XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-05-16 / 9. szám
2002. május lllllll 1M1B» Színésznő reflektor- cs könvjvtÁrí lÁvnpAÍénvjbcn BÁri> Ideérni Pofii * tájainkról stúdiós voltam, de ez már nem a Nemzeti épülete, hanem a Magyar Színházé. Itt a La Mancha lovagja című musicalben Antóniát, a Szent- ivánéji álom című vígjátékban Babvirágot játszom, s próbálok Csiszár Imre rendezésében Szép prnő Patika című darabjának Szilvia szerepében, készülvén az októberi bemutatóra. Párhuzamosan fellépek a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, ahol egy nagy „falat” jutott nekem a Csiksomlyói passióban, játszom a Hegedűs a háztetó'n és Eisemann Mihály Tokaji aszú című operettjében mint Sári. S ha a teljes spektrumra kíváncsi, szinkronizálok. Legutóbb édesanyám egykori kedvelt klasszikus filmjében, a Pheadrában szólaltattam meg az egyik magyar hangot. És reklámfilmezem. Mert élni is kell valamiből, és ha a Mr. Beannek, Robert De Nirónak, Dustin Hoffmannak nem esik le a fejéről a korona... Parányit belehevül ebbe a gondolatmenetbe, látni is, mivel egy fokkal élénkebb pír jelenik meg az arcán.- Tudom, hogy tartogat még a számomra meglepetést, már ami a színházzal kapcsolatos további ambícióit illeti.- Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának végzős levelező hallgatója vagyok tömegkommunikációs szakon. Most írom a szakdolgozatomat.- Jut rá ideje?- Többnyire előadás után 11 és hajnali 3 között. De hát ezt természetesen megelőzte az anyaggyűjtés, a kutatás.- Mi a tanulmányainak a tárgya?- A tömegkultúra és az elitkultúra helyzete napjainkban a színházi világunkban.- Miből, hogyan készült fel rá?- Kívülről-belülről. írott forrásokból, a könyvtárakban sok-sok adatból, és nem utolsósorban színházi kollégáim végigkérdezett véleményeiből. Meg az enyémből, a saját gondolataimból, látószögemből.-Eza hobbija?A mániája? Ja, igaz, a beszélgetésünk elején már elmondtál: a hivatás- tudatának része. Percek múlva kétdiplomás tudós színésznő lesz. A Berzsenyiben bizonyosan büszkék lesznek magára. És mi, civil vizafogói, angyalföldi, újlipótvárosi szépség-, tehetség-, tudáspártiak nem kevésbé. Mit szeretne még elérni? Csillan a szeme, még csak nem is gondolkodik a válaszon.- Bízom benne, hogy felnőtt fejjel játszhatom egyszer a József Attila Színházban, ahol a színpad valahol talán még őrzi a gyerekcipőm nyomát. Sas György A Győri Nemzeti Színházban a Bűn és bűnhó'désben Kaszás Attilával Még „elcsíphette” a Szomszédok című tévésorozat néhány utolsó epizódját. A képen Nemcsák Károllyal gyakornoklányként a nyomdában ég nem kapta magasba a hírnév, talán mert nagyon egyenes és céltudatos úton halad előre. A színésznők ritkán ilyenek. Kiváltképp, ha olyan elragadóan szépek, bájosak és fiatalok, mint Bárd Noémi Polli.- Az életemet a színház határozza meg - mondja és szavaiból kicseng, hogy ebben az átszellemültségben kevéssel nem éri be, habár az eddigi pályájával, szerepeivel elégedett.- Talán mostanában egy kicsit elcsúsztam a zenés műfaj felé - árnyalja élethelyzetét. - Komolyabb feladatokra vágyom, lelkemnek nagyon hiányzik valami szép klasszikus szerep. No, de azért - korrigál rögtön - a szórakoztatóbbak, a zenés, énekes-táncosak se hanyagoljanak él. Semmit sem szeretnék kihagyni. Engem az egész színház érdekel. Az egész? KétSlkedési idő nincs, máris folytatja.- Engem a színházakat körülvevő és a mélyebb rétegeikben végbe menő jelenségek is foglalkoztatnak. Amellett, hogy szeretek játszani, együttes művészi munkában részt venni, jó hangulatú próbákon cizellálódni, bölcsészalkattal is rendelkezem. Nevezhetem ezt kalandvágynak is, elmélyedésnek is, a kutatás, a gondolkodás, az elemzés rétegeiben. Elszánt tanulni vágyás él bennem.- Ez természetes. A színész holtig tanul szerepeket. Persze elébb tanulással kell felkészülnie a hivatására. Többnyire a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.- Én először gyerekszereplőként a József Attila Színházban egy mesejátékban léptem színpadra, az általános iskolában válogattak ki rá. Akkor én ott szerettem bele a színházba, és ezt a vonzalmamat őriztem a berzsenyis gimnáziumi éveim alatt.- Akkor és ott szívhatta magába a tanulni vágyást is. Komolyan bólint, s közben az egész lényével mosolyog.- És része van ebben annak is, hogy az egész családom nyitott gondolkodású diplomásokból áll. Anyukám építészmérnök, apukám közgazdász.- Akkor, ahogyan mondani szokták, jó gyerekszobája volt.- Igen, és ennek ablakából a Népfürdő utcára néztem ki. Ott nőttem fel. 11 éves koromban költöztünk ide. Innen jártam aztán a közeli Berzsenyibe és zongoraórákra a kicsit távolabbi Hollán Ernő utcai zeneiskolába. És örömmel mondhatom, hogy két éve ugyanezen a tájon a Visegrádi utcában költöztem önálló lakásba. Itt az otthonom.- így hát a Vizafogóból indult el a színi pálya meghódítására.- Két évet jártam a Nemzeti Színház stúdiójába. Volt kitől ellesnem ott a pálya rejtelmeit. Egy színpadra léphettem a színészet olyan nagyságaival - hogy csak pár nevet ragadjanak ki közülük - mint Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, Bács Ferenc, Béres Ilona, Moór Marianna. Nem csak mi, növendékek figyeltük őket, ők is rajtunk tartották a szemüket. Közben beiratkoztam Goór Nagy Mari Színitanodájába is. Amikor aztán a győri Nemzeti Színházhoz szerződtem, már kész színészként, szintén voltak kollégák, akiket tanítómestereimnek tekinthettem, mint például Baranyai Ibolyát, aki több darabban is az anyámat játszotta. Noémi Polli nem csak a szavaival beszél, az élményei a tekintetében is tükröződnek.- A legemlékezetesebb szerepem Győrben Dunja volt a Bűn és bűnhődésben, Kaszás Attila alakította Raszkol- nyikovot, Tordy Géza volt a rendező. Győrben lettem végzett színész. Kijött a Színészkamara és ott adta át a diplomámat.- Most hol játszik?- Ugyanabban az épületben a Hevesi Sándor téren, ahol \ ,,Ha belém IíötneIí, Megvédem maqam" vNÉqyszEMközT a „UqNAqyobb" MAqyAR binkózóvAl D eák Bárdos Mihály nagy ember, a szó mindkét értelmében véve. Nagy egyrészt, mert nagy eredményeket ért el mint Magyarország egyik legjobb sportolója. A Vasas SC kötöttfogású birkózója számos nemzetközi helyezéssel büszkélkedhet, 2001-ben megnyerte az Európa-bajnokságot, a vb-n pedig második helyezést ért el, és még büszkén sorolhatnánk további eredményeit. De nem csak ezek miatt nagy Deák Bárdos Mihály, ezek nélkül is nagy ember lenne, a szó szoros értelmében véve. Ugyanis 195 cm magas, súlya 125 és 126 kg körül mozog. Fáy utcai kicsiny lakását egy dobermannal osztja meg, aki Tyson névre hallgat, és spániel nagyságúnak tűnik gigantikus gazdája mellett. Szerintem Tyson az egyetlen, akit egyáltalán nem rémít meg, ha egy nehézsúlyú birkózó rendre utasítja.