XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-09-26 / 15. szám
Hírnök 2002. szeptember 26. ) Hajógyári mérnök volt dokumentumokat ajándékozott q kerületnek • • Örökmozgó nyugdíjas harmonikás: Reichardt Ferenc 1955 óta kerületünk egyik még ma is fiatalos, örökmozgó lakója a 76-ik életévében járó Reichardt Ferenc nyugalmazott okleveles gépészmérnök. A Váci úti Ganz Hajógyár egykori dolgozója, majd hajótervezője, végül az export osztály vezetője bejárta a világot, benne Kínát, Brazíliát, Kubát, a Szovjetuniót, az NSZK-t. De az arab világ sem ismeretlen számára, hiszen dolgozott Szíriában, Libanonban, Líbiában, Marokkóban, Nigériában is. Négy évig pedig családjával együtt kiküldetésben Egyiptomban élt. Hivatalosan 1986-tól nyugdíjas, bár még rádolgozott 8 évet, mert felkérték a folytatásra, és mert, mint mondja, az ember hatvanévesen még úgy érzi, mintha húszéves lenReichardt Ferenc a Váci úti helytörténeti gyűjtemény irodájában -, magyarországi sváb szinten beszélek németül, angolul pedig az édesanyámtól tanultam, aki lány korában hét évig élt Amerikában. Nyolcéves korom óta harmonikázom, az édesapám és két testvére, valamint az én két fivérem is zenél. Annak idején falusi sváb zenekarként mi együtt is zenéltünk esküvőkön, bálokon. Ott ez akkoriban nagyon menő volt. Napjainkban meghívásra kerületünk nyugdíjasházaiban, egyesületekben, különböző rendezvényeken, hajókirándulásokon harmonikázom.- Nemrég megjelent egy füzete a Ganz Hajógyár történetéről, és ez év márciusában gyűjteményt adományozott a ne. Manapság a kerület nyugdíjasai közül sokan „csak” a harmonikás Feri bácsiként ismerik.- A német és az angol nyelv ismeretét, valamint a négysoros, gombos Steier harmonika játéktudást „vom Haus aus” hoztam magammal - mondja helytörténeti gyűjteménynek. Honnan jött az ötlet?- 44 éven át gyűjtöttem a műszaki leírásokat: hajóelmélet, hajógépészet, tervrajzok stb., melyből a legértékesebb egy 1920-ban készült német szakkönyv, valamint az eltelt évek alatt rengeteg fotó összegyűlt a vállalati rendezvényektől az 1400 tonnás tengeri áruszállító hajókig, ezért úgy gondoltam, itt lesz a legjobb helye. Bárki megnézheti a fotóalbumokat, újságokat, szakkönyveket, esetleg a szakterület számára végzett kutatómunkához ki is kölcsönözheti - mondja, miközben előkerülnek a fotóalbumok. Nézegetem a régi idők főleg fekete-fehér képeit, s közben az jut eszembe, a gyűjtemény igazi csemege a hajók szerelmeseinek.- Azért is gondoltam, hogy megörökítem az egykori hajógyár történetét - folytatja mert két fiam van, és egyik sem az én szakmámat követi. Az idősebb, Ferenc szintén külkereskedő, de a gyógyszerészeti vonalon, a kisebbik, György pedig autóelektronikus, igaz, mára szakmát váltott, nyitott egy éttermet. A helytörténeti füzet megírásának ötlete pedig 1994-ben született, amikor elnökhelyettesként tevékenykedtem az első ciklusban a XIII. Kerületi Német Kisebbségi Önkormányzatban. Ha minden jól megy, az idei választáson ismét indulok. A kerület 60. és a szabadság- harc 150. évfordulója alkalmából sikerült kiadni a hajógyár történetéről szóló írást, melynek kiadását a Német Kisebbségi Önkormányzat finanszírozta. A magyarsváb kultúra területén 20 éve tagja vagyok a borosjenői német dalkörnek is. Velük is sokfelé megfordultam hazánk területén, valamint Kár- pát-Ukrajnában, Német-, Francia- és Olaszországban.- Ön igazán szerencsés, hiszen a munkájából és a zenetudósából adódóan rengeteg országba sikerült eljutnia. Fiai is zenélnek?- A nagyobbik harmoniká- zik, a kisebbik gitározni tanult, de mindketten annyira elfoglaltak, hogy a zenére már nem jut idő. Mindenki rohan, meg nagy a család is. Összesen hét unokám van, Ferenc fiamnál öt, Györgynél kettő. A feleségem 22 éven át szintén a hajógyárban dolgozott mint átvételi csoportvezető. Ma már főállású nagymama, ő tartja össze a családot. Novemberben lesz az 50 éves házassági évfordulónk, úgyhogy megtartjuk az aranylakodalmat, nagy buli lesz a családdal és a dalkörrel is, akikkel a mai napig sok helyre hívnak bennünket zenélni, de lassan már kezdek kiöregedni, néha kicsit fáraszt is, de egyelőre még bírom. Ami nagyon fontos, a feleségemmel együtt egészségesek vagyunk. Igaz, ma már nem úgy érzem magam, mintha húszéves lennék, de azért minden rendben van... Szoboszlai Éva **** 1. kép: Ez az 1970-ben épült Ivan Bolotnyikov nevű tengeri áruszállító hajó a maga nemében gyönyörű, esztétikus kivitelű hajótípus volt, és a gyártmány világszínvonalnak felelt meg. Modern gépi és elektronikai berendezésekkel volt felszerelve. A hajó egyben a tengerészek otthona is volt. 2. kép: Az Agatind 1400 BRT. norvég tengeri hajó vízre bocsátása előkészületi állapotban a sólyatéren a lesiklószánokon. A felvételen a Ganz Hajógyár sólyaterén futó szerelő' híddaru látható. 3. kép: A siklószánokra helyezett hajót két kikötőbakra rögzített csörlő tartotta. Amikor megtörtént a keresztelő, a hajóácsok parancsnoka a következőt kiáltotta egy tölcsérbe: „Üsd el!” Ekkor a kilincskart elütötték, és a hajó önmaga elindult. A hajó acélteste a siklószánokon aláépített bakrendszeren nyugodott. A vízre éréskor a fából készült bakok (facönkök) a vízben felúsztak, majd az ácsok kihalászták azokat más alkalmakra. 4. kép: A 4-ik Novoing 1400 tonnás tengeri hajó vízre bocsátási ünnepségén Reichardt Ferenc (balról a harmadik) és a vállalati vezérkar pohárköszöntőt mond. 5. kép: A Sagahorn norvég áruszállító hajó keresztmamája, valamint a Hovding cég megbílátható a Hajógyár Váci úti szerelőpartfala. 7. kép: Az Antonio Briones oldalnézetből a sólyapályán a vízre bocsátás előtt. A hajótest oldalnézetében is látható a Kort-rend- szerű kormány. A hajótest vízre bocsátásakor csak a csupasz vasszerkezet állapotában van. Felszerelése a szerelőpartfalnál történik. Elkészülte után a futópróba következik. Főmotor: 1 db 8LD-315 RF. típusú Láng-dízel. 8. kép: A Sagahorn 1400 tonnás áruszállító hajó vízre bocsázottja és felesége látható. A felvétel a dísztribünön készült a vízre bocsátás után. 6. kép: A Ganz Hajógyár népszigeti hajóépítő üzemrész sólyatere. A felvételen az M/T Antonio Briones 800 lóerős kikötői vontató vízre bocsátás előtti állapotában a sólyapályán. A vontató hajóteste felül- és hátsó nézetben ábrázolva. A kép felső bal sarkán tási díszünnepsége az MDH Angyalföldi Hajógyárában 1967- ben. A hajóácsok gépzsírral kenik be a csúszószánok felületét, hogy a nagy teher simán csússzon le a vízre. 9. kép: A Guilermo Chavez Felisola kikötői vontatóhajó a havannai kikötőben, futópróba közben. Épült: 1963-ban az MDH Angyalföldi Gyáregységben. Gyerekkel szemben könnyebb eljárni? A Bessenyei-utcában élő 38 éves Bállá Andrásné Erzsiké a napokban kissé érthetetlen és felzaklató történettel keresett meg. Mivel férjével egész nyáron át dolgoztak, kislányaikat, a 10 éves Alexandrát és a 14 éves Lillát egyedül utaztatták a Déli pályaudvarról induló vonattal Erzsébet nővéréhez Szombathelyre, hogy a velük egykorú unoka- testvérükkel töltsenek a lányok egy hetet.- Július 30-án kikísértem a lányaimat a pályaudvarra, megvettem a retúrjegyeiket. Szerencsére egy anyuka a kislányával szintén Szombathelyig utazott - meséli Erzsiké -, úgyhogy, miután a gyermekeink összebarátkoztak, megkértem, legyen olyan kedves és tartsa szemmel a lányaimat is a megérkezésig, ahol majd várja őket a nővérem. Később azért felhívtam őket telefonon, hogy minden rendben van-e? Akkor panaszolta kétségbeesve Lilla, a nagyobbik, hogy a kalauz bácsi megbüntette 2700 forint helyszíni bírságra - ami kb. triplája a jegy árának -, mert nem volt nála a diákigazolványa.- Ha jól tudom, a kedvezményes diákjegy a diákigazolvánnyal együtt érvényes - vetettem közbe.- így van, de sajnos a du- nabogdányi iskolai táborban, ahol a lányok előzőleg egy hetet töltöttek, ellopták Lilla pénztárcáját a tb- és a diák- igazolvánnyal együtt. Mivel az iskolában nyári szünet volt, nem tudtuk pótolni az ellopott diákigazolványt. De az én gyermekem hiába magyarázta el mindezt szépen, világosan és érthetően, a szőrösszívű kalauz nem mutatott megértést, hiába kérlelték a felnőtt utasok közül többen is, hogy ugyan már, legyen egy kicsit megértő. Főleg akkor keményített be igazán, amikor rákérdezett, hogy elmúltál már 14 éves? Erre az én becsületes gyermekem bevallotta, hogy igen, tegnap volt a születésnapom- Ezért szülinapi ajándékul a túlbuzgó kalauz elvette a gyermekem zsebpénzének több mint a felét. A hallottak alapján több kérdés is felmerül bennem. Miből feltételezte a kalauz, hogy egy ijedt, kiskorú gyereknél van egyáltalán ennyi készpénz, miért nem adott csekket, hogy majd az anyuka fizesse be? Mert mi van, ha nincs nála annyi pénz, hiszen nem minden tizenéves szaladgál naponta több ezer forinttal a zsebében. És azt sem értem, hogy egy kalauz miért nem tud megkülönböztetni egy kiskorú gyereket, pl. egy lógós, esetleg hamis diákigazolvánnyal utazó, mondjuk 20-25 éves felnőttől, mert mint tudjuk, ilyen eset is előfordul szép számban, ők mégis sokszor megússzák. Nyilván azért, mert nem gyerekek...- Lilla abszolút diáknak, és nem felnőttnek néz ki. Szerintem nem lehet kétségbe vonni, hogy jár-e iskolába vagy sem - válaszolt morfondírozásom- ra Erzsébet. - Még a BKV-nál is van lehetőség arra, hogy utólag, csekken fizesd be a büntetést, vagy ha mégiscsak van bérleted, utólag bemutasd kevesebb bírság fejében. Ebben az esetben erre még csak esélyt sem adtak. Persze én tisztában vagyok vele, hogy a MÁV-nak is megvannak a maga szabályai, de azért úgy érzem, hogy jóindulat is van a világon...- Reklamáltál ez ügyben a MÁV-nál?- Hirtelen felindulásomban akartam, de aztán nem tettem meg. Talán ilyen módon azért mégiscsak hangot adhatok a panaszomnak. En becsületességre, tisztességre nevelem a lányaimat. Hazudhatta volna azt is, hogy nincs nála pénz vagy hogv^ még nem múlt el 14 éves. Őszinte volt, hiszen egy nappal már betöltötte. A MÁV meg úgy gondolta, akkor itt az idő, fizessen a „bűnös”? Sz. É.
