aszfaltol­vasztó hőség, korán bekö­szöntő köd - nyilván megvi­selte szervezetüket. Hanem télen, a BUR-motorkocsi ve­zetőállásán hatalmas halina- csizmában, báránybőrbéléses kesztyűben, beszkártbundá- ban, tankistasapkában helyt­állni, továbbá a két oldalról a- sokak bosszúságára - a 12- es útvonalát megcsonkították (Angyalföld, forgalmi telep - Rákospalota, Kossuth utca), és ezt a járatot három helyett már csak két kocsival indítják. 1997-ben a 14-es éjszakai üzemének törlésével meg­szűnt a főváros utolsó éjsza­kai villamosjárata is. Külön memoár témája le­hetne az akkori villamosok peronon átsüvöltő, jeges, csontig hatoló szélben a meg­hajtott kerekek alá kislapáttal homokot adagolni, s közben az ablaktörlő nélküli szélvé­dőn át a forgalmat figyelni, nos, mindez igencsak próbára tette a villamosvezetőket, nem kevésbé a vágányok mentén dolgozó más szolgálattevőket. Legyen ez a pár sor megemlékezés áldoza­tos munkájuk előtt. Noha a fővárosban - így Angyalföldön - a metróépítéssel és kü­lönböző „racionalizá- ciós” programokkal összefüggésben több villamosjáratot is föl­számoltak, Budapest és szűkebb pátriánk la­kóinak remélhetőleg kényelmesebb közle­kedését szolgálják majd a nemrégiben forgalomba állított - politikai csatározások témájaként elhí- resült - hannoveri villamo­sok; továbbá a XIII. kerületet is átszelő 1-es gyorsvillamos Etele térig tervezett meghosz- szabbítása, amelynek révén újabb pest-budai villamos­gyűrűvel gazdagodik kétmil­liós világvárosunk. Petz Nándor Civil Szervezetek Önkéntesen és önzetlenül dolgoznak Egész napos, pergő ritmusú rendezvényen találkoztak im­már hatodik alkalommal feb­ruár 2-án, a Civil Szervezetek Napján a kerületben dolgozó egyesületek, alapítványok, társaságok vezetői és tagjai a József Attila Művelődési Központban. Ez a nap évről évre azt bizonyítja, hogy mind az önkormányzat, mind a la­kosság számít ezeknek az ön­ként és önzetlenül dolgozó emberek segítségére, észrevé­teleire, véleményére. Hogy a tevékenységüknek milyen széles és sokszínű a palettája, mutatja az is, hogy például a japán törpefák hazai meghonosításán fáradozó Bonzaj Egyesület után „betör­tek” a kerületi civil szerveze­tek sorába az emutenyésztők, s alakulataik már egyes kerü­leti iskolákban is feltalálha­tok. (Akik még nem tudnák: az emu struccféle sivatagi ma­dár, de sokféle hasznosításuk következtében más európai országokba is „befogadták” őket.) A legkülönösebb stand a éiviliádák életét bemutató work-shopon minden bizony­nyal az emutenyésztőké volt, hiszen ott mindenféle strucc- származású termék és jófalat várta az érdeklődőket. Dr. Tóth József köszöntőjé­vel és tájékoztatójával kezdő­dött a találkozó. Az önkor­mányzat és a civil szervezetek fejlődő kapcsolatáról és ennek szükségességéről beszélt. A polgármester szavai után to­vább tágult a perspektíva, He­gyi Gyula országgyűlési kép­viselő, a parlamenti társadal­mi szervezetek bizottságának alelnöke arról szólt, hogy ha­zánkban milyen fontos helyet foglalnak el a szervezetek, s miként lehetne javítani műkö­désük feltételeit. Barabás Miklós, az Európa Ház igaz­gatója általában európai szín­vonalúnak értékelte a magyar civil szervezetek működését, hangsúlyozva: lehetne jobbí­tani a helyzeten nagyobb anyagi forrást és figyelmet fordítva a jelenlétükre és munkájukra. Az előadásokat követő beszélgetést Fenyves Kornél, a JAMK igazgatója vezette. Az egész nap nagyon barát­ságos hangulatban telt, érzé­kelhető volt, hogy valóban a kölcsönös együttműködés ér­dekében gyűltek össze a láto­gatók, nem kötelességből vagy egyéni érdekből. A művelődési központ au­lájában megtekinthető civil work-shop aztán vizuálisan is bizonyította, amit a kerekasz- tal-beszélgetésen hallhattunk. A szép számmal megjelentek mind azt demonstrálták, hogy sokrétű a civil szervezetek törekvése a kerületben. Első­ként talán illendő a kerület legnagyobb civil szervezetét említeni, az Angyalföldért Egyesületet, amelynek nem kis szerepe volt a nap szerve­zésében és lebonyolításában. De jelen volt a Magyar Ellen­állók és Antifasiszták Szövet­sége, az Iránytű Információs és Tanácsadó Iroda, az Ön­kontroll Egyesület, a Háttér Baráti Társaság a Melegekért és sokan mások. Délidőben gálaműsor szó­rakoztatta a közönséget a színházteremben, bemutat­koztak a kerületi kulturális egyesületek és civil szerveze­tek művészeti csoportjai, si­kerrel szerepelt a Láng Mű­velődési Központból a Stella Kórus és a Keil Ernő Fúvós- zenekar. A legnagyobb tapsot a legkisebb, azaz a hétéves hiphoptáncosok kapták, ez­után pedig a farsangi idő­szaknak megfelelően civil bálban mulathattak a résztve­vők. Összességében elmondha­tó, hogy hasznos és szórakoz­tató nap volt a szombati. Ja és az emuleves receptjéről ér­deklődjenek szerkesztősé­günkben. Mi vagyunk a Dökmag ♦♦♦ Kérdezünk A következő interjú egy álinterjú: a történet, a szereplők, a téma, a cél, a kér­dések és válaszok valóságosak... csak egy dolog hibázik: a kérdező és a válaszokat adó csapat egy és ugyanaz. így azonban a lényeg nem vész el.