XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-06-13 / 11. szám
i 10 2002. junius TZenMetiutá, — Höveäafonmdöa# A XIII. kerületről valószínűleg mindnyájunknak eszébe jut számtalan dolog, ha másért nem, hát azért, mert itt lakunk. Ugyanakkor kevés lehetőségünk adódik, hogy ezeket megosz- szuk egymással. A művészek persze előnyben vannak, hiszen az ő műveiket megnézzük, elolvassuk, ezáltal megismerjük gondolataikat. Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a Dagály utcai Szabó Ervin Könyvtár novellaírói pályázatára beérkezett irodalmi alkotások legjobbjai valóban művészi értékűek. A könyvtár minden évben, a kerületi napok alkalmából meghirdet valamilyen pályázatot, idén a középiskolások kaptak feladatot: írjanak novellát, amely valamilyen módon kötődik a XIII. kerülethez. A beérkezett pályaművek közül kettő is a legjobbnak bizonyult, ezért megosztott első díjat kapott két kerületi diák. Egyikük, Lokietek Eszter, a Németh László Gimnázium 12. osztályos tanulója került a legelőkelőbb helyre. Elmondta, hogy az ő elbeszélése megtörtént élményen alapul, mert valóban látta hősnőjét a villamos után szaladni, a hozzáírt háttértörténet viszont fantáziájának szüleménye. A másik nyertes a 17 éves Pflum Tamás, a Móricz Zsigmond Műszaki Szakközépiskola diákja. Az ő novellája is személyes tapasztalat alapján íródott, arról az életformáról írt, amelyet talán mindenki, aki lakótelepen lakik, ismer, de így megfogalmazni talán senki sem tudja. Pftum *7<uháú, rfttfífalfilcU zokásos szombat reggel. Közel a rendőrség, szirénák. Közel az ABC, kutyaugatás. Közeledik a nyár is, a közeli tölgyfán madárcsicsergés. Fülledt kelés 10.30-kor. Szokásos módon a 84.2 megy az ébresztős rádióban, valami napi hírek meg fesztiválajánló. Muterék már sehol. Állandóan a változatosságot hajkurásszák a „szürke” életükben. Most spéciéi Csillebércen vannak, éljen a friss levegő. Majd gondol rájuk, ha elszívta a cigijét. Rágyújt a nikotinrúdra, megissza a kávét. Nehéz ezt összekoordinálni, de az élvezetért mindent. Hirtelen felvillan valami az elméjének a mélyéből, valami értelmesféle... a kávé a törököktől ered. Túl édesen ettek mindent, aztán ki kellett találni valami keserűt. Még egy értelemsugár: ellentétek, jin és jang, Kínából ered. Majd gyors asszociáció, én magyar vagyok. Szűkítés: angyalföldi. Hirtelen egy széles mosolyinger. A cigi és a kávé közt bekapcsolja a tévét. Nem mintha érdekelné, mi megy benne, de így szokta meg, mint mindent. Reklám, hírek, még reklám. Csörög a telefon, 10 perc múlva a szokott helyen. Hát hogyne, még épp van arra ideje, hogy felöltözzön. Szokásos csörgés, szokásos időtartam, szokott hely. Magához veszi a legfontosabbakat: cigi, öngyújtó, némi pénz és az elmaradhatatlan mosoly. Lemegy a térre, pont oda, ahová körülbelül másfél éve lejár minden szombaton. A földszinttől a térig hosz- szú az út, de csak mert megszokott. ABC, játszótér, iskola, panelek, még egy játszótér, egy üzlet, ami mindig más, Lacáék, agyonfirkált telefonfülke, söröző és megérkezett. A minden ráérős szombatján. Vagy olyankor, ha semmi dolga. Fordulás balra, hátul megy, mert a söröző elejénél ott figyel a rossz emlék. Horizont, új illatok. Ugyanaz az öt ember, ugyanaz a parkoló, ugyanúgy az Ápisz mögött. Nemsok, nembaj, nemrossz. így szokta meg, mint mindent. Úgy látszik, az életében csak a cigimárkák és az időjárás változik. Persze nem bánja, csak azt, hogy a cigi nem olyan ártalmatlan, mint az időjárás... bizonyos helyzetekben. O ugyan fontos ember, de ha éppen nem az, akkor lejár a térre. Szokásos angyalföldi brancs. Szokásos, ugyanaz, ugyanúgy, ugyanakkor, de mégis jó. A diplomája után arra a legbüszkébb, hogy életének 100%-át Angyalföldön élte le. A „nem járnék Újpestre tanulni” vagy a „17. kerület a tré” kifejezést már szállóigévé emelte. Ja, és arra is felvág, hogy ha éppen semmi dolga, akkor hippi cuccban tekereghet a kedvenc szokásos parkolójában a kedvenc szokásos haverjaival. Mindegy. Ha éppen nincs semmi dolga, akkor remek elfoglaltság. e a mai nap az kivételes. Vagy nem más inkább? Inkább csak kivételes. A mástól ideges lenne. A piros alkoholos filc remekül fog az Ápisz vajszínű falán... főleg reggel 11-kor. Főleg akkor látszik jónak, ha a mondanivaló vörösebben csillog: Angyalföldi Ördögök. Ahá! Most jól megmondta a világnak. Szombaton keresztül szombaton át. Még két hónap múlva is ott virít a felirat az Ápisz vajszínű falán. Kivéve, ha a fekete mondanivaló rajta sötétebben csillog: „anyád”. Ajjajajaj. Belepiszkí- tanak a szokásos életének szokásos szombatjába, az ő mindenkori Angyalföldjén a mindenkori dohányával a szájában. Hát ezt nem kellett volna. A mai nap is kivételes. Szombatról szombatra piszkálja az embert, hogy az Ápisz vajszínű fala már nem az igazi. Sőt, a mondanivaló is csak sötétvöröses árnyalatban „csillog”. Csakúgy, mint az egyik szokásos embernek a szeme. Szokásos kérdés, kivételes válasz. De miért kellett pont neki belerondítania? „Nem tudtad, hogy kivételes módon én írtam fel a szokásos falamra a szövegemet?” Ja, bocs. 50 méter hosszú út, még ha szokásos kavicsokon is megy. Amíg a vaj színtől a szokásos helyig ér, fekete hangulatból vörös lesz. Mire odaért, nem akart senkit szétverni, csak kérdezett. A válasz sem bántotta. Bár a dolog kivételes. A hely szokásos. A szöveg állandó. Azért ez mégis az ő Angyalföldje... s4 villámot utÓK nő, bár ránézve nevezhetjük könnyedén öregasszonynak is, ráérősen lépkedett az utcán. Lépteit az arcára rakódott évek terhe mellett a két kiló burgonya és az egy csomag rózsaszín, élettel duzzadó retek tovább lassította, minden mozdulatnál szinte visszahúzta a járdára. Úgy emelgette karjait lépés közben, mint egy óriási szürke halálfejes lepke, aminek szárnyait a gyermeki gonoszság gombostűvel az asztallaphoz szögezi, és noha egyre lomhábban, mégis ösztönösen csapkod a valaha oly erős lepkeszámyakkal, küzdve a bizonyosság vastüskéi ellen. Persze hősünknek nem volt ez ennyire drámai és szokatlan esemény, épp ellenkezőleg, magányos élete jól beosztott heti rendjének megszokott pontja volt a hétfő délutáni bevásárlás. Egyedül intézte az ilyen ügyeket, ahogyan egyedül intézett mindent. Minden szülői jó tanács ellenére ment férjéhez egy gépészmérnökhöz rögtön az érettségi után, a lágy családi fészek vágyát hamar szétzúzta a férfiból esténként áradó borgőz, a házasság mézédes máza alatt az unalom és kötelesség keserű szelete várt rá, és noha először undorodva harapott bele, nemsokára megszokta. Miért nem lázadt ellene? Eleinte hitt a változásban, azután elfogadta, hogy ez így normális, nem érzett magában erőt, hogy változtasson, és nem is tudta, hogyan kell. Saját lelkét fegyelmezte meg, erőszakkal visszafojtva a kiáradó keserűséget, ami reggelente ura megszáradt hányásának takarítása közben tört rá, vagy amikor a régi fényképeit nézegette, egy gyönyörű fiatal lány képeit, amiken a tekintetek úgy csillogtak, mint a december elején lehullt első tiszta hó. Az életére borult szürke bura fokozatosan ereszkedett rá, a régi barátaihoz kötő selyemfonalakat szétnyiszálva, lassan, hogy szokja a magány le- vegőtlenségét, hogy a mindennapos fulladozást természetesnek érezze. Halál halált követett, először szülei, majd ura, aki elvitte magával sima bőrét, karcsú termetét, és nem hagyott mást helyette, csak ráncokat, az olcsó röviditalok szeretetét, és egy aranymedaliont, amit még eljegyzésükre kapott. A bura végképp körézárult. Az emberek már nem néztek az arcába, akárhová ment, mindenütt ugyanazok a közönyös, unott tekintetek kísérték, amelyekből öregsége kiáltott vissza. Értetlenül próbált küzdeni ellene. Hát nem elég, hogy az otthoni tükrök mohón kárörvendve mutatják a megfakult, felpuffadt, puha arcot? Hogy erei, mint eső után a föld alól a giliszták, türemkednek elő és feszítik alulról a vékonyhártyájú bőrt? Hogy hiába nézegeti a boltok kirakatában a sok olcsó, haszontalan holmit, a kirakatüveg mindig gonosz mosollyal mutatja helyettük saját élettelen tekintetét, a munkában és egyhangúságban felolvadt szemeket? Aztán ez az ellenállás is megkopott. Egy idő után inkább már ő sem nézett az emberekre. ehajtott fejét éppen felemelte, amikor a megállóba besik- lott a 14-es villamos. Pirosat kapott, így várakozott, nyitott ajtókkal magába fogadva az utazni vágyókat. A látvány belemart ösztöneibe, idegszálaiba beletépett a felismerés.- Még elérhetem. Sikerülhet. Sikerülni fog. - És futásnak eredt, fájó kacatként dobva le magáról az öregséget. Futott, futott gyönyörűen és kecsesen, a medalion a nyakából hátraröpült, hogy kibomlott pántlikaként csillogjon a szürke hajtömegben, ami hirtelen a bágyadt nyári napsütésben már nem is annyira szürkének, mint inkább ezüstnek tűnt. A Lehel téri négy utcasarok, és a várakozó emberek elnémulva figyelték. A piros lámpánál elöl álló autóban a néhány perce még dühösen szitkozódó férfi lehúzta az ablakot, és lélegzet-visszafojtva figyelte a futást. De ez a hirtelen, oly régen várt és meg nem kapott figyelem most nem érdekelte, minden izma, ina összpontosult a nagy cél, az egyetlen cél érdekében, elérni a villamost. Futott, mert önkéntelenül és tudattalanul ébredt föl benne valami, valami finom és határozott erő, amit már annyira rég érzett, hogy el is felejtette, hogy valaha létezett. Fiatalsága gyönyörének, lelkesedésének borából kapott egy kóstolónyit, a korty mámorító volt, hiszen ízét évtizedek óta nem érezte, és részegítőbb, mint az otthon koszos asztalánál esténként elfogyasztott szilvapálinka. uhája fellelkesedve szinte alkalmazkodni próbált tulajdonosához, a vörösesbarna zsíros szoknya csatába induló, harcos tüzesen lobogó jelmezévé vált, a szúrós szövedékű szatyorban a krumplik kacagva ütődtek egymáshoz a léptek ritmusára. Már a kereszteződésben volt, egy autó rádudált - piros a lámpa -, de ez sem érdekelte. A villamoson már megszólalt a figyelmeztető, hidegen berregő hang. Egyik lába már a járdaszigetre lépett, amikor az ajtók egykedvűen becsukódtak. Döbbenten, egy árnyalatnyi könyörgéssel a szemében nézett fel a vezetőre, aki szenvtelenül bámult maga elé, aztán elindította a sárga járművet. A medalion sóhajtva bújt vissza a kardigán alá. Az öregasszony megborzongott, mintha a futás közben elhagyott évei utolérték volna, összehúzódott, és érteden, tompa tekintettel szürkült vissza a járdasziget betontömegébe.- Hát ezt lekéste - szólalt meg egy bámészkodó szőke nő, aztán közönyösen a mozgó kocsik alá pöckölte cigijét. Kollár László filmről\ stúdióról, zenéről flhol q Ki Egy hideg téli estén ismerkedtem meg vele. A Puskin mozi tömve volt gyanútlan nézőkkel, akik a legújabb Woody Allen filmre, a Süti, nem sütire vártak. És akkor hirtelen feltűnt a vásznon egy kis sárga tehén, aki arról dalolt, hogy ő a kis tehén, aki ül a fa tetején, lógatja a lábát, jól érzi magát, mert hát ő a kis tehén. A közönség először értetlenül nézte és hallgatta az életvidám kis szarvasmarha vallomását, aztán a kétperces kisfilm végére vagy megszerették, vagy megutálták a sokak számára nagyon vicces, mások számára viszont hallatlanul idegesítő kis állatkát. így kezdődött az ő pályafutása, aztán a nagyközönség nem hallott róla egy ideig. Ma viszont hangosabb tőle a köztudat, mint valaha. Plakátokról, a tévéből, a rádióból, és az internetről köszön vissza a kis tehén, aki valóban meghódította kis országunkat. Az ő történetéről számolt be az ember, aki mögötte van: Kollár László, aki a Hollán Ernő utcában található Myfilm Stúdió egyik tulajdonosa, itt látogattuk meg őket.- A Myfilm Stúdió hármunké, Igor Lazin, aki egyébként a Kis tehén rendezője és én vagyunk a kreatív vezetők, Vass Jenő pedig az üzleti ügyekért felel. A mi stúdiónk nagyon sokoldalú, reklámfilmeket, rövid-, animációs és művészfilmeket is készítünk. A reklámfilmek bevételéből saját művészetünket támogatjuk. Fiatal mai rendezőket is foglalkoztatunk, van nyolc állandó rendezőnk, akik reklám- és egyedi filmekben is közreműködnek. Hozzánk bárki bejöhet, mert aki tehetséges, azt megpróbáljuk támogatni, munkát is adva nekik. Erre kitaláltunk egy jó eszközt, melynek neve „2 minute joy”, lényege az, hogy a mozikban a nagyjátékfilmek előtt vetítésre kerülnek kétperces kisfilmek. így a nagy- közönség elé kerülnek olyan rendezők és filmek, amelyeket máshogy nem ismerhetnének meg. így került a köztudatba a Kis tehén- Hogyan született és készült a Kis tehén? Eredetileg zenész vagyok. Két éve szereztem ezt a dalt, csak úgy magamnak, és egy ideig nem is foglalkoztam vele. Igor Lazin aztán nagyon megszerette a kis zeneszámot, és animációs kisfilmet készített belőle, amely film is és videoklipp is.- Gondoltátok, hogy a Kis tehén ilyen sikeres lesz?- A kész alkotás felkerült az internetre, és egészen váratlan visszajelzések érkeztek felőle. A Kis tehén senkit sem hagyott hidegen. Hallottunk egy olyan hölgyről, aki a Matáv székházban dolgozik, és minden nap pontban 4 órakor programszerűen megnézi a Kis tehénl, mert feldobódik tőle. Egy kutatócsoport 40 oldalas kutatást készített a Kis tehén sikeréről. Ekkor már elhatároztuk, hogy kiadjuk lemezen a dalt. Az EMI és a Private moon vállalkozott is erre, sőt, két nagylemezre kötöttek velem szerződést. Ezek közül az elsőt két hónap alatt kellett elkészítenem, és ez a napokban meg is jelenik. 13 számot tartalmaz, slágergyanús nyári dalokkal, melyek közül csak néhány mutat kistehenes jelleget. Nem is minden dalt énekelek a „kistehenes” hangon. Mert aki még esetleg nem hallotta a Kis tehénl, az nem tudja, hogy ehhez azért járul egy érdekes hangszín is, melyet aki kiadja a hangot, úgy hív: „kistehenes hangon süvítek”, és ez az érdekes hangképzés terheli a hangszalagokat. Ezért lesz nehéz helyzetben Kollár László, mikor a Szigeten élő koncertet ad ő és együttese, a Zene a nyulaknak. És ha már szóba került a Sziget, fontos megjegyezni,, hogy a fesztivál figurájává vált a Kis tehén, kitalálója szavaival élve: „a kis tehén megszemélyesedett, szimpatikus neki a sziget és mellé áll.”- Visszatérve a nagylemezhez annyiban pedig azért hasonlítanak az album dalai a Kis tehénhez, hogy ugyanazt a pozitív világot tükrözik, vidám és táncolható dalok. Ezutóbbi annyira biztos, hogy mikor elkészültek a dalok, kipróbáltam, hogy lehet-e rájuk táncolni, és ha nem volt könnyű, változtattam rajtuk. A számokat átszövi valami kedves idiotizmus, pimasz, nyitott, kevert zenék képezik a lemez anyagát. Kicsit olyasmi az egész, mint Manu Chao dalai és világa, remélem, hasonló lesz a sikere is. A videok- lippek sem teljesen szokványosán készülnek majd, az egyiket példá- ^ Bartucz Bori, a Myfilm munkatársa