- Miért és hogyan lettél birkózó?- Mint minden kisfiú, en is mindig focizni akartam, mégis birkózni írattak be a szüleim. Aztán egyszer elmentem egy nyári táborba^ ahol végig csak fociztunk, és szeptembertől inkább focira jártam tovább. De hamar meguntam, mert az edzések nagy része futással telt, labdát alig láttam. Ekkor úgy döntöttem, visszamegyek birkózni, ott legalább nem kell futni. Azóta birkózom.- És tényleg nem kell egy birkózónak futni ?- Dehogynem, lassan rájöttem, hogy talán többet is, mint egy focistának. Egy birkózónak kicsit nehezebb az edzése, mint például egy úszónak, mert mindenképpen kell hozzá partner, és azt nem könnyű találni. Nekem három edzőpartnerem van, akikkel tudok edzeni, ők is élversenyzők, csak könnyebbek nálam legalább húsz kilóval.- Akkor nem ők húzzák a rövidebbet egy-egy edzés alkalmával?- Az, hogy ők könnyebbek, inkább előnyt jelent nekik, hiszen sokkal gyorsabbak, viszont nem sokkal gyengébbek, mint én. Ezért jó velük edzeni.- Egyébként szeretsz verekedni az edzésen kívül is?- Gyerekkoromban szerettem fitoktatni az erőmet, és sokszor verekedtem. Ma már nem keresem a lehetőséget a verekedésre, de ha belémköt- nek, megvédem magam. Más kérdés, hogy nem nagyon kötnek belém.- Meddig tervezed, hogy hivatásos sportoló légy?- Most 27 éves vagyok, a kisebb súlyúak 30, a nehezebbek olyan 33 éves kor körül szokták abbahagyni a birkózást, nekik nem megy úgy tönkre a szervezetük az állandó testfogyasztástól. Az biztos, hogy bróker vagy tudós nem leszek, es mindenkeppen a sport világában szeretnék maradni. Vagy mint edző folytatom majd, vagy szívesen lennék sportújságíró is, majd ez még eldől, még van időm gondolkodni.- Melyik sportsikerednek örültél a legjobban ?- Talán a legnagyobb öröm a 2001-es EB-arany volt, de igazából minden díjamnak egyformán tudok örülni. De mivel minden sportoló azért sportoló, hogy nyerjen, az aranyérem az igazi.- És melyik volt sportpálya- futásod legnagyobb kudarca?- Én a sportban a legnagyobb eredménynek az olimpiai aranyat tartom. Esélyesként mentem Sydneybe, hiszen abban az évben bronzérmes lettem az Európa-bajnok- ságon. Előttem lett második egy bolgár, első pedig egy mindaddig veretlen orosz versenyző. Az olimpián úgy húztam sorszámot, hogy először ugyanezzel az orosszal, másodszor a már szintén ismerős bolgárral kellett birkóznom. Úgy mentem a „csatába”, hogy meg kell nyernem, de tudtam, hogy nagyon nehéz lesz, és nagyon el voltam keseredve, hogy nem sikerült. De hasznos is volt ez a sorscsapás, mert rájöttem, hogy még sokkal jobbnak kell lennem, és egy évvel később megnyertem az Eb-t.- Boldog vagy így, birkózóként?- Nagyon örülök, hogy birkózó lettem. Sokszor eszembe jut, hogy focistaként nem lennének ilyen eredményeim. Számtalan helyen megfordultam a világban, erre másképp nem lett volna lehetőségem. Talán több pénzt keresnék, de nem számít, mert az emberek sem szakmailag, sem erkölcsileg nem becsülnének any- nyira, és ez a legfontosabb. Lami Juli
