XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-07-11 / 12. szám
MEGÉRDEMELTE A KERÜLET MEGBECSÜLÉSÉT ii Összehozza egymással és a természettel az embereket Kovács Dezső, a XIII. Kerületi Természetbarát Bizottság elnöke, bár nem számolja, körülbelül 500 túrán vett részt eddig életében, durván számolva 6000 kilométer járt be a természetben, gyalog. Egy csütörtöki napon látogattuk meg, a kerületi önkormányzat Dagály utcai sportcsoportjánál. Ez a szövetségi nap, mikor a kerületben működő szakosztályok összegyűlhetnek. Most épp a nyugdíjasszakosztály van soron, csupa mosolygós embert látok. Az egyikükre állandó EKG-gép van kapcsolva, de még így is csak a következő túráról érdeklődik.- A Természetbarát Bizottságnak vannak saját kirándulásai - kezd mesélni az elnök ezeken bárki részt vehet, nagyon olcsón vagy sokszor ingyen is. A kerületi önkormányzat támogat bennünket, s mi ezt a támogatást osztjuk el a különböző szakosztályok között.- Hogyan lett ön természetjáró?- A történet régre nyúlik visz- sza, én 1958-ban lettem pedagógus, a Bánki Do- nát Szakközépiskolában. Mivel én voltam a legfiatalabb tanár akkor az iskolában, engem kértek meg, szervezzek túrákat a diákoknak, és ez a dolog hamarosan túraszakosztállyá nőtte ki magát. Megalakult a kerületi szövetség, és én lettem az elnöke.- A városi emberek nagy része nem gyakran jár a természetbe. Ön miért szereti?- Kezdetben azért szerettem, mert láttam, ahogy egy- egy túra közben egyre jobban összekovácsolódik a saját osztályom. Különben pedig nincs különösebb oka, amiért szeretem a túrázást, szeretem a természetet, védem az egészségemet. Mert bárki bármit mond, a szabad levegőnél és a mozgásnál nem lehet semmi egészségesebb. Mikor előre eltervezünk egy útvonalat, mindenki, aki részt vesz rajta, eldöntheti, hogy mit szeretne csinálni, ha eljön. Vannak, akik gombászni jönnek vagy virágot szedni, és olyanok is vannak, akik fényképeszkedni szeretnek.- Van kedvenc túrázó helye?- Mindegyik a kedvencem, de most éppen a pilisi parkerdő útjait járjuk be. A Pilisnek ugyanis 250 kilométernyi jelzett útja van, s aki ezen végigmegy, jelvényt kap. De vannak autóbuszos kirándulásaink is, most legutóbb a Nóg- rádban voltunk, Horpán a Mikszáth-kastélyt, Mohorán a Tolnay Klári Múzeumot néztük meg, tehát nem csak a természetben jártunk. A mi túráinknak mindig van valamilyen célja, mi nem teljesítménytúrákat csinálunk. Közepes távokat teszünk meg, és nem csak a természetben járunk, hanem a helyi érdekességekre is kíváncsiak vagyunk.- Vannak a túrázással kapcsolatban rossz élményei is?- Rossz dolgok a természetben általában az ember hibájából történnek. Sajnos az erdők nem kapnak gazdasági támogatást. Ha ritkán esetleg felújítanak egy utat az erdőben, a vandálok hamar megtalálják és tönkreteszik. Nem egyszer találkoztam olyannal, hogy kivágták az útjelző fákat vagy levakarták az útjelzése- ket. Egyre több erdő magánkézbe kerül, melyeket tulajdonosaik kutyával és fegyverrel védik előlünk. Amúgy soha nem történt velünk különösebb balszerencse, persze a buszaink robbantak már le rossz helyen és rossz időben, de ezek áthidalható problémák. Találkoztak valaha olyan állatokkal, melyeket a városi emberek talán nem is ismernek?- Őzeket, szarvasokat és muflonokat elég gyakran látunk, de egyszer vaddisznóval is találkoztunk, aki jobban félt tőlünk, mint mi tőle. És sajnos egyre több kullanccsal is találkozunk.- Önt a kerületi napok keretében kitüntette a polgár- mester, mit gondol, mivel érdemelte ki a díjat?- Az XIII. Kerületért Díjat olyanok szokták kapni, akik valami olyat csinálnak, amellyel a kerületet viszik előre. Azt gondolom, az én munkámat azért értékelik, mert a különböző túraszakosztályok rengeteg embert mozgósítanak, jelenleg a kerületből 1200 embert. Másrészt 1965-től vagyok a kerületi bizottság elnöke, és valóban nagyon szeretem a munkámat, boldog vagyok, hogy mások is értékelik. (lami) Kovács Dezső fi Lehel Csarnok ajándéksorsolást szervez! Lehel, egy k°cs.iva' több... 5,1 kicsivel fiz akcióban az a vásárló vesz részt, aki a Lehel Csarnok területén működő külön emblémával jelzett üzletekben 2002. augusztus 2.10 óráig egyidejűleg legalább 1000 R (egyezer forint) összegért vásárol és adatait (név, leánykori név, lakcím, telefonszám) a vásárlást igazoló blokk hátoldalára ráírja és a blokkot a galéria- szinten elhelyezett gyűjtőládába bedobja. fi sorsolás ideje: 2002. augusztus 2.11 ára. fi sorsolás helye: Lehel Csarnok galériaszint, fiz alábbi tárgyak kerülnek kisorsolásra: Fődij: 1 db Suzuki Wagon R plus személygépkocsi. IL III.. IV. díj: 3 db Suzuki ÜF 50 típusú robogó. V-XX. díj: 20 db Daewoo KOR-6315 típusú mikrohullámú sütő. fiz augusztus 24 sorsolás neves művészek részvételével lesz megtartva, fi Lehel Csarnok árait a kerületi kábeltévé képújságján kísérheti figyelemmel. Örömmel vesszük, hogy csarnokunkban vásárol. Bízunk abban, hogy nyeremény- játékunkon szerencsében lesz része! Egy hivatás, három Egy kedves nővér A 32 éves Molnár Erika szakképzett ápoló és asszisztens a MÁV Kórház krónikus belosztá- lyán. Főleg idős, elesett, beteg embereket ápol napi 12 órában. A halk szavú, mosolygós, alig 165 centiméter magas és csupán 54 kilós fiatal nő naponta több kilót is megmozdít, megemel a beteg emberek mosdatásakor, átfordításánál, és ki tudja, hány száz kilométer van már a lábában. A kevés fizetés miatt a hivatásán kívül ő is, mint a legtöbb nővér, kénytelen többféle pluszmunkát is vállalni azért, hogy megélhessen valahogy. Tehát manapság nem könnyű és nem mindig irigylésre méltó a nővérkék munkája. Főleg ha a magánéletükben sem jól alakulnak a dolgok.- Hét év házasság után, 1998-ban váltam el a férjemtől - meséli Erika Nővér utcai lakásukban főzés közben -, mert új barátnőt talált magának, és amikor ez kiderült, mivel azt hitte, egyedül nem tudok megállni a lábamon, azzal a képtelen ötlettel állt elő, hogy éljünk édes hármasban. Rögtön beadtam a válópert. Ez volt a fordulópont az életemben.- Egy pénzes szakma helyett miért éppen ezt a hivatást választottad?- Bár ápolónői végzettséggel rendelkeztem - folytatja Erika -, a házasságunk ideje alatt egy jobban fizető szakmában dolgoztam, mert lakásra gyűjtöttünk. A válóper után viszont rendezni akartam az életemet. Szívem, lelkem visszahúzott a hivatásomhoz, amit rendkívüli módon szeretek, csak kár, hogy nem igazán lehet ebből megélni. Azért lettem ápoló, mert az apukám egy nagyon súlyos és évekig tartó gyomorbetegségben szenvedett, amibe 12 évvel ezelőtt, 43 évesen bele is halt. Tehetetlenül néztem végig a szenvedéseit... Elég szomorú, hogy elveszítettük, mert egy családszerető, jó ember volt. Például soha nem vett el egy fillért sem a fizetéséből élvezeti cikkekre, mint cigaretta vagy ital, csak a mellékkeresetéből költött esetleg ilyenekre. Anyukám, bár fiatalon maradt özvegy, azóta sem ment férjhez, mert annyira szerette. Egyedül nevelt fel bennünket a 7 évvel idősebb nővéremmel. Sokat küszködött, hogy rendes embert faragjon belőlünk. Emellett teljesen belebetegedett az apám halálába. Ezért is végeztem el az egészségügyi szakközépiskolát, hogy segíthessek neki és a beteges kislányát egyedül nevelő nővéremnek is, ha szükséges, akár szakmailag, akár anyagilag. Annak idején a barátnőm is rábeszélt, arra hivatkozva, hogy szerinte, de én is így érzem, szociálisan nagyon érzékeny vagyok. Olyan szeretettel, türelemmel és megértéssel végzem a munkámat, hogy tréfásan csak kedves nővérnek hív.- Hogyan telik egy napod?- Hajnali négykor ébredek. Miután beértem a kórházba, mi, nővérek hatkor elindulunk mosdatni, reggeliztetni, utána kiosztjuk a gyógyszereket, beadjuk az injekciókat, bekötjük az infúziókat, jelen vagyunk a vizitekkor, egész nap folynak a kezelések. Közben, ha a beteg csönget, sietni kell, mondjuk beadni a fájdalomcsillapítót, vagy felültetni, kiültetni. Ez így megy este hatig, miközben kedvesen, vigasztaló- an, lelkiekben is bátorítom őket. Úgy érzem, szeretnek is a betegek. Sokszor meghálálják a törődésemet, ki így, ki úgy. Legutóbb kaptam két színházjegyet ajándékba egy betegem lányától, aminek nagyon megörültem, hiszen olyan ritkán jutok el egy előadásra. Műszak után hazabaktatok, és ha van erőm, főzök, mosok vagy taMűhelye meghúzódik egy Kihalófélben lévő Székely Gyula A Pannónia és a Balzac utca sarkán az alagsorban bújik meg egy lassan már-már feledésbe merülő szakma parányi műhelye. Székely Gyula tizenévesen, 53 éve Kolozsváron kezdte a faesztergályos szakmát, és mint mondja, itt fejezi be, Angyalföldön. Székely úr 71 éves, -bár én hatvannak sem néztem. Családjával 20 éven át élt a Tahi utcában. Első műhelye tíz évig működött a Váci út-Gyöngyösi utca sarkán, onnan költözött át ide immár 23 éve.- Milyen volt egy faesztergályos élete 50-60 évvel ezelőtt? - kérdezem Székely Gyulát a fűrészelt, forgácsolt keményfa illatával dúsított műhelyben.- 1948-ban, 18 évesen kerültem fel Pestre. Akkoriban nehéz idők jártak mindenkire. 25 évesen nősültem. A feleségem pénztárosként dolgozott. Házasságunk elején nehezen éltünk, mert ők öten voltak testvérek, és sajnos hadiárvák voltak - meséli Székely Gyula. - A feleségem fizetését az utolsó fillérig a kisebbek felnevelésére fordítottuk. Akkoriban sokat spóroltunk. 1956- ban úgy jutottunk az első lakásunkhoz, amely egy hatos társbérlet 12 m2-es személyzeti szobája volt, hogy az 5000 forintos vételárat hatforintos segédmunkási órabérben ledolgozhattam a tulajdonosnak. Azért fogadtam el ezt az ajánlatot, mert mindig az volt az álmom, ha bármilyen szerény is, de legyen egy kis lakásom, azon egy ajtó, amit én nyitok és zárok, amiből később sok munkával, takarékoskodással, egy lépéssel, egy négyzetméterrel tovább lehetett lépni. Ettől kezdve kezdtem úgy érezni, hogy én is ember vagyok, mert van egy otthonom...- Elsősorban mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó szakember váljék?- Ez manuális munka. Ebbe ízig-vérig bele kell érlelődni az embernek, és ezt nem lehet könyvből xJz *
