XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-11-28 / 19. szám

2002. november 28. Ma az ÁNTSZ működik bánná Védett a Váci úti volt fertőtlenítőintézet Csupán néhány hét választja el kilencvenedik születésnap­jától azt a patinás épületet, amelyet a kerület lakói - vala­mikori elnevezése alapján - egyszerűen csak „köjáléként tartanak számon. Az egykoron magányosan álló külvárosi házat ma nyüzsgő élet veszi körül. A legutóbbi pár évben többet láthatott ez az épület, mint egész addigi „életében”. De vajon hogyan élték meg a változást azok, akik hosszú évek óta az idén műemlékké nyilvánított házban dolgoz­nak? Az 1913 februárjában fel­avatott épületben annak idején a Székesfőváros Fertőtlenítő Felülnézetből Intézete kapott helyet. Akko­riban nagy szükség volt egy ilyen házra, mert a fertőző be­tegségek komolyan tizedelték a lakosságot. A három év alatt megépült intézmény Európa egyik legkorszerűbb és leg­jobban felszerelt fertőtlenítő­központja lett. Hatékonyságá­nak egyik titka az volt, hogy a területet gondosan elzárták a külvilágtól. A betegek az úgy­nevezett fertőzött oldali rész­be érkeztek, majd a fertőtlení­tés után egy kijárón keresztül szállították őket a tiszta oldali udvarra. Megalakulása óta az inté­zetben párhuzamosan folyik a higiénés hatósági tevékenység és a laboratóriumi kutatómun­ka. A fertőtlenítő funkció a mai napig megmaradt, de a tö­meges járványok megszűnté­vel a második világháború után fokozatosan háttérbe szorult. Az ötvenes években a Váci úti székház Budapest járvány védelmi központja lett. 1953-tól 1991-ig itt mű­ködött a Fővárosi Közegész­ségügyi és Járványügyi Állo­más. A kilencvenes évek eleje óta pedig az épület az Állami Népegészségügyi és Tisztior­vosi Szolgálat Fővárosi Inté­zetének ad helyet. Dr. Némedi László osztály- vezető, mikrobiológus kandi­dátus az intézmény egyik leg­régebbi munkatársa. Vele kap­csolatban egyáltalán nem túl­zás azt mondani, hogy itt töl­tötte az életét. Közvetlenül az egyetem után került ide. 1958-at írtak akkor. Mindig hivatásának tekintette itteni munkáját, így a számára ter­mészetes, hogy hű maradt. Azt mondja, ezzel nincs egye­dül: bár tudomása szerint az itt eltöltött évek alapján ma ő a második helyezett, nagyon sok régi munkatársa van az in­tézetnek, köztük számosán már nyugdíjasként járnak ide naponta és töltenek be felelős pozíciókat. Ok azok, akiknek valóban szívükhöz nőtt ez a régi, ma már kopottas épület. Az épületegyüttesnek van egy régi és egy „új”, később hozzátoldott része, amiben a laboratóriumok helyezkednek el. Védetté természetesen csak a régi, Váci úti, szecesz- sziós stílusban épült fertőtle­nítő részt nyilvánították. Némedi doktor 1972-ig a régi épületben dolgozott. - Tága­sabb, a nagy belmagasság miatt szellősebb és világosabb ott - mondja. Szerencsére megmaradt a termek eredeti boltíves kialakítása. Végigsé­tálunk a műemléki részen. El­gyönyörködünk a szép lép­csőkorlátokon és a fertőzött és tiszta oldali kapuk régi fadí­szítésén. Annak idején nem­csak a funkció volt fontos, ha­nem adtak a formára is. Amit itt látunk, az még a mai, le­romlott állapotában is élmény. Az itt dolgozók, különösen a régiek, át is érzik ezt. Ok azt is tudják, amire Némedi dok­tor felhívja a figyelmem: a fertőzött oldali részen a kapu melletti padka nem csak dísz, azért építették így, hogy a fer­tőző betegeket szállító kocsi kerekei ne érhessenek a fal­hoz. A fertőtlenítő csarnokban ma is állnak, sőt működőké­pesek az európai viszonylat­ban is egyedülálló nagy gőz­gépek. Ezeket a fiatalabb munkatársak is jól ismerik. Sőt - főleg mióta jó három éve állandó kiállítás nyílt az előadóteremben az épület tör­ténetéről - a múlttal is tisztá­ban vannak. Mi sem bizonyít­ja ezt jobban, mint hogy ők is úgy mondják, mint a régiek: „mindjárt jövök, csak átme­gyek a tiszta oldalra”. Dr. Szántai Károly osztály- vezető főorvos az új dolgozók közé tartozik, hiszen alig há­rom éve került az intézetbe. Azelőtt más területen dolgo­zott, mégis annyira megfogta az épület sajátos atmoszférá­ja, hogy kutatómunkába kez­dett a múltról. Hetekig kuta­tott a levéltárakban, amíg ösz- szeállt az anyag a fertőtlenítő­intézet történetéről. Azt mondja, büszke az elődeire és az épületre, ahol ma az ország egyetlen fertőtlenítőintézete működik. Bár dolgozni csak most jött ide, a környéket több mint húsz éve ismeri.- 1980-ban költöztem Sop­ronból Budapestre, a Gyön­gyösi utcai lakótelepre - mondja. - Akkoriban még nem jött ki ide a metró, csak az a régi zötyögős villamos. Aztán megváltozott minden. Meggyőződésem, hogy a for­dulópont a metró megjelenése volt. Emlékszem, a kilencve­nes évek elején még attól fél­tünk, hogy a megszűnő gyá­rak miatt amolyan fantomvá­ros lesz ez a környék. De sze­rencsére nem ez történt. Fur­csa érzés volt, amikor elkezd­ték bontani a hajógyárat, mert kellemes emlékeim fűződtek hozzá. Aztán a helyén felépült a Duna Plaza, amit megszeret­tem, mert nagyon barátságos hely, és sok munkatársamhoz hasonlóan szinte mindennap megfordulok ott. Az épüle­tünk hátsó, Duna felőli része viszont nagyon rendezetlen. Napközben arra járunk ki az autóval, és a kollégáimmal együtt már nagyon várjuk, hogy ez a lepusztult terület végre beépüljön. Azért ezen a részen is mu­tatkoznak már jelei a válto­zásnak. Némedi doktor Budán lakik, és nagy kerékpáros. Mi­óta három éve megépült a Du­na mentén a Dagály-fürdő előtt elvezető kerékpárút, ne­megyszer két keréken érkezik a munkahelyére. Ugyanakkor aggódik az épületegyütteshez tartozó régi fertőző kórház, az úgynevezett kiskórház terüle­tén levő évszázados platánfák miatt. - Már egyszer tanúi voltunk annak, amikor a met­róépítéskor kivágták a Váci úti bejáratnál levő gyönyörű fasort. Talán meg lehetett vol­na menteni azt. Az biztos, hogy még egyszer nem szeret­nék hasonlót megélni. Jó len­ne, ha a sokat látott platánokat is védetté nyilvánítanák. Időn­ként ugyanis felröppennek és aztán gyorsan elterjednek a dolgozók között kósza hírek, hogy mi minden készül itt. Örömmel vesszük az újat, de csak akkor, ha nem rombolják le azt, ami a régiből értékes. Az állandó kiállítás mellett az intézet történetét megörö­kítő albumot terveznek, ame­lyet a könyvtárban helyezné­nek el. Amikor Némedi dok­tor és kollégái a tavasszal tu­domást szereztek arról, hogy második otthonuk épülete megkapta a megtisztelő minő­sítést, arról beszélgettek, mi­lyen jó lenne, ha ez felhívná a figyelmet arra, hogy a mára már igencsak megkopott ház megérett a felújításra. Csop Veronika A fertőtlenítő gépek ma is működnek Új köztéri órát helyeztek el a polgármesteri hivatal Béke téri homlokzatán, amely messze láthatóan jelzi a múló időt a következőképpen: a bal kéz felőli első sorban másod­percenként, a második sorban öt másodpercenként, a harma­dik sorban percenként, a ne­gyedik sorban ötpercenként, az ötödik sorban óránként és a hatodik sorban pedig ötórán­ként fordulnak el a lamellák. házasság kinek szentség, kinek nem. Van, aki kiskorától vá­gyik rá (főleg a nők), és van, aki ameddig csak lehet, eset­leg örökre is, halogatja (főleg a férfiak). Van, akinek örök hűséget jelent, van, akinek át­menetit, vagy azt sem. Van, aki élete végéig megússza, van, akinek sosem jön össze. Legtöbbünket azonban előbb- utóbb utolér, kit egyszer, kit többször is. És ha már egy­szer belevágunk, kitűzzük a „nagy nap” pontos idejét és helyét. Ä házasulandóknak egé­szen sok típusa van. Vannak, akik pénzt és energiát nem kí­mélve menekülnek a konven­cióktól, és a frigyet a víz alatt, a levegőben vagy tudja isten, miféle helyeken kötik meg. Vannak, akik mindent belead­nak, meghívják a 20 éve nem látott általános iskolai osz­tálytársakat és a soha nem lá­tott rokonokat az ország, sőt a világ minden tájáról. A szeré­nyebbek, és azok, akik fittyet hánynak a nagycsalád és a ba­rátok esküvő- és lakodalom­éhségére és azt a megoldást választják, hogy saját kettő­sükön kívül mindössze két ta­núnak engednek bepillantást az esküvőre. Bárhogy is tör­ténjen azonban az esketés, az anyakönyvvezetőt nem lehet kikerülni, hiszen az alkot­mány értelmében törvényes házastársakká csak ő nyilvá­níthat. A XIII. kerületiek minded­dig picit mostoha körülmé­nyek között köthettek házas­ságot. Mára azonban Buda­pest egyik legszebb, de min­denképpen legújabb házasság- kötő termét vehetik birtokuk­ba, hogy kimondják életük legsúlyosabb igenjét. Az új te­remről és a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokról az önkor­mányzat anyakönyvi hivatalá­nak két munkatársával, Schmidt Józsefné\a\ és Már­ton Istvánnéva.1 beszélgettünk. „Több évtizeden át a Bal­zac utcában volt a székhe­lyünk és a házasságkötő te­rem is, a polgármesteri hiva­tal épületének kibővítésével azonban a szétszóródott hiva­talok, így a mienk is, ide köl­tözhetett. 32 esküvő volt ed­dig az új teremben, de ez most elég gyenge szezon. Ál­talában a nagyobb ünnepeket előzi meg a házasságkötés, de most nem nagyon akar betel­ni sem a november, sem a de­cember. Talán ennek az is az oka, hogy a házasulandók még nem is tudják, milyen szép terem áll rendelkezésük­re. Házasodni nálunk, mint általában máshol is, szomba­ton lehet, ettől csak kivételes esetben tudunk eltérni.” Az új házasságkötő terem minden igényt kielégít, és az esküvők minél különlegeseb­bé tételéért külön rendez­vényszervezők gondoskod­nak. A meghívókészítéstől a virágcsokron át az élőzenéig mindent biztosítanak, és a legextrább kéréseket is igye­keznek teljesíteni. A terem építésekor az építők különös figyelmet fordítottak a moz­gássérültek kényelmére. De térjünk vissza a házasulan­dókra, hiszen azokról sem szabad megfeledkezni, akik mindent megszerveznek, min­den tökéletesnek ígérkezik, a házasságot azonban még idő­ben, egészen pontosan az utolsó pillanatban lemondják. „Gyakran megesik, hogy a párok meggondolják magu­kat, és lefújják az esküvőt. Idén eddig 33 pár döntött úgy, hogy mégsem olyan biztos a dolgában. Ennek sok oka le­het, a legkedvesebb eset talán az volt, mikor a menyasszony az esküvő előtt néhány órával hozta világra gyermekét, ezért hát nem tudott ideérni.” Aki szeretné, kérheti, hogy maga a polgármester adja össze páijával, és ez az új te­remben már kétszer meg is történt. Külön jellegzetessége a teremnek, hogy ez Buda­pesten az egyetlen, amelyben még mindig tartanak névadó ünnepséget. A házasságkötő terem szomszédságában most készül egy vendéglő, ahol mindenki a kívánsága szerint rendezheti meg saját lakodal­mát. Az új teremben a már meglévő házasságokat is meg lehet erősíteni, 25, 50 vagy akár 75 év múltán is. Ebben a teremben tehetik le állampol­gársági esküjüket az újdon­sült magyar állampolgárok is, szóval egészen sok érdekes dolog történik a négy fal kö­zött. Reméljük, a bizonyta­lankodóknak sikerült kedvet csinálni a házasságkötéshez, és ha az esküvőnek csak egy akadálya van, a pénz, akkor nincs akadály, mert a „szol­gáltatás” ingyenes. Gondol­ják meg, és irány az új terem, hátha sikerül. Majd elválik. L. J. A bejárat fölötti felirat még őrzi az épület eredeti rendeltetését

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom