XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-01-31 / 2. szám
X Xm. KERÜLETI • • 2002. januar } Roma kisfiú (Ibrány, 1995) Horváth M. Judit fotói HU* velkedett. Mást gon- ^ dőltünk a nevelésről, mert a tradicionális roma közösségben a gyerek más szerepet tölt be. Nálunk a gyerek valóban a szerelem gyümölcse, akit nagyon fontos szere- tetre és közösségben nevelni. Később, a lapnál töltött idő alatt jöttem tisztába azzal, hogy miért vagyok más. Romatelepekre kezdtünk járni fotózni, és igazán itt ismertem meg a cigányokat. És itt ismertem meg magamat is, mert minden visszaköszönt. Ekkor már a férjemmel közösen fotóztunk. A telepeken eltöltött idő azonban meg is viselt, hiszen amellett, hogy az ott élő emberek nagyon nyitottak, kedvesek és igazi partnerek, hihetetlen körülmények között élnek. Semmilyen esélyük nincs, az ott élő gyerekek szülei is oda születtek, és az ő gyerekeik is oda fognak születni a nyomorba. A ‘80-as években Stalter György készített egy fotósorozatot a berettyóújfalui kanálgyárban dolgozó roma munkásokról, akik középkori körülmények között, az alumíniumtól megfeketedve gyártották a kanalakat. Ezekkel a fotókkal több díjat is nyert, ám a képek soha nem jelenhettek meg lapban, mert ezeket azért senki nem mutogatta volna szívesen. Judit ma már nem dolgozik az Amaro Dromnál, de a fotókból Más világ címen fotóalbumot adtak ki, melyet az írók Könyvesboltjában és a Fotográfusok Házában, a Nagymező utcában lehet megvásárolni. A házaspár közös albumának képeit 2000-ben a Vigadó Galériában állították ki. Judit és György nemrég vettek egy kávézót a Zichy Jenő utcában, ahol fotóműtermük is lesz a nagyközönség számára. A műhellyel egybekötött kávézó még nincs nyitva, de talán hamarosan sikerül elindítani. Judit tervei között szerepel, hogy az öregedés témakörében szeretne fotózni, főleg öregedő nőket.- Még nem vagyok hozzá elég öreg - magyarázza, hogy miért vár ezzel. - Az igazi fotós belehal, ha nem fényképez, én azt gondolom. Én ehhez másképp viszonyulok, nekem ez ajándék. Úgy érzem, amit eddig megcsináltam, az jó, gondolom, ezt bizonyítja az is, hogy a világ több pontján állították ki képeimet, képeinket. Rólam leválnak a képeim, úgy tudok rájuk nézni, mintha nem is az enyémek lennének. s E n azt mondom, gyönyörködjenek bennük önök is, sok helyen rábukkanhatnak Horváth M. Judit és Stalter György fotográfiáira. Lami Juli A MEGPRÓBÁLTATÁSOKBÓL IS LEHET ERŐT MERÍTENI Anna újból kisbabát vár Itt még együtt reménykedve, boldogan jrd egy 38 éves csinos üzletid asszony, Holecz Anna, a Göncöl utcában. A szomszédok, ismerősök olykor irigykedve mustrálják elegáns ruháit, hangulatosan berendezett otthonát. Pedig lassan, lépésről lépésre építette és kezdte újra az életét, nem is egyszer.- Bezzeg akkor kevesen irigyeltek, amikor megjártam a poklok poklát, és többször is az öngyilkosság szélén álltam - mondja Holecz Anna lakásának nappalijában, a kanapén ülve. - Sajnos a legtöbb ember csak akkor figyel fel rád, ha jó sorod van. Viszont ha lesújt rád a sors ostora, elfordulnak tőled, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne egy barátra.- Úgy tudom, olyan helyzetekből kezdted újra, ahonnan nagyon nehéz Jelemelkedni. Hányszor álltái talpra ?- Gyerekkoromban az anyukám a szülőotthonban hagyott négy hétre, de szerencsére a nagyszüleim felneveltek, igaz, szegénységben, de nagy szeretet- ben. 16 éves koromban, amikor már az Egészség- ügyi Szakközépiskolába jártam, nagyapám, aki megjárta Szibériát, hét év ágyhoz kötött bénaság után meghalt. Mivel különösen szerettem őt, ez nagy lelki törést okozott nekem. Az iskola után Szombathelyen, a Markusovszky Kórházban dolgoztam nővérként öt éven át. Közben 1981-ben férjhez mentem egy szobafestő sráchoz. Egy év múlva veszélyeztetett terhes lettem a vesegörcseim miatt. Lányom, Gina 1983- ban született. Boldog voltam, és azt hittem, rendeződött az életem. De nem így történt. A szülőotthonból hazatérve Annának mint anyának és mint szakképzett ápolónőnek feltűnt, hogy a kislány sápad- tabb, fehérebb, mint az „átlag” gyerekek, és felszínes az érrendszere. A három hónapos kontrollvizsgálatnál rossz volt a vérképe. Majd a másodiknál és a harmadiknál is.- Végül közel négy hónapos korában szembesültem azzal, hogy ő leukémiás. Rettenetesen megijedtem - folytatja Anna -, elkezdtem bújni mindenféle könyvet, hogy többet megtudjak erről a betegségről. Akkor még azt mondták, hogy 8-9 éves koráig tünetmentes lesz, de ez a tünetmentesség csak másfél éves koráig tartott. Attól kezdve többet voltunk a kórházban, mint otthon... Közben a férjem összejött a régi haverjaival, egyre több probléma adódott a házaséletünkben. Amikor Gina kétéves volt, akkor költözött el. Később elváltunk. Ez szörnyű időszak volt. A vérátömlesztéstől minden más egyéb, négy éven keresztül - elcsuklik a hangja, könnybe lábad a szeme. Arra kér, tartsunk egy kis szünetet. Néhány perc múlva folytatja.- Abban a kórházban feküdt, ahol én dolgoztam, így sokkal többet lehettem vele együtt. Egy japán származású orvos vállalta volna a csontvelő-átültetést, lett volna donor is, az anyagiak is meglettek volna nagy kínkeservek árán... Két nappal a csontvelő-átültetés dátuma előtt halt meg. Vele voltam az utolsó óráiban. Eltemettem a négyéves kislányomat. Az apja öt szál szegfűt hozott a sírjára... És emellett még ott volt a másfél éve beteg nagymamám is, akit gyomor- és bélrákkal műtötték meg. Az akkori kezelőorvosunk azt tanácsolta, ne mondjam el neki, hogy Gina meghalt, mert ezzel aláírom a halálos ítéletét, ezért egy hónapig - ennyivel élte túl a kislányomat -, úgy éltem, hogy nap mint nap megkérdezte, hogy van a Gina. A legtöbb alkalommal megnézte, mit vásároltam neki. Minden nap elindultam otthonról a kórházba - neki ezt mondtam -, majd az első kukába beledobtam a csomagot, és a kórház helyett a temetőbe mentem. Sokat sírtam, aztán két-három óra múlva hazamentem és mosolyogtam, semmi baj, a Gina jobban van, most már jól van. Aztán rá egy hónapra meghalt a nagyi is. Ott maradtam egy halom adóssággal a nyakamban. Szétcsúszva, depressziósán.- Mikor költöztél Pestre ?- Még egy évig bajlódtam, egyik depresszióból a másikba zuhanva. Aztán feljöttem Pestre a Pethő Intézetbe dolgozni. Beteg gyerekeket ápoltam. Néha nehéz volt. néha vigaszt nyújtott, eléggé változó érzés volt. Négy év után változtatni akartam az életemen; ezért vállalkozó lettem. A Hegedűs Gyula utca elején egy díszállat- és eledelboltot nyitottam. Akkor már volt egy élettársi kapcsolatom, ami szépen alakult. Ó lett a társam. De az üzletvezetőnk aljas módon kijátszott bennünket. Az üzletet jogtalanul eladta, a pénzzel meg lelépett külföldre. Megint mindent újra kellett kezdeni. Egy ruhaturkálót nyitottam, amely két évig működött, de sajnos mivel a tíz évig tartó párkapcsolatom tavaly nyár elején váratlanul és csúnyán véget ért, ismét padlóra kerültem.