- Mi, vagy ki az a Dökmag?- XIII. kerületi érdekeltségű fiatalok olyan segítő szervezete, melynek célja a kerületi ifjúság közösségi életének szín- vonalbeli emelése... hmm... ez egy jól hangzó, tömör öndefiníció... Szóval 2-3 éve ismerjük egymást, kerületi középis­kolás őszi és tavaszi diák-önkormányzati képzéseken találkoztunk először. Aztán az évente két alkalom kevésnek tűnt, így elkezdtünk szervezkedni. DÖK 13 Klub néven kéthetente találkozgattunk az An­gyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban: ott játszottunk, képviselt iskoláink dökös (diákönkormányzatos) ügyeiről beszél­gettünk. Tavaly már Dökmagként szer­veztünk egy diák-önkormányzati napot, Neked-napot, a Margitszigeten. Ez egy akadályverseny volt, ahová az összes ke­rületi általános iskola diákönkormányza­tát meghívtuk. Kerettörténetül angyalt kerestünk a margitszigeti halastó környé­kén. Célunk az volt, hogy az egymástól elszigetelten működő diákönkormány­zatok találkozzanak egymással, verse­nyezzenek, és a kis csapatok megmérette­tésük közepette összerázódjanak. Talán sikerült.- Hányán szervezitek a Dökmag- találkákat?- „Köménymagvunk”-at 20-25 közép- iskolás alkotja, de bárkit szívesen várunk csoportunkban. Egyes alkalmakkor még meghívót is szoktunk küldeni a többi dökösnek: például idén február 15-én, délután 5 órától szívesen várunk minden dököst farsang ünnepére. Lesz bálkirály-, -királynőválasztás, természetesen minél ötletesebb jelmezben kell érkezni.- A farsangon kívül másra is készül­tök? Hallottam valami gyermekönkor­mányzatról...- Igen... gyermek- és ifjúsági önkor­mányzatról! Másfél évvel ezelőtt hallot­tunk először erről a szervezeti formáról: országunkban már rengeteg településen, Budapesten több kerületben van ilyen. Ez kicsit más, mint a diákönkormány­zat, hiszen egy egész település ifjúsági életét „színezheti”. Mi úgy határoztuk meg a gyermekönkormányzat fogalmát, hogy olyan kerületi érdekeltségű fiata­lok hivatalos érdekvédelmi, kulturális és közösségépítő szervezete, melynek tag­jait a kerület fiataljai demokratikus vá­lasztáson választottak. Egy gyermekön­kormányzat persze sohasem lehet öncé­lú, demokratikusan választjuk tagjait, akik a közért vannak, felelősek válasz­tóikért. Persze az is fontos, hogy egy ilyen csapat teljesen politikamentes le­gyen.- Lesz gyermek- és ifjúsági önkor­mányzat a XIII. kerületben is?- Reméljük! Tavaly ősszel kezdtünk el komolyabban dolgozni rajta: felkértünk felnőtt segítőket munkánkhoz, választási szabályzatot írtunk, elkészítettük a vá­lasztások egységes arculatát, hirdetmé­nyeket írtunk hozzá.- Ki lehet választó, ki jelöltetheti ma­gát, és hogyan hirdetitek ezt a választást?- A kerületben 34 oktatási intézmény van. Minden iskolában hirdetőtáblát he­lyezünk ki, amelyen szimbólumunkon kívül - mely egy gyönyörű, magból kinövő fa - olvashatóak lesznek a leg­fontosabb választási tudnivalók. Válasz­tó és jelölt egyaránt 11 és 22 év közötti fiatal lehet, aki a XIII. kerületben él és/vagy kerületi iskolába jár. A választá­si körzetek az iskolák lesznek. Akik a kerületben laknak, de nem itt tanulnak, azoknak három általános választási kör­zetet állítunk fel: az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, az Iránytű Ifjúsági Információs Irodában és székhelyünkön, az Angyalföldi Gyer­mek- és Ifjúsági Házban. A jelölteknek természetesen először saját körzetükben ajánlásokat kell gyűjteniük (legalább harminc fiataltól), általunk hitelesített ajánlóíveken. Ha az ajánlásokon túlvan­nak a jelöltek, akkor indulhat a kam­pány a választási körzetekben.- Ez rengeteg munkával jár nektek. Mi­ért csináljátok?- Mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy ebben a kerületben is legyen egy valóban gyerekekről, fiatalokról szóló csapat, aki közvetlenül odafigyel saját korosz­tályára: életére, színére, fonákjára.- Mikor lesz a választás?- Idén, március 22-én, pénteken.- Ha valakinek felkeltette az érdek­lődését a Gyermek- és Ifjúsági Önkor­mányzat, a választások menete, szeretné jelöltetni magát, vagy választani, akkor kitől kérhet minderről információt?-Tőlünk, a Dökmagtól, az iskolai dök- segítő pedagógusoktól vagy szabadidő­szervezőktől. Az érdeklődők bennünket hétfőnként és szerdánként délután (du. 15-18.30 óráig) az Angyalföldi Gyer­mek- és Ifjúsági Házban (1138 Budapest, Dagály u. 15/a, tel.: 349-7761, 330-5357) találhatnak meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom