XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-05-16 / 9. szám
P. Szelényi Éva fotói a Lehel Galériában Nem a Műcsarnokban, nem valamelyik képcsarnokban, hanem - némileg talán meglepő módon - az élelmiszerek árusítására felépített Lehel Csarnokban rendeztek kiállítást a galériaszint egyik fordulójában P. Szelényi Éva fotóiból. Ez mit sem von le a képek művészi értékéből, talán még hozzá is ad valamit, hiszen az ilyen idegennek ható környezetbe becsempészni a finom, szinte árnyalatos életmegfigyelések szépségeit, gondolatvilágát, talán nagyobb teljesítmény, mint kirakni mindezt a művészetek múzeumi steril áhítatába. Az árusított élelmek minősége természetesen nem javul tőle, de teljesebbé lesz a kulturáltságérzet, alkalom teremtődik néhány perc tartalmas elmélyedésre a gondolatokat és üzeneteket hordozó szép alkotásokban. Üdvözöljük és a vásárlóközönség figyelmébe ajánljuk a kezdeményezést. (A jobb oldali képen a művésznő; alant ő nyilatkozik - és válogatás a kiállítás anyagából.) Vénusz születése Életben maradva Elmúlás Megkopva 1955-ben születtem Budapesten. Gyermekkorom óta szenvedélyesen szeretem a szépet, a belülről jövő', természetes szépséget. Magával ragad és megállít egy-egy percre az állandó rohanásban egy szép fa, egy szép épületrészlet, egy kedves madárdal, egy lehulló őszi falevél vagy éppen a fény játékai. Az eszme, amelyet leginkább a magaménak vallók: „Élni és élni hagyni." Fontos számomra a szeretet és a harmónia - az életben és a képeimben egyaránt. Fényképezni kedvtelésből kezdtem, a magam gyönyörűségére. Fia másoknak is tetszik, boldog vagyok! Valójában építészmérnök férjemnek köszönhetem az egészet. Egyetemi hallgatókorában ismerkedtünk meg. Vele tartottam, amikor tanulmányi célból épületeket, épületrészleteket fényképezett, s én időnként elkértem tőle a fényképezőgépet. O először lekicsinyelte a képeimet, ezért úgy határoztam, hogy jobb, ha van nekem egy saját gépem. Aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy még jobb, ha meg is tanulom a fotózást. A végén mestervizsgát tettem belőle. Utána már el sem maradhatott a kezemből a gép, amikor a családdal kirándulgattunk, utazgattunk. Lassan megérlelődött bennem, hogy másokban is érzelmeket, hangulatokat ébreszthetek, ha a felvételeimhez a saját érzelmeim és hangulataim is társulnak, akár ha csak egy pocsolya vagy falevél láttán is. Ha meg tudom így örökíteni, megőrzőm és továbbadom másoknak is a pillanat talán soha meg nem ismételhető varázsát. Ez teheti személyessé a fotóimat, így teremhetnek emberi kapcsolatok azáltal, hogy a szemlélőt is talán tudattalanul hasonló átélt pillanatokra emlékeztethetik. Örülök, hogy a Lehel Galérián az én fotóim nyitják meg a - remélem, folytatódó - kiállítások sorát. Magam is meglepődtem, hogy miközben a Lehel Csarnok megnyitását fotózgattam, odajött hozzám a létesítmény igazgatója, s említést tett arról, hogy engem kér fel első kiállítónak. Meglepett, még akkor is, ha engem régi kapcsolat fűz ehhez a piachoz, lévén, hogy az édesanyám, Szelényi Éva itt évtizedek óta felügyelőként _ dolgozik. Eddigi kiállításaim, pályázati díjazásaim: 1997: Buda- gyöngye * 1998: Utazás a világ körül * 2000: Őselemek - különdíj * 2000: Élő természet - különdíj * 2001: „Budafok - 2000 pillanatban" 1. díj. P. Szelényi Éva Századok találkozása Őrségben Jégzajlás a Dunán