- Hogyan alakult az életed az elmúlt hónapokban ?- Fél éve van egy új kapcsolatom, ami az életemet nagyon felpörgette. Ebből a kapcsolatból most babát várok, júniusi baba lesz. Ezért úgy fogjuk alakítani az életünket, hogy igazi család várja. Mellette ez év tavaszán új vállalkozásba kezdünk, hogy mibe, az egyelőre maradjon a mi titkunk. Vidéken a párom örökölt egy kis telket, ősszel már elkezdtük az építkezést, mire a babánk megérkezik, remélhetőleg már állni fog a családi fészek... Szoboszlai Éva Baj van a zajjal A képviselő-testület 1999-ben szabályozta a helyi zajvédelmi követelmények hatósági eljárását, a lakossági bejelentések kivizsgálásának módját és a lehetséges intézkedéseket. A rendelettel lehetővé vált az új termelő- és szolgáltatótevékenységekre vonatkozó zajterhelési határértékek eseti szigorítása is. A testület legutóbbi ülésén a tapasztalatokat tárgyalta. A rendelet bevezetése óta a gépészeti és egyéb berendezések üzemeléséből származó zajhatásokra 17 panasz érkezett, általában a szellőzőberendezések, ventilátorok, transzformátorállomások és a klímaberendezések miatt. Hat esetben hatósági intézkedésre megszüntették az üzemelést, illetve megjavították a berendezést. 11 esetben történt zajmérésre kötelezés, a mérési eredmények azonban nem igazolták a panaszok megalapozottságát. Az üzemi és szolgáltatótevékenységekből eredő zajhatások panaszainak száma 31 volt. Elsősorban műhelyek, autószerelő, konyhaüzemek, varrodák, raktárak tevékenységeiből származó zajhatásoktól származtak. A panaszok kivizsgálását követő intézkedésekkel 14 esetben szűnt meg az épületen kívüli tevékenység, vagy a technológia megváltoztatásával a zajkibocsátás megszűnt. Bontási munkák kivitelezéséből származó zajhatásokat 15 esetben panaszolták, többségük a jelentősebb beruházások során végzett épületbontással volt kapcsolatos. Az intézkedések során például a Váci út 22-26. szám alatti ingatlanon végzett épületbontásból adódó zajhatárérték túllépése miatt csaknem 1 millió forint bírságot szabott ki a bíróság, más esetben az Esztergomi úti bútoráruház kivitelezésének időszakos leállítását rendeltük el. Az építési engedélyekben minden esetben előírjuk az illetékes környezetvédelmi felügyelőség kötelező megkérését és a zajvédelmi követelmények teljesítését. A panaszt tevők főleg az éjszakai, illetve hétvégi kivitelezési munkák végzését sérelmezik, melyeket hatáskörileg a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőségnek küldünk meg intézkedésre. Tapasztalataink kedvezőtlenek, mivel - megítélésünk szerint - az elsőfokú zajvédelmi hatósági ellenőrzés nem kellő hatékonyságú. # Hangosítóberendezések, illetve zeneszolgáltatásból keletkező zajhatások miatt 35 esetben érkezett panasz. Az újonnan létesítendő hangosítóberendezések esetén az engedélyezési kérelemhez csatolni kell akusztikai, valamint zajvédelmi szakvéleményt. A műszeres zajmérési eredményekkel igazolt határérték túllépésekor hozott tiltó vagy korlátozó intézkedések végrehajtása a jogorvoslati eljárások miatt gyakran elhúzódik, ezért például az egyik szórakozóhely esetében több éve nem tud a hivatal intézkedni. A nyári időszakban a Margitszigeten üzemelő zenés szórakozóhelyek, illetve séta- és állóhajók zenés vendéglátó tevékenysége miatt a Duna-parton és annak környékén lakók részéről gyakran érkeztek panaszok. Az okok megszüntetésére valamennyi érdekelt részvételével megbeszélést tartottunk. Az