XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-07-11 / 12. szám

Barnát Zoltán MSZP a 3. választókörzet képviselője Bodorné Farkas Zsuzsanna MSZP a 75. választókörzet képviselője Borszáki Gyula MSZP a 19. választókörzet képviselője Végéhez érkezett a négyéves képviselői man­dátumom, ezért úgy gon­dolom számot kell adni, egy értékelést az eddig el­végzett munkáról. A kerü­let nagyon szépen fejlő­dött és fejlődik folyama­tosan. A legnagyobb kihí­vást és várakozást a Lehel piac átépítése jelentette a kerületnek, a sok-sok be­ruházás mellett. A Lehel Csarnok felépítése szerin­tem elkerülhetetlen és szükségszerű volt. Az önkor­mányzat által vállalt feltételekkel adták át a csarno­kot a lakosság részére. Úgy gondolom, hogy az egyetlen járható utat választotta a képviselő-testület, mikor döntött és átépítette a piacot. Kulturált vásár­lási lehetőséget biztosított a lakosság részére, nem utolsósorban a csarnok parkolója enyhítette a kör­nyék gondjait, az áldatlan állapotokat. Remélem, az apróbb hibák, és a menet közben jelentkező igények kijavítása után mindenki megelégedve és magáénak érezve vásárol a csarnokban. Fogadóóráimon rendszeresen kerestek fel a lako­sok különböző problémáikkal. Például az utcák tisz­tasága, köztisztasági problémák, társas és bérlaká­sok problémái, a Szent István park gondjai, és nem utolsósorban az oktatással és a sporttal kapcsolat­ban. Úgy érzem, a legtöbb problémát sikerült meg­oldani, vagy elintézésük folyamatban van. Azonban a következő négy évre is maradt feladat, az egyik legfontosabb a körzetemben a szemétgyűjtők kihe­lyezése és a köztisztasági problémák megoldása, a Lehel Csarnok mögötti kis park folyamatos karban­tartása, felügyelete. Mint az Oktatási, Kulturális és Sport Bizottság tagja, próbáltam ezen a területen a legtöbbet tenni a kerületi gyermekekért. A képviselő-testület létre­hozta a Sport és Szabadidő Központot, mely össze­fogja a kerületben található és a kerület tulajdonában lévő sportlétesítményeket. Az intézmény - reménye­im szerint - színvonalasabb körülményeket fog biz­tosítani a sportolni vágyó állampolgárok részére. Ezen intézmény vezetését megpályáztam és bizal­mat is kaptam a testülettől, működési formáját azon­ban más szervezeti formában tudom elképzelni, ez pedig összeférhetetlen lesz a képviselői mandátum­mal. Úgy gondolom, végzettségemhez, hivatásom­hoz közelebb áll a feladat, ezért a következő önkor­mányzati választásokon nem kívánok indulni, azon­ban minden lehetőséget meg kívánok ragadni, hogy segítsem a kerület lakosait problémái megoldásá­ban. Mandátumom lejártáig továbbra is várom önö­ket, hogy gondjaikkal, problémáikkal keressenek fel, és mindent megteszek, hogy ezeket orvosoljam. Számadáskor úgy gon­dolom, először azt nézzük meg, mit is ígértünk. Mit is ígértem lakótársaim­nak? Jobb közbiztonságot, nagyobb köztisztaságot, a lakáshelyzet javítását, szé­lesebb körű szociális se­gítséget az arra rászoru­lóknak, feltételeket a sza­badidő kellemes eltöltésé­hez. Ebben a sorrendben veszem számba a négy­éves ciklus legfőbb jel­lemzőit. Közbiztonság: javult a kerületben, több közterület-felügyelő járja a területet, megszervező­dött a metrórendőrség, a lakók köréből a polgárőr­ség Árpád hídi csoportja is megalakult (sikeresen visszaszorították a drogterjesztést a 15. sz. választó- körzetben). A köztisztaság: komoly erőfeszítések árán javult. Közterületünk takarítása mindannyiunk megelégedésére folyamatosan és szervezetten törté­nik. Jól döntöttünk mi, képviselők, amikor létrehoz­tuk erre a feladatra a közhasznú társaságot Érsek Fe­renc vezetésével (sajnos még mindig sok embertár­sunk van, aki a szemetelést természetes cselekedet­nek tartja). Lakáshelyzetét sikerült rendezni, javíta­ni több angyalföldi családnak a felújított, valamint az újonnan épített önkormányzati lakásokkal. Szo­ciális segítséget minden korosztályú rászorulónak tudunk nyújtani folyamatosan. Törekvésünk, hogy a segítség valóban segítség legyen. Közülük kiemel­ném mint pedagógus a Bursa Hungarica közép- és felsőoktatási önkormányzati ösztöndíj-pályázatot. Érdemes megemlíteni a nevelési-oktatási intézmé­nyeinkben az esélyegyenlőség egyik biztosítékának is betudható szociális segítségnyújtást (étkezési tá­mogatás, tankönyvtámogatás, táboroztatási költsé­gek átvállalása stb.). Az Oktatási és Sport Bizottság tagjaként azon dolgoztam, hogy nevelési-oktatási intézményeinket diákjaink a mai társadalmi elvárásnak megfelelve hagyhassák el, vagyis egészségesen, kisportoltan, informatikából, nyelvoktatásból, gépkocsivezetés­ből az előírt szakvizsgával rendelkezve minél töb­ben közülük. Az elmúlt négy év az oktatás területén komoly át­alakulásokat élt meg. Elősegítettük a NAT bevezeté­sét, elkészíttettük az intézményekkel a helyi pedagó­giai programokat, majd a kerettanterv bevezetésé­nek feltételeit is kidolgoztattuk. Ennek az évnek a végéig minőségbiztosított lesz minden nevelési-ok­tatási intézményünk. A kerület dinamikus fejlődése folytatódott, folytatódik és folytatódni fog, mivel az élet minden megvalósított új és jó terv mellett kiter­meli az újabb problémasort is, melyekből a jövő cél­kitűzéseit kell összeállítanunk. Szigorúan ráparan­csoltam magamra, hogy ne azt írjam, amit barátaim vagy ellenfe­leim vélhetően elvár­nak tőlem. Nem aka­rom, hogy pártállásom vagy politikai elkötele­zettségem elnyomja az objektivitásom. Erre az utolsó évre a cikluson belül erősen rányomta a bélyegét mindannyiunk feszültsége az országgyűlési és az őszi önkormányzati választások és az azokat megelőző kampányok miatt. Számomra három kiemelkedő esemény volt ebben az évben, melyek döntően meghatároz­ták a véleményemet. A Fecskeház benépesíté­se, ennek kapcsán a pályázattal kapcsolatos fe­lelős és komoly munkák. A Lehel Csarnok mint önkormányzati öröm és gond. És most van folyamatban az új bérlakások pályáztatása és ezek elbírálása. Nekem azért ezek a legfon­tosabbak, mert négy éve a lakásgazdálkodással jegyeztem el magam. Rengeteg tennivaló van ezen a területen, nagyon kevés önkormányzati tulajdonú lakás van és ezeknek a többsége alig nevezhető lakásnak. Az is nagy gond, hogy a különböző életvitelű polgárok nehezen viselik el egymás szokásait, így komolyan figyelembe kell vennünk a lakások odaítélésénél az adott ház szocializációját. Meg kell köszönnöm a kerület polgárainak bizalmát, hiszen a havi két fogadóórámon min­dig sokan jelennek meg. Összefoglalva: az egész ciklusról, az eltelt négy évről az a benyomásom, hogy mi, a kü­lönböző érdekeket képviselő, politikai elköte­lezettségű képviselők, akkor tudtunk eredmé­nyes munkát végezni, amikor elfeledkeztünk a négyéves permanens kampányról, és szakmai, kerületi ügyekben kompromisszumos döntése­ket hoztunk. Kár, személyesen nagyon sajná­lom, hogy az áprilisi országgyűlési választások eredményei megmutatkoztak a mi testületünk munkájában is. A győztesek erőfitogtatása, kompromisszumképtelensége leginkább a díszpolgárválasztás alkalmából volt tetten ér­hető. Remélem, hogy a kezdeti önelégült öröm után újra helyére kerülnek a dolgok. Az önkormányzat munkáját aszerint kell minősíteni, hogy mi­ként segítette, szolgálta az itt élők boldogulását. Ismerve sokak vélemé­nyét, elmondható, hogy az elmúlt években a fenti mérce szerint is jól teljesített a képvise­lő-testület. A kerületi lakosok többségének életére kedvező hatást gyakorolt az önkormányzat. Némi leegyszerű­sítéssel azt is mondhatom, mindennap jobb lesz a kerületi polgárok élete. A mögöttünk ha­gyott esztendőben is több új, felújított intéz­ménnyel, épülettel gyarapodtunk. Néhány rég­óta cipelt tehertől is sikerült megszabadulnunk. Pl. ezek közé sorolom a Kárász utcai konténer­rendelő felszámolását. Megszépült játszóteret, parkot vehettek birtokukba a gyermekek és a felnőttek. 2001-ben több jutott a rászorulók tá­mogatására. Egy kicsit tisztább lett környeze­tünk, tavasszal még a kandeláberek is „kivirá­goztak”. Eredményeink, sikereink forrása egy­részt a képviselő-testület koncepcionális, szak­szerű munkája, amely kiszámíthatóvá, tervsze­rűvé tette az önkormányzat tevékenységét. Másrészt az újlipótvárosiak, vizafogóiak és az angyalföldiek lokálpatriotizmusa, érdeklődése, aktivitása a közügyek iránt. Egyéni képviselőként a kicsi sikert is meg­becsülöm. Ha csak egy utca, egy lakóközösség vagy egy-két család ügyében tudtam segíteni, azt is fontosnak tartom. Jól tudjuk, a minden­napi ügyek megoldásához olykor rögösebb út vezet, mint egy-egy nagyobb terv megvalósítá­sához. Ilyen kis jelentőségű, de fontos téma volt mások mellett a Béke utca 132-156. szám előtti részen a forgalomcsillapító küszöbök el- helyeztetése. A közeljövőben várható a kertvá­rost érintő lényeges döntés. E területet érintő építési szabályzatot hamarosan tárgyalni fogja a képviselő-testület. Megszépült a Madarász Viktor és a Babér utcai házak közötti park. Jo­gos várakozás, hogy a munka folytatódjék a Tömöri és a Kárász utcai épületek közötti zöld­területek felújításával. Összességében az ön- kormányzat munkáját tehát sikeresnek, ered­ményesnek ítélem. Cser Sándor MSZP a 18. választókörzet képviselője Dorogi Gabriella SZDSZ a 8. választókörzet képviselője Döry Miklós MSZP a 74. választókörzet képviselője Esze Tamás MSZP az 5. választókörzet képviselője Az önkormányzat el­múlt évének munkáját is a kiegyensúlyozottság és tervszerűség jellemezték. Sorban kerültek átadásra beruházásaink. A leglátvá­nyosabb a Lehel Csarnok birtokba vétele volt. Az ország második legna­gyobb beruházása került az önök használatába. A kor építészeti és műszaki színvonalának megfelelő épület gazdagítja kerüle­tünket. Tudomásom szerint az első Fecskeház átadá­sa is az elmúlt egy év eseménye volt, mely fiatal há­zasoknak igyekszik a gondjait enyhíteni. Hamarosan átadásra kerül 67 lakásos bérházunk is, ezzel a lakásmobilizációt igyekszünk segíteni. Európai színvonalú orvosi rendelők kerültek átadás­ra. Felhívnám a figyelmet, hogy új középületeink mind akadálymentesek, tekintettel vannak mozgá­sukban korlátozott embertársaink lehetőségeire. Üde színfoltként jelentek meg kerületünk villany- oszlopain a muskátlik, melyek elnyerték a lakosság szimpátiáját. Minden szempontból kellően előkészített tervek alapján óramű pontosságával indultak a fentebb em­lített beruházások, melyeket rendre kísértek külön­féle gáncsoskodások. Legfontosabb számunkra vá­lasztóinknak tett ígéreteink aggályos betartása volt, hiszen önök ezért szavaztak ránk. Határozottan je­lentem ki, hogy kerületünkben az elmúlt ciklusban sem volt vagyonfelélés. Immobil, hasznot csekély mértékben vagy egyáltalán nem termelő vagyonré­szek konvertálása történt az önök, vagyis mindany- nyiunk javára. Beruházásaink előre mutatóak és gazdagabbá teszik életünket. Néhány szót írnék köz- biztonságunkról és a köztisztaságról. Kerületünk rendszeres anyagi támogatást nyújt a rendőrségnek, azt viszont szeretném leszögezni, hogy a nem kis számú feladat megoldása nem az önkormányzatot terheli, ehhez sem jogosítványokkal, sem anyagi fel­tételekkel nem rendelkezünk. Jó lenne, ha a lakosság polgárőrként aktivizálná magát, számomra pillanat­nyilag ez tűnik a legjobb megoldásnak. Nagyon kri­tikusan szemlélem a köztisztaság kérdését, az embe­ri kultúra egyik pillérének, másrészt mutatójának te­kintem. Önkormányzatunk ezen a téren is anyagia­kat, fáradtságot nem kímélve mindent megtesz, hogy javítsa a helyzetet. Örömmel látom, hogy erő­feszítéseink nem hiábavalóak, szemmel látható a fejlődés. Itt is összefogásra van szükség. Fontos len­ne a kulturált ebtartás szabályainak betartása. Nem utolsósorban említem, hogy önkormányzatunk a ciklusban teljesítette a minőségbiztosítási rendszer feltételeit. Eltelt négy év, elér­kezett az idő az szám­vetésre. A legnagyobb eredménynek azt tar­tom, hogy az önkor­mányzatunk gondos­kodni tudott polgárai­ról, forrást teremtett a városfejlesztési kon­cepció megvalósításá­hoz, fenntartotta a ke­rület dinamikus fejlő­dését. Érdemes arról szólni, hogy befejeztük a Váci úti, a Radnóti Miklós utcai iskolák felújí­tását, a Dózsa György úti iskola lebombázott tornyát helyreállítottuk, megindult a Németh László Gimnázium felújítása is. Új uszoda épült a Nővér utcában, több bölcsőde, óvoda és iskola szakaszos felújítását is elkezdtük. Meg­újult a Helytörténeti Múzeum. Több háziorvo­si rendelő - Pap Károly utca, Babér utca, Eskü­vő köz - átépítését megvalósítottuk, befejeztük a Visegrádi utcai rendelő felújítását is. A jövő feladata a Szegedi úti rendelő felújítása lesz. Jelentős állomáshoz érkezett a lakásépítés a ke­rületben. Átadtuk a fiataloknak a Fecskeházat, a Petneházy utcában bérlakás épül. Kamatmen­tes kölcsönnel segítettük a társasházak megúju­lását. Választókerületemben - a Vizafogó lakó­telep északi részén - az utat kiegyenesítettük, megújult az egyik játszótér is. Sokunk nagy örömére muskátlikoronát kaptak a villanyosz­lopok. A BKV ellenállása miatt nem valósult meg a 133-as autóbusz útvonalának meghosz- szabbítása. A jövő feladata, hogy harcoljunk azért, hogy a távhődíjak mindenki számára megfizethetők legyenek. Újra és újra gátakba ütközöm, ha a köztisztaságról van szó, a rend, a tisztaság megteremtése közös ügyünk. A par­kolási zóna bevezetésével a járdát visszaadtuk a gyalogosoknak, lakossági igény van a bőví­tésre. A következő évek feladata sétáló- és la­kóutcák kialakítása, fásítása. Az év legkiemel­kedőbb teljesítményének tartom, hogy február 8-án a Lehel Csarnokot átadtuk a vásárlóknak. A következő évtizedekre van feladat, de a kon­cepció csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Az önkormányzati mun­ka utolsó egy esztendeje - annak eredményességét - leginkább a választók érté­kelése tükrözi. Az ez évi parlamenti választások al­kalmával a kerületben la­kók egyértelműen megfo­galmazták véleményüket. Elégedettek a kerület­ben folyó képviselői és polgármesteri tevékeny­séggel. Sikerült megoldani a legfontosabb feladato­kat, úgy, hogy egy pillanatig sem merült fel gazdál­kodási probléma. Mindezt úgy, hogy közben kom­penzálni kellett az állami dotáció elégtelenségét. Mindezt úgy, hogy a források nem a vagyon felélé­séből keletkeztek. Mindezt úgy, hogy közben a leg­fontosabb kerületfejlesztési, szociális, oktatási, mű­velődési, testnevelési és sportolási célkitűzések mér­hetően magas színvonalon valósultak meg. Az utolsó egy esztendő alatt az önkormányzati képviselők pártállástól függetlenül tették a dolgukat. A testület összetételéből eredően a viták során sze­rencsére olyan határozatok születtek, amelyek a ke­rületben élők érdekeit képviselték. Az elmúlt év kimagasló eredményei természete­sen nem valósulhattak volna meg az azt megelőző 3 esztendő tervszerű, módszeres, önkormányzati tes­tület munkája nélkül. Jól alkalmazkodva a kerületi lehetőségekhez és figyelembe véve a szükségleteket alakultak a testületi munkaprogramok. Az óvodától az iskolán keresztül a dolgozókig és az idősekig mindenki érezhette azt a széleskörűen tervezett oda­figyelést, ami segítette mindenki számára a boldo­gulást a főváros XIII. kerületében, A korrekt módon végrehajtott iskolareform, a pe­dagógusok kiemelt megbecsülése, a munkahelyte­remtés és foglalkoztatás elősegítése, az intézmények működtetése, a fejlődést szolgáló beruházások, a szociálisan rászorulók segítsége, az idősekről való gondoskodás színvonala mind-mind a négyéves ön- kormányzati tevékenység helyes irányvonalát és eredményességét igazolják. Képviselőként - egy helyen lakva választóimmal - átéreztem és megértettem szűkebb környezetem helyzetét. Az adott terület problémája az én gon­dommá is lett. Ebből kiindulva remélem, sikerült megfelelően képviselnem érdekeiket és eljuttatni hozzájuk minden őket érintő önkormányzati üzene­tet, amely elősegítette eligazodásukat, utat mutatva a boldoguláshoz. Végeredményben a négyéves önkormányzati te­vékenység legfőbb mércéje az, hogy az önkormány­zati vezetés és a választott képviselők bátran szemé­be nézhetnek az őket választóknak. Megköszönve a felké­rést, engedtessék meg, hogy egy kicsit módosítva válaszoljam meg. Egy­részt egybefogva vála­szolnék a két kérdésre, másrészt az utolsó meg­jegyzésem nem a kérdésre válaszol. Egy leköszönő képviselőtől talán elvisel­hető ennyi fegyelmezet­lenség. Ezek után a ciklus főbb jellemzői, ahogy én látom, a következők: 1. Megszűnt az üzlethelyiségek privatizációja, valójában gyakorlatilag elajándékozása. A kiskincs- tár rendszer bevezetésével és egy odafigyelő me­nedzsment létrehozásával megszűnt a pénzek elfo- lyása. 2. Egy fillér hitel felvétele nélkül felépült a Lehel Csarnok úgy, hogy nőtt a választéka, nem lett drá­gább, sehonnan sem kellett forrást elvonni, magya­rul: az oktatás, egészségügy, szociális gondozás, ke­rületi infrastruktúra fenntartása stb. észre sem vette a piac épülését. 3. Elindult a kerület egyik rákfenéjének, a Sza­bolcs utca környéki szlömnek a rehabilitációja. Bár ez még csak három házra terjed ki, de pontos számí­tások vannak arra nézve, hogy mennyit kell invesz­tálni ahhoz, hogy öngerjesztő folyamat legyen és az az összeg rendelkezésre is áll. 4. Minden kerületi fenntartású intézmény évről évre - eltérő mértékben, de - fejlődik. Ennek alap­jait természetesen az 1. pont alatt említett jó gazdál­kodás teremti meg, de a pénz önmagában nem elég. A kerület politikai vezetése (polgármester, képvise­lő-testület) megtalálta azt az együttműködési és fela­datmegosztási konstrukciót, ahol a helyi politika el- lenőrző/segítő funkciót tölt be, de alapvetően nem szól bele az intézmények működésébe. Ennek példá­ja volt az is, hogy minden értelmetlen támadás elle­nére volt bátorsága a politikának, ha szükséges volt, iskolabezárásra, ha pedig az volt szükséges, öregek otthona létrehozásra. 5. A Vagyonkezelő Rt. ügyesen használta ki a költségvetés által a lakásépítésbe öntött pénzeket. Megtalálta azokat a befektető és építő vállalatokat, amelyekkel kooperálni jövedelmező is volt, és a ke­rület arculatát is szépítette. Ez rátermett menedzs­ment mellett működik csak, úgy, hogy megalapozott az a remény, hogy ha az ingatlanpiac összeomlik, azt idejében észlelni fogják. 6. Semmi javulás nem történt a köztisztaság és a közbiztonság területén, pedig mindkettőbe jelentő­sen invesztált a kerület vezetése. 7. Ha nem épül fel még ebben a parlamenti cik­lusban az aquincumi híd, az az Árpád híd felújítása esetén a közlekedés bedugulásához vezet. Boris Gábor MDF önkormányzati képviselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom