XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-11-28 / 19. szám
RENAULT Thalia 275 000 forint 194 750 forint 252 500 forint RENAULT Dél-Pest RENAULT Ház RENAULT Budakalász 1097 Budapest, Fék utca 2-4 (1) 4763122 2011 Budakalász, József A u. 77. Ingyenesen hívható zöld szám: (80) 580058, www.renaultbudapest.hu ,Hogy segítse elmosni qz évszázados glöítglgtckct" Különc” galéria a pszichiátrián A hazai pszichiátriai intézetek közül jó néhányban található olyan múzeum vagy gyűjtemény, ahol a betegek terápiás foglalkozásokon készült alkotásait lehet megtekinteni. Az azonban, hogy egy hasonló intézményben igazi, a szó hagyományos értelmében vett galéria működjön - valljuk be -, nem mindennapos dolog. Kevesen tudják, hogy éppen kerületünkben, a Nyíró' Gyula Kórház új pszichiátriai épületének első emeletén működik egy ilyen kiállítóhely, amely 1999-es „debütálása” óta már túl van a huszadik sikeres kiállításon is. Az ötletet az osztály vezetője, dr. Kassai-Farkas Ákos főorvos álmodta és valósította meg; bevallása szerint egy sajátos, hármas missziótól vezérelve.- Mivel édesapám festőművész volt, a művészethez való kötődésem meglehetősen régi keletű. A sors azonban engem sajnos nem áldott meg az övéhez hasonló képességekkel, ezért kezdettől fogva úgy éreztem, hogy ha már az ember nem született kiemelkedő adottságokkal, legalább próbáljon meg segíteni azoknak, akik tehetségesek: mecénáskod- jon, szervezzen; adjon lehetőséget másoknak: fiataloknak, idősebbeknek; híreseknek és pályakezdőknek. A hely, ahol mindezt megvalósíthatom, a foglalkozásomból következett: ha cipész lennék, valószínűleg a suszterműhelyemből csináltam volna galériát, de miután pszichiátriai osztályon dolgozom, hát itt volt rá lehetőségem. Ebből a szempontból ugyanakkor az is hozzátartozott a „küldetéshez”, hogy olyan környezetben kellett „meghonosítanom” a kultúrát, ami nem szokványos. A szakma egyik neves képviselője egyébként azt vallotta, hogy a pszichiáter nemcsak gyógyít, hanem tanít, és egyfajta életszemléletet is képvisel; nos, a galéria működtetése, azt hiszem, ennek az elvárásnak - feladatnak is megfelel. A főorvos-galériatulajdo- nos elmondása szerint az ötlet megvalósítása annak idején semmiféle ellenállásba nem ütközött kollégái részéről, ám nem igazán vették komolyan: volt, aki jópofa dolognak, mások „a főnök hülyeségének” gondolták. deklődő is érkezik, sőt a régi betegek is visszatérnek az ilyen alkalmakra. Ma már valamivel Ákos dolga is könnyebb; kezdetben ugyanis egyedül rá hárult minden feladat, a szervezéstől a finanszírozásig. Időközben szerencsére akadt az osztályról egy segítőtársa, akivel azonban továbbra is a saját szabadidejéből, saját energiájából - és saját zsebéből valósít meg mindent, a kiállítások megszervezésétől, menedzselésétől a reklámokig, meghívókig, plakátokig. Kicsit költséges hobbi - tárja szét a kezét, de lelkesedését, elhivatottságát látva az emberben fel sem merül a kérdés, hogy megéri-e.-Volt egy időszak, amikor se energiám, se pénzem nem volt az egészre, de akkor odajöttek a betegek és megkérdezték, hogy „Tessék mondani, főorvos úr, miért nincs kiállítás? Mikor lesz a következő?” - az ilyenek pedig mindig megerősítettek abban, hogy folytatnom kell tovább. Már csak azért is, mert egy hasonló funkciójú épületben, egy nem különösebben bensőEleinte persze nem is ment minden zökkenőmentesen, mára azonban már képzőművész körökben is elfogadták és megszerették a „különc” galériát; hétről-hétre újabb művészek kopogtatnak az ajtón, hogy szeretnének kiállítani; 2004 áprilisáig már gyakorlatilag be is telt a kiállítási naptár. A Nyíró' Galéria - vagy ha úgy tetszik: Kassai Kortárs Galéria persze nemcsak az alkotók, a közönség, a látogatók körében is egyre népszerűbb: egy-egy kiállításmegnyitóra olykor 70 érséges környezetben a díszítésnek, dekorációnak óriási szerepe van. A betegek egész nap képzőművészeti alkotások között jönnek-mennek; gyakorlatilag benne élnek a kultúrában, de a látogatók is óhatatlanul áthaladnak a galérián: akarva-akaratlanul hozzájuk is eljut a művészet. Azt gondolom, ennek feltétlenül megvan a haszna; én hiszek ugyanis abban, hogy az ember szép környezetben belülről is szebb lesz, és másképp viszonyul az élet dolgaihoz. Itt van például a december 20-ig nyit- vatartó graffitik- iállítás. A tűzfalfestészetet illetően - tudjuk - nincsen semmiféle társadalmi konszenzus: a minősíthetetlentől a művésziig az emberek különbözőképpen, olykor szélsőséges módon ítélik meg. A megnyitó óta ugyanakkor számtalan üzletember keresett meg, hogy hozzam össze őket a graffitisekkel, mert vendéglők oldalát, kerítéseket szeretnének kidekorál- tatni, újjávarázsolni a segítségükkel. Azt gondolom, ha ez a kiállítás egy kicsit is segített megtalálni a graffiti helyét, összehozni fogyasztót és alkotót, vagy akár csak egyetlen üres fal is szebbé lesz ezáltal, akkor amibe nekem ez az egész került, már megérte. A galériával vállalt „misz- szió” harmadik, nem titkolt célja - Kassai dr. bevallása szerint - az, hogy segítse elmosni a társadalomban élő, évszázadok alatt berögződött, bebetonozódott előítéleteket.