ellenőrzéseket követően a lakosság nyugalmát zavaró három vendéglátóhely működési engedélyét visszavontuk. Az üzemeltetők, illetve tulajdonosok fellebbezése miatt a kerületi döntés végrehajtását Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala mindhárom esetben felfüggesztette. A képviselő-testület a tapasztalatokat összességében úgy értékelte, hogy a helyi zajvédelmi rendelet megalkotása segítséget jelentett a panaszok megszüntetésében, viszont különösen a szezonális jellegűnek minősíthető zajforráshelyek megszüntetésében az említett indokok miatt jelentős áttörés nem történt. Tizenegyes A fociban büntetőnek hívják. A XIII. kerületben választókörzetnek. Tulajdonképpen nem is oly nagy különbség. Az egyikben csapatok mérkőznek egymással, a másikban hétköznapi, nem sportoló emberek, a mindenkori hatalommal, mikor melyikkel. Taktikák, cselek, felrúgások mindegyik sportban vannak. A fociban és a kormányzat-önkormányzat nevű társasjátékban is. Különbség, hogy a foci háromesélyes játék, vagy az egyik győz, vagy a másik, de lehet döntetlen is, valamint bírók segítik a sportszerű magatartás betartását. Sajnos manapság a fair playt betartatni kell, nem magától értetődik. A mindenkori hatalom (lásd még: Gazdálkodj okosan, Capitaly, Monopoly) egyoldalú játék. Ebben csak az egyik csapatnak lehet esélye. És ez sosem a kisember csapata. Az önkormányzati büntetőkörzet sok mindent élt már át, e körzet hivatásos túlélőket nevel. Túlélték egymás iránti megértéseik elhalását, megérték, hogy a házakat rácsokkal önkéntes börtönné változtathatják, hogy egy éjszaka megszólaló autóriasztó csak fülbosszantó, de az ablakon már rég senki nem néz ki. Túlélték a Lehel piac zárását, az ideiglenes piac építését, a költözködést, a Lehel csarnok húzódó építését, a Lehel utca két nyáron át történő burkolatcseréjét, talán túlélik a jelenleg „Sza- bolcs-Bermuda” három- helyett négyszög újjávarázsolását, ami még legalább 10- 12 év. Túlélik talán a Lehel utca 4. szám alatti telek - enyhén szólva furcsa körülmények között történő - bontását, építését. A Tüzér utcai parkoló helyi üzemmé alakulását, melyről ma már senki nem tudja, hogy pontosan ki bérli és kitől. Tán túlélik azt is, hogy a Mohács utca Lehel utca és Vágány utca közötti részén a közlekedés lassan végleg lehetetlen. Pedig szabályozható lenne, csak a kamionparkolást és az utca egyirányúsítását kellene megoldani. Talán még a mentőszolgálat is köny- nyebben vonulhatna így. De sétáljunk vissza egy kicsit a Szabolcs utca Dózsa György út és Bulcsú utca közötti részére. A kerületi tévé csak védelemmel forgat ott. És joggal. E területen rendőr akkor jár, ha már végleg nem kerülheti ki. Az ott lakók csak Szabolcs- Szatmár utcának hívják. A nappal dolgozó éjjel nem pihen, hanem folklórt hallgat. Az „előadóművészek” pedig úgyis csak akkor alszanak, amikor a pia leveri őket. Ők általában sem éjjel, sem nappal nem dolgoznak. Ók az örökös fájdalom és réseidét mesterei, az utca nevezetességeként nyilvántartott kocsma el- és helytartói. Szóval sokan élnek e lágerben, amit 11-es választó- körzetnek hívnak. Túléltek már sok mindent, és még sok mindent fognak is, hiszen olvashattuk: „elkezdődött a jövő”. Hogy milyen, az kicsit tőlük is fog füg- geni. Nagy kérdés, ki lesz a miniszterelnök, ki lesz a főpolgármester, a polgármester, ám a legnagyobb kérdés, mikor lehet majd aludni éjjel e körzetben? Tahi Péter a 11-es választókörzet képviselője