- Valamikor régen a másság szerves része, nem pedig kirívó eleme volt a társadalomnak, minden közösségnek megvolt a maga bolondja, és nem volt benne semmi különös. Manapság azonban az emberek nem tudnak mit kezdeni a devianciával, inkább ellökik maguktól, elhatárolódnak tőle. Az, hogy egy-egy kiállításmegnyitóra 40-50 látogató érkezik, a mi esetünkben nemcsak azt jelenti, hogy ők most elmentek egy galériába, hanem egyúttal azt is, hogy az önmagukat egészségesnek vélő emberek eljöttek a „bolondok házába”. Fontosnak tartom, hogy ha eltörölni lehetetlen is, de legalább elmossuk a kétféle csoport közötti előítéletes határvonalat, hiszen aki ma itt van, az holnap kint van az utcán, és fordítva: holnap bármelyikük - bármelyikünk is itt lehet. Ugyanezt kívántam szemléltetni, amikor kialakítottam a második emeleti állandó kiállítást: a két épületszámy közül az egyik oldalon olyan reprodukciókat, plakátokat gyűjtöttem össze, amelyek hfres, biztosan egészséges festők alkotásai, de ha bárki ránéz, kórosnak, patológiásnak lehetne tekinteni őket. A másik oldalon viszont éppen fordítva: bizonyítottan diagnózissal bíró emberek olyan alkotásai vannak, amelyekről senki nem mondja meg, hogy nem egészséges képzőművész készítette őket. Szerintem nem az a lényeg, hogy valaki melyik oldalon áll, hanem hogy mindannyian másképp éreznénk magunkat, ha szebb, harmonikusabb környezetben élnénk. Joó Hajnalka Törököt fogtam Mehmet Kemel a Szent István kőrútról Hajdú József Ferenc kiállított fotói köztéri graffitikról Számos épületünk tanúskodik a törökök 150 évnyi ittlétéről. A gyerekek által megtanult első három versben biztosan szerepel Móricz Zsigmond remeke, A török és a tehenek. A kisiskolások, főleg a fiúk rendszerint az Egri csillagokon tanulnak meg olvasni. A nyelvtörténet során a magyar szókincset török jövevényszavak gazdagították. Mégis most, 2002-ben nem túl sokat tudunk a törökökről. Ezért örültem, hogy megismertem Kege Mehmet Kemalt, a Szent István körúti Szeráj étterem üzletvezetőjét.- Hogyan kerültél ide?- Néhány barátom unszolására 1995-ben jöttem Magyarországra. Ők már itt élnek 10 éve, és folyamatosan hívtak engem is. Eredetileg esztergályos a szakmám. Később Isztambulban recepciós voltam egy szállodában, és ezután jöttem Budapestre. Itt kezdetben a józsefvárosi piacon dolgoztam egy török büfében, és két éve kerültem ehhez az étteremhez. Nem hiszem, hogy valamikor is visszamegyek Törökországba, mert bár ott is jó volt, itt jobban érzem magam. Itt él a családom. A feleségem is török és ebben az étteremben dolgozik.- Törökországban is tanítják az iskolában, hogy a magyar és a török nép évszázadokig ellensége volt egymásnak?- Ezt a török iskolában nem tanítják, de amikor szállodában dolgoztam, sokszor jöttek magyar vendégek és mindig elmesélték.- Hogyan tanultak meg magyarul?- Nem jártam semmilyen nyelviskolába, és nem is tanított soha senki, de annyit hallottam, annyit kellett beszélni, hogy megtanultam. Olvasni tudok magyarul, de írni nem annyira. A török írás ugyanis nagyon más, mint a magyar.- Ebben az étteremben mindig sokan vannak. Szerinted miért szeretik a magyarok a török ételt?- A török konyha nagyon sokszínű. Fűszeres és nagyon sok zöldséget, és különösen sok padlizsánt használ. A fűszereket és a jellegzetes török hozzávalókat, például a piroslencsét és a csicseriborsót Törökországból hozatjuk. Csak olajjal főzünk és sütünk, zsírt és margarint nem használunk.- A magyar konyhát ismered?- Nem nagyon, legtöbbször török ételt eszem. Persze kóstoltam már, mikor magyar étteremben jártam, de csak csirkét és pulykát ettem, a sertést tiltja a vallás.- Születésnapokat, névnapokat ünnepeltek?- A születésnapját körülbelül minden második török ünnepli, a névnapot senki sem, ilyen nincs is. Egyáltalán, a szórakozás nálunk teljesen más. Egy rendesebb török család például nem engedi el a lányát egyedül bulizni, legfeljebb talán a testvérével. Teljesen más kultúra a miénk, nálunk a lányok még most is szűzen mennek férjhez. Törökországban 1923 óta demokrácia van, és nem szultánok uralkodnak. Annyi szórakozóhely van Isztambulban, mint kevés európai nagyvárosban. Viszont a család nagyon kemény kötelék. Mikor 24 éves voltam, minden keresetemet apámnak adtam, aki ebből zsebpénzt adott nekem. A testvérek egy helyen dolgoznak, egy helyen laknak, így mindenféleképpen szorosabb kapocs van köztük.- Minden honfitársad jól érzi magát Magyarországon?- Itt, az étteremben 12 török szakács dolgozik, legtöbbjük itt lakik, a XIII. kerületben, és ők is jól érzik magukat. Ha egy török egyszer Magyarországra jön, nemigen akar hazamenni. Mert itt jó.
